Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

6 Kelet-Magyarorezág 1981. október 24. Kevesebb, de súlyosabb... Látni és látszani! Egy „forgalomszámlálás" H gépjármííkárok alakulása margójára ságot, ha a lámpák jól van­nak beállítva. A jól beállí­Megyénkben 1980-ban több mint 84 000 gépjármű közle­kedett, ám ez a szám 1981 első felében tovább növeke­dett. Minden üzemelő jármű káresemény, vagy baleset okozója, vagy részese lehet. Gyakran még a legóvatosabb, legfigyelmesebb vezetésnél sem lehet kivédeni azt, hogy a közúti közlekedés más résztvevői által létrehozott veszélyhelyzetbe kerüljünk, illetve a deffemzív " vezetés sem maiidig elég ahhoz, hogy a veszélyhelyzetből sérülés, vagy anyagi kár nélkül ke­rüljünk ki. A gépjárműkáro­kat — kevés kivétellel — be­jelentik az Állami Biztosító­hoz, ahol valamilyen biztosí­tás alapján rendezik azokat. Az elmúlt évekre az volt- a jellemző, hogy a gépjár­művek számának növekedé­sével egyenes arányban nö­vekedett a gépjárműkárok száma is. (1975-ben 4354 gép­járműkár jutott 44 000 gép­járműre, míg 1980-ban 4831 kár 84 000 járműre.) 1980 második felében, de még inkább 1981 első felé­ben már az volt a jellemző, hogy az eddigiekkel ellentét­ben a gépjárművek számá­nak további növekedése nem vezetett a károk számának növekedéséhez, sőt bizonyos tényezők hatására az csök­kent. Mit jelent ez számok­ban? 1980 első felében ösz- szesen 3928 gépjárműkárt je­lentettek be a megyében, míg 1981 első felében „csak” 3551-et. Sajnos növekedett a nagyobb károk és azon ká­rok száma, melyeknek ket­tőnél több résztvevője van. Ékre utal az a tény, hogy a gépjármű-kárrendezési fiók szakértői ez év első felében csak alig valamivel kevesebb — 4255 — gépkocsit szem­léztek meg, mint az elmúlt év megfelelő időszakában, amikor több kár volt. A to­tálkárok száma szintén nem csökkent, összesen 22 gép­kocsi sérült meg olyan mér­tékben, hogy helyreállításuk műszaki, vagy gazdaságossá­gi szempontból indokolatlan volt. A gépjármű-kárrendezési fiók Mátészalkán kirendelt­séget működtet, így a Nyír­egyházán és a Mátészalkán bejelentett károk számának összevetése módot ad arra, hogy következtessünk a ká­rok területi megoszlására. Míg Nyíregyházán 1981 első felében 2756 kárt jelentettek be szemben az egy év előtti 3201 darabbal, addig Máté­szalkán 755-öt, az előző év első felének 727 darabjával szemben. Más jelek is arra mutatnak, hogy amíg a me­gyeközpontban egyre keve­sebb gépjárműkár van, ad­dig a megye más városaiban és azok gépjármű-kárrende­zési vonzáskörzetében a ká­rok száma jelentősen növek­szik. így például a kárszak­értők vidéki szemléinek a száma erősen megnövekedett. Ez év első felében 672 kár­felmérést végeztek Nyíregy­házán és Mátészalkán kívül eső területeken, . ami közel annyi, mint az 1980-as egész évi mennyiség. Különösen frekventált terület Kisvárda és környéke, ahol újabban annyi gépjárműkár jelentke­zik, hogy kihelyezett kárfel­vétel és kárkifizetés beindí­tását tervezzük. Természete­sen a kárrendezési munka decentralizálása, ügyfeleink kárának lakóhelyükhöz kö­zel való rendezése is tükrö­ződik a vidéki gépjármű­szemlék számának megdup­lázódásában, de még inkább Az IFA totálkáros... ... a Lada szintén... az a tendencia^ hogy a me­gyeközpont és a nagyobb vá­rosok mellett a községek, falvak motorizációs fejlő­dése egyre dinamikusabb. A gépjárműkárok alakulá­sát már az elmúlt évben je­lentősen befolyásolta az üze­meltetési költségek, gépjár­műárak, üzemanyagárak megdrágulása. Ennek tulaj­donítható, hogy a gépjármű­vek kilométerteljesítménye hozzávetőlegesen 15—20 szá­zalékkal csökkent. A gépjár­mű-tulajdonosok ésszerűb­ben üzemeltetik gépjármű­veiket és a kevesebb üzem­anyag-fogyasztás elérése ér­dekében gazdaságos utazóse­bességet választanak meg. Az 1979-ben életbe léptetett Sebességkorlátozási intézke­dések az abszolút gyorshajtás miatt bekövetkezett károk számát csökkentették. Míg régebben az autózás jórészt szezonális jellegű volt, igen sok gépkocsi-tulajdonos télre járművét leállította, újabban általánosnak tekint­hető a gépkocsik egész éven keresztül történő használata. Az autó egyre inkább az meg, de mivel ez nagy felü­letre terjedt ki, mégis jelen­tős volt a kár. Fiókunknál a megyében történt és hozzánk bejelen­tett minden gépjárműkár fontosabb adatait feldolgoz­zuk. Ez, és az intézetünk központja által végzett szá­mítógépes adatfeldolgozás módot ad arra, hogy értéke­lő, elemző munkát végez­zünk. Ennek során vizsgáljuk a károk számának és nagy­ságának időbeli változását, a károk területi megoszlását, a károk jellegét. Tudunk kö­vetkeztetni az autójavítók te­vékenységére, a javítással kapcsolatos problémákra. Vizsgáljuk azt is, hogy a ká­rok intézése milyen gyorsan történik. Elemzéseink, vizs­gálataink célja az, hogy ezek eredményét a kárrendezési és a kármegelőzési munká­ban hasznosítsuk és elősegít­sük a gépjármű-kárrendezés, mint biztosítási szolgáltatás színvonalának emelését. D. T. |Jyíregyháza egyik for- ™ galmas útján forga­lomszámlálást végeztem a minap. Este hét óra volt. Elsősorban a gépjármű­vek világítására fordítot­tam a figyelmet. Az ered­mény: minden ötödik (!) gépjármű szabálytalan világítással közlekedett. tott tompított fény nem za­varja a szembejövőket, vi­szont elősegíti, hogy a gyalo­gosok messzebbről észlel­hessék a gépjárműveit. A tompított fény mindenkép­pen a közlekedés biztonságát szolgálja. Közútjainkon az egyre korszerűbb közvilágí­tás mellett itt-ott még sötét Látni és látszani! A köz­lekedésben résztvevőknek aligha kell bizonygatni, hogy különösen az őszi-téli szür­kületben, milyen nagy ve­szélyt jelenít az utakon a ki- viiágítaitiLanul közlekedő — vagy rosszul világító — ke­rékpárok, lovas kocsik és gépjárművek nagy száma. A fény védelem foltok tátonganak. Az ilyen útszakaszon a vezetés rend­kívül fárasztó, mert a szem­nek az állandóan váltakozó fényviszonyokhoz kell alkal­mazkodni. Szükséges és fontos egy dolgot hangsúlyozni. A „vá­rosi lámpa” félreértett foga­lom. A pontos elnevezés: helyzetlámpa, amely csupán az álló jármű kivilágítására szolgál. A haladó jármű ki­Nem új dolog, tudjuk, hogy a több fény nagyobb biztonságot jelent. Különö­sen érvényes ez korlátozott látási viszonyok idején. Első helyre kívánkozik az őszi időszak velejárója, a köd. Sajnos, sok esetben látunk járművezetőket, akik a rossz 'látási viszonyok ellenére nem kapcsolják be lámpáikat, vagy nem megfelelő fokozatú világítással közlekednek. Ez pedig nagy veszélyt rejt sa­ját magára és a közlekedés más résztvevőire. Nem tudni, hogy mi okból, miért az úgy­nevezett „városi” lámpát használják ilyenkor, pedig egyértelműen írja a szabály: ilyenkor csak tompított fényű lámpákkal szabad közleked­ni. Nemcsak azért kell tompí­tott fénnyel közlekedni, hogy mi jobban lássunk, hanem elsősorban azért, hogy job­ban láthatóvá tegyük ma­gunkat. Lehet természetesen ködlámpát is bekapcsolni. Nem szabad viszont ilyen körülményék között az or­szágúti fényszórót, a „hosz- szű fényt” használni, mert egyrészt ez a fokozat lakott területen tiltott, másrészt pedig ezzel a fénnyel csak rosszabbul lehet látni. Nincs „városi"! A tompított fény használa­tánál meg kell említeni, hogy csak akkor jelenthet bizton­világítására lakott területen a tompított fény kötelező. Közeleg a tél... Ha tehát a gépjárműve- vezető állandóan tompított fénnyel közlekedik, szabá­lyosan jár el. A tompított fény használatába beletar­tozik a nappali használat is. Ha a gépkocsivezető például nappal országúton hosszú oszloppal találkozik, nagyon célszerű, ha felgyújtja a tom­pított fényszórót. Ez az osz­lopban haladókat tájékoztat­ja arról, hogy szembejövő kocsit látnak, nem pedig egy előzésben lévőt. Az a gépko­csivezető tehát, aki ilyenkor tompított fénnyel halad, a közlekedési biztonság érde­keit szolgálja. Ebből a gondo­latból kiindulva a mentő­autók a megkülönböztető jel­zéseik mellé, nappal is tom­pított fénnyel közlekednek. Közeleg a tél, egyre nehe­zebbé válik azok helyzete, akik motorkerékpárt, sze­mélygépkocsit, autóbuszt ve­zetnek. A jól beállított, s működőképes lámpa a saját és mások közlekedésének biz­tonságát segíti. Helyes lenne, ha nagyobb figyelmet fordí­tanánk erre, hogy a majd jelentkező veszélyt idejében észre tudjuk venni. Kovács György életvitelhez, munkavégzés­hez nélkülözhetetlen eszköz lett, elvesztette luxus jelle­gét. Míg régebben január és Az úttest a járműveké! február hónapokban, de még márciusban is jóval keve- isebb volt a kárbejelentések száma^ mint a nyári hóna­pokban, addig jelenleg nagy­jából hasonló kárdarabszá- mok voltak. Januárban 631, fehruárban 567, márciusban 574, áprilisban 578, május­ban 546, júniusban 616. Ter­mészetesen vannak olyan be­folyásoló tényezők is, ame­lyek a károk számának ug­rásszerű növekedéséhez ve­zethetnek. Az augusztus 3-i jégverés következtében több mint 400 gépjárműjégkárt jelentettek. A jégverés olyan erős volt, hogy a vékonyabb lemezű gépkocsik vízszintes felületét behorpasztotta, sőt volt olyan gépkocsi is, mely­nek szakszerű javítását csak a sérült elem kicserélésével lehetett elvégezni. Előfor­dult, hegy a jég a szélvédő­üveget is betörte. Sok gépko­csinál csak a fényezés sérült Szorongó érzés tudni, hogy a gyalogosok közül évente százak halnak meg értelmet­lenül, jórészt saját hibájuk­ból. Pedig csak keveset kel­lett volna tudniuk a helyes közlekedésről és tenniük, hogy életben maradjanak. Míg éltek, nem tanultak a mások példájából, s talán az elkövetkezők sem fognak az övékből. A baj onnan ered, hogy a rájuk nézve kötelező magatartási szabályokból csak az elsőbbségükre vonat­kozókat ismerik, s azt is rosszul. Azon egyszerű valóság- helyzetből kell kiindulni, hogy az úttestek kizárólag a járművek közlekedése céljá­ból épülnek, s így kevés ki­vételtől eltekintve azoknak is van ott elsőbbsége. Ilyen kivétel a kijelölt gyalogátke­lőhely és a bekanyarodó jár­művel szembeni elsőbbség esete. Az elsőbbség azonban nern azonos a biztonság po­zíciójával, így a balesetmen­tes átkelés korántsem garan­tált. Sajnos még ott sem, ahol forgalomirányító jelző­lámpák működnek. 9 Gyalogátkelőhely, vagy járda 9 Zebra és biztonság 9 Szembe a forgalommal Egy példa a sok közül. Nyíregyházán a Centrum Áruháznál lévő forgalomirá­nyító fényjelző készülékkel felszerelt útkereszteződés­ben a gyalogosokat fenyegető veszélyhelyzetek kavalkád- ját van módunkban szinte minden irányváltozásnál ta­pasztalni. Csalódik az a gya­logos, aki azt hiszi, hogy ha a gyalogos jelzőlámpa zöldet mutat, ő a zebrán való átke­lést biztonsággal megkezd­heti. Ha ezt teszi, ha csak a lámpát, s nem a forgalmat is figyeli, a tilos jelzésen át­robogó gépjárművek elől kell szöcske módjára elugrania. De ugyanitt, ha az áruház felől a templom felé kél át valaki, lehet, hogy csak a lelke fog a túloldalra megér­kezni. A helyzet ugyanis itt annyival veszélyesebb, hogy a zöld fény oltalma alatt va­ló átkelés közben balról és hátulról ugyancsak zöld fény mellett kanyarodó gépjár­művektől kell tartani és ese­tenként elugrálni. A helyzet akkor a legveszélyesebb, ha a jármű vezetője idegen, s nem tuja, hogy amikor a zöld lámpára jobbra kormá­nyozva elindul, a „Fele sem igaz” vetélkedőbe került, ahol a győztes, a vesztes. A balesetért a felelősség ugyanis egyértelműen a gépjármű- vezetőt terheli, de mit segít az már a nyomorékká, vagy éppen halálra gázolt papíron nyertes gyalogoson? Tanulság, hogy a zebra ál­tál nyújtott biztonság csak a járművezetők és gyalogosok együttes közreműködése ese­tén valósulhat meg. Ahol még ilyen elsőbbsége sincs a gyalogosnak, ott a maxi­mális figyelem és körültekin­tés mellett ajánlott a?, út­testen való átkelés lebonyo­lítása. Félelmes csomópont A gyakorlati tapasztalatok szerint a közúti csomópontok forgalombiztonságát nagy­mértékben befolyásolja az a körülmény, hogy sdkerül-é megteremteni a kiépítettség és a forgalmi rend közötti összhangot. Tekintsük át, mi is a helyzet e téren jelenleg a megyeszékhely néhány nagy forgalmú csomópontjában. Nyíregyháza közúti közle­kedése az utóbbi évek során struktúrájában és összetéte­lében is sokat változott, számszerűségében pedig je­lentősen megnövekedett. A forgalom emelkedése meg­követelte az úthálózat átbo­csátó képességének a város közlekedésfejlesztési tervén alapuló, tervszerű, folyama­tos növelését, az időről idő­re kialakuló szűk kereszt- metszetek megszüntetését. A strukturális változást ki­váltó útépítési munkák kö­zött a legjelentősebb a nagy­körút, amelyre a kiépülést követően a várost érintő or­szágos közutak átmenő for­galmát teljes egészében rá lehet terelni, és ezáltal a vá­rosközpont egyre nagyobb gondot jelentő túlzsúfoltsá­gát, forgalmi terhelését csök­kenteni. Az igen nagy költ­séget igénylő útépítési mun­ka a rendelkezésre álló anya­gi lehetőségek korlátozott volta miatt csak fokozatosan valósulhat meg. A forgalom számára átadásra kerülő 'kör­útszakaszok — éppen a hiányzó, még kiépítetlen ré­szek miatt — átmenetileg nem tudják betölteni azt a funkciót, amelyre az útháló­zatban elfoglalt helyüknél, szerepüknél fogva hivatottak lennének, ezért egy-egy cso­mópontban a kiépítettséggel ellentétes, a forgalom nagy­ságának megfelelő forgalmi rendet szükséges kialakítani a forgalom zavartalan lebo- nyolódása végett. Ilyen csomó­pont található jelenleg a nagykörútnak az Incédi sor, a Vöröshadsereg, Bocskai, valamint a Rákóczi úti cso­mópontjaiban. Az átmeneti kedvezőtlen állapot feloldását közúti jel­zőlámpák telepítése is előse­gíti, azonban a jelzőlámpák elhelyezése különböző okok miatt nem mindig valósul meg az útépítési munkák­kal egyidőben, ezen túlme­nően pedig vannak olyan időszakok, amikor műszaki meghibásodás, vagy karban­tartási munkák végzése miatt a lámpa nem üzemel. A biztonságos és zavarta­lan közlekedés érdekében te­hát nagyon fontos, hogy a ■közlekedés résztvevői figyel­jék a közúti jelzéseket, tart­sák be a közlekedési szabá­lyokat, és a bizonytalankodó járművezetőket segítve, má­sok miatt előálló veszély- helyzeteket elkerülve vezes­senek. A halálos kimenetelű bal­esetek jelentősebb részét a lakott területen kívül, sza­bálytalanul közlekedő gyalo­gosok elgázolása képezi, ter­mészetesen a gépjárműveze­tők vakonvezetéséből eredő tevékenység hozzáadásával. Sötétben az úttest menetirány szerinti jobb oldalán, de la­kott területen belül is a ■gyengén, vagy ki nem vilá­gított utcákon haladó gyalo­gos sorsa gyakorlatilag meg­pecsételődött. Becslések sze­rint átlagosan minden gyalo­gost kb. a harmincadik ilyen útja alkalmával biztosan el­gázolják. Tudomásul keli tehát ven­nie minden gyalogosnak, hogy a menetirány szerinti jobb oldalon gyaloglás ma már sajnos szinte önirtós- számba megy. Egy döntő adat a fentiek: igazolására: a sötétben jobb oldalon gyaloglók közül me­gyénkben évente átlagosan 78 személy gázolnak el, míg a bal oldalon, a forgalom­mal szemben közlekedők kö­zül egyet sem, kivéve egy­két különleges forgalmi helyzetből adódó esetet. Dr. Demeter Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents