Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-10 / 238. szám

1981. október 10. Kelet-Magyarország 3 CSAK AZ ELSŐ NEGYED­ÉVRŐL ne kérdezzen — kért a napokban megyénk egyik gyárigazgatója. Nem sike­rült ugyanis teljesíteni a ter­vet. Szándékosan hagytam el az igazgató nevét, hiszen nem egyedi esetről van szó; alig- alig talál az ember olyan üzemet, vállalatot, ahol az év első három hónapjában tel­jesítenék azt a bizonyos idő­arányos tervet. Pedig sokszor az első negyedév messze el­marad a harmadik, nem is beszélve a negyedik negyed­év terve mögött. Magyarul, a legtöbb helyen eleve úgy szá­mítanak, hogy lemaradnak ugyan az év első felében, de majd pótolják azt a hátralé­vő időszakban. Mondanom sem kell ta­lán, micsoda erőfeszítést kí­ván így a tervteljesítés. Ok­tóberben, novemberben meg­ugrik a túlórák száma, tele­fon- és telexüzenetek százai indulnak a megrendelőkhöz, az alapanyagot biztosítókhoz, a közlekedési vállalatokhoz. Kampány ez a javából. Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy megyénkben, de az országban is nagyon kevés azon gyáraknak, vállalatok­nak a száma, ahol saját alap­anyagot dolgoznak fel. A készterméket gyártó vállala­toknak sokszor hónapokkal korábban fel kell adniuk a megrendeléseket, de még így sem biztos, hogy mire kezde­nék a munkát, megérkezik az alapanyag. Ugyanis az alap­anyagot előállító üzemek sem gondolkodnak másként: itt is divat a hajrá. Arról nem is beszélve, hogy azok a meg­rendelések is jó néhányszor többhetes késéssel érkeznek meg ... Ekkor aztán valóban bezárul a kör. A szakemberek állítják, a hajrának is köszönhető az, hogy a következő év első ne­gyedében szinte törvénysze­rűen jön a pangás. Mert ki törődik azzal a legnagyobb munkák idején, hogy mi lesz három-négy hónap múlva. Minden erőt a. napi feladatok megoldására mozgósítanak, nem törődve a következő idő­szakra történő felkészüléssel. S természetesen a gépek is kopnak, a megnövekedett igénybevétel során. De a meg­előző karbantartást fölösle­ges luxusnak tartják, hiszen — sokak szerint — majd lesz idő kijavítani azokat január­ban, februárban, márciusban. Egyetlen cél lebeg a szem előtt, teljesíteni az éves ter­vet. Jövőre meg majd csak lesz valahogy. A HAJRÁT fokozó ténye­zők közül korántsem szerepel mind e rövidke írásban. Az újságíró nem iparszervező, így nem is adhat mindent megoldó receptet. De ismeri a régi mondást: Amit ma meg­tehetsz, ne halaszd holnapra. Most időszerű igazán e mon­dás, hiszen októbert írjuk, amikor kezdődik a hajrá. Balogh Géza /■^l _ __ _ I. Aki végigböngészi hazánk helységnévtá- ^^*a*^®**” rát, láthatja, hogy Ör az egyik legrövi­debb nevű község. Pár éve étterme is van a kurta nevű településnek. Mátészalka közelsége alig csökkenti itt a forgalmat. Benéztünk ebbe a rendezett étterembe és ar­ra is kíváncsiak voltunk: vajon a menüt nem mérik-e olyan röviden, mint a község nevét. Örömmel tapasztal­tuk, hogy nem. Kellemesen meglepődtünk az ízléses pla­kátra nyomtatott udvarias felszólítás láttán: „Kérjük kedves vendégeinket, mellőzzék a dohányzást.” Nem is dohányzik senki, pedig majdnem telt ház van. Az em­berben önkéntelenül is felidéződik a régi füstös kocs­mák emléke. Változik a falu, terített asztalnál, füst nélkül lehet ebédelni. Illetve mégsem. Mert a szomszéd asztalnál négy olasz férfi éppen elfogyasztotta a második fogást. Az olaszoknak szaporán pereg a nyelvük, hangosan beszél­getnek, s elterpeszkedve a kényelmes székükön rágyúj­tanak egy-egy cigarettára. A pincérnő kinéz az ajtó előtt álló hosszú, I „felségjellel” ellátott gépkocsira, majd végigméri a négy göndör hajú vendéget. De nem szól rájuk. Hogy is szólna, hiszen az olaszok aligha tud­ták elolvasni a plakát szövegét. RnnlunL A nyírbélteki postai kézbesítő szikár, DO^lyOK. napbarnította ember.- Látszik rajta, hogy nemcsak papírokat cipel. Kevés beszédű, de se­gítséget remélve panaszkodik. Elmondja, hogy munka után lekaszálta a szénáját, majd annak rendje és mód­ja szerint megforgatta, és összegyűjtötte boglyákba, örült, hogy a kaszálás és a gyűjtés között nem esett eső. Egy napfényes délután fogadott egy fuvarost, ki­mentek a helyszínre és a boglyáknak csak a hűlt helyét találták. A község közepéhez mintegy négy kilométerre történt az eset. Érthető, hogy a fuvaros az üres járatért is kért egy kevés pénzt. A postás sokat dolgozott, hogy a jószágnak meglegyen a télire való. S valaki ingyen vitte el a készet. Lelketlen ember. Qfnnnrtl A nyíregyházi építkezésen meséli a ta- ^■OppOI. pasztáit művezető. Az egyik fiatal kő­műves egy hónapban kétszer is lekéste a munkásbuszt. Igaz, ez a busz hajnali ötkor indul a falujából. A fiatal­ember egyébként jól dolgozik, egyik késésének oka az előző esti névnapozás volt, a másik alkalommal a fize­tésnap után maradt le a buszról. A művezető intézke­dett, hogy kapjon írásbeli figyelmeztetést, amely így fejeződött be: „Hasonló eset előfordulásakor súlyosabb elbírálásra számíthat.” Hasonló eset történt a múlt hé­ten is. De sima, szeszmentes nap után. Az óra csörgését nem hallotta meg. Ösztönösen ébredt, látta az időt, nem csomagolt magának reggelit, egy Zsigulit stoppolt, amely megelőzte a lomha munkásbuszt. A fiatalember hama­rabb érkezett az építkezésre, mint a többiek. Csoda-e, hogy a művezetője melegen megszorította a kezét? (nábrádi) SZERKESZTŐSÉGI KEREKASZTAL Válasz a mára, holnapra A XII. kongresszus hatá­rozatának megvalósítása na­gyobb követelményeket tá­maszt a propagandával és az agitációval szemben is. így a most induló pártoktatási év — amelynek különböző tan­folyamai, előadásai közel hu­szonötezer embert érintenek megyénkben — szintén sok új feladat megoldását igény­li. Erről volt szó szerkesztő­ségi kerekasztal-beszélgeté- sünkön is, amelyen részt vett Kemény Pál, a baktalóránt- házi Dózsa Termelőszövetke­zet üzemgazdásza, a pártve­zetőség agitprop. felelőse, Lakatos Sarolta, a megyei kórház személyzeti és okta­tási osztályának vezetője, propagandista, Varga And­rás, a kisvárdai városi-járási pártbizottság titkára. Szer­kesztőségünket Marik Sán­dor képviselte. Hogyan készültek, mit várnak pártszervezete­ink a több új formát is hozó pártoktatási évtől? LAKATOS SAROLTA: — ötéves program alapján in­dul az idei oktatási év. Tar­talmasabb, elsősorban széle­sebb skálájú propaganda- munkát szeretnénk megvaló­sítani. Ezért a korábbinál többféle, a különböző kép­zettségű, emberek — orvosok, egészségügyi középkáderek, fizikai dolgozók — igényei­nek jobban megfelelő politi­kai képzési formákat ajánlot­tunk. Erre szükség is volt, mert rendkívül nagymérték­ben nőtt az igény az új is­meretek iránt, mind többen szeretnének biztonságosab­ban eligazodni a mai, gyor­san változó világ dolgaiban. KEMÉNY PÁL: — Nálunk a gazdálkodáshoz, gazdaság- politikához kapcsolódó kér­dések kötik le leginkább az emberek figyelmét, mivel a tsz is olyan termelőüzem, amely sok szálon kötődik a népgazdasági döntésekhez. Elsősorban azt szeretnénk el­érni a most kezdődő pártok­tatási évben, hogy alkotó vi­ták, eszmecserék alakulja­nak ki. Jobban szerveztük a csoportbeosztásokat, több — kisebb létszámú — csoport működik, s így a munkacsú­csok idején is jobban tudjuk egyeztetni az időpontokat, közvetlenebbek lehetnek a foglalkozások. VARGA ANDRÁS: — Terveinkben a tartalmi mun­ka javítása kapott nagyobb hangsúlyt. Változatlanul a legfontosabb feladatok kö­zött tartjuk ^ámon a gaz­daságpolitikai érdeklődés ki­elégítését, de emellett az ide­ológiai feladatok megoldá­sában nélkülözhetetlenek a párt történelmi tapasztalatai és a szocialista építés tanul­ságai. Ezért fontos a felsza­badulás óta eltelt időszak — különösen az utóbbi 25 év — történetének, tapasztalatá­nak alaposabb megismerte­tése. Ezáltal a mai gyakorlat megértéséhez is jól haszno­sítható tapasztalatokat sze­retnénk adni. Már eddig is érintettük az országos és helyi po­litika kapcsolatát, amelynek kérdéseire nyilván gyakran kell majd válaszolni a párt­oktatás különböző fóru­main is. Mit jelent ez a propagandistáknak? KEMÉNY PÁL: — Számo­lunk azzal, hogy több lesz a konkrét kérdés. Kedvezőbb a helyzetünk, ha ezek a gazda­ságpolitikához és a termelő­szövetkezeti munkához kö­tődnek. Fel kell készülnünk azonban arra is, hogy jelen­tősen megnövekedett a kül­politikai kérdések és a lakó­hely iránti érdeklődés, töb­bet kell foglalkozni a tágabb összefüggések megvilágításá­val. séri ezek közül a legna­gyobb érdeklődés? VARGA ANDRÁS: — Az előadássorozatokat. Elsősor­ban időszerűségük, kötetlen formájuk az, amely az egy- egy téma iránt érdeklődőket csoportba gyűjti. Jó alkalmat teremtenek ezek arra is, hogy a munkahely és a lakóhely közötti kapcsolatokat erősít­sük. A különböző, sokszor nagy szakértelmet igénylő témák ismertetésére ugyanis többször szeretnénk felkérni a lakóterületi pártszerveze­tekről jól képzett, nagy ta­Szerkesztőségi beszélgetésünk résztvevői: Varga András, Kemény Pál, Lakatos Sarol ta és munkatársunk. VARGA ANDRÁS: — Egyetértek azzal, hogy több lesz a kérdés, hiszen folyta­tódik az a folyamat, amely­nek előzményei visszanyúl­nak a párt, szakszervezeti, Népfront, KlSZ-kongresszus- ig. Előkészítésük során — és a tanácskozásokon is — sok vélemény, észrevétel hang­zott el, s most ezek (sokszor már a megvalósítás szintjén) újra szóba kerülnek. Mai éle­tünk azonban nem gond nél­küli, még a jó javaslatok mindegyike sem valósulha­tott meg egy-két év alatt. Életünket sem csak sikerek kísérik. Ezért arra bátorítot­tuk propagandistáinkat, hogy a pártoktatáson ne legyenek „kényes kérdések”, de fon­tos, hogy válasz nélkül ma­radók sem. LAKATOS SAROLTA: — Én az igények pontos isme­retét hangsúlyoznám. Nálunk azt tapasztaltuk, hogy meg­nőtt az érdeklődés a magyar munkásmozgalom története iránt, ezért alapfokú tovább­képző tanfolyamot szervez­tünk e témakörből. Sok a felsőfokú politikai végzett­séggel rendelkező pártta­gunk, számukra olyan, a marxizmus—leninizmus klasszikusai munkáinak ta­nulmányozását is igénylő té­mákat jelöltünk meg, mint az egészségügyi integrációban rejlő lehetőségek, a munka­helyi demokrácia speciális egészségügyi vonásai, az egészségügyi értelmiség ideo­lógiai arculata. így a politi­kai oktatás keretében sokan szerezhetnek a munkában is alkalmazható ismereteket. A már ismert pártokta­tási formák mellett újak is indulnak. Melyeket kí­pasztalatú kommunistákat, köztük olyanokat, akik nyug­díjazásukig vezető beosztás­ban dolgoztak, szakértői a gazdaságpolitika, belpolitika egy-egy területének. Milyen segítséget várnak a felsőbb pártszervektől a propagandisták? LAKATOS SAROLTA: — Az eddig megérkezett tan­anyagok jók, az igényeknek jobban megfelelők az okta­tási íormák is. A pártbizott­ságok szerintem tényekkel, érvekkel, friss információval segíthetik leginkább a pro­pagandisták eredményesebb munkáját. KEMÉNY PÁL: — A párt­oktatás fő gazdája az alap­szervezet. Azzal segíthet leg­többet, ha kétoldalú az esz­mecsere, nemcsak tananya­got, információt kap a cso­portvezető, hanem a pártok­tatás során elhangzó — és in­tézkedést igénylő — javasla­tokkal utóbb foglalkoznak is. VARGA ANDRÁS: — Sze­rintem is az a jó, ha a párt­oktatás fórumain minden fontos vélemény megbeszél­hető. Figyelembe kell venni, hogy a megyében is sok a fi­atal, a lakosság fele harminc éven aluli, a párttagság (amelyből a pártoktatás résztvevői elsősorban kike­rülnek) háromnegyede az el­múlt negyedszázad során lé­pett a pártba. Azzal segíthe­tünk legtöbbet, ha reális, mai válaszokat adunk a fel­vetődő kérdésekre. Ehhez el­engedhetetlen az előzmények ismerete, de korszerű válasz csak az lehet, amely nem­csak kiállja a jelen próbáját, de holnap is megfelel. Az eddigi mostoha körülmények helyett szeptembertől korszerű tanműhelyben tanulhat­ják a szakmát a jövő női és férfi ruha szabói a fehérgyarmati ruhaipari szövetkezetben. Mi a véleménye? TÓTH ANTALNÉ, az 5-ös számú Volán üzemi konyhá­jának vezetője Az üzemi étkeztetésről A megye legnagyobb üzemi konyhái között emlegetnek bennünket, naponta mintegy ezer adagot készítünk. Sajnos, kevesen vagyunk, mindössze tízen, így el lehet képzelni, mennyi munkába kerül, hogy az ebéd után elégedetten áll­janak fel az emberek. Mi fő­zünk a Volán dolgozóinak, de tőlünk hordják az ebédet a SZAVICSAV, a gyógyszertári központ, a temetkezési válla­lat dolgozóinak is. — Hogy elégedettek-e a főztünkkel? Igaz, hogy min­den cigány a maga lovát di­cséri, de azt hiszem, nincs szégyenkezni valónk. Persze, ahány ember, annyi ízlés. Egyik a krumplira esküszik, másik a főtt tésztát dicséri. Igyekszünk hát — ha ez majdhogynem lehetetlen is — mindenkinek a kedvébe járni. Az étlapot már két héttel ko­rábban összeállítjuk, de ez csak javaslat. Megmutatjuk azt a Volán illetékeseinek is, ha a dolgozók mást kérnek, lehetőségeinkhez képest meg­próbálunk alkalmazkodni. — Persze az nem megy, hogy minden második napon rántott szeletet adjunk pirí­tott burgonyával. Kötött anyagnormával dolgozunk, egy-egy ebéd előállítására 12 forint áll a rendelkezésünk­re. Hát, mit mondjak, sokszor művészet ennyi pénzből ki­váló étket készíteni. De nem­csak pénzkérdés ez, nekünk az is feladatunk, hogy az ebéd változatos, tápláló legyen. Tudjuk, jó néhányan prüsz­kölnek, ha főzeléket látnak a tányéron, pedig tudják, meny­nyire egészséges. — Hús mindig van, s a hét bizonyos napjain süteményt, vagy gyümölcsöt is adunk. Különösen a fánkunk híres, de sokszor vagyunk kénytelenek a sütőipari vállalattól is ren­delni tésztát. Sajnos, a kapa­citásunk véges, hiszen mint mondtam, kevesen vagyunk. A gépi felszereltségünk egyébként jónak mondható, rendelkezünk krumplihámo- zóval, s van egy univerzális berendezésünk is, ami húst darál, szeletel, habot ver... De a gép nem pótolhatja az embert. — Én harminc esztendeje dolgozom ezen a pályán, óri­ási a fejlődés itt is. Korábban napokig nem láttunk húst, akkor volt igazán művészet összeállítani egy-egy tápláló ebédet. Most? Sokszor meg sem bírnak egy adaggal. Per­sze ez is változó, hiszen van­nak olyan jó étvággyal meg­áldott emberek, akiknek egy csirke meg sem kottyanna. De a többség elégedett a mi­nőséggel és a mennyiséggel is. S mi azt hisszük, úgy is igyekszünk dolgozni, kicsit rajtunk is múlik, hogyan dol­goznak a gép mellett az em­berek. Ha ízlett az ebéd, s te­le a has, talán még a gépek is jobban mennek. B. G. Hajrá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents