Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. október 25. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Tudat beli mezsgyék Ügy látszik, vannak örök vagy öröklődő nyűgök, amelyeket már ükapáink is cipeltek és a mai ükunokák is perlekednek miatta. Ennél a pontnál nem számít — vagy érvényét veszíti — az iskolai végzettség, a hivatali beosztás. Egyedül az egyéniség mélyén munkáló indulatok, a megröviditettség érzése, az ártani akarás ördöge diktálja a tempót... f Idézet a Kisvárdai Városi Tanács igazgatási osztályának egyik jelentéséből: „Városunkban — a komplex felügyeleti vizsgálat megállapítása szerint is — kiemelkedően magas a birtokvitás ügyek száma. Három és fél év viszonylatában átlagosan 48 feljelentés érkezik. Elmondható, hogy a kérelmek fele megalapozott... 1980-ban 14 kérelemnek teljes egészében, 4-nek pedig részben adtunk helyt. Elutasításra 11 alkalommal került sor, 6 kérelmet visszavontak, 5 alkalommal pedig egyezséget kötöttek. 1981-ben már 42 feljelentés érkezett. Tíz esetben teljes egészében, 4 alkalommal pedig részben adtunk helyt a kérelemnek. Húsz kérelmet elutasítottunk, egyet visszavontak, négy esetben pedig egyezségre került sor...” Tovább élnek — vagy újraélednek — napjainkban is a fülemüleperek? Kinek szól a madárfütty? A kisvárdai városi tanács szakemberei így fogalmaznak: a kérelmek nagy része a mezsgyevita eldöntésére, az áthajló gallyak levágására, a mezsgyéhez közel ültetett fák és bokrok kivágására, illetve a csapadékvíz elvezetésére vonatkozik... Nem kívánunk egyenlőségi jelet tenni a pereskedők között, olykor meglehet egyiknek sincs igaza, vagy vélt sérelem körül megy a viszálykodás. Nem biztos, hogy kötekedő, aki az áthajló gallyak, elszántott mezsgyék, éjjel új nyomvonalra vezetett keríté- tések ügyében igazságát keresi. Az a „rossz ember”, aki áttolakszik a szomszédba, „foglalni” akar, vét a másik jogai ellen. Ilyenkor nem beszélhetünk „fülemüleperekről”, mert nem is annyira a konkrét mezsgyék jelzik két ember egymással szemben állását. A mezsgyék valahol, mélyen a tudatban húzódnak. ... A „birtokvitás” ügyek egy része több évtizedes, vagy évszázados gyökerekből is táplálkozhat. Ilyenek az úgynevezett klasszikus mezsgyeperek. Változó világunkban a mezsgyék nemcsak a földön korbácsolhatják föl az indulatokat. Nem is kell falun élni ahhoz, hogy a „megsértett” mezsgyék élni kezdjenek .. Városi lakóbizottsági elnökökkel, házfelügyelőkkel beszélgetve kirajzolódnak a mai, civilizációs, urbanizációs mezsgyeperek is... Szokássá vált az utóbbi években, hogy a bérházi ember — ha elég rámenős — megnagyobbítja lakását. Ezt úgy teszi, hogy egy-két méterrel kijjebb tolja a lépcsőházi térben lakása ajtaját. Az eddigi előszobával — és a hozzá foglalt lépcsőházi részszel — máris nyert egy halinak kialakítható helyiséget... Csakhogy ez végtelenül szabálytalan — mondta a lakóbizottsági megbízott. Először is zavarja a közvetlen szomszédot, annyira közel kerül a két bejárati ajtó, hogy még a lélegzet is áthallatszik, nem szólva a hangosabban beszélőkről, vagy a rádió, tévé, magnó hangjáról..:. Azért is szabálytalan „honfoglalás” ez, mert a megnagyobbított alapterülettel a lakás értéke növekedett, holott a „gazda” csak a korábbi, az eredeti alapterületért fizetett... Folytathatnánk azzal: az önkényes „foglaló” az egyébként is szűkös lépcsőházi légtérből vesz el, amire szükség van a mozgás, költözködés, egyáltalán a lélegzés miatt... Lehet, hogy tételes szabály nem tiltja az ilyen magatartást, de a szomszédnak mindenképpen ki kell kérni a beleegyezését. Sokan nemigen tulajdonítanak ennek jelentőséget. Mások ugyan korrekt módon járnak el: megbeszélik a szomszéddal a dolgot. A baj akkor kezdődik, ha a két szomszéd jó viszonya megbomlik. Elkezdődnek a pereskedések. .. w Nemcsak a gally hajlik át a kertekben, víkendföldeken, hanem a fentről kilógó, kirázott szőnyeg is az erkélyre kitett ételbe, vagy tiszta ruhára. Sokan — azok közül is, akik évtizedek óta emeletes házban laknak — nem gondolnak az alattuk lakóra. A tízemeletes házak rémének számító szemétledobót korán reggel vagy- késő este használók sem veszik a szívükre, hogy égtelen zajokozásukkal, alaposan átmentek a saját mezsgyén. így a házirendek írott és kifüggesztett szabályai annyit érnek, amennyit megtartanak, illetve megtartatnak belőlük... Tépik az idegeinket az ilyen „mezsgyeháborítók”, csakúgy, mint a nyugalmunkat vámoló, félnapokig fékpróbát tartó utcai motorosok, kocsivezetők, a járdán kényelmesen szerelgetők, vagy kocsit mosók, a járdán parkírozók, bi- ciklizők, motorozok... Némely sűrűn lakott lakónegyedben valóságos közelharcot vívnak az autósok a parkolóhelyért. Sokan tizenöt-húsz métert sem hajlandók gyalogolni, felállnak a járdaszegélyre, a gyalogosok helyére... Figyelmetlenség? Kényelem? Agresszivitás? Azt hiszem, mind a három. És még több: vádlottja is lehet az ügynek, amely, meglehet, nem világrengető, csupán „barázdaper”, de borzolja a hangulatunkat, igazságérzetünket, nyugalmunkat... Leginkább pedig tehetetlennek érezzük magunkat. Ki járkál a tanács szabálysértési csoportjához, ha ilyet tapasztal? Bizonyítani, meghallgatni, jegyzőkönyvezni... És utána? Harag, netán bosz- szúállás, melyekről megkarcolt autók, bemázolt ajtók, a hétvégi telken orvul kivágott fák árulkodnak... És a tettes ismeretlen... Még akkor is, ha nem az! Marad hát az önbíráskodás vagy a szitok-átok egymás fejére? Egyik sem célravezető. De a prédikálás, a naiv beletörődés, meghunyászko- dás sem. Mezsgyéink védelme az esetek többségében otthonunk nyugalmának, csendjének, rendjének védelme, tilalomfa a gátlástalanság előtt. Ki segít ebben? A lakóbizottságok általában nem szívesen töltenek be lakóbírósági szerepet. Alig lehet rábeszélni az embereket a pluszként vállalt és nem éppen népszerű tisztségre. Ha pedig akad ilyen ember és komolyan is veszi a megbízatását, bírja-e erővel „a békebíróságot?” Sokszor pedig, ha kevés a jó szó, a figyelmeztetés, a törvény eszközeivel is élni kellene. De fordítanak-e kellő figyelmét az „elszántott” mezsgyékre hatóságaink, amikor annyi, ezeknél komolyabb ügyekben kell eljárniuk. .. Nemrég új lakó költözött az egyik bérházba, de nem kapta meg azonnal a lakáskulcsot. Bútorának egy részét kénytelen volt a lépcsőházban lepakolni. Nem zárta el a szomszéd kijáratát, de kétségtelen, hogy egy-két napig egy kis kényelmetlenséget okozott szomszédjának, aki már az első napon megfenyegette: ha nem takarítja el az útból a bútorait, kidobálja az ablakon... Mi az oka, hogy sok ember türelmetlenebb a kelleténél? Nem tudja elviselni, hogy vélt vagy valós mezsgyéjére — átmenetileg, kényszerből — a másik ember is „rálép”. Holott engedni is tudni kell: sokan élünk egy fedél alatt. „Tapasztalataink szerint ezen ügyek nagy része a rossz emberi kapcsolatokra, a megromlott szomszédi viszonyra vezethető vissza” — olvashatjuk a már idézett kisvárdai jelentésből. „Sok a notórius feljelentő is. Egyes állampolgárok kérelmük elutasítása esetén a sajtótól az ügyészségig küldözgetik panaszos leveleiket, így évente több alkalommal kell ügyükkel foglalkozni, feljelentésüket a helyszínen megvizsgálni. Ilyenkor bizony előfordul, hogy az ügyintéző testi épsége is veszélyben van.” Továbblépve az állampolgár egyéni, apró mezsgyéjéről egy nagyobbra: említhetnénk az egyes vállalatok, intézmények, vagy községek között tapasztalható perlekedést is. Nem az elmulasztott határidők, késlekedési tarifák, kártérítések gazdasági bíróságra tartozó ügyeire gondolunk, hanem „barázdaperekre”. Ki köteles megjavítani a szomszéd „cég” melléképülete által okozott kárt, a közösen használt utat, csatornahálózatot, a közös vízmüvet és így tovább ... Barázdapereinkről már-már azt kell hinnünk: azért vannak, hogy apróbb, de nem mellékes jogainkra folyt figyelmeztessenek. Arra buzdítsanak, hogy ne engedjünk szomszéd kapzsiságának, aki ok-jog nélkül elszántotta a t rázdánkat. Igazunk tudatában ne röstelljük visszaperelni Séta a Sóstói Múzeumfaluban A bálványos ház kalandjai Nyíregyháza-Sóstón tettünk sétát, a Sóstói Múzeumfalu „orsós faluközpontjában", jellegzetes falusi középületek és porták között. Mi az, ami már a jelenben is fogadja a látogatót? A bejárati épülettől balra a legelső egy szatmári szegényparaszti porta. A lakóházat Tiszabecsről szállították be a múzeumfalu megteremtői. A talpgerendás, favázas szerkezet erdélyi kapcsolatra utal. A ház vályogfalában méterenként vastag faoszlopok — andráskötések — vannak, amik a közel 150 mázsád nyi tetőt tartják. A látogató megnézheti a nagyházban a rakott sport, a konyhában a pendelyké- mény alatt a bolygakemencét, a kisházban a kandallót (szabad tűzhelyet). „Ezen házat építtette Orosz Gáspár A 843 évi tavasz.’’ Ez a felirat pedig a nagyház mestergerendáján olvasható. A szoba berendezései a századforduló állapotát tükrözik, őszi időszaknak megfelelően. Az anarcsi bálványos ház a múzeumfaluban. A Fő utcán haladva szatmári középparaszti portához jutunk. Jelentős állattartásra utal a széles udvar, a gazdasági épületek sokasága. A zsindelyfedeles kiskapun — a „szárazkapun” — minden bizonnyal megakad a látogató szeme. A lakóház eredetileg az 1790-es években a jánk- majtisi nótáriusnak épült: elő- és oldaltornácos, vályogfalas, csonkakontyos, nádtetős. A háromosztatú ház közepén van a konyha, ami pitvarra és füstházra tagolódik. Az utóbbiból fűtötték mind a két szoba búboskemencéjét. Már csak a kemenceskáj látható, mert az 1860-as években le- bbntották a'kemencéket. Helyén az utcára néző nagyházban csikóspór áll, mellette gyékényfonatos tíikó. A bútorok — karosláda, etuzséros kredenc, sifon — elrendezése az eredetivel egyező. A lakóház mögött a Méhtelekről való fáskamra és a vámosoroszi sütőház található. Szemközt építették fel a nagyhodosi istállót, a kisnaményi tyúkházat és a nagyhodosi disznóólát. Az udvaron a legszebb épület a 18. század végi túristván- di csűr. nagyari tulipános kapu a tulajdonosok társadalmi helyzetét illusztrálják. Az utca jobb oldalán, a kis dombon épült a híres pasza- bi földházon akad meg a tekintet. Nádfedeles, deszkaké- ményes, vályogfalas, belül földpadozatos, kazettás desz- kamennyezetes. A mellette levő háromosztatú gyékényfe- deles besztereci lakóház a Rétköz népi építészetének szép példája. A mestergerenda jelzése szerint 1812-ben épült. Szembetűnő a kicsiny lakóház és az óriási istálló közötti ellentét. Utóbbira azért volt szükség, mert a Rétköz le- csapolásáíg a lakosság állattartásból élt. A tavalyi. rpúzeumi,(Jiónap alkalmából adták át a közönségnek n tarpai kisnemesi házat. Ez eredetileg a beregi Ti- szahátra jellemző, egyszerű zsindelyfedeles épület volt, amit a század elején átalakítottak. Ekkor kapott bádogfedelet és népi klasszicista stílusú utcai homlokzatot. A vaskos, esztergályozott tornácoszlopok és a rédelyes (desz- kamellvédes) tornác jellegzetes. Idén októberben újabb épüA múlt század végén a millenniumi kiállításra készülve Jankó János néprajztudós megfordult megyénkben, és lefényképezte Anarcson az 1816-ban épült házat. Az épületet később népi műemlékké nyilvánították, de tulajdonosa 1966-ban lebontotta. Amint erről Makay László, a kisvárdai Vármúzeum akkori igazgatója értesült, azonnal a bontás színhelyére sietett. Az egész folyamatot lefényképezte, a legszebben megmunkált, faragott oszlopokat, egyéb építőanyagokat pedig megvásárolta. Ennek és az előbb említett Jankó-fotónak köszönhető, hogy a ház nem lett az enyészeté. A bontási anyagot Szqnt- énírére! 524Ilííót'táK, az, bjt$gi múzeumfaluba. Ónnan 1978- ban került vissza megyénkbe. De ezzel nem oldódott meg minden. A múzeumfalu néprajzosainak és építőbrigádjának még sok fejtörésbe került, amíg a szakszerűtlen bontás miatt részeire esett épületanyagokat sorba rendezték. Ebben az „összerakó játékban” felbecsülhetetlenül hasznos volt a Nyírtervnek még a bontás előtt készült felmérési rajza és Molnár Ferenc kállósemjéni ács szakértelme. Az ő keze nyomán készült el az új mestergerenda, mert a datált régi a szállítások során elkallódott. Ti- szaberceli fafaragó véste be a gerendába az eredetivel egyező feliratot, mely szerint az anarcsi bálványos ház „Takáts györgy költségén épült 1816." A XIX. század eleji épület belsejét az idők során többször átalakították. A század- fordulóra az alsó és felső házból, vagyis a két szobából egy-egy keskeny kamrát leválasztottak. Az alsó ház ablakait nagyobbra cserélték, amikor lakószobának berendezték. Az eredeti deszkakéményt tégla szabadkémény váltotta fel. A ház érdekessége a szabadkémény boltíve. Rendszerint csak elöl és hátul támaszkodik a füstelvezető nyílás boltívre, az anarcsi házban mind a négy oldala íves. A felső ház ablakain virágmotívumokkal díszített fatáblák voltak, amik az idők folyamán minden bizonnyal elhasználódtak. Az udvar rendbetételéből derekasan kivették részüket az 5. számú Volán Vállalat szocialista brigádjai. Télre készült el a ház elé a deszkapalánk azzal a faragott kiskapuval, amit Lakatos József festőművész ajándékozott a múzeumfalunak. A szomszédos kállósemjéni porta felől hasított akác léckerítés, a má- sik^ a nyírségi zsellérporta felől pedig napraforgó-kerítés határolja majd a most átadott anarcsi bálványos ház udvarát. Reszler Gábor A tarpai kisnemesi ház bejárata. Egyszerű kisnemesi lakóházba nyithatunk be a harmadik portán. A talpgerendás, favázas szerkezetű, paticsfalas, zsindelyfedeles, elő- és oldaltornácos nagyhodosi házat a múlt század végi állapotnak megfelelően állították helyre. Jellegzetessége az egyenként tizennégy méter hosszú mestergerenda és a két sárgerenda. Az udvaron a tarpai ötrészes disznóól, a szintén tarpai tulipános gémeskút és a lettel gazdagodik a Sóstói Múzeumfalu: az anarcsi bálványos házzal. Ez az építmény a múlt században még Észak-Nyírség jellegzetes háztípusához tortozott. A bálványfákat — tölgyfaoszlopokat —, amiken a tetőszer- kezet nyugszik, mélyen, „dücskőstül” a földbe ásták. A háromosztatú, elő- és oldaltornácos, paticsfalas, nádtetős ház megmentése, helyre- állítása nem volt egyszerű. KM P. G.
