Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. október 25.^^

BODNÁR ISTVÁN:

ÉBREDVE OTTHON

Űjra csak otthon.

Dobja a hajnal a tűzpiros labdát. Kezemben tartom a kelyhet, a hajdan

misztikus varázsát. Dúdolva dajkálnak az ismerős, . elkopásig fényesült tárgyak. Szólongatom a megvénült szimmetriákat.

Issza a szemem a bölcsőt, a múltat a fönséges tündökletet, amit megőrzött valahol mélyen a kucorgó emlékezet.

Tükörkép terelget ámultán távolba és ide, elfutva

egy szempillantás alatt harminc fényévnyire.

Innen a szobából messzire látni. Befogni földet és eget. Megtérni és indulni innen fölvérteződve ahogyan lehet!

Titokkal törődni tűnődve miféle génekkel honnan és’miért!

Lehajlok térdelve gyakran a gyermekkor kincseiért.

Freskók a vakolat alatt

Szenzációs lelet a tarpai templomban

A közelmúltban kezdték meg a tarpai gótikus templom belső felújítási, tatarozá- si munkáit. Már az első pillanatban részben abba kellett hagyni a munkát. A nyugati oldalon ugyanis a vakolat megbontása után mintegy S négyzetméteres felületen freskókat találtak. A műemlékfelügyelőség első vizsgálata szerint igen értékes, a XIV.

tették. Tavasszal a szakemberek alapos feltáráshoz kezdenek. Annál is inkább érdemes odafigyelni a tarpai templom freskóira, mivel korabeli iratok arról tanúskodnak, hogy a keleti falon az Utolsó vacsora freskója rejtőzik a vakolat alatt. Ez Simon lelkész írásaiban található, aki 1899-ben még látta az említett képet. Minden jel

század végén, illetve a XV. század elején készült faliképekről van szó. Jelentőségüket növeli, hogy az egyházi freskók mellett világi képek is láthatók. A szakfeltárás érdekében ezen a felületen a munkákat egyelőre beszünElek Emil

Szombaton reggel hat óra után a brigádvezető átadta az állatokat a váltótársaknak. Szili Jóskával igyekezett hazafelé. Ahogy mentek, a Var- gáék háza előtt Kralovánszky Miklós feltolta a kalapját:

— Nézd e már!

Varga Menyus udvari eperfájának tetején egy párna ült. Szabályos kis kapricpár- na, amilyet az ember feje alá gyűr, ha jól akar aludni.

— Ezt se hittem volna — vélte a brigádvezető.

Betértek a kocsmába. Csak egy-egy féldecit rendelt a brigádvezető, s nézte Szili Jóskát, aki olyan fehér lett hirtelen, mint a csukahús.

— Csak nem szöktél el éjszaka, a tudtom nélkül az állatok mellől? — kérdezte Kralovánszky Szili Jóskát.

— Én aztán nem. Hunytam egy keveset, nem tagadom, de az állatokat ott nem hagytam.

— Azt hittem, te hajítottad a párnát az eperfára. Hiszen jársz a Varga Marcsi után, nem?

— Nagyon — mondta fehéren Szili Jóska.

— Ha pedig a legénynek nem ízlik a lány, joga van felhajítani a párnát a fára; tudja meg mindenki, hogy nem ízlett.

Én uram, én istenem — borult vérbe Szili Jóska szeme. Amióta hazajöttem a katonaságtól, senki másra nem gondoltam, csak erre a cser- fes Marcsira. Mert olyan szép, és olyan jó volt ő nekem. Már csak fejezzem be a házat, mondtam neki, és karácsonyra jössz oda; csinálunk együtt szép pulyákat. Jaj, ki volt nálad az éjszaka, Marcsi? Nagy térdű tehén- Marcsi, borjú-szemű Varga Marcsi, ki volt tenálad, ki?

— Adj még egy kört, Pa- jám — mondta a kocsmáros- nak Szili Jóska. — Töltsd meg jól, ne sajnáljad azt a mocskos poharat.

— Eljöhetnél hozzánk délután — mondta Kralovánszky Miklós brigádvezető.

— Minek?

— Diót verni, egy pofa bort meginni.

Szili kinézett a mocskos ablakon.

— Diót verni ilyen időben? Az embernek a nyaka is fázik tőle.

— És ha a növénytermesztésben lennél, öcsém? Nem pedig nálam? Szedhetnéd a sáros répát, törhetnéd a tengerit, marjulna minden ujjad. És ha napraforgót szednél? Egy genny lennél estére ebben a kurva esőben, nem ember. Nagy szerencséd, hogy magamhoz vettelek a katonaság után az állattenyésztésbe.

— Iskolám van már nekem ahhoz, Miklós bátyám.

— Az én révemen.

— Hát ez igazság, na. Ott leszek a déli étek után.

Otthon kiköszörülte a bicskáját. A vén Szili hozzája sündörgött:

— Érzem a jó pálinkaszagodat. Betértél a kocsmába, mi?

— Mi köze hozzá?

A vén Szili elhúzódott, csak magában morgott ezután, pláne, amikor a fia bement a fürdőszobába. Végső gyerek volt ez a Jóska, a többi öt kirepült rég. Hogy mért kellett megszülnie még ezt a hatodikat is az asszonynak, az ég se tudja. S épp akkor, amikor behajtottak bennünket a téeszbe. Szülni, ennek a rongy világnak, ahol immár egy trá- gyahányónak is fürdőszobás villája lehet. Nekem, ilyen idős koromban, mit adott az élet? Gatyát se rendeset, csak a sok pulyát. Mocsok világ. Meg kell vénülnie az embernek, hogy irigy lehessen a saját fiára.

— Fürödj csak, beretvál- kozz csak a fényes villany' beretváddal, amit eldugsz előlem — kiáltotta be a fiának. — Fürödj, a szentségedet, moslék-jani. Űri tempó. Ez kell nektek. Hetenként ha egyszer mosdottam tisztességesen, jó volt Nektek? Naponta zuhany. Hogy nem tud elsüllyedni a világ. Hogy az egyik embernek ilyen életet ad, a másiknak olyat!

— Jöjjön, apám, maga is; éppúgy a magáé ez a lakás, mint az enyém. Benne van az anyám munkája, a maga nyugdíja. Jöjjön csak, füröd- jön édesapám.

— Mert tudom én kezelni azt a mocskos gájzot, mi? Ha az anyád megfürdet, mint valamikor a taposókádban, az igen!

Ebédnél még tovább morgott, nem vette észre a fia egyre veresebb tekintetét.

— Szombat van, nem ünnep, nem vasárnap. És csirke. Szakadna le a felleges ég!

— Nézte a fiát, de nem látta.

— Utána mégy a kocsmába megint, mi? Utána meg mégy a Varga Marcsival a kultúr- ba, mi? Gyönyörű élet. Csak az apád nem hívnád meg egy pofa borra.

Szili Jóska odaadott az apjának egy húszast.

— Nem megyek én a kocsmába, menjen csak. Nem megyek én Varga Marcsival a kultúrba, ne féljen. Miklós bátyámékhoz megyek én.

A két öreg összenézett.

— Nana — mondta a vén Szili. — Miklós. A senvedt kutyánknak bátyja az, nem neked. Neki jó élete volt világéletében, nem olyan robo- tos, mint a mienk. Jól van, most már nekünk is van olyan házunk, mint neki régtől. De hát nem sül ki a szemed, hogy a Marcsi helyett odamégy? A Miklós Etuskája különb lány tán, fiam? Nem hinném. Visz- szaadom a húszasod, van még nekem a nyugdíjamból egy pofa borra, menj csak a Marcsival a kultúrba.

Akkor a mama látta, hogy a fiának könnyes a szeme.

— Szép, derék lány a Marcsi, kisfiam — mondta neki.

— Egy kicsit nagy a térde, de szép, derék lány, megérdemli a férfit. Talpraesett, szép leány ő, és egészen a mi fajtánk. Hozzad csak karácsonyra ide, ahogy tudva vagyon. Mért kellene neked a Kralovánszky Etuska? Rebesgetik, hogy már párna volt az eperfájukon, kisfiam. Nem hallottad volna?

— Kiknek az eperfáján?

— A Kralovánszky Etuská- jékén.

— Nem a Marcsiékén?

— Ne kísérts isten, kisfiam.

— Én nem kísértek senkit. De ma reggel a Marcsiék fáján ott ült a párna. — És egy falás nem sok, annyit se evett többet Szili Jóska.

— Édes fiam, rád nézni is rossz, csak nem te hajítottad azt a párnát a fára?

— Én a Marcsiék párnáit nem ismerem. Én csak a jól kiköszörült bicskámat ismer rém már.

A vén Szili azt mondta:

— A fellegit ennek a mocsok világnak. Én aztán ismerem a Varga Menyus komá- mék ágyneműjét. Megnézem én azt a párnát.

— Ne avatkozzon bele, apám.

S elment Szili Jóska Kra- lovánszkyékhoz. Esett az eső változatlanul: nem vastag

eső, hanem olyan aprószálú, amely bármely nehéz ruhán át egészen az ember bőréig tud csípni. Sőt, a bőr alá is bemegyen a különösen fáztató hidegségével.

Ahogy ment az úton, látta, hogy a népek mosolyogva néznek utána, mint valami hősre. Különösen a lányos mamák karmolászták a kapufélfákat, s köszöntek neki jóelőre. A bolt előtt, ahol szombaton különösen sort álltak a népek a friss kenyérért, ott volt Marcsi is. Előtte és mögötte lépésnyi hézag mutatkozott a sorban. Oda kellene mennem most, gondolta Szili Jóska, és egyetlen mozdulattal leszúrni. Katona voltam én, pontosan tudom, hová kellene szúrni.

De ahogy a szeme sarkából tetőtől-talpig végigmérte a lányt, pusztító szédület lüktetett a halántékán. Arany kontya, borjú-szeme, fürj- ként rebbenő keble, erősen nagy-szép térde csak verte már a szívét és űzte. Lenne a földön szerelmes ember, aki Marcsit meg tudná ölni?

— Itt vagyok, Miklós bátyám — kiáltotta előre a Kra- lovánszky-portán. — Verjük azt a diót, nagy kedvem van hozzá.

De nem a gazda, Etuska nyitotta a verenda ajtaját.

— Gyere csak, Jóska, ne állj Ott az esőben.

— Miklós bátyám?

— Hirtelen értekezlet. Brigád-hovatartozás nélkül holnap reggel pucol ki mindenki a határba. Még a tisztelendő úr is szól erről ma este a templomban. Esik az eső, be kell takarítani, ami menthető. Édesanyám a nőszövetségben ugyanezért. Gyere csak. Van itt egy kis bor a verenda asztalán. Sütemény is van. Jó— Na, én meg a sütemény. Menjünk, verjük azt a diót.

— Nagyon rákezdett — nézett ki a lány. — Már kövéren esik. Gyere, várjunk, amíg csillapul.

S töltött a lány.

— Egészségére, Jóska.

— Egészségére magának is.

— Ne magázz már, Jóska, fiatalabb vagyok én, mint te, jóval.

— Hm, de gimnazista.

— Csak voltam.

— Hogyhogy?

— Most ősztől már nem. Hálistennek megbuktam a pótvizsgán is.

Ittak egy pohárral.

— Jobban szeretek én he- verészni, képes lapokat olvasgatni — töltött újra a lány. — Vagy egy kemény legény. Az se kutya.

Nevettek, bár Jóska igen vonottan.

— Menjünk be a tévé-szobába — mondta Etuska. — Ott ugyan likőrrel van terítve, nem borral.

— Na, én meg a likőr.

— Van konyak is — mondta a lány. — Én szeretnék mutatni valamit.

— Mit ugyan?

— A képedet, az újságban.

— Miféle képem lehetne az újságban?

— A tavaszon, amikor kitüntetést kaptál, és az a festő lefestett, emlékszel? Engem nem festett le, téged bezzeg!

Ó, Szili Jóska már el is feledte az egészet. Pedig mintha barátságba keveredett volna azzal a pipás, hitvány sza- kállú festővel. Egy teljes hétig pingálta őt. Ha esténként betértek a kocsmába egy kortyra, soha nem engedte meg, hogy Szili Jóska fizessen.

— Hagyd csak, többet ér a bajuszod egy hektó rumnál.

Mert rumot ivott a festő. De amúgy nagyon jó ember volt, csak irtózatosan sokat pipázott, és sokat ivott. De nem lett részeg sohase. Egyáltalán. Meg se látszott rajta az ital. Az étek nem kellett neki. Csipegetett csak, mint veréb.

Ilyesmiket mondott.

Megmutatta a képet, mielőtt elment. Nem nagyon ismert magára Szili Jóska. De most, hogy Etuska megmutatta a képeslapot, amelynek címlapján ott volt ő, teljesen visszahőkölt. Ezt az arcot ő ma délelőtt látta a tükörben. Pontosan ezt. A színek is ezek voltak. A csuka-fehér arc, a véreres szemek, a lecsüngő nagy, fekete bajusz,- a vastag szemöldök, a hajával mit kezdeni nem tudó, elszánt lélek. Miként láthatta ezt hat hónappal ezelőtt ama festő? Semmi kétség: ő ez. „Szili

Jóska portréja”. „A művész kiállításának anyagából.” „Riportunk a 7. oldalon.”

— Gyönyörű fejed van, Jóska — mondotta a lány. El sem hinném, ha nem ülnél itt mellettem. Felolvassam a művész nyilatkozatát erről a képről?

— Olvasd inkább, ha any- nyira esik odakint, hogy nem lehet diót verni.

— Tölthetek konyakot?

— öntsed csak, az nem árt.

— Én pedig egy kis őszibarack-likőrt iszom — mondta a lány. — Mondták már, hogy ez illik hozzám. Az arcomhoz. Simogasd csak meg, olyan-e valóban, mint a friss őszibarack?

— Az én nagy, marha kezem tán megérzi azt, mi?

S fölkortyintotta a kicsi pohárból a konyakot Szili Jóska.

— Adj csak még. Brinyek pohár ez, egy korty sem fér bele.

— Adok én, szívesen — mondta a lány. — Le is dűlhetsz ott, ha fáradt vagy, hisz dolgoztál egész éjszakán. Keresek egy kispárnát, az idevalót nem találom reggel óta.

— Hagyd csak te a kispárnát, Etuska; nem dűlök én le, nagyobb az én indulatom annál.

A lány nevetett:

— Ülök én akkor melléd szívesen, öntök is, ha kérsz.

— Nagyobb pohárba, ez az ujjaim közé sem fér.

Etuska elment valami nagyobb pohárért, és akkor odakint, az esőben emberek hangjai hallatszottak. Szili Jóska kinézett a párás, kívülről esőverte ablakon, s látta az apját egy tucatnyi lélekkel. Kiabáltak:

— Jóska, gyere csak ki.

Az emberek között volt Varga Menyus is, a Marcsi apja, az állattenyésztésben neki váltótársa.

— Ez nem a Marcsi párnája, hé!

Ott volt már akkor Jóska mögött Kralovánszky Etuska is:

— Miért lenne a Varga Marcsié, amikor az enyém — mondta —, reggel óta keresem, hová tűnhetett.

Jött haza az értekezletről Kralovánszky Miklós, meg a felesége. Csak nézték a tucatnyi embert, ama eperfára hajított párnával.

— A maguké ez — mondta a vén Szili. — Hát minek kellett ilyesmit cselekedni? Való ez tisztességes emberek között?

— Ki mondta, hogy a miénk? — kiáltotta a brigádvezető.

— Etuska felismerte azonnal.

— 0, föld-buta leány — horkantott Kralovánszky.

S öklét emelve indult, hogy megverje a lányát.

Szili Jóskának a kezében volt a bicska, és szúrt.

A bíróságon Szili Józsefet háromhavi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mivel felhevült állapotban brigádvezetője alfelén a bicskájával másfél centis sebet ejtett, pontosan a jobb ülőgumó középső részén. Bár a vádlott tettét nem bánta meg, a bíróságnak nincs módjában súlyosabb ítéletet hozni. S mivel a felperes az ítélet ellen nem fellebbezett, az ítélet jogerőre emelkedett. A nyolc napon belül gyógyult sebesülés kórházi költségét az alperes viseli. A bírósági eljárás költségét is az alperes viseli.

— A kutyák szájába minden bajjal — rikkantotta Szili Jóska, és a nagy-térdű, nagy-szemű Marcsijára nézett, a bajuszát pödörve.

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

arra utal, hogy ezek az értékes képek a templommal egyidősek és nagyar freskókészítők munkíi, mivel ebben az időben ke :dődött hazánkban a temploi íi freskófestés művelése. Ei re azonban csak a feltárás rtán derül fény.

A felújítást csak ott végzik, ahol biztosa 1 nem tesznek kárt a régi képekben.

Ez az első fotó a XV. századbeli fr< skó egy alakjáról.