Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

4 KELET-MAG YARORSZÁ G 1981. október 4. A bét eseményei képekben Elnökválasztást tartottak Iránban. Képünkön: a kampány során a jelöltek arcképével díszített kis jelvényeket is osz­togattak a teheráni utcákon. Francois Mitterrand Szaúd-Arábiába látogatott. Képünkön: a francia köztársasági elnök tárgyalásainak középpontjában a közel-keleti helyzet állt, Lázas tevékenység színhelye volt a héten a tőkés világ több pénzügyi központja. Képünkön: a nemzetközi élet fejlemé­nyeire érzékenyen reagált a felbolydult New York-i tőzsde is. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az I. oldalról) Pontos, hogy az eddigi erő­feszítések ne menjenek ve­szendőbe. Éppen ezért üdvö­zöljük és támogatjuk a Szovjetunió leszerelési ja­vaslatait — .beleértve a vi­lágűr teljes fegyvermentesí- tésére előterjesztett legújabb napirendi indítványt is —, amelyek józan mérlegelésen, a realitások figyelembevéte­lén alapulnak, következetes békeakaratot tükröznek és amelyek éppen ezért egybe­esnek a magyar nép érdekei­vel és törekvéseivel. Az egész emberiség bizton­sága szempontjából kiemelke­dő jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok folytas­sa a tárgyalásokat a hadá­szati nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökentésé- ról. A második SALT-szerző- dés ratifikálásának elmara­dása, a különböző leszerelési tárgyalások amerikai részről történő lelassítása vagy meg­szüntetése és a közép-hatótá­volságú de stratégiai ren­deltetésű amerikai nukleáris rakéták egyes nyugat-európai országokba történő telepíté­séről hozott NATO-döntés megvalósítása — amely köz­vetlenül fenyegeti hazánk biztonságát is — növeli a nemzetközi feszültséget, fel­borítja a kialakult erőegyen­súlyt és a fegyverkezés to­vábbi eszkalációjához vezet. Örömmel üdvözöljük a Szovjetunió küldöttsége által a közgyűlésnek beterjesztett deklaráció-tervezetet, amely a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazását az emberi­ség elleni bűntettnek nyilvá­nítja. Ügy véljük, hogy a köz- gyűlésnek el keltene fogadnia egy ilyen, a nukleáris ka­tasztrófa elkerülését célzó deklarációi. A magyar kormány teljes támogatásáról biztosítja a nukleáris fegyverektől men­tes övezetek kialakítására vo- na tkozó különböző javaslato­kat. Helyeseljük, hogy nukle­áris fegyverektől mentes öve­zetté váljon Észak-Európa, a Balkán és a Földközi-tenger. Tovább megyek ennél: iái azt reméljük, hogy Európa más területei is ilyen övezetté válnak máj d. A Magyar Népköztársaság továbbra is megkülönbözte­tett figyelmet szentel az eny­hülés előmozdításának. Állás­pontunk szerint az enyhülés­nek továbbra is meghatározó szerepet kell kapnia a béke védelmében és a biztonság erősítésében, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének megszilárdításában és kölcsönösen előnyös együttműködésének bővítésé­ben. Ami az európai biztonság és együttműködés ügyét ille­ti, a magyar kormány követ­kezetesen arra törekszik, hogy a helsinki záróokmány szelle­mében fejlessze nemzetközi együttműködését. A magyar diplomácia aktívan tevékeny­kedik a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselőinek madridi találkozóján, követ­kezetesen törekszik a ikon- frontációs irányzatok, vissza­szorítására, az eszmecsere tárgyszerű keretek között tar­tására. A Varsói Szerződés tagállamai számos más or­szággal együtt a konstruktív párbeszéd és kölcsönösen el­fogadható megállapodások ki­alakításán munkálkodnak a helsinki elvek alapján. Őszintén reméljük, hogy a madridi találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródo­kumentummal fejezi be mun­káját, amelyet áthat a népek sorsa iránti felelősségérzet. Rendkívül fontosnak tart­juk, hogy döntés szülessen az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseiyel foglal­kozó konferencia összehívá­sáról. Ezt követően Púja Frigyes a közel-keleti feszültséggel. Izrael agresszív magatartásá­val foglalkozott. Rámutatott: a Magyar Népköztársaság kormánya a közel-keleti vál­ság átfogó és igazságos ren­dezését, a tartós béke megte­remtését szorgalmazza. Kor­mányomnak az a véleménye, hogy a közgyűlés mostani ülésszakának elő kell segíte­nie egy olyan nemzetközi konferencia összehívását, amelyen részt vehet minden érdekelt fél — beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet is — és alkalmas arra, hogy rendezze az akut közel-keleti válságot. Az imperialista körök ve­szélyes helyzetet teremtettek a Perzsa-öböl térségében, és tágabb értelemben az Indiai­óceán egész medencéjében is. Az Indiai-óceánnak békeöve­zetté kell válnia. Szeretném ezen a fórumon Is kijelenteni, hogy kormá­nyom támogatja a népek harcát a társadalmi haladá­sért, nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a gyar­mati elnyomás, az újgyarma- tosítási törekvések ellen. En­nek szellemében elítéljük a dél-afrikai kormány agresz- sziós cselekményeit a szom­szédos országok ellen, ezek veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonságot; A Magyar Népköztársaság továbbra is rendkívül érde­kelt a nemzetközi gazdasági együttműködés zavartalan fejlődésében. Kormányom ar­ra törekszik, hogy elősegítse a nemzetközi gazdasági kap­csolatok fejlesztését, támogat­ja és bátorítja a fejlődő or­szágok jogos gazdasági köve­teléseit. Hisszük, hogy a jelenlegi feszült helyzet átmeneti jel­legű és a nemzetek közössé­ge újra visszatérhet a min­denki számára gyümölcsöző kapcsolatokhoz és a nemzet­közi együttműködéshez. Or­szágom kész egyesíteni erő­feszítéseit a többi józan poli­tikát folytató országgal e cél érdekében. A magyar kül­döttség ennek szellemében kész tevékeny és kezdemé­nyező szerepet vállalni a na­pirenden lévő problémák építő megvitatásában, új és új megoldások keresésében. flrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugaekii: — Kitakarítottam a szobá­idat. Szörnyű rendetlenség van nálad. Találtam egy könyvet, Gur atya műve: Ar­ról szól, hogy egy herceg be­leszeret egy szépséges, de barbár lányba. Ö azt gondol­ta, hogy a herceg isten, még­is nagyon szerette. Azután szétválasztották őket, s a lány belehalt a bánatába. — Nagyszerű könyv — je­gyezte meg Rumata. — Még sírtam is rajta. Ügy éreztem kettőnkről szól. — Igen, kettőnkről szól. Meg általában mindazokról, akik szeretik egymást. Csak­hogy bennünket nem válasz­tanak szét. Legbiztonságosabb volna a Földön, gondolta Rumata. De mit kezdenél ott nélkülem? És mihez kezdek én itt egye­dül? Nem, együtt repülünk a Földre. Magam vezetem a gé­pet, te pedig mellettem fogsz ülni. s én mindent elmagya­rázok neked. Hogy semmitől se félj. Hogy mindjárt meg­szeresd a földet. Hogy sohase sajnáld szörnyűséges hazádat. Mert ez nem a te hazád. Mert a te hazád kitaszított téged. Mert az olyanok, mint te, még csak nem is harcosok. Hogy harcos legyen valaki, ehhez tudni kell gyűlölni, ti pedig éppen ezt nem tudjá­tok. Éppúgy, mint mi most... Rumata megint elszúny- nyadt, s nyomban azt látta, hogy Wira a Szovjet épületé­nek lapos tetején áll, dere­kán a degravitációs berende­zéssel, és Anka türelmetle­nül a másfél kilométeres sza­kadék szélére tuszkolja. — Rumata — szólt Kira. — Félek. — Mitől, kicsikém? — Te folyton hallgatsz. Rettegek... A férfi magához vonta. — Jól van — mondta. — Most én fogok beszélni, te pedig figyelmesen hallgass. Messze, a vadonon túl. ggy félelmet«, bevehetetlen vár. Benne lakik a vidám, jóságos és mulatságos Pampa báró. Van felesége, szép és kedves asszony... Rumata elhallgatott, fülelt. Temérdek pata csattogását hallotta az utcán, sok-sók ember és ló lélegzését. „Itt ugye?” — kérdezte egy durva hang az ablak alatt. „Á-állj!” A tornác lépcsőfokain léptek dobogtak, egyszerre több ököl Verte az ajtót. Kira megre­megett, Rumatához simult.-*■ Várj, kicsikém — mond­ta a férfi, és felhajtotta a takarót. — Értem jönnek :— suttog­ta Kira. — Tudtam én! Rumata lefejtette Kira kar­ját, és az ablakhoz szaladt. — „Az Ür nevében! — or­dították odalent. — Nyisd ki az ajtót, mert betörjük!” Rumata félrerántotta a füg­gönyt, s a szobába beözön­lött a fáklyafény. Odalent te­mérdek lovas topogott, zord, fekete emberek, csúcsos csuik- lyában. Rumata szemügyre vette az ablakkeretet; szokás szerint a keretet beépítették Sz ablaktokba. Az ajtó recse­gett, valamilyen súlyos tárgy- gyal döngették. Rumata kita­pogatta a kardját, s marko­latával betörte az üveget. — Hé, ti! — rivallt. — Mi az, talán meguntátok az éle­teteket? Abbahagyták az ajtó dön- getését. — Mindig mindent össze- kavarnaik — mondta valaki halkan odalent. — Lám, a gazda idehaza van ... — Mit számít nekünk? — Számít, mert kardban 5 a legelső a világon. — Agyonverlek benneteket — dörögte Rumata félelme­tes hangon. Kira hátulról hozzásimult. A férfi érezte, hogy vadul dobog a szíve. Odalent csi­korgó hangon vezényelt va­Munkatársaink külföldön A rijekai piac E3 Ódon hangulatot áraszt Krk városka, a sziget névadó tele­pülése. ijeka városkapuján lát­ható — régi elnevezés szerint — Fiume cí­mere, alatta a jelmondat: „Indeficienter”. Vagyis: lan­kadatlanul. A Korzo Narod- ne (Népsétány) tömeg való­ban lassan, de lankadatlanul halad előre. Az óvárosban mindenkinek akad látnivaló. A város tengeri kikötője nem kevesebb mint 13 kilométer hosszú. A rijekai piac keleti tar­kasága sokáig az emlékeze­tünkben marad. Különösen mert a piacon a zöldség, a gyümölcs és a többi élelmi­szer olcsóbb mint a többi tengerparti városban. A hal­piacon több tucat fajta halat kínálnak. Mily furcsa, hogy 30 dinárért is lehet venni egy kiló tengeri halat, persze olyan fajta is van, amely­nek kilója 250—300 dinár. Délután egy óra körül hirte­len elcsendesedik a jókora területen fekvő piac, a keres­kedők gyors mozdulatokkal összecsomagolták portékáju­kat. Meglepetés: a nem friss, vagy a kicsit is hibás zöldsé- get-gyümölcsöt' otthagyták a betonon. Bárki ingyen vihet­te az ehető zöldséget, gyü­mölcsöt, amely immár elve­szítette árujellegét. Rijekát elhagyva egy szép­séges sziget felé haladunk. A szatmári tájszóláshoz szokott magyarnak szinte kibicsaklik a nyelve, ha a sziget nevét kimondja. Krk szigetéről van szó. A sziget bejáratának kö­zelében egy magas kémény­szerű cső fölött őrláng- lobo­gott. Az öböl másik oldalán a magasból figyeltük az olaj- finomító előtt nyüzsgő hajó­kat. A jugoszlávok itt fo­gadják és finomítják az arab olajat. laki: — Betömi, testvérek! Az Ür nevében! — Rumata hátrafordult, s Kira arcába nézett. — No, mi az, kicsikém — kérdezte nyájasan Rumata. — Megijedtél ettől a csőcse­léktől? Menj, öltözz fel. Itt már nincs mit keresnünk... Mindjárt elzavarom őket, és elmegyünk Pampához. Kira az ablaknál állt, és le­nézett. Arcán vörös fényfol­tok táncoltak. Rumatának el­szorult a szíve. Mggkerge- tem őket, mint az ebeket, gondolta. Lehajolt, a második kardját kereste. Amikor újra felegyenesedett, Kira már nem állt az ablaknál; a füg­gönybe kapaszkodva, lassan leroskadt a padlóra. — Kira! — kiáltotta Ru­mata. Az egyik nyílvessző Kira nyakát ütötte át, a másik a melléből állt ki. A férfi a karjára emelte, s az ágyra fektette. A lány nyöszörgött, aztán elcsendesedett. — Kira. (Folytatjuk) A szigetet pár év óta már nem komphajóval kell meg­közelíteni. Felépült a világ egyik legnagyobb hídja, Tito nevét viseli. Sok, bonyolult műszaki megoldás kellett az építéséhez és persze sok pénz is. A hídhoz csatlakozó au­tóút építéséhez sziklasoron kellett „teknőt” vájni. Felte­hető, hogy a híd ára pár év alatt megtérül a jugoszlávok- nak, hiszen valamennyi autós 40 dinár hídpénzt fizet a szi­getre érkezéskor. (Máig fur­csa rejtély számunkra, hogy távozáskor miért kell ismét fizetni, mégpedig 60 dinárt.) Az már érthető, hogy a szi­get lakói az idegenforgalom­ból élnek és az állattenyész­tés is hoz némi pénzt a kony­hájukra. A sziget 38 kilomé­ter hosszú, 20 kilométer szé­les, de több városka és fa­lucska megfér rajta. Kopár hegyein, dombjain fű is alig terem. A tengerpart közvet­len közelében azonban buján tenyész többféle fa, vadvi­rág és bokor. Krk városka (a sziget név­adója) autóskempingjében vertük le sátorkarónkat. (A sziklás talajon ez nem is volt könnyű feladat.) A városkát is megcsapta a történelem vi­hara. Horvátok, szlovének, olaszok és törökök építkez­tek a keskeny utcák két ol­dalán. A képünkön is látható műemlék templom kőből épült, csakúgy, mint a legtöbb ház. Érthető, hiszen kőért nem kellett messzire menni. Mindenki azt árul, amije van. A krk-i piacon a gyü­mölcsök mellett juh- és kecs­keszőrmék kínálkoztak el­adásra. A kecske- és juhsajt vérpiros paradicsommal fen­séges eledel. A városkában talán egyetlen ipari üzem ta­lálható, a hajójavító. Szinte kizárólag halászbárkákat ja­vítanak. A viszonylag csen­des üzemhez közel a tenger­be nyúló sziklatömbök kö­zött monokinis hölgyek nyúj­tottak látványt a férfiszem­nek. Hazafelé tartva Postojná- ban nem mulasztottuk el megnézni a barlangot. Joggal mondják, hogy ez a világ he­tedik csodája. A barlangban 10—15 percig repített ben­nünket a kisvasút, aztán csaknem órányi sétát tehet­tünk a megadott útvonalon. Felnőttek és gyerekek gyö­nyörködtek a látványban, a természet furcsa alkotásai­ban. Ezek az „alkotások” a fegfantáziadúsabb szobrászo­kat is felülmúlják. Aggtelek, Jósvafő mintájára emberhez, medvéhez, templomi oltár­hoz, mozdonyhoz . hasonló cseppkövek ejtettek bennün­ket ámulatba. Megcsodáltuk még a Celje környéki lankás dombokat és jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a Dráva völgyében a táj síksággá szelídül. Mint a Nyírség! Már majdnem ott­hon vagyunk.., Nábrádi Lajos 0 Nehéz istennek lenni

Next

/
Thumbnails
Contents