Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-17 / 269. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 17. Kommentár Viharos vasárnap Nyugat- és Dél-Európában valahogy most a szokásosnál is élesebbek a tiltakozások a NATO ellen és ez a cáfolha­tatlan tény nem kevés gondot okoz Brüsszelben és Washing­tonban egyaránt. A számok önmagukért be­szélnek. Nos, csak a mögöt­tünk lévő vasárnap króniká­jával kapcsolatban a világ­sajtó gyakran idéz egy meg­lehetősen egyszerű össze­adást műveletet: ötszázezer plusz kétszázezer annyi mint hétszázezer. Ami e számok mögött van: vasárnap' déle­lőtt a spanyol fővárosban öt­százezer ember (vagy két­száz politikai és társadalmi szervezet képviseletében és felhívására), a görög főváros­ban pedig több mint kétszáz­ezer ember tüntetett a NATO, még pontosabban a NATO-tagság ellen. Mióta a Reagan-kabinet „jóvoltából” Nyugat-Európá- ban tömegessé vált a felisme­rés az atlanti politika életve­szélyes voltáról (különös te­kintettel az amerikai elnök so­kat idézett megállapítására, amely elképzelhetőnek tart egy „csak” Európára korláto­zódó nukleáris háborút), hoz­zászoktunk az elsöprő erejű NATO-ellenes tüntetésekhez. Ezúttal azonban különös fi­gyelmet érdemel, hogy azonos napon, nagyjából azonos idő­ben éppen spanyolhoniban és Hellaszban került sor monstre-demonstrációra. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az egyik or­szág, Görögország lakói sze­retnének kilépni a szervezet­ből a másikban, Spanyolor­szágban pedig a közvéle­mény a belépést igyekszik minden erejével megakadá­lyozni. A spanyol baloldal re­ferendumot, népszavazást kö­vetelt, ezt a hivatalos veze­tés elutasította. Közeledik az Atlanti Szervezet decem­ber 9—10-i ülése, amelyen alighanem realizálják a spa­nyol belépést, annak ellenére, hogy arról nyilvánvalóan és egyértelműen az érdekelt^ or­szág lakosságának többsége hallani sem akar. A görögök óhaja sem teljesül: Görögor­szág esetében aligha lehet szó igazán komolyan a kilé­pésről. A Potomac partján és álta­lában az atlanti berkekben szívesen beszélnek demokrá­ciáról, önrendelkezésről, sőt — egyebek között — katonai egyensúlyról is. Ahogy múlik az idő, ahogy sokasodnak a nyugat-európai tüntetések, úgy lesz egyre világosabb, mennyire vehetők komolyan ezek az állítások. Mondjuk Spanyolország viszonylatá­ban : Európa egyik legna­gyobb országát úgy akarják NATO-taggá tenni, hogy mind a spanyol lakosság véle­ményét figyelmen kívül hagy­ják, mind azokét, akik az iga­zi egyensúlyt követelik. H. E. Több mint 200 ezer ember tüntetett vasárnap a görög fő­városban az Egyesült Államok és a NATO ellen. Képün­kön: a felvonulók tömege Athénban. (Kelet-Magyarország telefoto) Írországot bevonni a NATO-ba? Az ír sajtóban egy ideje gyanakvó hangvételű cikkek jelennek meg, amelyek sze­rint az országra nyomás ne­hezedik a NATO-hoz való csatlakozás érdekében. Eszkö­zül ehhez Írország közös piaci tagságát használják — írja az Irish Workers Voice című he­tilap. Az ír közvélemény növek­vő nyugtalansággal tekint a NATO bizonyos köreinek azon szándékára, hogy Írországot belerángassák a nyugati kato­nai szövetségbe, és véget ves­senek az ország semlegességi politikájának. Írország az EGK egyetlen olyan tagja, amelyik nem tartozik a NA­TO-hoz. A nyugati stratégák ezért azt vetik a szemére, hogy fékezi a Közös Piacon belüli katonai együttműkö­dés kiterjesztését, és akadá­lyozza az EGK alávetését a NATO-nak. A Közös Piac több orszá­gának vezetői nyíltan felszó­lítottak a NATO és a Közös Piac integrációjára — közöl­te Brian Lenihan volt ír kül­ügyminiszter, rámutatva, hogy ez a folyamat közvetlen veszélyt jelent az ország füg­getlenségére. TELEX BÉKETÜNTETÉS SPANYOLORSZÁGBAN A spanyol lapok hétfőn nagy sikernek minősítették a vasárnap Madridban tartott hatalmas béketüntetést, amelynek keretében több, mint 200 politikai párt és tár­sadalmi szervezet felhívására félmillió ember tiltakozott Spanyolország NATO-tagsá- ga ellen a madridi egyetemi városban. Felipe González, a Spanyol Szocialista Munkáspárt fő­titkára a Hója del Lunes cí­mű hétfői lapnak adott nyi­latkozatában felszólította a kormányt: hallgassa meg az ország lakosságának vélemé­nyét is ebben a kérdésben. A szocialista párti vezető még nem tekinti lezártnak a NA- TO-csatlakozás ügyét. ABRAHÁM KÄLMÄN LAGOSBAN Hétfőn dr. Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési miniszter jelenété­ben Lagosban a nigériai szö­vetségi gazdasági miniszter megnyitotta a magyar gazda­sági és műszaki napokat. A megnyitón részt vett Nigéria tervezésügyi minisztere is. HINCKLEY ÖNGYILKOS­SÁGI KÍSÉRLETE John Hinckley — aki me­rényletet követett el Reagan elnök ellen — újabb öngyil­kosságot kísérelt meg. Cellá­jában felkötötte magát, de a börtönőrök levágták a kötél­ről. Hinckleyt a börtönőrök állandó megfigyelés alatt tar­tották május óta, amikor egy aszpirinszerű gyógyszerrel próbálta megmérgezni magát. Az újabb öngyilkossági kí­sérlet után Hinckleyt kórház­ba szállították, állapota „ki­elégítő”. EMLÉKPLAKETT ÉS DIPLOMAÄTADÄS A Bartók-centenárium al­kalmából Pereszlényi Zoltán, a Magyar Népköztársaság bagdadi nagykövete átadta Munir Bashirnak, az iraki kulturális minisztérium zenei főigazgatójának a Nemzeti Bartók Béla Emlékbizottság által adományozott emlék­plakettet és diplomát. 18. Válaszúton Ugyanebben az időben forgattam Bing Crosbyval a „St. Marien harangjait”. Egy apácát játszottam, amiért David 0. Selznik nagyon megrémült Ügy vélte, ez romba fogja dönteni a karri­eremet. De amikor a film si­ker lett, a legszívesebben csak apácákat játszottam vol­na. Ezekben az években, ami­kor Hollywoodban éltünk; szenvedte a házasságunk az első törést. Néha, mikor ha­zamentünk egy partyról, Fet­ter azt mondta nekem, nem kellett volna annyit beszél­nem. „Nagyon intelligensen nézel ki” — mondta —, „hagyd meg az embereket abban a hitükben, hogy az is vagy. Amikor elkezdesz me­sélni, egy csomó értelmetlen­séget beszélsz.” Meg volt győződve arról, hogy dolgom volt a partnere­immel. Mindannyian túl jól néztek ki. Néhányat közülük valóban nagyon kedvesnek tartottam, néhánytól el vol­tam ragadtatva, és azt hi­szem, némelyik tőlem. De egyikkel sem volt kapcsola­tom. Amit Petter egyáltalán nem értett, az a körülmény volt, hogy minden diéta ellenére alig veszítettem a