Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-17 / 269. szám

I 1981. november 17. Kelet-Magyarország 3 A vezető közérzete A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében korszerű gépeken készítik a felsőrészeket. KÉSZÜLÜNK AZ ÖTNAPOSRA Lássuk a menetrendet! Ha nem is egészen pontos a dátum, hozzászoktunk már, hogy május 20-a körül megváltozik az autóbuszok és a vo­natok menetrendje. A legközelebbi változás lényegesen eltér az eddig megszokottól, most január 1-től indulnak és érkez­nek más időpontban a menetrendszerű járatok, mert ekkor­tól térnek át az ötnapos munkahétre a vállalatok, s ehhez alkalmazkodni kell a közlekedésnek is. HÁNYSZOR LÁTUNK, ta­pasztalunk egyes vezetők­nél felvett modorosságot, pózt, olykor ünnepélyessé­get, amikor munkahelyükön intézkednek, tárgyalnak, megjelennek egy-egy rész­legnél. Hogy ki milyen ve­zetési stílust honosít meg, sokban függ az illető egyé­niségétől, jártasságától, em­berismeretétől. A vezetésre vonatkozó írott és íratlan normákon belül — amely megköveteli az ember tisz­teletét, a tárgyilagos ítéle­tet, a tények mindenkori tiszteletét, a kollektíva vé­leményének meghallgatá­sát és így tovább — ki-ki tulajdonképpen maga vá­lasztja meg stílusát. S mi­vel a stílus egyben kifejezi az ember legfontosabb tu­lajdonságait — azt is mond­ják, a stílus az ember — így a jellembeli, alkati tulaj­donságok jócskán „behatá­rolják” egy-egy vezető mun­kastílusát, vezetési módsze­reit. Ezzel akár fel is menthet­nénk a vehemens, indula­tos, egyoldalúságra hajló, magát csalhatatlannak tar­tó, kiskirálykodó vezetők magatartását, hisz nem tud­nak kibújni a bőrükből. Amilyen emberek — olyan vezetők. Mégsem ilyen egy­szerű a helyzet. Jóllehet ma még — és valószínű sokáig — nem kötelezik a kivá­lasztandó vezetőt alkalmas- sági vizsgálatra, ahol min­den fontos egyéni tulajdon­ságára fény derülne, arra is, amiről ő sem tud — az igazgatói posztokig vezető lépcsőfokok akár a legjobb alkalmassági vizsgáknak is tekinthetők. Ha valaki egy kisebb közösségben — ke­vesebb jogkörrel, hatalom­mal — sem tudott megbir­kózni a vezetéssel járó feladatokkal —, abból alig­ha válik egy magasabb be­osztásban jó vezető. Ezekre a lépcsőfokokra — az álta­luk nyújtott információkra — jobban kellene építeni minden megbízás, kinevezés előtt. NEMRÉG HALLOTTAM egy vezetőről, aki hivatal­nokként íróasztalánál — akár kell, akár nem — vé­gigüli a napi nyolc órát. Némely beosztottja azt is észrevette, olykor úgy ül az íróasztalánál, hogy papír sincs az asztalon, tehát nem dolgozik. Lehet, hogy elmél­kedik, ami általában nem hátrányos tulajdonság. Félő azonban, hogy ez a vezető úgy értelmezi munkakörét, beosztását, hogy az akkor igazi, ha ő nem mozdul az asztala mellől. Egyik me­gyei egészségügyi intézmé­nyünknél járva a közel­múltban, ennek az ellen­példáját tapasztaltam. A kórházigazgató minden póz és felvett szereplési sallan­gok nélkül csak jött, ment a folyosón, beszéli takarító­nővel, orvosirnokkal, mű­tőslegénnyel. Észrevette, hogy az egyik főorvos rossz bőrben van, kiderült, hogy egy súlyos eset miatt napok óta alig alszik, eszik, haza se jár. A kórházigazgató baráti hangon, de határo­zottan arra kérte (utasítot­ta?) a főorvost, ne feszítse túl a húrt, mert nem akar­ja, hogy az egyik legmun­kaképesebb orvosa kidőljön a sorból... Ez is igen fontos felada­ta a vezetőnek, észrevenni nemcsak a sorból kilógókat, a munka könnyebb végét keresőket, hanem azokat, akik már-már önpusztító- an túlhajszolják magukat. Ilyenkor egyszerre védi, óv­ja