Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-26 / 252. szám

Kelet-Magyarország 1981. október 27. Ú| forma a kisvállalatoknak Változás a mezőgazdasági biztosításban Űj biztosítási formákat ve­zet be 1982. január elsejétől az Állami Biztosító a kisvál­lalatoknak, kisszövetkezetek­nek és magánvállalkozóknak, valamint módosítják a mező- gazdasági biztosításokat is. Erről kérdeztük Tar Jenőt, az Állami Biztosító vezérigaz­gató-helyettesét. — Mi teszi szükségessé az űj biztosítási formák bevezetését? — Várhatóan a jövő év ele­jétől sok kisvállalkozás, gaz­dasági munkaközösség ala­kul. Ezeknek a gazdasági szervezetek vagyonbiztosítási igényeinek meghatározásánál abból indultunk ki, hogy a működésük a kisebb tőkeerő és a kisebb eszközállomány miatt fokozott kockázattal jár. Ezt szem előtt tartva az érdekeltek számára lehetővé tesszük, hogy az előre nem látható, a véletlen következ­tében fellépő károk, vesztesé­gek elhárítására megfelelő biztosításokat köthessenek. Természetesen nem vállalhat­juk át a vállalkozó szaksze­rűtlen munkájából, vagy esetleges helytelen döntésé­ből, rossz gazdálkodásából származó károk megtérítését. — Konkrétan milyen biztosításokat köthetnek majd a vállalkozók, a munkaközösségek? — A váratlan veszélyhely­zetekre, az előre nem látható károk csökkentésére össze­vont vagyonbiztosítást aján­lunk. A biztosítási szerződés alapján megtérítjük a bizto- sítottnak a tűz, árvíz és egyéb elemi csapás, valamint betö­réses lopás, rablás okozta kárait és felelősségbiztosítási védelmet is nyújtunk. Ebbe a körbe tartozik még az üveg­törés és szállítmánybiztosítás is. A kisvállalatok és kis­szövetkezetek üzemszüneti biztosítást is köthetnek, mely­nek összegét a biztosító az álló- és forgóeszköz-biztosítá­sok díjtétele alapján állapítja meg. A létesítmények kivite­lezésének időtartamára az ez­zel foglalkozóknak lehetővé tesszük az építés- és szere­lésbiztosítás megkötését. A vállalkozásokat pénzügyileg támogató gazdálkodó szervek­nek pedig a belföldi hitel- és eszközhitel-biztosítást java­soljuk. A népgazdasági törek­véseknek megfelelően intéze­tünk a lehető legteljesebb biztosítási védelmet kívánja megteremteni az érdekeltek­nek. Ezzel gazdálkodásuk biz­tonságosabbá és stabilabbá válhat. — Módosításokat vezet­nek be január elsejétől a mezőgazdasági biztosítá­soknál is. — Igen, az 1976-ban beve­zetett biztosítási rendszer ta­pasztalatai egyértelműen mu­tatják, hogy a kockázatok kö­rét valós igények alapján ala­kítottuk ki. Olyannyira, hogy 1976 és 1980 között a befize­tett 18 milliárd forint díj el­lenében 20 milliárdot megha­ladó kártalanításban részesül­tek a mezőgazdasági nagy­üzemek. Az természetes, hogy a kockázatbővítések ilyen mértéke az Állami Biztosító­tól is a tapasztalatok elem­zését, a felmerült problémák megoldását követeli. Egy-egy biztosítási ágazatnak öneltar- tónak kell lennie, hiszen ez közgazdasági alapkövetel­mény. A mezőgazdasági nagy­üzemek biztosítása esetén ez az elmúlt időszakban nem va­lósult meg. Feszültséget vál­tott ki a biztosítással kapcso­latban az a tény isvhogy en­nek a kockázatnak a díját a veszélyközösség valamennyi tagja egyaránt fizeti. — Milyen változtatáso­kat terveznek a jövő év­től kezdődően? — Az elmúlt hat évet ta­pasztalatszerzés időszakának is tekinthetjük, s ez fokozot­tan igaz a szőlők, gyümölcsö­sök tavaszi fagykárainak koc­kázatba vételét illetően is. Mióta erre a veszélynemre biztosítás köthető, nem volt olyan év, hogy ne okozott volna súlyos károkat a tava- szi fagy. Talán elég, ha csak annyit említek, hogy 164 szá­zalék a kifizetett kártérítés mértéke a díjhoz képest. Ezért átdolgozzuk a díjszabá­sokat. Az öneltartás érdeké­ben azokon a területeken, il­letve üzemek esetében, ahol a károsodás mértéke kilenc­ven százalék fölött van, ott a szőlők és gyümölcsösök díját tíz százalékkal emeljük. Ez vonatkozik a Szabolcs-Szat- már megyei gazdaságokra is, hiszen minden esztendőben jelentős a tavaszi fagy, a jég okozta károsodás. Ahol indo­kolt, ott csökkentjük a bizto­sítási díjakat. Uj biztosítási lehetőséget teremtünk a me zőgazdasági nagyüzemeknek az üvegház-biztosítás beveze­tésével és a napraforgó vi­harkockázatának kiegészítő növénybiztosításával. Mind­ezen a biztosítási formák be­vezetését szükségessé tette az utóbbi években elterjedt iparszerű gazdálkodás, a kor­szerű technológiák mind szé­lesebb körben való alkalma­zása. Sípos Béla A múzeumi és műemléki hónap alkahiábil Átadták az anarcsi bálványos házat A Kegyeibe fogadta az időjá­rás vasárnap a XX. múzeumi és műemléki hónap rangos nyíregyházi eseményét. Októ­ber 25-én délelőtt adták át a Sóstói Múzeumfaluban az anarcsi népi lakóházat Az ünnepségen megjelent vendégeket — köztük Gyúró Imrét, a megyei tanács el­nökhelyettesét — Erdész Sándor, a múzeumfalu igaz­gatója köszöntötte. A népi lakóházat Anarcs község lakossága nevében Papp István, az anarcsi közös tanács elnöke adta át a múzeumfalunak. Ezután a házat Villangó István, a Művelődési Minisz­térium közgyűjteményi fő­osztályának vezetője vette át, nyitotta meg. A szónok kitért a múzeumok közműve­lődési, tudatformáló szerepé­re napjainkban. Beszélt a húszéves múzeumi és mű­emléki hónapról, amely im­már évről évre kiemelkedő rendezvénysorozata kulturá­lis életünknek. A két évtized alatt országosan megerősö­dött az az értékmentő társa­dalmi összefogás, ami az anarcsi bálványos ház hely­reállításánál is megnyilvánult és ez pótolni képes az olykor szűkös anyagi lehetőségeket. Németh Péter a megyei mú­zeumigazgatóság nevében köszönte meg az anarcsi ház építőinek munkáját. Az ünnepségen Lengyel István, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművé­sze Móricz Zsigmond népi építészetünkről írt tanulmá­nyából idézett részleteket. A 2. számú Általános Iskola énekkara népdalokat adott elő, és Nagy Csaba, a nyír­egyházi zeneiskola tanára XIX. századi magyar táncokat szólaltatott meg tárogatón. Az anarcsi bálványos ház megnyitása után a vajai táj­ház szövőasszonyai szövésbe­mutatót tartottak. Tehetséges növendékek hangversenye Nagy Róbert a zongoránál. (László Gyula felvétele) A Nyírségi Ősz egyik ki­magasló rendezvénye volt az október 24-én, szombaton es­te 7 órakor a 4-es sz. ált. iskola dísztermében tartott hangverseny. Az Áll. Zene­iskola immár hagyomány- szérűén rendezi meg minden évben tehetséges növendékei­nek bemutató hangversenyét. Ezt még ünnepélyesebbé tet­te a Szabolcsi szimfonikus zenekar közreműködése, Ko- váts Zoltán karmester ve­zénylésével. Kitűnő kezde­ményezés, hogy a növendé­kek produkcióját a zenekari kíséret teszi teljessé és még színesebbé, hiszen nagy do­log, hogy a kezdő művésznö­vendék már tanulóévei alatt kap zenekari kíséretet. Első számként Kollonai Zoltán zongoraszámát hallot­tuk, (Chopin: H-moll scher­zo). Az eddig két Országos Zeneiskolai Zongoraverse­nyen különdíjat nyert tehet­séges növendék jogos re­ménységgel készül a buda­pesti Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskolára való sike­A tárgyalóteremből Hét év rablásért Balogh Mihály 23 éves, nagy­cserkesz! lakos eddig négy ízben állt bíróság előtt. Felelnie kellett már közveszélyokozás, súlyos testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt már akkor különös visszaeső­ként. Eddig már 3 év és 5 hóna­pot töltött börtönben, bünteté­séből 1981. március 1. napján szabadult. Alig telt el néhány hét Balogh Mihály börtönből szabadulása után, már elfelejtette a kemény éveket. Április il-én ugyanis már újabb bűncselekményt kö­vetett el. Ekkor este Nyíregyházán a „Szindbád” sörözőben italozott, ahol összeismerkedett Katona Ferenccel. Katona előbb távo­zott, Balogh pedig utánaindult. Célja már ekkor az volt, hogy a sértett értékeit elveszi. A Petőfi téren előbb kabátját követelte, mivel a sértett azt nem adta oda, erőteljes ökölütésekkel szerzett érvényt elgondolásának. Az így földre került sértettől könnye­dén vette el — egy bokros rész alá húzva — pénztárcáját 1200 forinttal, karóráját, nadrágszí­ját, majd levetette a korábban már kért bőrkabátját is. Amint később kiderült, nem is egyszerű földre verés volt az, amit Balogh a sértettel szemben elkövetett, mert brutalitása a földre került sértettel szemben is folytatódott. Katonának arca ugyanis többszöri zúzott sérülése mellett két bordája is eltört, amely az ököllel történt ütések mellett a rúgásokat is igazolta. E sérülései 42 nap alatt gyógyul­tak. Baloghnak a cselekménye elkövetése után sikerült egér- utat nyernie. Katona nem is­merte öt, és a sötétben utárla- lopódzó vádlottban nem ismerte fel korábbi ismerősét. Balogh azonban nem nyugodott. Július­ban újabb bűncselekményt kö­vetett el. Július 20-án, kevéssel éjfél után besurrant Gabulya Já- nosné nyíregyházi lakos udvará­ba, s onnan a tyúkólból elvitt 13 csirkét és ekkor elvitte a sértett kerékpárját is. Ez lett a veszte. Az általa eladott kerék­pár ugyanis fokozatosan vezetett el az áprilisban elkövetett rab­lásig. Rablás, súlyos testi sértés bűn­tette és lopás vétsége miatt — mint különös visszaesőt, — mondta ki bűnösnek a Nyíregy­házi Járásbíróság, ezért hétévi szabadságvesztésre, valamint négy év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetését fegyházban kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős, mert a vádlott és védője enyhítésért fel­lebbeztek. Dr. Toronicza Gyula rés felvételre. Tanára: Sára Jenő. Nagy Anna 12 éves hege­dűs növendék zenekari kísé­rettel játszotta Vivaldi: E- moll hegedűversenyének I. tételét. Nem ez az első sike­res szereplése. 1977-ben a Koncz János hegedűverse­nyen III. helyezést ért el. Ta­nára: Sz. Pálkövi Mária. Jaczkó Judit fuvolás nö­vendék is eredményes „múlt­ra” tekinthet vissza. Többek között a sárospataki diákna­pokon arany oklevélben ré­szesült. Mozart: C-dúr An­dantéját játszotta zenekar kísérettel. Tanára: Csősz Sándorné. A hallott növendékek kö­zött kiemelkedő produkciót nyújtott Nagy Róbert. A ze­neiskolában kezdett tanulni 5 éves korában, most már a budapesti Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola hall­gatója. Sikeres zongorasze­replései közül megemlítjük az 1977-es országos zeneisko­lai zongoraversenyt, ahol el­ső díjat kapott. Csajkovszkij B-moll zongoraverseny I. té­telét zenekar kísérettel ját­szotta, s méltán csodálhat­tuk meg virtuóz oktávtechni­káját. A zeneiskolában Sára Jenő volt a tanára, a főisko­lán az itteni hangversenyé­ről ismert Bücher Mihály zongoraművésznél tanul. A Szabolcsi szimfonikus zenekar önálló száma volt Muszorgszkij: Egy éj a ko­pár hegyen c. szimfonikus költemény. Muszorgszkijnak ez az őserejű látomása, a ter­mészet fölötti hangoknak ez a föld alatti zaja — kitűnően érvényesült Kováts Zoltán karmester vezénylése mellett a zenekar előadásában, ahol külön ki kell emelni a fúvó­sok teljesítményét. A jól sikerült hangverseny méltán érdemelte ki a nagy­számú hallgatóság viharos tetszésnyilvánítását. Vikár Sándor KÉPERNYŐ ELŐTT Két új magyar tévéfil­met is láthattunk a múlt héten. Az egyik a Fóti An­dor bűnügyi anyaga nyo­mán készített Utolsó alka­lom, a valódi krimi nekem tetszett. Nem akart többnek látszani, mint ami. Épkéz­láb, valósághitelű, nem túl­bonyolított történet, kitűnő szereplőkkel. Cserhalmi György Kocsis főhadnagya például bármelyik felügye­lővel felvehette a versenyt. A karakterfigurák megfor- málóiról pedig az jutott eszembe, hogy ilyen rangos szereposztásban, ilyen jó alakításokkal a nyugati kommerszkri mikben nem­igen találkozunk... Müller Péter, a forgatókönyv írója és Bácskai Lauró István, a tévéfilm rendezője sikerrel bizonyította, hogy tudunk mi jó krimit is csinálni. Igaz, hogy nagyon ritkán. A másik, a Cseres Tibor azonos című regényéből készített Fekete rózsa in­kább álkrimi volt. Társa­dalmi és morális kérdések­ről való elmélkedések, tra­gikus sorsvázlatok elegyed­lek a képernyőn Sajgó Dá­niel megölése körülményei­nek kinyomozása kap­csán, meglehetősen ku­sza összevisszaságban. Bár meg kell vallani, hogy a kiváló író 1966-ban meg­jelent művéről is úgy szól a korabeli ajánlás, hogy a regény legfőbb jellemzője a nemes eszközökkel elői­dézett izgalmasság. A szer­kezete szagatott, filmsze­rű ... A kezdő olvasóknak a sűrű cselekményváltozás nehézséget okozhat az olva­sásban.” Pedig a könyvben vissza is lehet lapozni... Nos, a forgatókönyvíró-ren- dező Szőnyi G. Sándor ez­úttal némi csalódást oko­zott: kevéssé tudott meg­birkózni az — elismerem, hogy nem túl hálás — ösz­szetett feladattal. Figyel­münket a népes szereplő- gárda javának a tisztes igyekezete köthette le legin­kább. Még egy magyar tévépro­dukcióról. A Radnóti Szín­pad előadása alapján szom­baton éjjel sugárzott, ismert Lukianosz-téma, a Hetérák párbeszédei tévéváltozatá­ról. Lehet, hogy a gyönyörű hetérák közvetlen va­rázsa a színpadi * elő­adást felforrósíthatta. Nem tudom. Ám az bizo­nyosnak tűnt számomra, hogy a képernyőn sápata­gok, életszerűtlenek voltak ezek az ókori életképek, an­nak ellenére, hogy a heté­rák nagyon is reális élet- szemlélete („filozófiája”) a meztelen valóságot kívánta tükrözni. A tévés feldolgo­zás minden bizonnyal leg- megbocsáthatatlanabb hibá­ja az, hogy egyszerűen unalmas volt. Végül egy jó NSZK tévé­filmről adhatok számot. A Szolgák és más urak bravú­ros tévéfilmnek bizonyult. Olyan szerzők, mint Somer­set Maugham, O. Henry és P. G. Wodehouse csattanós novelláinak képernyőre vi­teléhez persze, kellett egy olyan nagy színész, mint Heinz Rühmann. (Nyilván az ő „testére szabottan” vá­logatták az írországi törté­neteket.) Wolfgang Glück rendező elegánsan hegyezte csattanósra és fogta össze tömörré az első három (Nem messze a Szt. Péter tértől, Kellemetlen látoga­tók a Stone kastélyban, Hajléktalan a népparkban) novellát. Kár, hogy a ne­gyedik (Egy kis cívódás a vadásziakban) kissé túl- nyújtottnak és fölösén pszihologizálónak hatott. Így is kellemes tévéeste volt. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Azt mondja Pepita című rádiószatírájában Gosztonyi János, hogy az előítéletek­től szinte lehetetlen végérvé­nyesen megszabadulnunk, mert alighogy levetkőzzük őket, menten támadnak he­lyettük újabbak. Főként ak­kor, ha valaki viszonylagos jólétben él, netán éppen a Pasa-dűlőn. Mert ez az itt szereplő „dűlő”- (utca)-név szimbolikus jelentésű. A nyárspolgárisággal kevert kispolgári mentalitásnak, a sznobizmusnak a jelképe, a már csak főleg szavakban és kevésbé a tettekben megnyilvánuló haladó gon­dolkozásnak is átvitt értel­mű kifejezése. Az egykori forradalmi hevületű Potok ugyan ma is felháborodik azon. hogy Angliában tanuló lánya egy dúsgazdag külföldi fiatal­emberhez, egy kapitalistá­hoz ment feleségül, de a fa­jok egyenlőségéről fennen hangoztatott elvei ellenére az is bántja, hogy veje fe­kete bőrű. Ezen haladó szó­lamait hangoztatva sem tudja túltenni magát. Alig bírja elviselni annak gon­dolatát, hogy az előkelő ba­rátok, szomszédok kineve­tik őt a „pepita” unoka láttán. Azt hitte, hogy megszabadult a faji előíté­lettől, de az őt személyesen is érintő konkrét tény meg­hökkenti éppúgy, mint ahogy a fiú mesés gazdag­ságáról va'ó hiedelme is megrázza: mihez kezdenek ekkora vagyonnal itt a mi szocialista körülményeink között, és az ő elveivel. Ma­gyarán : alaposan megle­gyinti őt is a pénz szele. Csaknem annyira, mint az egyébként magát haladó gondolkodásúnak tartó fele­ségét. A vagyon iránti egy­kori előítéletük mintha szétfoszlott volna, s helyé­be a pénztelenséggel szem­beni előítélet támadt fel bennük. Ezért is veszik ke­sernyés szájízzel tudomá' sül, hogy a fiút kitagadta a gazdag törzsfőnök apa, s hogy a fiatalok náluk akar ják meghúzni magukat. Ez így elbeszélve nem oly mulattató, mint Gosztonyi és a kiváló színészek ábrázo­lásában. Ugyanis mind a szövegben, mind a színészi játékban nagyon jól „át­jön” a szavak második és a harmadik jelentéstartalma, szatirikus éle. Inke László, Esztergályos Cecilia, Tahi Tóth László érezhető élve­zettel játsszák szerepüket. Az OIRT hangjátékfesz tivál keretében hangzott el Christian Monteam igen feszült, humanista hangvé­telű rádiójátéka, amely a második világháború ide­jén játszódik egy vonatrob­bantó partizánakció néhány résztvevője körében. Érde­mes külön megemlíteni az írónak és a rádiójáték ren­dezőjének Constantin Mo- ruzannak azt az érdemét, hogy bár tudván tudjuk) inkább erősen hisszük: nem fogják — a szerelvényhez utólag kapcsolt kocsiban utazó óvodások miatt — felrobbantani a szerelvényt, mégsem enged bennünk feszültség mindvégig. Ez a színészeknek, Molnár Ti­bornak, Kállai Ferencnek, Öze Lajosnak, Tímár Bélá­nak is nagymértékben kö­szönhető. Seregi István 2

Next

/
Thumbnails
Contents