Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. október 4. Q KM ■IÁKNAPI MELLÉKÚT Halinda Tiborral, az SZHT osztályvezetőjével a kollektív szerződésekről A A kollektív szerződés tfikör, de leg- v alábbis ablak a vállalatra: az érdeklődő számára sokat elárul a munkahelyről. Az év első felében — a megújítások időszakában — az érdeklődés középpontjába kerültek a „vállalati alkotmányok”, mivel most különösen jelentős időszakról, öt esztendőről volt szó. Milyenek ma megyénk munkahelyein a kollektív szerződések? — A megyében mintegy háromszáz kollektív szerződés szabályozza a dolgozók és a munkahelyek kapcsolatait. Ezeknek körülbelül a fele önálló, a többi megyén kívüli nagyvállalatokéhoz igazodik, és a helyi „függelékkel” együtt érvényesül, illetve — főként hivatalokban — munkaügyi szabályzatra korlátozódik. A nagy szám és a jelentős különbözőségek miatt mindenkire érvényes megállapítást tenni nem lehet. Elég általános viszont az a tapasztalat, hogy a korábbi szerződések, a módosítások és a gyakorlat alapján szinte mindenütt érdemi, az illető munkahely dolgozóit leginkább érintő jogokat, kötelességeket, lehetőségeket szabályozzák. A Milyen hagyományai vannak tulajdon- * képpen a kollektív szerződéseknek? — Maguknak a kollektív szerződéseknek régi hagyományai ismertek. A mostani formában 1968-tól készülnek a vállalati élet e fontos dokumentumai. A leglényegesebb változás a korábbiakhoz képest, hogy a benne foglaltakat — vitás esetekben, például bíróság előtt — kötelező érvényűnek kell elfogadni. A kollektív szerződés tehát egyáltalán nem formális, hanem nagyon jelentős — mindkét fél számára. A Mit tudhat meg belőle első látásra az ^ érdeklődő? — Ha jó kollektív szerződés készült, szinte minden fontosat, amely a dolgozót közvetlenül érintheti. A munkaidő beosztását, a bérezési lehetőségeket, a juttatásokat, s minthogy a kollektív szerződés szorosan kapcsolódik a munkahely tevékenységéhez — tulajdonképpen annak függvénye —, a Vállalat előtt álló legfontosabb feladatok is megismerhetők a kimondottan jogszabály típusú rész mellett. Erre annál is inkább szükség van, mert a leírt összegek, százalékok csak akkor lesznek valóban felhasználhatóak, ha a dolgozók produkálják a terv teljesítéséhez szükséges munkát. Nyilvánvaló: csak a megtermelt érték alapján fizethető béremelés, ebédtérítés, munkásszállítás vagy bármiféle juttatás. Az a kollektív szerződés, amely a juttatásokkal egy időben nem támaszt követelményeket — az egyszerűen nem jó. A Az idén is két fontos feladatuk volt a w kollektív szerződéseket tárgyaló helyi fórumoknak: az előző időszak beszámolójának megvitatása, és a következő öt évre érvényes kollektív szerződés elfogadása. Milyen tapasztalataik vannak e vitákról? — A korábbi kollektív szerződések egy, három, legutóbb pedig már öt évre készültek. Ez bevált; már van annyi tapasztalatunk, hogy újra a középtávú tervhez igazodó, szintén öt évre szóló kollektív szerződéseket köthessünk, legalábbis ott, ahol ilyen távlatú tervek vannak. Ami a beszámolókat illeti, lényeges volt a tárgyalásuk, hiszen éppen az előző időszak tapasztalatára alapozva készültek az új szabályozások. A vitákról nagyon változó a vélemény, de általában a testületi ülések a vártnál kisebb aktivitással zajlottak le. A Mi lehet ennek az oka; a dolgozók ta- ^ Ián nem érdeklődnek eléggé, vagy nem ismerik a kollektív szerződéseket? — Nem erről van szó, hanem az előkészítés több lépcsős menete okozhatja. A kollektív szerződést ugyanis a vállalati igazgató és — az szb képviseletében — a szakszervezeti titkár írja alá. Ez azonban már csak a formai befejezése egy folyamatnak, amely azzal kezdődik, hogy a szakszervezeti bizalmi a hozzátartozó szakszervezeti tagok kis csoportjával megbeszéli a beszámolót és a tervezetet. Itt általában rengeteg észrevétel hangzik el. Ekkor megindul a gépezet, s mire az alapszervezet, vagy a bizalmiak együttes tanácskozása, mint legfőbb fórum tárgyalja a beszámolót, a nyitott kérdések többségét lezárják. Vagy elfogadják a javaslatot és akkor már benne szerepel a testület elé kerülő dokumentumban, vagy nem lehet elfogadni, s akkor már korábban meggyőzték az illetőt, hogy javaslata nem valósítható meg. A testület elé tehát már sokfelé megtárgyalt, a részletkérdésekben kiérlelt előterjesztések kerültek, s a fő vállalati fórumon már többnyire átfogóbb, vállalati szintű kérdésekről folyt az eszmecsere. A Nem válik így formálissá például a beszámoló jóváhagyása? — Szerintem nem, bár azt is hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem egyformán zajlanak ezek a tanácskozások. Nem titok az sem, hogy több olyan munkahely is volt a megyében, ahol a gazdasági vezetés beszámolóját a bizalmi testület nem fogadta el, és azt újra kellett készíteni. .Megjegyzem azonban, hogy nem valami „szakszervezet kontra gazdasági vezetés” vita eredményezett ilyen döntéseket. Az előkészítés hiányosságairól volt szó, s szerencsére a tanácskozáson kiderült, hogy a bizalmiak értik a dolgukat, járatosak a munkahely ügyeiben és nem fogadják el a felszínes beszámolót. A Ha már kritikus vitáról van szó, ön sze- rint a beszámolók, elemzések mely részeit kellene tovább erősíteni? — Az már valóság, hogy a kollektív szerződések végrehajtásáról szóló beszámolók nem csupán a szorosan vett jogszabályi kérdésekkel foglalkoznak, hanem érdemben magával a vállalati gazdálkodással is. Éppen azért, mert a kollektív szerződésnek végső soron a jobb munkát kell elősegíteni. Összességében azt tapasztaltuk, hogy a kollektív szerződés szabályait az aktuális gazdasági helyzetnek megfelelően értékelték a legtöbb helyen. Gond lehet azonban, hogy a beszámolókban még most is aránytalanul keveset foglalkoztak a munkát nehezítő gondokkal, megoldásra váró feladatokkal, az elszámolások nagy része az eredményekre korlátozódott. Anélkül, hogy a hibákat szeretnénk előtérbe tolni, szólni szükséges a reálisabb arányok igényéről. Ha a dolgozókat beavatják a vállalat gondjaiba is, rendszerint tudnak és akarnak is konkrét javaslatokat tenni, de legalábbis jobban el tudják fogadni, ha a juttatások lehetőségei átmenetileg szűkülnek. Ha viszont csupa pozitívummal számolnak el, nagyon nehezen érthető, hogy esetleg miért lassul le egy beruházás üteme, miért tudnak kevesebb bér- fejlesztést adni, vagy miért érintik a dolgozókat kedvezőtlenül egyes intézkedések. Ezért kellene és lehetne még jobban politizálni a beszámolókkal, sőt ezt a lehetőséget is felhasználva mozgósítani a vállalatok előtt álló feladatok megvalósítására. A Tapasztaltak-e olyan gyenge pontokat a w beszámolókban, amelyeken a legközelebbi hasonló alkalommal feltétlenül javítani szeretnének? — Több helyen vettük azt észre, hogy a keresetek vizsgálata, elemzése igen gyengén sikerült. Ebben sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek, ezért a magunk eszközeivel igyekszünk ráirányítani a figyelmet az ilyen elemző munka fontosságára, lehetőségeire. A A jövőt tekintve most már a megkötött kollektív szerződések érvényesítésére, megvalósítására kell koncentrálni. Ha figyelembe vesszük a beszámolókban tapasztalt eredményeket és hiányosságokat, hasonló képet mutatnak-e a kész kollektív szerződések is? — Ezek a jövőre vonatkozó vállalati dokumentumok általában határidőre elkészültek, a testületek jóváhagyták, hatályba léptek. Nem minden vállalat kötött új kollektív szerződést, a munkahelyeknek körülbelül egyharmada élt azzal a lehetőséggel, hogy a korábbit hosszabbította meg. Erre ott volt alkalom, ahol menet közben „karbantartották” a vállalati élet e fontos dokumentumát, belefoglalták az időközben megjelent jogszabályok miatt szükséges változásokat, hozzáigazították a realitásokhoz, ösz- szességében az a megállapításunk — ezt nemrég az SZMT elnöksége megerősítette —, hogy a kollektív szerződések előkészítő munkáinál most általában körültekintőbben jártak el, mint korábban. Időben láttak az előkészítéshez, a szakszervezeti tagság széles körét vonták be a munkába. A Azt jelenti ez, hogy a kollektív szerződések készítését megelőző nagy munka mindenütt hibátlan volt? Tulajdonképpen mennyi javaslat érkezett, s ezek mire irányultak; mi foglalkoztatta a dolgozókat? — Sok javaslat volt, ez kedvező, de gondok is adódtak. A javaslatok nagy része ugyanis csupán valamilyen juttatásra, vagy annak növelésére irányult. A lakásépítési támogatás, a törzsgárdajutalom összegének emelésétől a munkásszállítás kiterjesztéséig terjedt a skála; több helyen túlóraátalányok bevezetését, vagy a törzsgárdatagok számára aranygyűrű adományozását kérték. Mindezek a jelenlegi gazdasági helyzetben általában meghaladták a vállalatok anyagi lehetőségeit. Figyelemre méltó: ahol arról is szóltak az előterjesztők, hogy mivel lehetne megteremteni a lehetőséget, nagy érdeklődés bontakozott ki! A Mindezek alapján kézenfekvő a következtetés, hogy az előkészítést még inkább javítani kellett volna. Milyen javaslataik vannak a jobb előkészítő munkára? — Alapvető változásokra nincs szükség. Sok nagyüzemben kitűnően oldották met a felkészítést, itt alkotó is volt az eszmecsere. A mezőny azonban nagyon széthúzódik. Javaslataink persze vannak, s a következő hasonló alkalommal ezekre jobban rá kell irányítanunk a figyelmet. Az előkészítésnek azt a formáját látnánk célravezetőnek, hogy az szb a bizalmiakat jobban készítse fel. Ez egyébként a beszámolókra is vonatkozik. Ha nem csupán a beszámoló és a kollektív szerződés tervezetét kapja kézbe a bizalmi (akik között sok olyan is van, akinek nincs rálátása az egész vállalati gazdálkodásra), hanem támpontokat is adnak a vitához, eredményesebb lehet a munka. Arra gondolunk, hogy az szb írásos véleményével, állásfoglalásával kapja meg a bizalmi a tervezetet, irányítsák rá a figyelmet a kritikus pontokra, összefüggésekre. Ez esetben sokkal kevesebb eleve nem teljesíthető javaslat kerülne a testületek elé, születhetnének viszont olyanok, amelyek most (mível senki nem hívta fel rájuk a figyelmet) elsikkadtak, szóba sem kerültek. A Végül is milyen változások történtek a következő öt esztendőre szóló kollektív szerződések szabályaiban? — Az eddigi tapasztalatok szerint a kollektív szerződésekben alapvető módosítások nem történtek, de ez nem jelent változatlanságot. Egyszerűbb volt az a munka, amelynek során a jogszabályok módosításából eredő változásokat helyi körülményekre is alkalmazták, a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat pedig pontosabbá tették, kiegészítették. Ezeket a feladatokat szinte mindenütt jól oldották meg, érződik a sokéves tapasztalat, gyakorlat. A módosításokból érzékelhető a munkaidő jobb kihasználására törekvés. Több helyen terjesztették ki az egyenlőtlen és osztott munkaidő alkalmazási területét, meghatározták a munkaközi szünetek időtartamát. A várakozással ellentétben a rugalmas munkakezdési idő alkalmazási köre nem bővült, a vállalatok szerint túlságosan sok adminisztrációt és ellenőrzést igényel. A Korábban ilyen alkalmakkor mindig w nagy érdeklődés nyilvánult meg a bérezéssel összefüggő kérdések iránt. Mi volt most a tapasztalat? — Sajnos, az anyagi ösztönzés szabályozása mindig gyenge pontja volt a kollektív szerződések többségének. Most fejlődést látunk a tel.jesítménykövetelményckkel. „,azok kiterjesztésével1, összefüggő szabályozásban. Az egyes bérfórmák alkalmazási területeit is konkrétabban fogalmazzák meg. A bér- fejlesztések mértékét a kollektív szerződéseknek közel kétharmadában határozták meg (általában 2—5 százalék között), de a differenciált felhasználásra vonatkozó előírások igen hiányosak. A bértételek alsó határa elérésének ütemezését mindössze néhány kollektív szerződés tartalmazza. Ez azonban véleményünk szerint sem okoz majd gondokat, mivel az alsó határon (a nem fizikai dolgozóktól eltekintve) már ma is csak azok állnak, akikre valami miatt bérkorlátozás vonatkozik. A Az utóbbi években nagyon sok szó esett w a minőségi bérezésről. Vajon ez meg- nyilvánul-e az új kollektív szerződésekben? — Inkább csak kezdeményezésnek nevezhetjük, ami történt e területen. A minőségi munkát általában prémiummal honorálják a vállalatok. A megyei szintű összegezésekből azonban kitűnik, hogy a részesedési alapok és a prémiumok aránya csökken, az elmúlt öt év alatt az átlagkereset növekedési üteme elmaradt az átlagbérekétől. Ez a tendencia várhatóan folytatódik. A minőségi bérformákra a jövőben ennek ellenére nagyobb gondot kell majd fordítani, erre a munkahelyek várhatóan rá is kényszerülnek. A A kollektív szerződések életbe léptek. Mi w most ezzel kapcsolatban a szakszervezetek legfontosabb feladata? — A kollektív szerződésben foglaltak széles körű megismertetése, következetes megvalósítása és érvényre jutásának ellenőrzése. Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor Kedves Barátom! Amikor legutóbb találkoztunk, igen rossz állapotban voltál. Látszott, hogy szeretnéd magad tartani, de nehéz becsapni a közeli ismerőst. Hideg, fénytelen volt a szemed, mint aki nehéz bánatot cipel, gyűrött az arcod, mint aki nehezen és keveset alszik, kurták a szavaid, mint aki gondokat rejteget. Mint aki már senkiben sem bízik, segítséget nem tud, nem akar elfogadni. Semmiségekről beszélgettünk, kerülgetve a lényeget, mert láthatóan nem akartál beszélni a történtekről. Meguntad, elfáradtál, kiégtél. Én pedig nem akartam tolakodni. Pár nap múlva közös ismerősünktől j hallottam, mi történt munkahelyeden, ahol már csaknem tíz éve dolgoztál, s ‘ ahol egy napon úgy döntöttél: feladod, nem bírod tovább. Tudtam korábban is, hogy sok problé- mád volt az intézetben. Feletteseiddel ! szemben gyakran maradtál magadra a vitákban, önálló gondolataidat, véleményedet munkatársaid közül kevesen támogatták. Pedig afféle „ötletzsák” voltál, tele jobbító szándékkal, értékes javaslatokkal, kezdeményezésekkel. Nem tűrted a megalkuvást, ha szükség volt rá, mindig nyíltan, a fórum előtt ütköztél. Ez persze nem mindenkinek tetszett. Gyakran meg is kérdezték csak úgy viccesen: tényleg innen akar a kartársnő nyugdíjba menni? De munkádat pontosan, megbízhatóan végezted, nem kezdhettek ki — egészen a naptárAztán az történt, hogy elnéztél egy ; dátumot. Három nappal később eszméltél: elfelejtetted leadni azt a statisztikai jelentést, mely az intézet szempontjából nem is volt túl lényeges. Ha magad nem jelzed, talán észre sem veszik. De úgy érezted, hibáztál és vállalni kell a következményeket. írásbeli figyelmeztetést kaptál, elvonták a negyedéves jutalmadat és felettesed megkérdezte, ; nem gondolkodtál-e azon, hogy kevesebb erőt igénylő, könnyebb munkát ke- j ress ? A büntetést jogosnak tartottad, magát az eljárást azonban méltánytalannak. Az persze nem kifogás, hogy hasonlót, sőt nagyobbakat másoknak any- < nyiszor elnéztek, s egy kézlegyintéssel elintézték. Különösen az bántott, hogy , nem kérdezték meg a mulasztás okát. Talán elmondtad volna, hogy éppen akkoriban kellett átvészelned magánéleted . egyik legmélyebb szakaszát, hogy sok gondod volt az intézeten kívül, de ezt munka közben mindig igyekezted elfelejteni. Kérhettél volna megértest, türelmet, időt. De nem kérdeztek és te magadtól nem beszéltél. Inkább úgy érezted, mintha csak erre a mulasztásra vártak volna, végre valami „bizonyítékra”, hogy megszabaduljanak tőled. Utólag tudtam meg, hogy döntésedet nehéz tusa előzte meg. Ez így is van rendjén, hiszen annyiszor mondtad, élsz-halsz a munkádért, sokszor jelentetted ki: mást nem is tudnál csinálni. A naptáros ügy után azonban eleged volt már a szélmalomharcokból, a rosszindulatú megjegyzésekből, azokból a munkatársakból, akik folyton csak azt nézték, hogyan lehet kibújni a felelős- séget követelő munkák alól csaK ; semmi önálló gondolat, abból baj nem ■ származik —, hogyan lehet sumakolm, ] a parton evickélni, semlegesnek maradni a döntő kérdésekben, lapítani, ha ■ túlmunkára jelentkezőt kértek, bemartam másokat, ettől remélt előnyökért, s tülekedni, ha a főnököt övező fényben sütkérezni lehet. Úgy érezted, súlyosabb a büntetés annál, mint amit érdemeltél volna, a jutalmat azok kapták, akiknek a munkánál jobban ment a hajbókolas, s mar j nem bíztál az intézet vezetőinek értek- j ítéletében. Benyújtottad a felmondóle- , velet. * Mostanában, ha látlak, fáradt vagy, . kedvetlen. Ügy tudom, új munkahelye- , den elismerik szaktudásodat, értékelik , alkotókészségedet, ötleteidet nem törpe- j dózzák meg, sőt, minden támogatást megkapsz hasznos javaslataid megváló- ] sításához. Bizonyosan hosszabb időre ] lesz szükség, de visszanyered majd régi \ lendületedet. Szeretném azt hinni, hogy , így lesz. Annyit azonban mégis engedj • meg befejezésül; szerintem a könnyel'- i bet választottad, amikor elmentél. Ott ] kellett volna maradnod! 1 Üdvözöllek: ^ '• ^Vasárnapiig ilNTERJúJ