az egyént, a dolgozó em­bert és az intézmény zavar­talan menetét is egyengeti. Ennek a formája sokféle le­het, aligha találhatunk mindenütt alkalmazható re­cepteket. Egy bizonyos, a vezető nemcsak a végter­mékért, az összmunkáért, hanem az egyes emberek testi és lelki egészségéért is felelős, még ha erről kevés szó is esik a különböző ér­tekezleteken. VISSZATÉRVE A VEZE­TŐI STÍLUSRA, úgy gon­doljuk, itt is óvakodni kell a látszatok, a külsőségek csalóka fényétől. Ismerhe­tünk ugyanis olyan vezetőt is, aki állandóan a dolgo­zók között jár-kél, soha nincs az irodájában, mégse jut közel az emberekhez. Míg vannak olyan vezetők, akik idejük nagy részét az íróasztal mellett töltik, mégis emberközelben ma­radnak. Miért? Mert egyé­niségük, szemléletük, veze­tési stílusuk emberközpon­tú. Nem csak megkérdezik a beosztottaktól, hogy van­nak, de kíváncsiak a vá­laszra is. Érdekli őket az a másik, aki igaz, hogy be­osztott, olykor egy élő „csa­var” a nagy gépezetben, de mindenekelőtt ember. Hosszú, olykor bonyolult tárgyalássorozatok vezettek el odáig, hogy a sok embernek munkát adó településeken — elsősorban természetesen a városokban — azonos időben szólaljon meg a gyár dudája, csak így lehet ugyanis a munkakezdéshez és a munka befejezéséhez jól alkalmaz­kodó menetrendet kialakíta­ni. Nyíregyházán például a munkanapokon megmaradtak a korábban kialakított hat-, tizennégy és huszonkét órás munkakezdésnél, az egy mű­szakban termelő üzemek és intézmények munkaidejének kezdete pedig 7 és 8,15 óra kö­zött változik, ehhez igazodik a befejezés is, ami 15 óra 45 perctől 16 óra 45-ig tart. Igazodás a munka­kezdéshez Mátészalkán már lényege­sen eltérnek ettől az időtől. Itt a korábbi munkakezdésnek alakultak ki a hagyományai, így az ötnapos munkahét be­vezetésétől is reggel 5-kor kezdődik az első műszak, dél­után 1-kor a második és este 9-kor a harmadik. Az egy mű­szakos munkahelyeken fél 8 és háromnegyed 8 a kezdés, 16 óra 30 és 16 óra 45 a be­fejezés ideje. Kisvárdán is hasonlóképpen szervezték meg az egy műszakban dolgo­zó üzemek és intézmények munkásainak, alkalmazotta­inak munkaidejét, a három műszakba járók pedig — mint Nyíregyházán, Fehér- gyarmaton és Vásárosnamény- ban — 6-kor, 14-kor és 22 órakor kezdik, illetve fejezik be a munkát. Nyírbátorban is eltér az átlagostól a munka kezdésének és befejezésének ideje: itt 5 óra 30, 13 óra 30 és 21 óra 30 a műszakváltás idő­pontja. A Volánnak és a MÁV-nak tehát olyan menetrendet kel­lett kialakítani, amelyik al­kalmazkodik a munkaidő kez­déséhez és befejezéséhez, hogy minél kevesebb időt kelljen várakozással tölteni a dolgozóknak, de azt is figye­lembe kellett venni, hogy a pályaudvaroktól távolabb lé­vő munkahelyekre is odaér­jenek a dolgozók a műszak kezdetére. Nyíregyházára pél­dául 5 óra és 5 óra 10 között érkeznek be a távolsági autó­buszok, a délutáni műszakba érkezőket 13 óra és 13 óra 20 között, az esti műszakba ér­kezőket pedig 21 és 21,20 kö­zött szállítják az autóbuszok. Eljutni az ipartelepre A hazautazás körülményei is megegyeznek a beérkezés­sel: a délelőttösöket 14,50 és 15 óra között, a délutánosokat 22,50 és 23 között, az éjszaká­sokat pedig reggel 6 óra után viszik haza a Volán járatai. Akik egy műszakba járnak több járat között választhat­nak: a buszok érkezési ideje fél 7 és 7 óra 40 közé esik, vissza pedig 16,20 és 17 óra között indulnak a járatok. Nyíregyházán lényeges a munkába járóknak a helyi közlekedés is, hiszen Jósavá- rosból nem könnyű eljutni mondjuk a Déli ipartelepre. Éppen ezért dolgoztak ki jó és a műszak kezdéséhez rugal­masan alkalmazkodó menet­rendet a helyi járatokra is, s még arra is tekintettel vol­tak, hogy a városi közlekedés autóbuszainak megfelelő csat­lakozása legyen a távolsági buszokhoz. Mintegy 80 százalékban megegyeztek már a közleke­dés gazdái az új menetrend­ben a vasútigazgatósággal is, ami a gyakorlatban azt jelen­ti, hogy a kért 44 vonat me­netrend-módosításából közel negyven változtatással egyet­értettek a MÁV-nál. A mó­dosítások többsége természe­tesen a munkakezdéshez való alkalmazkodást szolgálja akár úgy is, hogy a megszokottól korábban érjen célállomásá­ra a vonat. Nyíregyházára érkezett pél­dául 5 óra 37-kor is munkás­vonat és bizony előfordult, hogy a bejárók el-elkéstek munkahelyükről, ha nem kap­tak az érkezés után rögtön buszcsatlakozást. Az új me­netrendben 17 perccel koráb­ban érkezik majd ez a vonat, de jó változtatás lesz a korán, 20 óra 23-kor érkező vonat helyett a 21 órai érkezés, mert így kevesebbet kell várni a műszakkezdésre. Néhány új vonatot is' kér­tek az ötnapos munkahét elő­készítése kapcsán a tanács szakemberei: eddig Rakamaz felől a 6 órás munkakezdés­hez nem jött vonat, Tiszalök felé pedig nem tudtak haza­menni, akik este 10-ig dol­goztak. Ha pont még nem is került minden kérés végére, néhány nap múlva minden­képpen döntés születik arról, hogy gazdaságos lesz-e ezeken a vonalakon is vonatok köz­lekedtetése. • r ... es szombaton? A megye városainak több­ségében szombati napokon nem dolgoznak az ipari üze­mek, Nyíregyházán azonban a folyamatos műszakban ter­melő vállalatok miatt a pihe­nőnapokon is gondoskodni kell a dolgozók munkába, il­letve hazaszállításáról. Vál­tozás mégis lesz, mert a ke­vesebb létszám miatt például Tisaabercel, Ibrány, Nagyha­lász felől a hétközbeni 3—4 autóbusz helyett szombaton valószínű elég lesz egy, vagy két autóbusz is. A többi vá­rosokban este 22 óra után már nem közlekednek majd távol­sági járatok és nem jönnek be a 22 órás műszakba közle­kedő járatok sem, ezeknek a járatoknak a megspórolásával oldhatja meg például a Vo­lán Vállalat saját dolgozó­inak munkaidő csökkentését. Tisztázódott nagyvonalak­ban az 1982-es menetrend- változás is. Az új menetrend­ben megszűnik például a Bu­dapest—Miskolc—Nyíregy­háza között ma még közleke­dő két pár személyvonat, he­lyette három, vagy négy pár vonat közlekedik majd Bu­dapestre, de Debrecen, Szol­nok útvonalon. Több gyorsvonat Több lesz a gyorsvonatok száma is: a tervek szerint Nyiregyházáról 4, 5,40, 6,20, 8,50, 12,35, 14,40 16,00 és 17,20-kor indul gyorsvonat, Budapestről pedig 7, 7,10, 10,00, 12,00 14,00, 16,00, 17,00 és 19,00 óra a gyorsvonatok tervezett indulási ideje, de pénteki napokon 12,30-kor, 13,00-kor, 16,05-kor, 17,10­kor és 18,00-kor is indítanak mentesítő járatokat. Ugyan­csak a megnövekedett szabad idő otthontöltését segítik a Budapest és Mátészalka kö­zött pénteken, Mátészalka és Budapest között pedig a va­sárnap délután és hétfőn köz­lekedtetett mentesítő járatok. Ha munkakezdéshez nem is, de a piacra, a városok bevá­sárló központjaiba szombaton és vasárnap is szállítani kell majd jövőre is a közlekedé­si vállalatoknak az embere­ket, s nem szűnhet meg az összeköttetés egyébként sem a települések között. Erre is felkészült a MÁV és a Volán, de mivel náluk is rövidebb lesz a munkaidő, az igények­hez igazítják, pontosabban fogalmazva csökkentik a jára­tok számát. Balogh József Páll Géza Parlamenten „Itt is azért nem tud részt venni most több kismama, mert nincs kire hagyni a gyereket.” Pásztor Irén Ke- mecséről jött, hozta a többi­ek gondját-baját: hogy nem igazodik az óvoda nyitvatar- tása a műszakhoz; hogy a húsbolt bezár, mire ők kijön­nek az üzemből és ha vásá­roltak színházbérleteket, ak­kor a kemecsei részleg fia­taljai is hadd vehessék azt igénybe... Szombaton délután hang­zott el mindez Nyíregyházán, a „Nyírség” Ruhaipari Szö­vetkezet ifjúsági parlament­jén. Volt mit jegyeznie Ághá­zi Gyula elnöknek, hiszen az ő „számadását” követő vitá­ban tizenegyen tették szóvá a hétköznapok örömeit, gond­jait. Sokan nem is gondolnák, hogy ezeknek a fiatal lányok­nak, asszonyoknak, akik ter­mékeikkel Nyugat-Európa di­vatját formálják, nagyon is hétköznapi problémáik van­nak. A szövetkezet félezernél is több dolgozójának 65 szá­zaléka fiatal (358 a harminc éven aluli), s évről évre mind több kemény valutát tesznek a népgazdaság asztalára, messze földön híres tőkés bér­munkájuk révén. Ám az el­nöki beszámoló pillanatig sem volt vállveregető: reáli­san tájékoztatott az árfolya­mok alakulásáról, arról, hogy bár az idén is szépen ter­melnek, de kevesebb lesz a nyereség, mint jövőre. A té­nyek viszont önmagukért be­szélnek: a legutóbbi ifjúsági parlament idején még 30 200. most pedig már jóval több mint 35 ezer forint az átlag- kereset, nagyon sok fiatal en­nél lényegesen többet is keres. Aztán tovább: a fia­talok közül három év alatt tizenhatan kaptak kiváló kitüntetést, több mint har­mincán részesültek házas­sági segélyben, ketten külföl­di jutalomüdülésben, és a lakásépítési kölcsön összegét tízezerről harmincezer forint­ra emelték. Létrehozták a kismamaüzemet és talán a megyében is egyedülálló, aho­gyan ennél a szövetkezetnél a pályakezdőkről gondoskod­nak. (Kezdéskor a teljesít­ménybért 30 százalékkal automatikusan megemelik, és ez a harminc százalék fél év alatt csökken nullára. Ma­gyarul: nem lehet hátrány, hogy valaki még gyakorlat­lan.) Alakul tehát a törzsgárda, ezt szolgálja az ifjúsági alap, amiből sokféle juttatást nyújtanak. És lám, még egy ilyen irigylésre méltó termelési környezetben is temérdek ha­szonnal jár az ifjúsági parla­ment. Nyereség, hogy példá­ul Rajzinger Margit fiatal varrónő éles szavakkal kelt ki azok ellen, akik feltűnően sokat cigarettáznak, sérafi- kálnak munkaidőben; Hideg Júlia amiatt pironkodott, hogy bár a szövetkezet bizto­sítja, de kevés fiatal él a tanulás adta lehetőségekkel. Fodor L.ászlóné viszont pilla­natig sem nikkelezte a sza­vakat, amikor társai nevében tette szóvá a bonyolult és át­tekinthetetlen bérjegyzéket (ezen januártól változtatnak is), vagy azt, hogy az üzemi kultúrterem, amit ebédlőnek is használnak, olykor egy harmadik funkciót: készáru­raktározást lát el. Azt meg egyáltalán nem érti, hogy egyik teremben miért szabad, a másikban pedig miért nem szabad rádiózni. Vagy meg­említhetjük Kovács Emőke szavait, aki az anyagtakaré­kosság érdekében sürgette a jobb szerszámokat. Mészáros Vera az ötnapos munkahét előkészületeiről szeretett vol­na bővebben hallani. Csáki Mária KISZ-titkár a fiatal házasok lakásgondjáról, az indulóösszeg előteremtésének gondjairól beszélt. Soltész Mihályné a kismamaszalag fiatalasszonyainak köszönetét tolmácsolta a gondoskodásért. Kiragadott pillanatok ezek csupán egy izzó vitából, amely végül mégis felemelő volt, mert akik hallották az elnöki zárszót, azok tapasz­talhatták: akárcsak legutóbb, most sem hangzik el felelőt­len ígéret. Érezni lehetett vi­szont, hogy ami jogos igény, az nem merül a feledés ho­mályába. A. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents