Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. október 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az igazi értékmérő TÁLÁN MEGLEPŐ, hogy a máskor olyan egyértelműen kimondott, kijelentő mondatot most kérdőjellel adjuk közre. Hozzászoktunk, hogy amikor társadalmunkról beszélünk,, hangsúlyozzuk, hogy az a munkán alapul, így aztán az sem kétséges, hogy a társadalom egy- egy tagjának minősítője is az általa végzett munka kell, hogy legyen. Akkor hát miért a kérdőjel? Miért szabad, vagy kell minden eddiginél pontosabban fogalmazni? A tiszabecsi termelőszövetkezet elnöke magától értetődően fejtette ki: nem a munkáért, hanem a teljesítményért fizetünk. A papírgyár újítási előadója azt fejtegette: nem azt kell honorálni, hogy .valaki őszintén vagy látszatból teszi-veszi magát, hanem azt, hogy mit ér el. A DIRUVÁL ruhatervezője mindig visszakanyarodott oda, hogy az senkit nem érdekel különösebben, hogy s mint alkotja meg az új modellt, s ha az kész, akkor is csak. az számít: be tud-e törni a piacra vagy sem. A példák is azt mutatják, hogy a munka ugyan értékmérő, de csak abban az esetben, ha a produkció, teljesítmény van mögötte. Mindez arról győz meg, amit elég régen mondogatunk, nem elég eltölteni a munkahelyen a hat-nyolc órát. Értéknek, többletnek, minőségnek — egyszóval hasznos plusznak kell a munka eredményében megtestesülnie. Ha pedig erről beszélünk — legyen szó akár munkásról, értelmiségiről, mezőgazda- sági dolgozóról, oda jutunk: az egyszerű munkától tovább kell lépni a tudatos, alkotó tevékenység felé. HA ÍGY TEKINTJÜK, máris érthető, hogy megkérdőjeleztük a cím mondatát. Mert bizony az kiegészítésre szorul. Értékmérő csak a jó, alkotó tudatos, eredményt hozó munka lehet. S e jelzők nem öncélúan sorakoznak egymás mellé. Ezekben ösz- szegződik mindaz, ami lényegében az egész nemzet- gazdaság számára is a kötelező norma. Versenyben maradni itthon és a külpiacon, nem egyszerűen vegetálni, hanem virulensen kereskedni és kooperálni csak akkor lehet, ha a termék, a produkció kiállja a legigényesebb kritikát is. Az össztársadalmi cél megvalósítása elképzelhetetlen a csoport, az egyén azonos magatartása nélkül. Logikus, hogy a társadalmi viszonzás is csak akkor minőségi a munkásnak, alkotónak, dolgozónak, ha a csere értéke azonos. Jó tehát az a felismerés, hogy a munkahelyen eltöltött idő, a munkabérért végzett kicenti- zett tevékenység, a fantáziát sutbavágó közöny a mégoly akkurátus munka közben is — kevés ma ahhoz, hogy minősítsen embert, gyárat, vállalatot, szövetkezetét, intézményt. Élvezet volt nézni az idén a BNV-t, s itt a megyei jelentkezőket. Sokaknál a szándék, másoknál a már valóra vált törekvés mutatta: a felismerés egyre többek sajátja már. A rutin, a megszokás, a kényelmes, s csak látszólag biztonságos langyosvíz korszaka múlóban van. Igaz, nem múlt még el, de részben a tudatos felismerés, részben a gazdasági kényszer hadat üzent a szellemi és fizikai restségnek. VÁLTOZÓ KORUNK nemegyszer késztet korrekciókra. A korrekció nem az eddigi jó elvetése, hanem annak pontosítása, finomítása, a jelentkező újjal való megtöltése. így vagyunk a munka értékmérő jellegével. Hiba lenne, ha nem lenne mer- szünk korrigálni. A magunk érdekében. Bürget Lajos Nyírbátorban harminckét lakást épít a SZÁEV, az új mikrocölöp-eljárással készült alapra. Minikönyvtár a tantermekben Minikönyvtár a tanteremben. Azaz nemcsak egyben, hanem 22-ben a mérkvállaji általános iskolában. Tarka rongyszőnyegen barátságos, üldögélésre hívogató fatönkök. A falon színes rajzok, bábok. Mellettük gyerekkéz rajzolta könyvajánlat: a legújabban megjelent mesék, ifjúsági könyvek jegyzéke. Ilyen környezetben olvas a tantermekben az iskola ap- raja-nagyja. Hét éve már, hogy a 20-as számú Volán Vállalat Hámán Kató szocialista brigádja 90 kötettel ajándékozta meg az iskola növendékeit. Elsősorban a kötelező olvasmányokat küldték el a nebulóknak. S hogy a kötetek akár órán is könnyen elérhetők legyenek: olvasósarkot rendeztek be a pedagógusok az osztályokban. Azóta megsokszorozódott a készlet: ma már mintegy 5 ezer — javarészt ismeretterjesztő és szépirodalmi — könyv között válogathatnak az olvasást szerető apróságok. h. zs. A BARÁTSÁG KÖVETEI Levél a távolból Az uljanovszki diákok hanglemezt küldtek a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium diákjainak. Lenin születési helyén őrzik a zrínyi- sek leveleit. A Nyírlugosi Állami Gazdaság évek óta legjobb szocialista brigádja az MSZBT nevet vette fel. A nyagykállói Virágzó Föld Tsz dolgozói közösen szüretelnek szovjet katonákkal. Egymástól eltérő mondatok. Közös bennük az, hogy kapcsolódnak a barátsághoz. Hárman mondták el; — mindhárman küldöttek lesznek a Magyar— Szovjet Baráti Társaság közeljövőben sorra kerülő országos értekezletén. Nem írtak hiába Jaross Kálmánná a Zrínyi gimnázium MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnöke. A barátsági munkáról szólva mondja: a harmadik C osztály, illetve tavalyelőtt még első C diákjai levélben kerestek kapcsolatot az uljanovszki diákokkal. Nem írtak hiába. A szovjet diákoktól Leninnel kapcsolatos hanglemez, fénykép és egyéb dokumentum érkezett. Érthetően ez roppant fellelkesítette a zrínyiseket. Hagyományosan Galambos Lajos: UTAK o M ost, hogy annyi hónap — vagy talán év után — fölmentem Budapestre Andrea azt kérdezte tőlem: — Mit akarsz látni, apa? — Tulajdonképpen semmit. Mindent ismerek a fővárosban, csak téged nem meg az édesanyádat, de ezt hagyjuk ki a dolgokból. — Mit akarsz látni apa? — Én akarom megmutatni, mit láss! Q Népstadion út 67. Annak idején Vorosilov Marsall útjának hívták, annak előtte Stefánia út volt a neve. Itt létesült egy kollégium, a 67-es számú házban. Mellette volt Jávor Pál villája. Jávor a színpadokon, a filmeken fölmutatott nagy úr! Magyar úr volt. Tolnay- Klárit be is perelték annak idején, mivel azt mondotta: Én szerettem Paját, bármennyire rossz színész, de kedves ember volt. Kis Ferenc volt akkor a Nemzeti Színház igazgatója, rettenetesen buta ember, s még rosszabb színész mint Paja. Hát ezt ma már mindenki tudja, az értelmes emberek akkor is tudták. — Menjünk tovább, apa — mondotta a lányom. o Ez a József Nádor tér; második emelet 22. Fölmenjünk? — Igen. — Hát látod, itt laktam. Ez a néni, akit most látsz, szerencsétlen ember volt, a férjét az ötvenes évek elején letartóztatták, aztán nemsokára kiengedték. Szóval akkor el kellett költöznöm innen. kö— És akkor mi vetkezett, apa? —Aradi út 22. Megnézzük? — Nézzük. — Ez elég szép ház, miért mentél el innen? — Bármennyire nehéz, elmondom neked. Már akkor egy hete nem ettem. A Friss Újságnál 450 forint volt a fizetésem, a lakbér 120 forint volt. És akkor bementem a házigazdák spájzába és megettem egy üveg szilvabefőttet. Még ettem, amikor hazaérkeztek. — Te loptál, apa? — Igen. e — És akkor mi következett? — El kellett hagynom a lakást. — Hol aludtál? — Három hétig a Du- naparton. — És közben mit csináltál ? — Írtam egy regényt. — Aztán mit csináltál? — Vettem egy lakást, és elvettem feleségül Bolgár Annát, a féltestvéred édesanyját. — Vele mi bajod volt? Most már felnőtt vagyok elmondhatod nyugodtan. Mi bajod volt vele? Vagy néki veled. Mi? Hosszan hallgattam, aztán azt mondtam: — Semmi, kicsi lányom semmi. Hisz ő is ember, én is az vagyok. Ennyi. Meg aztán megismertem az édesanyádat. — És miatta? — Igen. — S akkor megint vettél egy lakást? — Nem. Kaptam a Lendvai utca 22-ben, a a Fővárosi Tanácstól. Mivel kitüntetés átvételére hívtak, és nem tudták, hol lakom. Pedig meghagytam az egyik folyóirat szerkesztőségében, hogy egy budai szállodában húztam meg magam. — Édesanyámmal? — Igen. — Aztán kaptátok a Lendvai utcait? — Igen. — Onnan miért kellett eljönni? — Mert megszülettél és kicsi lett hirtelen a lakás. Csak egyszobás volt. Sokat dolgoztam akkor, regényt, színdarabot, filmet írtam. Egy év alatt három nagyobb munkát. Boldog voltam akkoriban. Nagyon boldog ember. — És? — Vettünk egy lakást a Fehérvári úton. Én nem akartam. Tudtam előre, hogy oda lesz minden béke, minden boldogság. Meg- éreztem. — És oda lett minden? — A kutya is akkor vész meg, amikor a legjobb dolga van. © — Most mit csinálsz, apa? — Elkezdtem elölről mindent. — Van még erőd? — Azt hiszem, van még. Már nem annyi, mint 35—40 éves koromban, de van. jó az orosz nyelvoktatás a gimnáziumban. Az orosz tagozatos osztályok hallgatói minden évben ellátogatnak Budapestre a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába. Az intézmény egyik munkatársa nem régiben előadást is tartott az iskola épületében. A Szovjetunió című folyóirat kilencven példányban jár az iskolába. Ami a meny- nyiséget illeti, ez országos viszonylatban is figyelemre méltó. A folyóirat hasznos kiegészítője a különböző tankönyveknek. A gimnáziumban a tanárok azt tartják: az orosz nyelv tanítása nemcsak oktató munka, szolgálja a Szovjetunió iránti érzelem felkeltését is, az internacionalista neveléshez szintén hozzájárul. A tanulókat nem a tanári tekintély latbavetésével, hanem az érzelmi ráhatással vonják be a barátsági munkába. Lenin életútját és több nagy történelmi- eseményt úgy mondanak, úgy mondatnak el, hogy az élményszerű, közvetlen legyen. Tanárok Vlagyimirból Jarossné orosz szakos tanár és megyénk középiskoláinak orosz szakos szakfelügyelője. Másfél évig Vlagyimirban tanított, élő kapcsolatot alakított ki az ottani pedagógiai főiskola tanáraival. A családi, baráti látogatás rendszere is kialakult közöttük. Az idei nyíregyházi nyelvi táborba öt tanár érkezett Vlagyimir városából. Hármat közülük régi ismerősként üdvözölt. Személyes ráhatásának is köszönhető, hogy jó a barátsági munka a középiskolában. Hogy még jobb legyen, az országos értekezleten elmondaná : nem ártana felvenni az iskolai tagcsoportoknak a kapcsolatot olyan vállalatokkal, amelyekben szintén tagcsoport működik. A vállalatok társadalmi munkával, szerényebb anyagi eszközökkel is segíthetnék az iskolák barátsági munkáját. Bulyáki Lajos, a Nyírlugosi Állami Gazdaság gépszerelője. Az országos értekezleten ő lesz az egyik legfiatalabb küldött. Alig van túl a huszadik évén, szervezőtitkár a helyi KISZ-szervezetben. Szeptember 1-től ő az állami gazdaságban működő MSZBT- tagcsoport elnökhelyettese. Igaz, hivatalosan és ünnepélyesen még nem iktatták be ebbe a társadalmi funkciójába. A beiktatásra az ünnepélyesség növelése érdekében csak november 7-én kerül sor. Élet a tablón A népszerű fiatalember az MSZBT szocialista brigád oszlopos tagja. Lakatosok, hegesztőik, különböző szerelők alkotják ezt a brigádot. A gazdaságban erre a brigádra épül a barátsági munka. A vasas fiúk azonban első sorban a ' termelőmunkájukkal tűnnek ki. Kétkezi társadalmi munkájuk évről évre százezrekkel mérhető. A brigád valamennyi tagja marxista képzettséggel dicsekedhet. Ki az egyéves, ki a hároméves marxista egyetemen szerzett politikai ismereteket. A három újonc, fiatal szakmunkás a műhelyben dolgozik, de még nem tagja a brigádnak. Ha majd tagjai lesznek, bizonyára marxista képzésben is részesülnek. A helyben szervezett politikai oktatás, a féltucat tabló jól ismerteti a Szovjetunió életét. A személyes kapcsolatot az egyik szovjet katonai alakulat jelenti. Bulyáki Lajos ha szót kapna az országos értekezleten, két dolgot javasolna/® á tagcsoportok bővítsék személyes kapcsolataikat és a fényképek, tablók mellett forgalmazzanak több, a Szovjetunióval kapcsolatos filmet. Juhász Magdolna a nagy- kállói Virágzó Föld Tsz ágazatszervezője. A tagcsoport ügyvezető elnökhelyetteseként szervezi a nagykállóiak barátsági munkáját. Szintén fiatal, talán azért is van az, hogy a termelőszövetkezetben a tagcsoport tevékenysége főleg a KISZ-esekre épül. Könyvek, TIT-előadások, vetélkedők jelzik a szervező és propaganda munka állomásait. Itt már beszélhetünk terjeszkedő kapcsolatról, hiszen a vetélkedőkhöz a helyi gimnázium MSZBT-fcag- csoportja adja az irodalmat. Juhász Magdolna az országos értekezleten azt szeretné hangsúlyozni, hogy a barátsági munka ne termelésközpontú legyen, inkább emberi. A tagcsoportok mindenütt szervezzenek olyan programot, amely vonzza a fiatalokat és nem csak őket. Megszívlelendő javaslat, hiszen a programok szervezése nagyban befolyásolja a barátsági munkát. Nábrádi Lajos o Ami vonzó
