Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. pktóber 11. O AKI NEM VOLT SZERELMES. AZZAL NEM ÉRDEMES BESZÉLGETNI. MÁRMINT ABBAN A TÉMÁBAN, AMI A VÁLTOZOTT CSALÄDRÖL, AZ EGYÜVÉ TARTOZÁS KORÁBBI ÉS MAI ÉRTELMEZÉSÉRŐL SZÓL. SZÁNDÉKOSÁN A KÉT VÉGLETET KERESTÜK. PATROHAN, AZ ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONÁBAN ÉS KISVÄRDÄN, A KÓRHÁZ nővérszállójában jártunk, hogy érdeklődjünk a múltról és kérdezzük AZOKAT, AKIK MÉG CSAK TERVEZIK A JÖVŐT, MERT TUDNI SZERETTÜK VOLNA, MI A FONTOSABB: Hűség vagy kitartás? Vesztes: a gyermek Beszélgetés a bírónővel — Három műszakban dolgozunk. Az csak természetes, hogy amikor én dolgozom, akkor majd a férjem megy a gyerekért, este vacsorát ad, lefekteti. Persze az egyenjogúság nemcsak a házimunka közös vállalásában merül ki. Ahol mind a ketten dolgoznak, ott kevésbé lehet meghatározni, hogy ki viseli a kalapot a házban, S azzal is számolni kell, hogy a harmonikus házasélet nem feltétlenül jelenti a teljesen azonos gondolkodást, cselekvést. — Hagyni kell a másikat kibontakozni — valahogy így mondják. — S ha mégis előfordul az a bizonyos botlás, félrelépés? — Nem veszekedés kell, hanem üljünk le, beszéljük meg. Az őszinteség a legjobb, még ha esetleg az derül is ki, hogy mindketten tévedtünk, nem ez a házasság az igazi. Változtatni mindenképpen lehet, s az sem biztos, hogy emiatt végképp felborul minden. Ezek után kérdezzük meg, hogy mi változott az értékítéletben? A hűség a fontosabb, vagy a kitartás tűzön-vízen át? Ha az öregeket nézzük, akkor eléggé féloldalas lesz az értelmezés, mert a kitartás és a hűség nem azonos fogalmak, ami vonatkozik az egyikre, azt bátran felrúghatja a másik. Az életben valamikor összekapcsolódtak, s úgy van, mint a mesében: ásó, kapa, s a nagyharang választja el a házastársakat. A fiatalok ezt nem vállalják. A kitartás úgy fejeződik ki. mint kölcsönös áldozatvállalás. Az egymáshoz való hűség ezen az alapon valósulhat meg. Talán a kelleténél is többet szörnyülködünk a válási statisztika riasztó számain. Pedig be kell látni, hogy vannak félresikerült házasságok, akadnak elrontott életek, ahol két fél megromlott kapcsolatát a házassági bon- ' tóper szakítja szét törvényesen. Az okokról és következményekről dr. Körmendi La- josné nyíregyházi járásbírót kérdeztük. — A polgári peres ügyeknek valóban a többségét, mintegy 60 százalékát adják a válóperek és a vagyonközösség megszüntetésére irányuló perek. Ezek egyik formája a házasság felbontása közös megegyezéssel, amikor lehetőség van arra, hogy a felek nem tárják fel az okokat, amelyek a házasság végleges megromlásához vezettek. Azonban itt is tisztázni kell a gyermekek tartásában. láthatásában, elhelyezésében és a lakáshasználatban a közös megegyezés feltételeit. A másik esetben —, amikor valamelyik fél hibájából kell kimondani a válást — fő okként az italozás szerepel. Ott van az okok között a házastársi hűséget sértő magatartás, az elhidegülés, de megesik, hogy valamelyik fél részéről a szülő — általában az anyós — ráhatása rontja meg a házasságot. Ám azzal, hogy statisztikailag kimutatják az okokat, még nem látjuk az érzelmeket. Ha mérni tudnánk azokat a könnyeket, ha mindenki ismerné egy-egy tárgyalás légkörét, még szomorúbb lenne a kép. — Ezért kezdődik az eljárás a békítő tárgyalással? — Általában hosszú hónapok, évek gyötrődése után jönnek a bíróságra. Azonban az alkotmány védi a családot, minden esetben figyelembe veszi a gyermekek érdekét, s ezért kíséreljük meg a békítést. Olyan is előfordult, hogy már előtte visszavonták a keresetet, de nekem személy szerint is nagy öröm, ha sikerül tisztázni az okokat úgy, hogy a házasság helyreállítható. — A pólós végül is egy kapcsolat vereségének a beismerése. Ki benne a vesztes? — Mondhatnánk, hogy mindkét fél. Azonban a leg- vesztesebb mégiscsak a gyermek. Egy családon kívül élő fel sem tudja mérni, mit jelent a csonka család. Akármennyi a tartásdíj, abban nincs benne a szeretet, az aggódás és féltés a gyermek egészsége, sorsa iránt. S nem hiszem, hogy ezek a későbbiekben ne hatnának ki az elvált szülők gyermekeinek életére. Érzelmileg biztosan sivárabbak lesznek, mint azok, akik kiegyensúlyozott környezetben nőnek fel. — Hallani bírósági nagyjelenetekről, ádáz gyűlöletről, amikor már nem gyerekek sorsa számít, hanem a vagyon fillérjein osztozódnak. — Tény, hogy egyre nehezednek a vagyonjogi perek. Pedig azzal, hogy elszámol valaki, nem biztos, hogy kárpótolja a másik felet. S a vagyon megosztásában, amikor megvan minden, a szépen berendezett, gépesített lakástól a kocsin át a telekig, sokszor nehezen érthető, ha jön a harmadik — aki rendszerint fiatalabb — s nem gürcölt, szenvedett meg a jóért, amit kaphat. — Űjfent visszatérünk a statisztikához. Eszerint a legtöbben 30 év alatt vannak, akik válnak. — A felelősség vállalásával van gond. Fiatalon kötnek sokan házasságot, nem törődnek vele, hogy később ez a gyereken hogyan bosz- szulja meg magát. Nincs rá recept, hogyan kell két embernek egymás mellett élni, azonban nagyobb megértéssel kell lenniük egymás iránt még abban a nagy rohanásban is, amit a mai élet jelent. Csakis a kölcsönös alkalmazkodás, a felelősség ismételten hangsúlyozott vállalása hozhat változást. — Olyan házasságot semmi esetre sem, mint amit otthon láttam — reménykedik az egyik ápolónő. Nem nehéz kibogozni az általános kívánalmakat. Első helyre teszik a megértést, hogy a családon belül ne legyen különbség a férfi és a nő között. Ehhez viszont az szükséges, hogy ne elhamarkodott kapcsolatból szülessen a házasság. A fiatal orvos fogalmazta meg:-r- Nem árt, ha ismerik, jobban megismerik egymást, mielőtt összeházasodnak. Ebben pedig benne van az is, hogy a másik múltjából, körülményeiből mit tud meg. Könnyű lenne ezután azt mondani, hogy a nővérszállón kész receptet tudnak az előttük is bizonytalanra, a jó házasságra. Hiszen őszintén hangzik az a vélemény is, amely így kezdődik: — Még nem gondolkodtam róla. Aztán kiderül, hogy más valamit szavakban összefoglalni, s megint más kifejezni azokat az elképzeléseket, terA valahogy pedig többnyire magányos küszködést jelent. A falusi munkamegosztásban negyven-ötven évvel ezelőtt az asszonynak a fakanál jutott, a szoknyájába kapaszkodó pulyákkal kellett törődnie, hiszen az óvoda ismeretlen valami volt. A nagyobbacska gyermek volt a jó, mert azt már munkára lehetett fogni. A szüntelen robot pedig gyorsan morzsolta a fiatalságot. Megkőpott a fénylő szem, petyhüdté vált a feszes bőr. S mindezt a férj hogy vette észre? — Kerek a szeme, sokra rányílik — mondták róla. S ez a szem észrevette a más hamvasságát, nem maradt érdektelen, ha mód nyílt a változatosságra. Mindezt újabb hasonlattal fejezték ki: — Szerette a másik virágát letépni. Csakhogy eliramlott a fiatalsága a bővérű férjnek is. A szoknyák után következett a pohár, az újabb családi botrány. A gyerekek felnőttek, kirepültek a házból, , mint a fecskék, s az öregek egymás idegeit tépve, a múlt megannyi fájó sebét szaggatva maradtak egymás mellett. — Visszajött, mert hová menjen? — szól a sommás ítélet. Aki fiatalon tűrt, az türelemmel hordta az élet terhét a következő évtizedekben is. Mindebből viszont m't kívánnak a mai fiatalok? veket és vágyakat, > amelyek meghatározzák az élet következő éveit. Különösen azért, mert ez már nemcsak az egyéntől függ, hanem attól a valakitől is, aki társnak szegődött. S az, aki még úgy kezdte, hogy nem gondolkodott, máris mondja a látott rossz házasságok egyik baját: — Túl rövid az ismeretség, nem biztos, hogy azt látja, azt találja meg a másikban, amit keresett. Rövidesen kiderül, hogy a mai lányok az egyenjogúságot nem papíron várják el, hanem a családban keresik először. Népi bölcsességek tárházából meríthet, aki hallgatja a többnyire özvegyasszonyokat. — Sokszor megvert engem az uram —, mondja. — De miért? 4 — Mert cifrán jártam, éltem a világomat. öreges nevetés a válasz, nem kérdeznek többet, inkább összemosolyognak. — Mégis együtt maradtam- Bandival. Aztán mikor meghalt, eltemettem tisztességgel. A másik elvesztése a több éves magány ellenére merengésre késztet. Egyikőjük halkan megjegyzi: — Nekem jó uram volt, megértésben éltünk. Pedig egy hónapot sem ismertük egymást, amikor feleségül vett. — Az ital, az rongálja az életet — szól az általános megállapítás. — S mit lehet tenni ellene? A kérdésre kérdés a válasz: — Hova menjen, kihez forduljon, akinek ott a sok gyereke? Valahogy csak fel kell Bizatom Úgy tartják, hogy a jó házasság titka a bizalom, az egymás iránti megértés. Amikor egy ifjú párt kérdezünk, általában természetesnek veszi mindezt, amikor kezdi az életet. A hiba akkor kezdődik, amikor egyik vagy másik fél valamilyen sajátos elméletet gyárt ahhoz, hogy — hazudjon. Mert lehet ugyan szebb szóval is illetni azt, aki elhallgat valamit a másik előtt, vagy más színben tünteti fel a dolgokat, azonban mégiscsak a másik becsapásáról van szó. Általában bocsánatos bűnnek tartják, ha a férj egy kicsit kirúg a hámból, tart magánál egy kis du- gipénzt, mint ahogy az asszony is kisehb-nagyobb titkokat rejteget, amikor a vásárlást ecseteli. Önmagában nem ez a baj, hanem az, ha a különutakat, az egyéb elfoglaltságokat hazugságokkal próbálja elleplezni valaki, mert fél, hogy az nem tetszik a partnernek, mert nincs ugyan benne semmi különös, de tudja, hogy a másik kedve ellen tesz. Pedig a jó házasság egyik titka az, ha engedi mindkét fél a másik egyéniségét kibontakoztatni. Bármennyire összecsiszolódnak az évek sora alatt, azonban mégis lehet eltérő véleményük a dolgokról, lehetnek másfajta szórakozásaik. Ami az egyiknél kikapcsolódás, az a másiknál esetleg unalom forrása, de úgy érzik, hogy az összetartozás itt is kötelez. A megértés nem jelenti azt, hogy csak hagyjuk magára a másikat a hobbijával, ne törődjünk vele. Ugyanis több asszony elpanaszolta már, hogy csak a gyerekek, a megszokás tartja össze a házasságot, mert a napi gondokat sem mindig osztják meg egymás között, nemhogy az élet más kérdéseiben lenne közös témájuk. Többnyire a férj az, aki köny- nyebben talál társaságot, elfoglaltságot, míg a feleségnek a házimunka robotja jut. Pedig az egyenjogúság a családban kezdődik. De nemcsak a munka megosztása szükséges, hanem a gondok megosztása is. Legyen ugyanolyan bosszantó a férjnek is, ha rosszul tanul a gyerek, ha állandóan panaszkodni kell a boltban tapasztaltakra. Csakhogy ez a játék kölcsönös. Mert az sem árt, ha a feleség tudja, mi történt a férj munkahelyén, mi foglalkoztatja leginkább az ottaniakat. Ha valaki közönyösen viselkedik a másik munkahelye, elfoglaltsága iránt, akkor előbb-utóbb talál egy másik partnert, akivel a gondjait megoszthatja. Nem biztos, hogy ez a módszer a leghelyesebb — szerencsére többségében nincs is különösebb baj vele — de mégiscsak igaz az öregek mondása: jóban, rosszban ki kell tartani egymás mellett. Az oldalt írta: LÁNYI BOTOND Fényképezte: GAÁL BÉLA