súlyomból. Amit nem tudott, az az volt, hogy bár az étkezéseknél szigorúan betartottam a dié­tát, csak salátát ettem és gyümölcslét ittam, azonban a hálószobám tele volt édes­séggel, amit vacsora után el is pusztítottam. Ezenkívül éj­szaka is felkeltem, odamen­tem a hűtőszekrényhez, és mindent megettem, ami ben­ne volt, hogy megnyugtassam korgó gyomromat. „Fogyok” — magyaráztam neki, „csak az hosszabb időt vesz igény­be.” Erre vásárolt egy mérle­get elém állította, és azt kö­vetelte, hogy jelenlétében mérjem meg magam. Egyik nap egy veszekedés után azt mondtam neki: „Na jó, ismét elkövettem egy hi­bát. Mindenki hibázik. Te is csinálsz hibákat, én is csi­nálok hibákat.” Kérdően né­zett rám: „Csinálok hibá­kat?” Válaszoltam: „Igen. Természetesen.” Erre azt mondta: „Nem, miért csinál­nék? Gondolkodom, ponto­san megvizsgálok minden kö­rülményt, és azután döntök.” Ekkor azt mondtam magam­nak: nem élhetek együtt egy olyan emberrel, aki azt hi­szi, hogy soha nem csinált hibát az életben, és nem is fog. Játszottam a gondolattal, hogy elválok Pettertől, és el­megyek valahová, ahol nem kell félnem. Milyen érdeke­sen is hangzik. Pontosan ah­hoz az egyetlen emberhez mentem feleségül, akitől fél­tem. Felajánlottam Petter- nek a válást. Nagyon megle­pődött. Miért keUene elvál­nunk, kérdezte. Nem veszek­szünk, nincsenek közöttünk nézeteltérések. „Nincs” — mondtam —, „mert nem lá­tom értelmét hogy veled vi­tatkozzam. El akarok men­ni.” Mégsem tettem meg, mert ostobaságnak találtam, hogy összecsomagoljak, nagy ve­szekedést szítsak. Piáért har­coljak, és egyedül üljek egy házban, míg ő egy másikban ül egyedül. Tehát maradtam. De azt hiszem, csak vártam valakire, aki kisegít ebből a házasságból, mert egyedül nem volt hozzá erőm. Következik: 19. Capa, a magyar Futballdiplomácia A kínai diplomácia szán­dékait híven tükröző Űj Kína hírügynökség Kuala Lum­purból keltezett híre szerint Fahd Bin Sultan Bin Abdu- laziz szaudi herceg a köz­ügyek miniszterhelyettese, mellesleg a szaudi futball- szövetség alelnöke ésamala- ysiai fővárosban tartózkodó szaudi sportküldöttség veze­tője egy banketten kijelen­tette: reméli, hogy a kínai— szaudi kapcsolatok folyama­tosan javulni fognak. A kínai és a szaudi váloga­tott világbajnoki labdarúgó selejtezőn semleges pályán, Kuala Lumpurban méri ösz- sze kétszer erejét, mivel a két ország között nincsen diplomáciai kapcsolat. A malaysiai fővárosban el­hangzott kijelentés azért ér­demel figyelmet, mivel ko­rábbi amerikai közlés szerint a két ország között csaknem egy éve titkos párbeszéd fo­lyik, amelynek célja: a kap­csolat javítása, esetleg diplo­máciai kapcsolatok létesítése.' Szaud-Arábia mind ez ideig Tajvant részesíti hivatalos el­ismerésben. Pekingi amerikai körök úgy tudják, hogy nemrég nem hivatalosan szaudi politiku­sok is jártak Kínában. Pe­king egyértelműen támogatja a szaudiak közel-keleti ren­dezési tervét. A szaudi miniszterhelyettes most kilátásba helyezte, hogy a kapcsolatfelvételt a bevált recept szerint sportcsere előzné meg. Kijelentette: Fahd szaudi trónörökös és Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök cancuni találkozója után — amiről annak idején a kínai sajtó nem adott hírt — már a Kuala Lumpur-i két mérkőzés is a viszony felmelegítését szolgálja, s nem lehetelen, hogy hamaro­san kínai futballcsapat láto­gat Szaud-Arábiába, szaudi labdarúgók pedig Kínában játszanak majd. Szalontay Mihály: 33. — Akkor minek jön Géza elénk? — Megy, — És? — Miki majd szét­robbant a kíváncsiságtól és a türelmetlenségtől. — Semmi. A többit majd megtudod! Addig bármi tör­ténik, senki nem tud semmit. Végső fokon meglátogatni jöttél Gézát, Bélát, meg en­gem, gyerekkori barátaidat, s Géza ezt a hülye módját eszelte ki a meghívásnak. — Ezt nem mondom... — Ha baj van, ezt kell mondanod! Hogy mindnyájan ugyanezt mondjuk. Géza nem hogy felhatalmazott... így kell! Ez parancs most. A le­ányzóval tanultasd meg. — Mi ez, kémfilm? — Hülye! Ez sokkal több annál. Neked fogalmad sincs, mennyivel több! Robi elment haza anyjá- ékhoz, a rum egy csöppet sem látszott rajta, de Miki ugyan­csak érezte. Valahogy ez a katonaruha mintha tömé­nyebb lett volna a hétközna­pi civilétől. Ezen elmeren­gett, van-e katonarum, meg civilrum, és ha van, akkor az az előbbi vajon egyenruhá­ban van-e? S ha igen, akkor hogyan? Jó félórát feküdt így még? aztán felpattant, megmosakodott csapból, su­gárban levő keményen hideg vízben. Gondosan felöltözkö­dött, fogta a kis aktatáská­ját, kopott, öreg, szinte ka­balatáska volt már, beletett egy alsónadrágot, pótlásul egy zoknit, három zsebken­dőt, egy trikót, inget. Meg­nézte, mennyi pénze van — — oda biztos elég — gondol­ta, — vissza legfeljebb kérek a fiúktól. Azzal elindult Er­zsébetre. Anyjának egy cetlit hagyott az asztalon: Robival elmegy vidékre, meglátogat­ja Bélát és Gézát, lehet, hogy két napig is odalesz, de ne idegeskedjen! Szerencséje volt, a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán talált egy üres taxit, azzal ment ki a Pacsirtatele­pig, onnan gyalog kicsit visz- sza a város felé, sűrűn kö- rül-korülnézegetve; de hét­köznapi csendességben vol­tak az utcák, csak egy-egy öreg néni tűnt fel itt, vagy amott, botorkálva üzlettől lakásig meg vissza. Beretvás nénit Jusztinái ta­lálta, nagy nevetésben voltak. Megörültek neki is. Azok azt hitték, hogy hármasban bo­londoznak tovább. De Miki gyorsan kiábrándította őket. „Az utolsó éjszakát benn töltjük” — mondta. Juszti felöltözött, amije volt, kis re- tikülbe belefért. Elbúcsúzott az öregasszonytól, Miki is, de még előbb annak lelkére kö­tötte, hogy nem látta őket, Jusztit különösen nem, nem is ismeri, nem tud semmit, bárki bármikor érdeklődik. Ez ugyan vajmi keveset ért, de re­ménykedett, itt nem fogják Jusztit keresni. Honnan is vennék, vehetnék, hogy pont itt volt. Segített a heverőt az oldalára állítani, a varrógé­pet kihúzták középre, lom­tár jelleget teremtettek, az ágyneműt Beretvás néni le­vitte magával. Nem a város felé, a Soroksári útnak in­dultak, és hosszú jó két órai gyaloglás után értek ki a HÉV-vonalához, amivel elju­tottak a Boráros térig. Miki innen megint gyalog szeretett volna leginkább továbbmen­ni, de Juszti fáradt volt, no­ha Erzsébeten még élvezte, hogy ugra-bugrálhat a leve­gőn. Bent a városban a sok ember között nyűgös, türel­metlen és félénk lett, szo­rongva, s izzadóan markolta Miki kezét, s állandóan olyan feltűnően nézett „óvatosan” körbe, hogy ha valaki időt veszteget rájuk, s megnézi őket, a vékony csontú, klasz- szikusan szép fejű, koromfe­kete hajú lányt, és a nálánál kisfiússága miatt, valóságban is fiatalabb fiút, akkor az biztosan furcsának találja vi­selkedésüket. De senki nem vesztegetett egy pillantást sem rájuk. Mielőtt hazaértek, Miki gondosan előrement, noha tudta, hogy anyja még nem lehet otthon. Kinyitotta a liftajtót, a padláskulcsot, és pokrócot és párnát hóna alatt szorontgatva várta az utána­jövő lányt. Juszti besurrant a liftbe, föl a negyedikre, át a padlásajtóhoz, magukra zárta, megnézte Juszti órá­ját és a magáét is, a cetlin a vonat indulási idejét, s azt mondta: — A vonat indulásáig ti­zenhárom óra huszonnégy percünk van. Innen pont ti­zenkét óra múlva indulunk el. Lemegyek, hozok valami ennivalót, innivalót, és most megmutatom a tanulózúgo- mat. Két nagy kémény között, világos fehér fapriccs, kecs­kelábú asztal pont a szellőző­nyílás alatt, két szék, egy hokkedli, annak a segítségé­vel ki lehetett jutni a tetőre. Ez volt Miki birodalma. Rá­dobta a priccsre a pokrócot, párnát, leültette Jusztit, s le­szaladt. Ami keze ügyében volt, azt összemarkolta, egy üveg kristályvizet, egy fél üveg bort is talált. Ettek, it­tak a borból, vízből. Az este hajlásával a padlástér fülledt melege is elviselhetőbbre vál­tozott. Mindketten levetkőz­tek, összebújtak, s szelíd­csendesen hallgatták a távoli neszeket, az öreg gerendák percegését, egymás szuszogá- sát. Utolsó éjszakájuk volt ez együtt. (Folytatjuk) Brezsnyev beszéde az SZKP Központi Bizottságának ülésén Leonyid Bresznyev tartott előadói beszédet a Szovjet­unió új ötéves tervéről az SZKP Központi Bizottságának hétfőn Moszkvában megtar­tott ülésén. A tervjavaslat kedden kerül a Legfelsőbb Ta­nács ülésszaka elé. Az új ötéves terv előirá­nyozza a Szovjetunió gazda­sági potenciáljának további növelését, a szociális prog­ram teljesítését, az ipar és a mezőgazdaság dinamikus fej­lődését, a védelmi szükségle­tek kielégítését. A nemzeti jövedelem az öt év alatt 18 százalékkal emelkedik. Brezsnyev a többi között megállapította, hogy az új öt­éves tervet nem könnyű kö­rülmények között kellett ösz- szeállítani. Harmadik éve okoz a szárazság nagy káro­kat a népgazdaságnak — mondotta, emlékeztetve arra, hogy a nemzetközi körülmé­nyek is bonyolultabbakká váltak, ez is kihatott a terv készítésére. Az SZKP KB főtitkára ki­jelentette, hogy a tervidő­szak legfontosabb kérdése az élelmiszer-probléma megol­dása. Az új ötéves terv előirá­nyozza a dolgozók fizetésének növelését, a nyugdíjak és a gyermekes családok támoga­tására fordított összegek eme­lését. Az eddigiekhez hason­lóan jelentősek az egészség­ügy, az oktatásügy, a lakás- építkezés fejlesztésére kijelölt előirányzatok. Leonyid Brezsnyev beszédé­ben azt hangoztatta, hogy a szovjet nép derűlátóan kezdte meg az új ötéves terv telje­sítését, bízik erejében, mély­séges meggyőződése, hogy si­kerrel oldja meg a kommu­nista építés nagy és bonyo­lult feladatait.

Next

/
Thumbnails
Contents