Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-31 / 256. szám

1981. október 31. Kelet-Magyarország 7 TÖRD A TEJED! VÍZSZINTES: 1. Egyre kevésbé piszkos­ra. 6. Bánat. 7. Kalászos gabona. 8. Nagy üresség. 9. Úttörő-szervezeti egység. 11. Félig akarom! 12. Női név. 14. RRKB. 16. Megfejtendő. 18. Télisport. 20. Éjsza­kai lokál. 21. Dísz. 22. Skandináv apró­pénz. 24. Névelővel, állóvíz (—’). 25. ... rigó. 27. Legelői. 28. Vissza: valaki fiá­nak a felesége. 29. Hangya . . . („fészek”). FÜGGŐLEGES: 1. Tejtermék. 2. Kétje­gyű mássalhangzó. 3. Lárma. 4. Tiszte­letbeli, rövidítve. 5. Megfejtendő. 6. Meg­fejtendő. 10. Némán eszem! 11. Menyasz- szony. 13. Egymást követő betűk a ma­gyar abc-ben. 14. Azonos mássalhangzók. 15. Megfejtendő. 17. Szélesre nyit. 19. Perzsia. 21. Eledel. 23. Férfinév. 24. Név- elős háziállat. 26. Római 999. 27. ÉB. Megfejtendő: magyarországi hegysé­gek: vízszintes 16, függőleges 5, 6, 15. Múlt heti megfejtés: SZENTENDRE — SOPRON — VISEGRAD — KŐSZEG. Könyvjutalom: Vancza Erika Tiszaszal- ka, Márton Andrea Csengerújfalu, Lakó Teréz Tiszakanyár, Csákányóczki Válé- ria Gulács, Bódi Erzsébet Beszterec, ifj. Kovács András Nyíregyháza, Fábián Emese Csenger, Czeglédi László Jánk- majtis, Csuka Imre Gacsály, Rusznák Ilona Tornyospálca, ifj. Pusztai Attila Nagyecsed, Mihály Tibor Tarpa, Bene Sándor Mátészalka, Póti Sándor Csenger, Zarnóczai Klára Nyíregyháza. Úttörők rovata Miénk a szó Gereblyével, lapáttal, seprőkkel jelent meg a há­rom raj október 23-án a községi kultúrház udvarán. Szépen kicsinosítottuk a művelődési ház környékét, ezt azért is végeztük örömmel, mert védnökséget vállal­tunk: kulturált, szép környezetben kell megrendezni a községben az előadásokat, filmvetítéseket, szórakoztató műsorokat. Papp Antal, Kálmánháza * Egész napos tokaji kirándulásra mentünk október 16-án. Nem mindennapi látvány volt, ahogy a kékes­szürkeségből kirajzolódott előttünk a Tokaji-hegy. Rövid pihenő után megmásztuk a csúcsot és gyönyörködtünk a Tisza és a Bodrog találkozásában. Mindkét folyó csak egy vékony csiknak tűnt fentről. Ezután ellátogattunk a híres pincemúzeumba, ahol megnéztük a szőlőmeg­munkálás ősi eszközei. Majd az ötszáz éves templomot kerestük fel. Ebben a műemlék jellegű épületben ma élő festőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás. A múze­umi séta után a Bodrog partján kötöttünk ki. Itt ideig­lenes főszakácsunk bográcsgulyással várt bennünket. Közben ügyességi versenyekkel szórakoztunk, a zsák­ban futás és a lepényevés tűnt a legizgalmasabbnak. Majd Bodrogkeresztúrra látogattunk és életünkben elő­ször komppal keltünk át a folyón. Tóth Krisztina, Bartha Zsolt ’ Nyíregyháza, 2. iskola-*■ A Búbos vitéz nyilvános főpróbáján vehettünk részt október 22-én, az iskolánkból 24-en. Képviseltet­ték magukat a riporterszakkör tagjai és a „Barátunk a színház” közművelődési játék résztvevői. Elragadtatva bámultuk a díszleteket, a királyi palotát és a hátteret, ahol a nap és a hold járását láthattuk; csodás volt az erdőrésziet a harangvirággal és a kis manóval. Az erdei állatok jelmeze igen eredetinek hatott. Az előadás alatt együtt kiabáltunk, játszottunk, harcoltunk a szereplők­kel. Az előadás végén előkerült a magnó és a folyosón ácsorogtunk, kit lehetne egy kis beszélgetésre megszó­lítani. Sikerült is Balázs Ádám rendezővel és a fősze­replő Horváth Istvánnal riportot készíteni. Többek közt azt mondták: szívesen jöttek Nyíregyházára és nagyon szeretnek a gyerekeknek játszani. Erdős Marianna, Pristyák Éva, 1-es gyakorló, Nyíregyháza * Atlétikai versenyen vehettünk részt a Kabalás- dombon, Nyíregyháza mellett. A 10—10 fős rajok sok békát és gombát láttak az akadályokat jelentő állomá­sok között. A szurkolótábor hangjától volt zajos a Ka- balás. Duleba Tímea Nyíregyháza, 4-es iskola HELYIKET VÁLASSZAM? Múzeum a faluban? Fiú főzőkanállal A rozsályi honvéd ezredes lövőre: hatezer úttörőt várnak a sátortáborok Az idei vakáció még szinte karnyújtásnyira van, a Magyar Úttörők Szövetségében azonban már 1982 nyarának programjai formálódnak. Ezekben a napok­ban futnak be az országos ta- nácshoz a nyári úttörő vándor- és központi sátortáborokba a je­lentkezések. Évről évre nagy az érdeklődés irántuk, az idén pél­dául mintegy 23 ezer kisdiák vállalkozott egy-egy hegyvidék, vízi út bebarangolására. A tapasztalatok szerint a ván­dortáborozás jelenleg az általá­nos iskolai korosztály legkedvel­tebb üdülési, pihenési formája. Ennek megfelelően a jelentkezé­sek száma várhatóan most is jóval meghaladja az úttörőszö­vetség által biztosított lehetősé­geket. Még akkor is, ha 1982- ben a vándortáborozás lehetősé­geit tovább bővítik és új vona­lakat szerveznek Zalában, a Nyírségben, s a tervek szerint Tolnában is. Az úttörő vándor­táborok változatlan célja, hogy a gyermekközösségek ismerjék meg a szocialista építőmunka eredményeit, a dolgozó nép éle­tét, munkáját. A nyári úttörőélet másik leg­kedveltebb programja a közpon­ti sátortáborozás. Ezek a tábo­rok a hagyományos sátortáboro­zás jellegét — korszerűbb for­mában — megőrzik. Az általános kisdobos- és úttörőtábori prog­ram mellett kiemelt szerepet kap ezekben a táborokban a termé­szetvédelemre és az egészséges, edzett életmódra irányuló neve­lés. Az idén összesen 3600 kis­pajtás táborozott a központi sá­tortáborokban. Ez a forma is si­keresnek értékelhető, ezért jövő­re már 10 helyen összesen hat­ezer pajtás vehet részt a sátor­táborokban. Az Állami Ifjúsági Bizottság mintegy 9 millió forint támoga­tást ad az általános iskolás ván­dortáborok, a központi sátortá­borok, illetve az önálló csapat­táborok támogatására a követke­ző évre. A kicsi póknak — éppen, mert kicsi volt — már csak egy sö­tét zúg maradt a padláson, aho­va kifeszíthette hálóját. A fé­nyes, légyjárta gerendaközöket hatalmas, erős pókok foglalták el — s talán még fel is falták vol­na, ha a közelükben próbál ta­nyát verni. Szomorkodott emiatt a kicsi pók, s mindenféle ra­vaszságokon törte a fejét — de mert ritkán jutott kiadósabb fa­lathoz, kicsi maradt, gyenge: a terveihez pedig éppen az erő hi­ányzott ... f Egyszer, amikor már három napja egy ^ia légy nem sok, annyi sem akadt a hálójába, gondolt egyet, s elindult világot A szakács Melyik gyermek nem sze­reti a jól elkészített, ízes éte­leket, finom süteményeket? A legtöbb apróság szívesen lá- batlankodik a konyhában. Egyrészt azért, mert mindig lehet egy kicsit nyalakodni tejfölből, tortakrémből, más­részt pedig jó nézni édes­anyát, ahogy ügyes kézzel az ebédet készíti. — Mindig imádtam a hasa­mat! — mosolyog Kovács Já­nos. Ezt nehéz elhinni a vé­kony fiatalemberről, pedig igaz. Hiszen olyan foglalko­zást választott, amely a főző­kanálhoz köti: szakács. —Hej, de sokat tébláboltam otthon, a konyhában! Első „mesterművem” paprikás krumpli volt. Még édesanyám is megnyalta utána a száját, — Hol van Magyarország? (MTI-fotó) Nagyságában alig marad el Eu- rópa legpárárfyibb'madaraitól, a királykáktól. Mindössze 9 cm hosszúságú, súlya pedig csupán 6—10 gramm. Mivel farkát rend­szerint felcsapja, így még ap­róbbnak látszik. A hidegebb na­pok beköszöntével jóval gyak­rabban találkozhatunk vele fara­kások, bokrosok, elhagyott épü­letek, aljnövényzet között. Ér­des, messze csengő hangja — ha a madarat nem is látjuk — el­árulja jelenlétét. Tollazata bar­nás-vöröses árnyalatú, gyakori sötét keresztsávózással. Nagyon fürge, örökké mozgó madár. A költési időben sík- és dombvidé­ki erdőkben, folyóártereken tar­tózkodik. Földre építi méretéhez képest nagy, gömbölyded, bolto­zatos fészkét, melyet toliakkal, pihékkel puhán kibélel, s ide rakja 6—8 tojását. A szakembe­rek inkább kóborló, mint vonu­ló madárnak tartják. Rendkívül hasznos rovarpusz­tító. Táplálékául pókok, peték, bábok, különböző rovarok SZ9I- gálnak. Hazánk egyik védett ma­dara. (Agárdi) pedig ő aztán mestere a szak­mának. Később rántott hús- sál, levesekkel, főzelékekkel, sőt sütéssel is próbálkoztam. Nem igen szívleltem a házi­munkát, de a konyhából nem tudtak kizavarni. A fiatalember a nyíregyhá­zi Imbisz Grill dolgozója. A pultok mögött igazi szakács­remekek sorakoznak a nép­szerű üzletben: gazdagon dí­szített hidegtálak, szendvi­csek, ínycsiklandozó saláták. A főtt ételek kedvelőinek grill készítményeket kínál­nak: sült virslit, különböző pizzákat, melyek a konyha­művészet új eszközeivel a vendég szeme láttára készül­nek. A sok-sok finom falat Kovács János keze munkáját is dicséri. — Az előkészítést nem szá­mítva egy hidegtál összeállí­tása 10—15 percet igényel. No persze eszközök is kelle­nek hozzá. Például kiszúrok, melyek a díszítéshez haszná­latosak, vagy a különböző csillagcsövek. Hidegtálakkal nagyon szeretek foglalkozni. De ha evésről van szó, mara­dok a hagyományos, magya­ros főtt ételek: például a disznótoros csemegék mellett. A főzés titkát így fogal­mazta meg az ifjú szakmun­kás: — Nem szabad spórolni a hozzávalókkal. Például a paprikás csirke nem igazi, ha kevés benne a tejföl. Nem szólva a gondos ízesítésről. Mi úgy 15 féle fűszert hasz­nálunk: a sótól a kakukkfűn át a fenyőmagig. Tudni kell, hogy melyik milyen ételhez illik. A fűszerek keverésével pedig új, zamatos ízeket nyer­hetünk. Kovács János az idén szer­zett szakmunkás-bizonyít­ványt. Egyelőre „csak” vagy kétszáz (!) féle ételt tud fej­ből elkészíteni. De ha kéznél a szakácskönyv, aligha van olyan konyhai remek, amely kifogna rajta. (h) Szepesi Attila: Erdei lámpa Erdei lámpa, szentjánosbogárka, földi csillag, röppen ágról ágra. Rejti a sűrű lomb arany csillámait, suhog körötte az éji csalit. Most láthatod a természetben Az ökörszem Gombos Miklósné irányításával gyűlnek a tárgyi emlékek A fehérgyarmati járás szinte minden úttörőcsapatá­nál működik honismereti szakkör. Több azonban azok­nak a száma, ahol már évek óta tanulmányozzák a tele­pülés korábbi életét, gyűjtik a korábbi időszakok tárgyi emlékeit. Gombos Miklósné irányí­tásával egy múzeumszoba berendezésére alkalmas mennyiségű anyag gyűlt ösz- sze Rozsályban. XJr Angéla, Magos József és Molnár Tün­de úttörők készséggel tájé­koztatnak a szakkör munká­járól. A foglalkozásokat az isko­lában tartják. Amikor tudo­mást szereznek egy-egy lelet­ről, megindul az akció annak megszerzésére. Több régi újság, birtoklevél, feljegyzés van birtokukban. Felkutatták a rozsályi vár történetét. Ma- róthy János 1848-as honvéd ezredes volt a vár ura. A vár helyén épült a rozsályi új is- kola. A szabadságharcos hon­véd ezredes emlékművét a ro­zsályi temetőben a honisme­reti szakkör tagjai gondozzák. Gyűjtött anyagjaik egy ré­sze bekerült a járási kiállí­tási anyagba. Most talán si­kerül a régi iskolaépületből Maróthy János honvéd ezre­des emlékoszlopa Rozsályban egy szobát múzeumszobává alakíttatni, s ha a rozsályiak és a szomszédos községek la­kói is támogatják a rozsályi honismereti szakkörösöket, úgy rövid idő múlva múze­um idézi a múltat Rozsály­ban. Pókapó látni. Nagy volt a padlás, úgy okoskodott hát, valahol csak jut neki is egy jobb hely. Mászott, mászdogált bizakodva — de a padlásnyi világot is a legerőseb­bek uralták. Mit volt mit tenni: leült, hogy három legfáracuabb lábacskáját megmasszírozza, mi­előtt régi helyére visszamászik, amikor ráköszönt egy arra járó egér: — Szervusz, kispók! — Én nem vagyok kispók! — felelte haragosan a kispók, hi­szen nagyon bánkódott már amiatt, hogy ilyen kis pók. — Hát ki vagy? — hahotázott az egér. — Pókapó vagyok! — vágta rá a kispók. — Akkor én meg a macskák királya vagyok! — kacagott fel az egér. — Miért ne lehetnél? — kér­dezte a kispók. — Ha én pók­apó vagyok . . . — Aprókba pókapó — csúfoló- dott az egér. — De hát nézd, még pipám is van! kapott a rágói közé egy szalmaszálat a kispók. — így már eléggé pókapó vagyok? — Apróka pókapó-pipa! — ha­hotázott a földön, oldalát fájlal­va az egér. — Teveled nem lehet beszélni! — szomorodott el a kispók, s in­dult árván lengedező hálója fe­lé. — Még hogy macskakirály! — Még hogy pókopó! — Ki szólt? — lepődött meg a kispók. — Én — hallatszott a magas­ból, s hirtelen akkora pók eresz­kedett le mellé, amekkorának ő maga szokta álmodni magát. Több se kellett a kispóknak! Iszkiri, csak úgy porzott fel a gerendán a helyére! Amikor megnyugodva vissza­pillantott, hátha mégis meggon­dolja magát az egér, s elismeri, hogy ő pókapó — már csak egy szája szélét nyalogató macskát látott, amint közömbösen őt bá­mulja . . . Deák Mór

Next

/
Thumbnails
Contents