Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-09 / 237. szám
1981. október 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Demokratikus fórumok M egnyugtató kép tárul elénk, ha a vállalati, szakszervezeti értékeléseket, megnyilatkozásokat olvassuk. Megtudjuk belőlük, hogy az elmúlt időszak eredményei biztatóak, sokat fejlődött az üzemi demokrácia; gazdagodott a fórumok tartalmi munkája, amely a gazdasági tevékenység szerves részévé vált. Kedvező a légkör, a dolgozók aktívan részt vesznek a vállalat, az üzem terveinek kialakításában, a döntéshozatalban. A kormány és a SZOT 1977-ben közös határozatot hozott az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről. Azóta jelentős előrehaladás történt. Tapasztalni lehetett ezt az új kollektív szerződések előkészítésekor, a vállalati ötéves tervek vitáiban, az 1981. évi szociális tervszámok kialakításakor, az ötnapos munkahétre való átállás előkészítése során. A bizalmi testületek ülése — mint új és legnagyobb szintű fórum — mellett továbbra is működnek a hagyományos fórumok, így a termelési tanácskozások, a munkásgyűlé- íek, a műszaki konferenciák, a munkaértekezletek, a szocialista brigádvezetők tanácskozásai. Helyes, hogy ezek megmaradtak, hiszen mindegyiknek megvan a feladata, amit a bizalmi testületi ülések egyelőre nem képesek átvenni. A baj inkább az, hogy a különböző fórumok feladatköre tisztázatlan. Ugyanaz a téma gyakran több fórum elé kerül, emiatt késik a döntés, a kollektív állásfoglalás. A fórumokon lényegi kérdéseket kell tisztázni, alapvető döntéseket kell előkészíteni. Éppen ezért fontos, hogy a kollektívák egyenrangú partnerei legyenek a gazdasági vezetőknek. A létszámban kisebb és így vitára alkalmasabb testületek érdemi munkára nyújtanak lehetőséget. A kollektívák gondjai, igényei kevesebb áttételen keresztül jutnak a fórumokra, a vezetők elé. A bizalmiak nagy része a szakszervezeti csoporttól véleményt kér, a többi bizalmival egyeztet. Rontja azonban a bizalmi testületek üléseinek hatékonyságát, hogy programjuk túlzsúfolt, egy-egy ülésen túl sok a napirendi pont. Így sokszor nincs idő a helyzet mélyebb értékelésére, átfogó javaslatok megbeszélésére. Az ülések előkészítése még mindig nem megfelelő. A kollektív szerződésekkel foglalkozó üléseken például a bizalmiak gyakran csak a szóbeli beszámolóból tudták meg, hogy milyen módosítási javaslatok érkeztek, s hogy ezek közül a gazdasági vezetők és az szb-titkár mit tartanak érdemesnek továbbíta- • ni. A felkészületlenség miatt kapkodva összehozott felvetésekre a gazdasági vezetők szintén rögtönözve reagálhattak. Aztán elfogadtak egy határozatot, amely konkrét elemet alig tartalmazott. A vállalati középtávú tervek tárgyalása általában élénk volt. A vállalati terv- javaslat ugyanis csak globális irányszámokat tartalma- , zott; ezek mögé pedig a bizalmiak többsége nem lát. Tiszteletre méltó az a törekvés, hogy a nagy ügyek fórumok elé kerüljenek. Érdemes lenne azonban azt is megvizsgálni, hogy mit bírnak el az egyes fórumok. A külgazdasági környezetváltozás hatására a vállalatoknak sok új kérdésben kell határozniuk. Dönteni kell például valamely gyártmány termelésének megszüntetéséről, jelentősebb munkaerő-átcsoportosításról, termékváltásról, értékesítési relációról, pénzszűke miatti kényszermegoldásokról. Bírják-e ezt idővel, energiával és szakértelemmel a demokratikus fórumok? Hiszen sokszor a vállalati szakemberek sem bírják ... G azdasági nehézségeink leküzdéséhez nemcsak gazdasági tartalékok állnak rendelkezésünkre. A vállalati belső mechanizmus korszerűsítése nemcsak munka- és üzemszervezési feladat. A munkahelyi demokrácia mechanizmusának — ezen belül a fórumokénak — korszerűsítése jelentős emberi tartalékokat mozgósíthat. Ez nemcsak vállalati, hanem népgazdasági és nemzeti érdek is. Hazánkban fejlődik a gazdaságirányítási, a vállalatgazdálkodási, a jogi, az állam- igazgatási és a politikai mechanizmus. Számos nehézséget okozhat, ha a mechanizmuselemek egyike-másika túlságosan elmarad a többitől vagy ha minőségi fejlődés helyett a formális mennyiségi növekedés útján marad. Rózsaburgonya Tímárról. 200 hektáron termelnek horgonyát, ebből 53 hektár törzs-, illetve szuperelit magyar rózsafajta. A Keszthelyi Kutató Intézet által kikísérletezett rózsakrumpli az első becslések alapján hektáronként 500 mázsás termést hoz. Ezt kizárólag vetőanyagként hasznosítja a termelőszövetkezet társgazdaságainak. Képünk: az NDK burgonyafelszedő kombájnokkal naponta 20—25 hektáros területről kerül tárolóba a krumpli. (Elek Emil felvétele) Tsz-létesitmények Szabolcsban Ez évre Szabolcs-Szatmár mezőgazdasági nagyüzemei, mezőgazdasági társulások jelentős építésberuházási tevékenységet terveztek — tájékoztattak a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán. A hodászi Béke Termelő- szövetkézét 360, a gacsály' Dózsa 150, a szamosszégi Dózsa 114 tehénférőhellyel gyarapodik ebben az esztendőben. A napkori Kossuth Tsz- ben 200, az újfehértói Vörös Hajnal Tsz-ben 50, a tisza- vasvári Munka Tsz-ben 15 férőhellyel növekszik a ser- tésfiaztatók^száma. A sertés- hizlaló helyeit tucatnyi közös nagyüzemi gazdaságban bővülnek: ezren felül a ti- szaberceli Bessenyei, a pát- rohai Zöld Mező, a tiszadobi Serköv társulás és a nyíregyházi Ságvári közös gazdaságban. A juhtartás férőhelye nyolc termelőszövetkezetben bővül ezernél többel. Jelentős a nyírmeggyesi Petőfi és a tornyolspálcai Rákóczi Tsz baromfinevelő építése. Több olyan építkezés található a megyében, amelynek befejezése jövő évben várható. így van ez a vajai 10 ezer 360 tonnás hűtőtároló építési és üzembe helyezési munkájánál. Épül az új, 600 férőhelyes tehenészeti telep a dombrádi Petőfi Tsz-ben, átadása a következő év decemberében lesz. ÁR, HATÁRIDŐ, MINŐSÉG „Exporttitkok“ a KALLUX-ban Mostanában megkapaszkodni a világpiacon — nem is olyan egyszerű dolog. Nagy a konkurencia, valóságos harc folyik a vevőért, s ebben nagy szerepe van a termék minőségének, a költségeknek, a legalacsonyabb árnál is elérhető haszonnak. — Mi az önök titka itt Nagykállóban? — Nem művelünk csodát, de akadnak olyan titkaink, melyekről nem szívesen beszélünk, mert ez is hozzá tartozik az üzleti élethez. Árvái Imre, a nagykállói KALLUX Cipőipari Szövetkezet elnöke úgy mondta mindezt, hogy közben nem „rázta” le az újságírót, készségesen beavatta a munkájukba. Első: az ár lentés, amiből kiderül, hogy — stílszerűen szólva — hol szorít a cipő. Nem engedjük elburjánzani a problémákat, munkanap-fényképezést tartunk, azonnal beavatkozunk, ahol kell. Á fegyelem ^ legyen érdek Aztán arra terelődik a szó, hogy ebben a szövetkezetben egyesek korábban panaszkodtak az alacsony darabbér miatt. — Megteremtettük a technikai feltételt a hatékonyabb munkára, érthető hát, ha több terméket vártunk egy-egy dolgozótól. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között már a szorgalom és a szakértelem is nagyobb szerepet kapott. Nem tagadom, volt aki sandán nézte ezt a módszert és vette a kalapját. Akik viszont maradtak, azok az alacsony darabbér mellett is magas átlagbért tudnak elérni. zett munkában. Mellesleg ez az üzem általában három évre előre el tudja adni világhírű termékeit, nyilvánvaló jó haszonnal, amiből magasan lehet díjazni a viszonylag kevesebb számú munkást. — Ebből én akkor jól a fejembe véstem, hogy a munkafegyelemben kell érdekeltté tenni az embereket és akkor nagyobb baj nem lehet. Naprakész piacismeret Tavaly 324 ezer pár volt a teljesítményük, gz idén 350 ezer pár a tervük, létszám- növelés nélkül. Jelentős tétel jutott az első félévben szovjet exportra, de tudtak vállalni plusz 20 ezer párás termelést is, mert sikerült a munkát még jobban megszervezni. — Hosszú volna felsorolni, hányfelé kell figyelnie egy ilyen szövetkezetben az el□ arátom nagyszerű ember. Nehéz helyzetekben sem veszítette el a fejét, jó dolgok érdekében nyakas volt ha kellett, törzsén a gerince se ferdült és kezeivel nehéz pillanatokban sem kapkodott. A barátom lelkendezik. Nem hagyott békén addig, amíg el nem mesélte a különös és megrendítő élményét, ■amelyik más emberré tette, megemelte, feldobta, felpörgette és így tovább. Barátom, aki a társadalmi hierarchiába is fontos ember, megkérdezte tőlem, hogy értem-e ezt. Bevallom utána kerestem a szakirodalomban, de sem biológiában sem az élettanban, sem a kórélettanban, a kór- bonctanban, de még az anatómiában sem leltem nyomát. Professzorok hümmögték, hogy az eset valósággal fantasztikus, és megmagyarázha- tatlanabb, mint általában egy jó házasság. Nem árulhatok zsákbamacskát tovább. Barátommal iszonyú dolog történt. Képzeljék el, hogy a legváratlanabb pillanatban a feje, nyaka keze és törzse alá négy megszokott kerék helyett két lába nőtt. Faggattam persze, hogy mi baja van ezzel. A legtöbb ember még fejjel előre is lábakkal jön a világra, ezeket később használja is, bukdácsol, lépeget, ha nagyon szükséges szalad, ha nagyon érdemes tapos vele. Kioktatott. Az a láb, amelyik grádicsokon felfelé eleget lépegetett, bizonyos ta- posá^mennyiség után sorvadni kezd. Végül az embernek négy kereke nő, mert négy kerék híján mindenki gyanakodna rá, hogy azért lábat- lankodik mindenütt, mert kevesebbje van egy kerékkel. zete még megrázóbb volt. Barátom, akiről írtam volt, hogy nagyon rendes ember, rászokott az ivásra. Sehol nem mer visszautasítani kínálást kocsi nélkül, hiszen eléggé fontos ahhoz, hogy mindenütt azt A felfedező Így utólag is beismerem, hogy testem alsó harmadáig megrázott a vallomása. Szó- szerint idézem, mert a nagy mondásokat mindig így találják ki valakiről: „Képzeld el két hete gyalog járok!” Mondtam rá a kötelező iszonyút, lévén az én cipőmből még sohasem hiányzott dugattyúsor. Kérdeztem persze, hogy mi a baja ezzel, hiszen Móricz Zsigmond is megírta, hogy gyalogolni jó. Vigasztaltam volna, de bebizonyította, hogy semmit nem értek az egészhez, hogy otthon náluk szétzüllik a család. Óvodás gyereke nem hajlandó gyalog menni az óvodába. Tar xit kell hívni, és hiába van az óvoda egy háznyira, legalább négy háztömbnyit körül kell taxizniok a fuvardíj miatt. Az iskolás fia a másik négy háztömb. A felesége a harmadik, és a negyedik. Az asz- szony ugyanis hazafelé sem blamálja magát holmi bevá- sárlós cvekkerekkel. A vallomás következő fejegondolnák, haragszik valamiért. Már-már azt hittem, hogy a panaszoknak sohasem lesz vége, sőt azt is gondoltam, hogy amit most jegyzetelek az egy közéleti ember nekrológjának bevezetése lesz. Ám ekkor a legváratlanabb pillanatban rámnézett, és bejelentette, hogy nagyon boldog, amióta lábai nőttek. Neki már nem telik taxira, következésképp a rendszeres séták nemcsak a vérnyomását, hanem az emésztését is rendbehozta. Meghívott, hogy igyunk valamit, de nem az első osztályú vendéglőbe mentünk, hanem a sarki kocsmába, ahová valamikor főiskolás korában járt. És mesélt, mesélt erről a gyalog felfedezett világról, kisutcákról, diákkora nagy-nagy beszélgetős sétáiról, mindarról, amit a kóros dugattyúhiány miatt váratlan, és szokatlan módon visszanőtt lábai neki ajándékba adtak. Bartha Gábor Valójában az adta az apropót a találkozásra, hogy az idén is szép sikert arattak a szövetkezet termékei a Budapesti Nemzetközi Vásáron, s talán ez is magyarázza, hogy a KALLUX jövő évi kapacitásának már a 80 százaléka elkelt. — Nekünk nincs közvetlen exportjogunk, ezért jó munkakapcsolatra törekszünk a partnerekkel, mindenkelőtt üzletkötőnkkel, a TANNIN- PEX-szel. Ezt a jó kapcsolatot mi mindenekélőtt azzal igyekszünk ápolni, hogy mindenkor határidőre és jó minőségben szállítjuk az árut, hogy az . mielőbb a külföldi megrendelőhöz jusson. Szóba hozza az elnök, hogy mindenekelőtt az ár a meghatározó egy-egy üzlet kötésénél. Ahhoz viszont, hogy a vevő felszegje a fejét egy elfogadható ár hallatán, mindenekelőtt az önköltséget kell kedvezően alakítani. Persze ez így túlságosan egyszerűnek tűnik, hiszen az önköltségnek sok összetevője van az anyagtól a munkaidő jó kihasználásáig. — Titok? Talán elmondanék egyet. Nálunk a hétfői műszaki értekezlet az egyik legfontosabb esemény. Itt 'minden fontos beosztású dolgozó jelen van, beszámol, hogy mit végzett és elmondja, hogy mit tervez, Ha gondja van, azt is elővezeti és addig nem állunk fel az asztaltól, amíg nincs megoldás. Ezenkívül minden reggel 9-ig az asztalomon van a napi jeNyomban elhárítja magától az elnök, hogy ezt a módszert csupán ők találták fel. Számos külföldi*-''tanulmányútja közül egy olaszországit idéz fel. Milánó szomszédságában a Viggevanóban lévő egyik cipőgyárban tanulmányozta többek között az üzem- és munkaszervezést. Itt nincs szükség félszáz felügyelőre, mindenki fegyelmezetten dolgozik, mert a tulajdonos érdekeltté tette az embereket az ilyen fegyelmenöknek, a többi vezetőnek, de még a részlegek vezetőinek i?. Mindenekelőtt „naprakész” piacismeretre van szükség, s ez bizony megkívánja, hogy az ember hetente legalább egy napot a fővárosban töltsön, olyan körökben mozogjon, ahol vevőkre talál. Aztán ha már ez megvan, gondoskodni kell megfelelő anyagról és a technikát működtető szakem- rekről, jó kollektív légkörről. De hát minek soroljam, ezek már a szakma körébe tartoznak. A. S. A Szabolcs Cipőgyárban félmillió pár cipőt készítenek exportra. Az utolsó művelet a lakkréteggel bevonás. (J. L. felv.)
