Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. október 25. Tízéves a Képcsarnok Benczúr-terme Izlésformáló művészet Amikor tíz évvel ezelőtt a Képcsarnok Vállalat megnyi­totta Nyíregyházán a Ben- czúr-termet, fő feladatai mel­lett arra is vállalkoznia kel­lett, hogy magát a bemutató- termet, annak funkcióját, szerepét a közönség körében tudatosítsa. Mert kezdetben igencsak sikknek számított a Benczúr-teremből vásárolni, volt aki úgy vélte: ez csak azok kiváltsága, akik már nem tudják a pénzüket hová tenni. Felvetődött egy másik kérdés is: kiállítóhely-e a be­mutatóterem, ahol értékes műalkotásokkal találkozhat a látogató, s ezekből vásárolhat is, vagy csak egy a többi bolt közül? Mi történt azóta, vajon vál­tozott-e és hogyan változott a közönség megítélése a be­mutatóterem funkciójáról, mi jelenleg a legfőbb feladatuk? — ezekre a kérdésekre keres­tük a választ Petráskó Zol­tánnál, a Benczúr-terem ve­zetőjével. Az első két esztendőben a közönség tudomásul vette a terem létezését, kezdtek be­szokni azok is, akik tárlatok­ra, múzeumi kiállításokra sem gyakran járnak, a har­madik-negyedik évre kiala­kult a törzsvásárlók köre, il­letve a műgyűjtőké. Érezteti hatását a Képcsarnok az aján­dékozási szokások változásá­ban is. Körülbelül száz olyan „törzsvendégük” van, • akik szinte minden kiállításon vá­sárolnak. Nem ritka az olyan vevő, aki csak innen 100—200 ezer forint értékű tárgyat, műalkotást vitt haza a laká­sába az évek során. Vannak aztán érdekes esetek is, mint például azé a vevőé, aki te­herautóval érkezett és egy lakásbelsőt, a függönytől a csillárig a bútorokkal együtt teljes egészében úgy szállít­tatott haza, ahogy itt meglát­ta — 62 ezer forintért. A közönségkapcsolatokra, az újabb és újabb érdeklő­dők toborzására azonban to­vábbra is nagy gondot fordí­tanak. Nem mindenki tudja, hogy a Képcsarnok nem mú­zeum, itt a látogatás ingye­nes. Az sem köztudott még, hogy kedvezményesen, rész­letre is lehet vásárolni. Érdekes összevetni a láto­gatók és a vásárlók arányát. Az összes látogatónak csak mintegy 5—10 százaléka vásá­rol, s több mint kilencven százalék nézelődni jön, eset­leg ötletért a lakás ízléses be­rendezéséhez, vagy egy tárlat festményeit megnézni. Izgal­mas kérdés: mit szeret a kö­zönség? Sorrendben: tájkép, csendélet, akt, illetve a kis lakásokban is jól elhelyezhető kisplasztika, az iparművésze­ti alkotások közül pedig: ke­rámia, tűzzománc, bőrintar­zia. Jelenlegi forgalmuk évi 3 millió. ★ Évente általában négy-öt kiállítást rendeznek. Nézzünk meg ezek közül egyet köze­lebbről: olvasóinkat a most látható, sokakat érdeklő iparművészeti bemutatóra kalauzoljuk el. öt éve nem volt hasonló a nyíregyházi teremben, talán ezért is van olyan nagy sikere a mostani­nak, melyen október 29-ig három iparművész mutatko­zik be. De bizonyára azért is, mert környezetünk esztétiká­ja, a lakás ízléses berendezé­se iránt egyre többen érdek­lődnek. Ehhez kiváló ötletekkel szolgál ez az iparművészeti bemutató is. Gondos rende­zés, egységes enteriőrök, ott­honos, barátságos és vonzó tárgyak együttese ez a kiál­lítás. Aradi Rudolf bútorter­vező újra felfedezteti az egy­szerű, nemes nádat, Czeglédi Júlia textiltervező játékos öt­leteket variál a természetes szálas anyagú függönyökön, párnákon, Sárkány Kata ke­ramikus edényein, dísztár­gyain a vonalvezetés elegan­ciája találkozik a csupa fiatal vidámsággal. Szereti a közön­ség ezeket a kiállításokat, sokkal több hasonlót kellene rendezni! ★ A Képcsarnok Vállalat inst­ruktorával, Szántó Jánossal arról beszélgettünk, hogyan jellemezhető ma a közönség vizuális kultúrája a bemuta­tótermek forgalmát tekintve, s milyen szerepet vállal az ízlés formálásában a Ben­czúr-terem és a hasonló bol­tok? A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a vásárlók többsé­ge elsősorban a lakásban jól elhelyezhető, kisebb méretű, figuratív alkotásokat keresi, nem kedvelik a komor színe­ket, inkább a derűs, vidá­mabb hangulatú képek nye­rik meg a közönség tetszését. A vállalat két szempontot ér­vényesít munkájában: a for­galmazást és az ízlésnevelést. Igyekeznek olyan anyaggal jelentkezni, ami biztos kö­zönségsikert ígér, de olyan anyagokkal is jelentkeznek az alkotók, ami a jövőt vil­lantja elő. Helyet kapnak a kísérletek is, anyaggal, for­mával, technikával. A Kép­csarnok igyekszik felvállalni azt a közvetítő szerepet is, hogy az alkotó művével utat találjon céljához, a közönség­hez. Sárkány Kata kerámiakészlete. isza melletti tábor« termen Ganor fejedelem nyomában A mostanában örvendetesen megszaporodott Bethlen Gá- bor-irodalmat forgatva fel­tűnhetett a „Tisza melletti tá­bor" emlegetése. Ha valaki az időpontot is megfigyelte, az 1619 szeptemberét gyakran együtt láthatta a kenézlői révvel. A fejedelem jó pár le­velét keltezte innen. A to­vábbiakban az is kiderül hogy Rákóczi György Bethlen elé jött Szabolcsba. Ha azonban valami hiányérzettől hajtva a részletekre is kíváncsiak len­nénk, részleteket hiába kere­sünk. Vajon ha utánanéznénk, nem bukkanna-e elő valami, ami a megye jeles helyeinek számát gyarapítaná? A tét csábító. Mi is történt 1619 szeptem­berében? A 30 "'evés háború­ban vagyunk, Bethlen Gábor is megindította hadait, Rhé- dey Ferenc váradi főkapitány 3000 emberével Tiszalöknél kelt át a Tiszán, hogy a Fel­vidék déli várai ellen vonul­jon. Annak idején Bocskai „felülésekor” ugyanitt kelt át ugyanazzal a céllal. A fejede­lem viszont 15 000 emberével Dorogon át Bashalom mellett vonult északnak. Ez volt az az elvonulás, melyről azt írták, hogy utána három napra ült el a por. A Vaskapunál azon­ban a sereg nem fordul To­kajnak, hanem egyenesen to­vább haladt a kenézlői rév felé. A fejedelem szeptember S 12-én, amint levelezéséből ki- ' derül, már a Tisza menti tá- 1 borból írt Szeben városának. I Viszont több forrásból is tud- 5 juk, hogy szeptember 17-én ’ kelt át a kenézlői réven, ösz- szevetve a két időpontot, ki­derül, hogy Bethlen mintegy hat napot töltött el a balsai TiszöT-páriön, ami éppen nem volt jelentéktelen idő az adott , feszült viszonyok közt. Min­denesetre erre a hat napra szükség volt, hogy a nagy se­reg átkeljen a folyón. Van azonban ennek a kényszerű balsai tartózkodásnak néhány nem kellően méltatott vonat­kozása is. A 26 éves Rákóczi György, akkor már a házas­sága révén az országrész leg­gazdagabb főura, kit a bécsi udvar az előző évben vadí­tott el magától, Bethlen elé jött a Tiszántúlra. A források nagyvonalúan csak ennyit említenek. Rákóczi szeptem­ber 11-én indult Sárospatak­ról, valójában más szavakkal már aznap szemben volt Bethlen Gáborral. Nem tudni, találkozott-e azelőtt személyesen a fejede­lem és majdani utóda, de a Tisza partján minden bizony­nyal összebarátkoztak. En­nek egyik nyilvánvaló jele, hogy az átkelés után a feje­delem Sárospatakra ment Rá­kóczi otthonába, mintegy le­vizitelni, s onnan folytatta útját Tolcsván, Erdőbényén, az Aranyos patak völgyén Abaújszántóra. És az sem vé­letlen a Tisza-parti tárgyalá­sok után, hogy pár nap múl­va Kassán a rendek Rákóczit fogják megválasztani főgene­rálisnak. De maradjunk még a bal­sai parton, hol a legfénye­sebb sátor csúcsán egy nyíl­lal átlőtt két hattyút ábrázo­ló lobogót lenget a tiszai szél. A fejedelemnek, ki ekkor még bízott cseh királlyá való megválasztásában, Rákóczi beszámolt Kassa, Szerednye és Jászó elfoglalásáról, Dóczi András főkapitány elfogásá­ról. t Bethlen ugyanis mai szemmel nézve kissé meré­szen tört előre, s maga mö­gött hagyta a káliói várat Ló- nyay András és Ecsed várát Perneszi Gábor kapitányok alatt, őket alighanem innen, a Tisza mellől sikerült a feje­delemnek más belátásra bír­nia. Lónyay András el is me­nekült apósához a bevehetet­len Ecsedre. És ha Rákóczi tanult Bethlentől, az első órá­it a balsai Fecskeparton vette. Ez a találkozás egyúttal megmagyarázza azt a körül­ményt is, hogy a fejedelem miért nem Tokajnak ment, mint ahogy eredetileg tervez­te. Azért változtatott útirá­nyán, mert Rákóczival akart találkozni. A szakirodalom­ban az a nézet terjedt el, hogy Abaffy Miklós tokaji kapitány hűségét akarta ki­próbálni. Hol volt a tábor? Az átke­lés dátuma egyértelműen jel­zi, hogy a Kenézlövel átellen- ben lévő parton. Kenézlő azonban nem Vencsellővel van és volt szemben, mint ahogy Tompa Mihálynak ro­mantikus, de eltájolt mondá- já, „A két íjász” után vélhet­né valaki, hanem Balsával. A Tisza szabályozása előtti tér­képek világosan mutatják a régi földrajzi viszonyokat. Kenézlő régen a folyó egy nagy, szívalakú kanyarjának a keleti ívén feküdt. Ennek a kanyarnak a bezárt terüle­tét erdő borította, itt tehát nem lehetett a tábor. Ezt a kanyart egyébként a szabá­lyozás alul elvágta, ma holt­ág a túlsó parton. Marad a mai árterület legelője s a fö­lötte lévő dombok. Konkrétabbá válik a hely, ha a régi útviszonyokhoz fordulunk segítségért. A már említett Nagyvárad—Kassa útvonal elágazása, mely a Cseh-halom mellett Sárospa­takra, Eperjesre s Lengyelor­szágba vezetett, Balsán a Sza­bolcs vezér útja 15. számú háza mellett torkollott a „nagy út”-ba. Itt balra ka­nyarodott s ment a mai Csá­ki utcáig. Ez a Csáki utca a régi falu szélén, a palánkon kívül volt, itt lehetett egye­nest az átkelőhelyhez eljutni Kenézlő alá, a Tiszához. A katonai tábor szempontjából két hely jöhetett számításba, éspedig ott, ahol akkor a víz közel volt: egyrészt a mai komp környéke, másrészt a Fecskepart, az alatta lévő le­gelővel. Ez utóbbi a tábor el­lenőrzése és szemmel tartása tekintetében sokkal célsze­rűbbnek látszott. Ma kevés maradt meg Bethlen Gábor egykori útjá- ból. A Vaskapunál Bashalom környékén van még egy da­rab, továbbá a Rakamaz— Vencsellő közti úttól délre is egy másik szakasz; a Bal- sára befutó részén, ahol 200 éve még tíz ház állott, az út- torkolat visszafelé ösvénnyé válva egy tagosított táblának fut. Rákóczi később, hogy ura­dalmait védje, köré hajdú­családokat telepített Tiszán­túlon az összes tiszai révhez, így Balsára is. Bethlen Gábor emlékét Erdőbényén és Bal­sán utcanév őrzi. Története­sen egyik helyen sem olyan utca, ahol a fejedelem járt volna... A balsai Szabolcs vezér útja 15. számú ház mellett, a nyíl lal jelzett helyen torkollott a „nagy út”-ba a korabeli úi (Címképünkön: a mai balsai komp, környékén volt az egy kori fejedelmi tábor.) A mai Csáki utca, az egykori balsai faluszéle. Aradi Rudolf ülőgarnitúrája indonéz nádból. Baraksó Erzsébet Koroknay Gyula KM

Next

/
Thumbnails
Contents