Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. október 25. Kelet-Magyarország 3 A gazdasági munkaközösség Szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés Bérezés érdem szerint A kerekasztal-beszélgetés résztvevői jobbról balra: Kántor Béla, Hideg Nagy János, Máthé Dezső, Groholy Mihály és Lányi Botond. VÁLLALKOZZUNK! — olvasni az öles betűiket az egyik fővárosi egyetem au­lájában. Nemcsak a szak­embereket, nemcsak a fel­nőtt társadalmat, hanem a diákok fantáziáját is meg­mozgatta az újtípusú vállal­kozás lehetősége, amely a már ismert rendeletek (1982. január elsejei! élet­belépését követően válhat gyakorlattá. Lehetőség nyí­lik például gazdasági mun­kaközösségek alapításéra, amely a magánkezdemé­nyezés teljesen új formája. Mivel foglalkozhat a gaz­dasági munkaközösség ? A tevékenységi paletta rend­kívül színes. Gazdasági munkaközösség létrehozha­tó a fogyasztás, a szolgál­tatás, a termelés színvona­lának, választékának javí­tására, az ezekhez kapcso­lódó kiegészítő tevékeny­ség ellátására. A korábban is létező polgári jogi társa­ságok elsősorban valami­lyen szellemi tevékenységet űztök, árutermelést nem végezhettek. A polgári jogi társaságok dönthetnek, hogy 1982. január elsejétől az új vagy a régi szervezeti formában kívánnak mű­ködni. __ Pár hónappal a rendele­tek életbe lépése előtt a vállalkozók már nemcsak tervezgetik, mivel is fog­lalkozzanak, hanem felmé­rik lehetőségeiket, és társa­kat is keresnek. Kétségte­len, hogy aki vállalkozik, annak sokféle szempontot kell mérlegelnie. Nemcsak a piaci réseket kell kitapin­tania és a tevékenységi kört helyesen megválasztania, hanem számolnia kell az­zal is, hegy többletjövedel­met csak több munkával lehet elérni. Fix bér fize­tésére a munkaközösségek aligha vállalkozhatnak, ugyanakkor a rendeletek nem teszik lehetővé, hogy 6000 forint jövedelem felett is fizessenek nyugdíj járu­lékot a munkaközösség tag­jai. A GAZDASÁGI MUN­KAKÖZÖSSÉG tagjai nem feltétlenül azonos szakmá- júak, ami kifejezetten elő­nyös lehet, ha képzettsé­gük, piaci jártasságuk jól kiegészíti egymást. Példá­ul a munkás, a kisiparos, a technológus és a mérnök összefoghat valamilyen mű­szaki hiánycikk gyártására^ Kereskedelmi tevékeny­ségre nem vállalkozhatnak, de a (kereskedelmi munkát elősegítő tevékenységre (például anyagbeszerzésre, raktározásra) igen. A gaz­dasági munkaközösség — küU^reskedelmi vállalat közvetítésével — külföldön is értékesítheti produktu­mait és külföldi bérmunkát is vállalhat. A gazdasági munkaközös­ség tagjai lehetnek például vízvezeték- és fűtésszerelők, kőművesek, tapétázók, szo­bafestők; elvállalhatják többek között családi ház, félkész ház, iroda, tetőtér építését, szerelését. Mások létrehozhatnak különféle javító, karbantartó munka- közöségeket, mini szervi­zeket. Egyébként a legfeljebb 30 fős gazdasági munkaközös­ségekbe bárki beléphet, nem szükséges hozzá a munkahely engedélye sem. Vagyis e tevékenység má­sodállásban is végezhető. „Szelvényvagdosóvá” azon­ban nem válhat senki, a rendeletek tiltják, hogy csupán pénzzel vagy va­gyontárgyakkal lépjen be bárki is a munkaközösség­be. A vállalkozó csak a tényleges munkavégzés ré­vén válhat a gazdasági munkaközösség tagjává. NEMCSAK ÖNÁLLÓAN alakulhat gazdasági mun­kaközösség, hanem vállalat vagy költségvetési szerv ke­retében is. Ez utóbbi eset­ben vállalati gazdasági munkaközösségről van szó. Mindkét típusú munkakö­zösség tagjai bérelhetnek vállalatoktól, szövetkeze­tektől gépeket, berendezése­ket, műhelyeket. A külön- féle bérbeadási formákkal a legközelebb foglalkozunk. A fizetésből sohasem elég — mondják sokan. A munka­ügyi- szakemberek arra pa­naszkodnak, hogy igen nehéz eligazodni a rendeletek kö­zött, minden üzemben külön gond a megfelelő bérarányok kialakítása. Az elvek azt rög­zítik, hogy mindenki az ál­tala végzett munka alapján kapjon fizetést, valósuljon meg a differenciált bérezés. A gyakorlatban viszont sok­szor tapasztalni az egyenlős- dit. Az üzemi gyakorlat, tapasz­talatok bemutatására szer­veztünk a szerkesztőségben kerekasztal-beszélgetést. A vi­ta résztvevői: Groholy Mi­hály, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Építő és Szerelő Vállalat munkaügyi osztályvezetője, Hideg Nagy János, a MÁV záhonyi területi szakszerve­zeti bizottsága mellett műkö­dő közgazdasági bizottság ve­zetője, Kántor Béla, a kis- várdai Ruhaipari Szövetkezet főkönyvelője és Máthé Dezső, a Taurus nyíregyházi gyárá­nak munkaügyi főosztályve­zetője. Elismerni a minőséget! Hogyan valósul meg a differenciált bérezés az egyes üzemeknél? Milyen teljesítményeket tudnak fi­gyelembe venni, amikor megállapítják a keresete­ket? Máthé Dezső: A gumigyári fő folyamatoknál a dolgozók 95 százaléka teljesítménybér­ben dolgozik, így látszólag könnyű megvalósítani az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Csakhogy sok te­rületen még mindig a kézi munkaerő dominál, amikor egy adott csoport teljesítmé­nye határozza meg a lehet­séges keresetet. Így viszont, a csoporton belül, nehezebb megállapítani, hogy ki dolgo­zik jobban, s ki rosszabbul. Az igazi differenciálást a mi­nőségi termelésre való ösz­tönzésben tudjuk megvalósí­tani. A közel 10 százalékos mozgóbéren belül 3—3,5 mil­lió forint jut a minőségi ter­melés elismerésére. Groholy Mihály: Az építő­iparban hagyományosan bri­gádrendszerben dolgozunk. A változást a bérezésen belül az egyösszegű munkautalványo­zás bevezetése jelentette, ugyanis így a munkások tud­ják, hogy egy adott feladat elvégzése esetén mennyit ke­reshetnek. A brigádon belül pedig eldönthetik, hogy a ke­resetekből ki, milyen arány­ban részesül. Ugyancsak a differenciálás irányába hat, hogy a művezető az év ele­jén megkapja a rendelkezé­sére álló mozgóbérkeretet, s azt tetszés szerint használ­hatja fel. Hideg Nagy János: Nálunk már eleve különbséget tesz­nek az egyes munkahelyek besorolásával. így egy kisebb állomás váltókezelője nem ke­reshet annyit, mint aki for­galmasabb helyen dolgozik. Az átrakásnál pedig egy-egy brigád darabbéres elszámo­lásban dolgozik, az elért tel-, jesítmény határozza meg a ke­resetet. A havibéreseknél pe­dig az úgynevezett záhonyi pénz, a körzet által elért tel­jesítmény szerinti prémium elosztásában lehet differen­ciálni. Kántor Béla: A szövetke­zetben szalagszerű termelés van. A keresetek közötti kü­lönbség aszerint alakul ki, hogy milyen szakértelmet kí­vánó munkán dolgozik vala­ki, s milyen teljesítményt ér el. A szorgalmasabbak, rá­termettebbek, akik több gé­pen is tudnak dolgozni, nyil­ván többet keresnek. Miért nem differenciálnak? A keresetek alakulása vi­szont attól is függ, hogy a vállalatnak, szövetkezet­nek milyen lehetőségei van­nak a béremelésre. Mindezt nem egyszerű elhatározás­ra tehetik, hanem a gazda­sági vezetésnek szoros kap­csolatot kell kialakítani a társadalmi szervekkel. Mennyiben ^érvényesül ez a kontroll? Groholy Mihály: Számolunk azzal, hogy a VI. ötéves terv idején a korábbitól mérsékel­tebb ütemű lesz a bérfejlesz­tés. A vállalat hatékonysága, nyeresége határozza meg a mértékét. Ezt a fejlesztési le­hetőséget viszont hosszú elő­készítő munkával, javaslatok összegyűjtésével, a bizalmi testület együttes ülésén dön­tik el, hogy hová, mennyi jusson. Kántor Béla: Nálunk a kö­vetkező folyamat valósul meg: a lehetőségek figyelem- bevételével elhatározzuk, hogy mi az az összeg, amit szét­oszthatunk. Végül a szövetke­zet közgyűlése dönt. Hideg Nagy János: Nálunk az a rákfene, hogy a szakmai bértáblázat alsó határára kell ráállni minden munkahelyen. Volt olyan terület, ahol ez 17 százalékos béremelést jelen­tett. Így viszont kevés pénz jutott a differenciálásra, hi­ába vetették fel a szakszerve­zeti szervek a végzett munka szerinti megkülönböztetést. Máthé Dezső: A nagyvál­lalati rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes gyárak ne a nyújtott teljesítmény alapján részesüljenek a béremelésből. Az elosztásnál viszont a ren­delkezésre álló keretnél a végzett munka alapján dön­tünk. Vizsgálni a bér- feszültség okát Fogalmazzunk máskép­pen. Kit kell megfizetni üzemekben? Hol vannak a feszültségek? Kántor Béla: A béremelés­nél elsődleges szempont, hogy a legjobban előtérben álló munkahelyeket, a nyereségre legjobban hatást gyakoroló munkásokat részesítjük előnyben. Máthé Dezső: Három szem­pontból vizsgáljuk a feszült­ségeket. Nézzük, hogy milye­nek a munkakörülmények, a munkavégzés és az üzemek közti eltérés. Az egyes terüle­tek között másfélszeres kü­lönbség is lehet. Hideg Nagy János: Jó pél­da, hogy az átrakómunkások bérét az átlagos 4 százalék helyett 7 százalékkal emel­tük. Hiszen ha ott nincs elég ember, akkor a legfontosabb tevékenységünk nem halad. Másutt viszont legfeljebb ke­vesebb embert kapunk, de a kisebb feladatot ők is el tud­ják látni. Groholy Mihály: Nem árt azt sem tudni, hogy a műsza­ki fejlesztésre is hatnak a hiányszakmák. Ezért vettünk vakológépet, ezért gépesítet­tük az anyagmozgatást. A gépkezelők viszont könnyebb munkával többet kereshetnek, mert számít a nagyobb szak­értelem is. „Ha egyenlősdit játszanánk..." Az eddigiekből kiderült, hogy mindenütt törekednek a differenciált bérezés gya­korlati alkalmazására. Csakhogy azt szokták mon­dani, hogy mindenki a pi­acról él, mindenki tartja a markát, amikor béremelés­ről van szó. Máthé Dezső: Van egy alapvető gondunk a dif­ferenciált bérezéssel. En­nek a célfunkcióját próbál­juk megfogni, s nem arra gondolunk, hogy elsősorban eszköz, ami által nagyobb eredményeket érhet el a vál­lalat. Különben is, ha az egyenlősdit játszanánk, akkor 40—50 forintos havi béreme­lésnél nem tudnánk többet adni, ez pedig nem jelent elég húzóerőt. Groholy Mihály: Az árvi­szonyok alakulása elősegíti az egyenlősdiségre való törek­vést. Azonban látni kell, hogy nem ez a járható út. Hideg Nagy János: Nehéz megtalálni a kellő egyensúlyt az alapbérek és a mozgóbér között. Pedig ez adja az egyik lehetőséget, hogy gyorsan el tudjuk ismerni a jól végzett munkát. Lányi Botond M. P. O lyan ez az ősz, mint a boldog öregség. Van még ereje a napnak, de bölcs megfon­tolással csak tessék-lássék hévül. így is szép. Azért is szép, mert bő termést ad a föld és az időjárás dol­gozni engedi az embert. Tele van a határ. Amott már sarjad a búza eleje, galambraj csipeget benne. Odébb szántanak, vetnek, varjak kísérik az ekét. Itt sűrű kukoricában kombáj­nok zúgásától riadnak a túltáplált fácántyúkok. Ahol állunk, beszélge­tünk, újfehértói határ. Csíkos-lapos a dűlő neve. A helytörténetet is tudó kombájnosok mondják: a csík, az a kígyószerű hal­fajta volt a névadó, amit a csíkászok valamikor hordószám szedtek. A ré­gen volt lápos, iszapos, most jó kukoricát terem. Papp Ferenc, aki tavasszal vetett és most kombájnoi még azt is tudja, hektáron­ként 85 ezer szem magot szórtak el és hatvanöt-het­venezer kukorioaszáron érett be a cső. — Jó tengeri ez. Sohase legyen rosszabb, hiszen sűrűn kell üríteni, gyor­san telik meg a gigant tar­tálya. Aki beszél, inas, eres, iz­mos, vékonypénzű ember, akarat és huncutság egy­ként van benne. Papp Sándor fiatal technikus még korábban közölte: „Nálunk a Feri bácsi ve­zet, eddig 13 500 mázsa ku­koricát kombájnolt. Ver­senygyőztes szeretne len­ni.”A verseny az megyei, 39 termelőszövetkezet 121 kipróbált kombájnosa hajt az elsőségért. A kukorica­Mint a boldog öregség... tarlón azonban most más­ról beszélgettünk. Egyebek közt arról, mi minden kell a jó munkához? — Főként hozzáértés és tapasztalat. Én már 13 éve csinálom ezt. Népessé és hangossá lett egyszer a csíkos-dűlői fórum. Ott állnak a kör­ben Tóth József, szin­tén kombájnos, Patai Fe­renc szemszállító, Márkus Imre vonszolós és még egy páran. A téma úgy tű­nik szertelen, de nem az, hiszen minden elhangzott szónak köze vah kissé a betakarításhoz. Mert mi­ként lehet például jól és pontosan aratni? — Ügy, hogy az ember ne hajtsa túl a gépet. Vagy úgy is, hogy nem marad el egyetlen cső kukorica sem. Szidnak is bennünket a tarlózók, nem igen talál­nak semmit. A vontatóvezető más­ként fogalmaz: — Az első és legfonto­sabb: szeretni és érezni kell a gépet. Nem gépész az, aki nem tekinti saját­jának a traktort, vagy a kombájnt, amivel dolgo­zik ... Bige Lajos a harmadik kombájnos: — Szeretek úgy dolgoz­ni, hogy ne legyen rossz visszhangja a munkámnak. Igaz, nagyon kell hajtani, de megéri. Vajon mi hajtja, ki hajt­ja széles e határban az embereket. Őszinte véle­mény, hogy a pénz. A kombájnosok, szemszállí­tók, de mindenki, aki ré­szese az őszi csúcsnak, el­fogadhatóan keres. Egy. mázsa kukorica Maratá­sáért hatvanöt fillér jár. Könnyű kiszámítani, hogy Papp Ferenc a 13 500 má­zsájával — amit eddig eresztett át a kombájn dobján, közel kilencezer forintot keresett. — Nem rossz a nap­szám! ... — Nem panaszkodha­tunk. Az idő szép, ha ki­tart még mellettünk, ak­kor két hét alatt végére já­runk a kukoricának. Csak a szárítókapacitás bírja... A déli harangszó, amely messziről, de tiszta kondulással jött át a mezőn, figyelmez­tetett : hosszan beszélget­tünk, hagyjuk dolgozni már az embereket Félre állunk és a gépek elindul­tak. Míg néztük a behe- mót masinák lomha neki- lódulását, Veres Ferenc növénytermesztési ágazat­vezető szerint az újfehér­tói Lenin Tsz idén 400 hektáron termelt naprafor­gót. A rossz homokon 15 mázsán felüli átlaggal re­kordjuk termett, learatták. A kukorica területe több, mint 1000 hektár. Október 20-ig 640 hektárral végez­tek. Ebből is jó a termés. Október végéig learatják. Seres Ernő sA Álma­kamion A pótkocsis FIAT hűtőkamion ve­zetője olaszos temperamentummal, szi­cíliai magyarsággal cif­rázva adja tudtul a nyír­egyházi aknatároló be­járata előtt, hogy lerob­bant a gépkocsija. Ilku János, a művezető azt magyarázza, valószínű villamossági probléma lehet, mert nem működ­nek az irányjelzők, a motor meg sem mukkan. A kétvagormyi star- king almát rejtő pótko­csis kamionnak már úton kellene lennie Sza- úd-Arábia felé és kény­telen itt vesztegelni. Ép­pen csak kigördült az üzem kapujárva masina felmondta a szolgálatot. Még szerencse, hogy ép­pen itt a közelben. Ilku mozgósítja az almatáro­ló szakembereit, akik ke­zelésbe veszik a monst­rumát. Egyikük pillana­tok alatt a gépkocsi ailatt terem, a másik a fülkében. Vizsgálják a motort, az irányjelzőket, a villamossági berende­zést. Kutatják a zárlat okát. Kötelességük? Nem. Szívességből csele­kednek, segíteni akar- tmaik. Mosolyog az olasz ka- mionos. Ilku János ma­gyarázza: „Nekünk is ér­dekünk, hogy a szabol­csi alma késés nélkül érkezzen meg a távoli Szaúd-Arábiába.” Igaza van, valutát fuvaroz. (farkas) Ráadás N yírmeggyesen a ter­melőszövetkezet határában ért véget a mátészalkai munkás­őrök négyórás gyakorlata. Kora délben kezdődött, az emberek alig ebédeltek. A leküzdött akadályok sem voltak könyebbek, mint máskor. Sütött a nap, szeptem­bert idézett áz október végi meleg. Jólesett vol­na elheverni a fűben, vagy sietni haza. — Létra van? — kér­dezték a MOM-szakasz munkásőrei. Lett létra és lettek lá­dák is. A munkásörök pe­dig — nem csak egy sza­kasz — olyan lendülettel kezdtek az almaszedéshez, mintha ezen a gyakorla­ton ez lenne az utolsó le­küzdendő akadály. Szó, ami szó, a termelőszövet­kezetnek jól jött a várat­lan segítség. A munka pedig jól megfért a gya­korlat szellemével. (tha) SZVT­rendezvények Nyíregyházán Két közérdekű előadást is szervez október 27-ére Nyír­egyházán a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság megyei szervezete. A Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskola 1-es számú körelőadó­jában Kultúra és gazdaság címmel Drecin József műve­lődési miniszterhelyettes, az SZVT elnöke tart előadást. A MTSZ Technika Házában Ré- pássy József, az Országos Ve­zetőképző Intézet munkatársa lesz az előadó. Előadásának címe: Az értékelemzés, mint minőségfejlesztő és ered­ménynevelő módszer. Mindkét előadás 14 órakor kezdődik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents