Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

1981. október 24. Kelet-Magyarország 5 Ezért dolgozunk A ki össze akarná számolni, hogy Szabolcs-Szatmár megyében hányán is őrködnek a közlekedés biz­tonsága fölött, vagy hányán dolgoznak azért, hogy kevesebbszer induljon el szirénázva a men­tő, alighanem bajba kerülne már akkor is, ha csak azt venné számba: milyen társadalmi rétegekből kellene a neveket összeszedni. Mert nyilvánvaló, hogy a sor a rendőrséggel kezdődne, ha egyáltalán nem a tanintéze­tek — az ATI, az MHSZ, az Autóklub — oktatóit illet­né az elsőbbség, akik a vezetés oktatásával együtt pró­bálják megtanítani: hogyan kell szabályosan közleked­ni, s ha már valaki szabálytalanságot követ el, mit te­gyünk azért, hogy minden áron elkerüljük a balesetet. De követelnék a sor elején a helyüket a közlekedé­si vállalatok, sőt más vállalatok is, ahol sok gépjármű dolgozik, az iskolák, ahol már gyermekkorban próbál­ják megismertetni a közlekedés szabályait, a társadal­mi és a tömegszervezetek, ámelyek képviselői nemcsak a közlekedésbiztonsági tanácsok munkájában vesznek részt, hanem ismeretterjesztő előadásokat szerveznek, szervezik és segítik a közlekedési parkok építését, a KISZ-esek, az ifjúgárdisták és az úttörők pedig már- már közlekedési szakemberekként segítenek a forgalom irányításában, a gyalogosok, a kerékpárosok közlekedé­sének könnyítésében, a balesetek elkerülésében és meg­előzésében. Talán nem sértődik meg, aki kimaradt a felsorolás­ból, de úgy véljük, ennyi is elég annak érzékeltetésére: mennyien tekintik fontos teendőnek a közlekedés biz­tonságának javítását, a közlekedési fegyelem szilárdí­tását^ a balesetek számának csökkentését. Mert azért azt el kell ismernünk, hogy a széles körű társadalmi összefogás ellenére is bőven van tennivaló. Ha csak megemlítjük — e melléklet egy másik írásában részle­tesen szólunk róla —, hogy az év első felében harminc­nál is többen haltak meg, s négyszáznál több volt a sú­lyos, illetve könnyebb sérülést szenvedett emberek szá­ma, már egyértelművé válik a cél is. Hogyan lehetne csökkenteni a balesetek számát? A válasz nagyon egyszerű: nem lenne szabad ittasan a volán mögé ülni, a közlekedési szabályok előírásai sze­rint kellene közlekedni és mindjárt nem lenne semmi baj. Ez azonban csak óhaj és úgy tűnik, sokáig még az is marad, mert van, akinek nem használ a bírság, nem elég figyelmeztetés az intő példa. Tény: előfordul, hogy valaki fáradsága miatt vezet figyelmetlenül, vagy fi­gyelmetlensége miatt lép féktávolságon belül egy robo­gó jármű elé, de sok még a szándékosnak minősíthető cselekmény is. Mert mi, ha nem szándékosság az ivás, az agresszív vezetés, a kocsi, a motor erejének fitogta- tása, a hajszálra kicentizett előzés, a veszélyt előidéző kihajtás, vagy bekanyarodás? Mégis van remény a változásra, a javulásra, ezért nem vesztik kedvüket a közlekedésbiztonsági tanácsok­ban dolgozó aktivisták, s önkéntes segítőik. Tavaly a több jármű ellenére kevesebb volt az ittasan balesetet okozók, a halálos és a súlyos sérülések száma, mint egy évvel korábban. Ha most az első félévi statisztika nem is a legkedvezőbb, a harmadik negyedév adatai már ja­vulást ígérnek a hátralévő időre is. E zért dolgoznak a megyei, a járási közlekedésbiz­tonsági tanácsok, az irányításukkal dolgozó szak- bizottságok, amelyek nemcsak adatokat rögzíte­nek, hanem elemeznek, értékelnek, javasolnak, ott vannak a forgalomszervezési és szabályozási kérdé­sek eldöntésénél, s mindenütt, ahol közlekednek, ahol a közlekedésről, vagy oktatásról szó van. Csak példá­nak említjük: a megyében ebben a tanévben 79 általá­nos iskola és 8 középfokú intézmény vett részt az „Is­kolák a közlekedés biztonságáért” akcióban, hagyomá­nyosan jól szerepelnek a szabolcsi diákok a nemzetkö­zi iskolakupa versenyein, sőt egy szabolcsi diák ott volt Gottwaldovban is, ahol a KGST-országok második ver­senyét rendezték meg, s mint a magyar csapat tagja, a második helyet szerezte meg. A javuló eredmények, a szép sikerek ellenére is korai lenne azt mondani: csökkentek a tennivalók, mert a jó eredményt sokkal nehezebb még jobbá tenni. De érdemes dolgozni érte, hogy kevesebb ember haljon meg a közutakon és kevesebb legyen a sérültek szá­ma is. Mérlegen 1981 baleseti statisztikája Az elmúlt időszakban Szabolcs-Szatmár me­gyében is nőtt a gépjárművek és az új gépjár­művezetők száma, fokozódott a közutak terhe­lése. A megye székhelyén és városainkban ki­alakultak bizonyos csúcsforgalmi időszakok, s ezzel együtt kisebb zavaró körülmények nehezí­tették a gyors és biztonságos célhoz érkezést. A hib bennünk van! Kedvezőtlen, hogy az 1981. első fél évben bekövetkezett személyi sérüléses közúti balesetek száma mintegy 4,42 százalékkal emelkedett. Ezen belül jelentős mértékben, 18,2 százalékkal nőtt a halálos és 38,02 százalékkal a súlyos balesetek száma. A 8 napon belül gyógyuló könnyű sérü­léses balesetek 11,04 száza­lékkal csökkentek 1980 első félévi adataihoz viszonyítva. Sajnálatos, hogy az esetek számának növekedésénél na­gyobb arányban fokozódott a sérülések súlyossága és a ha­lálos balesetek aránya. Har­mincnál is többen haltak meg, s 23 százalékkal emel­kedett a súlyosan sérültek száma. A könnyű sérüléses balesetek a várakozásnak megfelelően csökkentek, de a sérültek száma — 216 — to­vábbra is magas. A balesetek növekedése nem általános. A kisvárdai és mátészalkai járások terü­letén valamelyes csökkent, máshol — legnagyobb mér­tékben a nyíregyházi járás területén — 12,86 százalékkal emelkedett. A balesetek részletesebb értékelése és elemzése azt mutatja, hogy azok több mint 99 százaléka az emberek fi­gyelmetlenségéből, a közle­kedési szabályok megsérté­séből következett be. Egy- egy időszak alatt alig, vagy egyáltalán nem fordult elő az embertől független okból, objektív körülményekre — a jármű, az útpálya, vagy a közúti jelzőberendezések előre nem látható meghibá­sodására — visszavezethető sérüléses közúti baleset. A gépjárművezetők to­vábbra is a sebesség helyte­len megválasztásával idézték elő a legtöbb — számszerint 77 — sérüléses balesetet. Az ilyen természetű balesetek­nél 8 alkalommal 12 ember életét vesztette, 39 esetben súlyos és 30 esetben könnyű sérülések történtek. A gyors­hajtással összefüggő balese­teknél 18 alkalommal ját­szott szerepet az ittasság. Igen gyakori és magas a gyalogosok okozói közreha­tásának aránya. Ök 61 eset­ben idéztek elő sérüléses bal­esetet, amelyek kimenetele nem kétséges, hogy rájuk nézve volt a legsúlyosabb. Jelentős részük nincs tisztá­ban a figyelmetlen, szabály- sértő magatartás veszélyes következményével. Részükről jellemző és leginkább ismét­lődő baleseti ok a kellő kö­rültekintés hiánya, az álló jármű, illetőleg egyéb szabad kilátást gátló akadály előtti, vagy mögötti területről az úttestre lépés — gyermekek esetében a futás —, amikor a jármű már féktávolságon be­lül halad. A felnőttek köré­ben tovább fokozódott az it­tasság eseteinek száma és mértéke. A kerékpárosok és lassú- jármű-vezetők körében is rosszabbodott az ittassággal összefüggő balesetek aránya. A gépjárművezetőknél szá­mottevő javulás történt. Je­lentős és kedvező eredmény, hogy az ittassággal párosult összes balesetek aránya a ko­rábbi 26 százalékról 21,7 szá­zalékra csökkent. Ez egy­részt a mind szervezettebben .folyó, széles körű társadalmi megelőző munka, másrészt a rendőri szervek következete­sebb fellépésének eredmé­nye. A baleseteknél és a folya­matos forgalomellenőrzések­nél kiderült ittas vezetések miatt 1980 első felében 374 vezetői engedélyt 1 évnél rö- videbb időre, 40-et pedig 1 évnél hosszabb időre vontak vissza hatóságaink. Ezzel szemben 1981 első felében 154 vezetői engedélyt 1 év­nél rövidebb időre és 105-öt 1 évnél hosszabb időre von­tak vissza! A balesetek és a visszavont vezetői engedélyek további részletes értékelése azt is jel­zi, hogy az állásvállalásra jogosító — hivatásos — gép- járművezetői engedéllyel rendelkezőknél sikerült leg­kedvezőbb eredményt elérni az ittas vezetések megelőzé­sében. Kedvezőtlen változás tör­tént a gyermekbalesetek te­rén. Együttvéve az okozó és részes minőségükben elszen­vedett sérüléses baleseteket: 38,23 százalékkal emelkedett a sérüléseiket is eredménye­ző konfliktushelyzetek szá­ma. Figyelmeztető, hogy a halálos 4 százalékkal, a sú­lyos 52,94 százalékkal, a könnyű sérüléses balesetek száma pedig 6,25 százalékkal emelkedett. Külön figyelmet igényel az is, hogy okozói 31 és részes minőségükben 16 alkalom­mal szerepeltek. Okozók 1 halálos, 17 súlyos és 13 köny- nyű sérüléses balesetnél vol­tak. Részesként 3 halálos, 9 súlyos és 4 könnyű sérüléses baleset szenvedői voltak. Azoknál az eseteknél, ahol vétlen részesek, illetve áldo­zatok voltak, többségükben az volt a jellemző, hogy a sérüléseiket személygépkocsi, vagy egyéb jármű utasaiként szenvedték el. Az okozói sze­repük vizsgálatánál többféle elkövetési magatartás for­dult elő, elsősorban gyalogos és kerékpáros minőségben. Továbbra is gond az irány- változtatás, haladás és beka­nyarodás szabályainak meg nem tartása: ez 56 sérüléses balesetet eredményezett. Kü­lönösen gyakori — és veszé­lyes — a kerékpárosok részé­ről a balra bekanyarodás szabályainak megsértése. Na­gyon sokan helytelenül, az út jobb szélérőlj hátratekintés és a bekanyarodási szándék jelzése nélkül kezdenek az irányváltoztatáshoz, miköz­ben a Hátulról érkező gyor­sabb jármű már előzést hajt végre, és a féktávolság sok­szor kevésnek bizonyul a megálláshoz, vagy a baleset elkerüléséhez. Az áthaladási elsőbbség szabályainak megsértéséből 43 baleset, következett be. Ezek többségében jelzőtáb­lával szabályozott és egyen­rangú útkereszteződésben történtek, de előfordult lám­pával irányított csomópon­toknál, valamint a földút és szilárd burkolatú utak ke­reszteződésénél is. Rendszerint súlyos — vagy legsúlyosabb — sérüléses bal­eseteket eredményez a sza­bálytalan előzés. Egy fél év alatt 18 baleset történt ab­ból eredően, hogy a gépjár­mű vezetője kockázatos hely­zetben is vállalkozott az elő­zésre. Szabad kilátás hiányá­ban — vakon — próbálko­zott az előtte haladó megelő­zésével, és amikor az útka- nyarból, vagy a sűrű ködből feltűnt a szembe jövő, már késő volt bármilyen korrek­ciót sikeresen végrehajtani, a frontális ütközést nem lehe­tett elkerülni. A balesetek naponkénti és napszakonkénti megoszlásá­ban lényeges változás nincs. Szerdán, szombaton és csü­törtökön a második napszak­ban — ezen belül 16—21 órá­ig terjedő időben — leggya­koribb a balesetek előfordu­lása. Ezek a megye első félévi közlekedési baleseti helyze­tének főbb jelzőszámai. En­nek ellenére — a III. negyed­év előzetes adatait is figye­lembe véve — úgy tűnik, hogy 1981-ben kevesebb sé­rüléses baleset történik, mint az előző évben. Ennek elen­gedhetetlen feltétele a forga­lomban részt vevők partner- kapcsolatának javítása, egy­más segítése, a körültekintő, udvarias és előzékeny maga­tartás éppen úgy, mint a ma még nagyon is indokolt el­lenőrzés és következetes szi­gor alkalmazása. a síkos úton Amikor első hírnökként jégpillék jelennek meg az útszéli pocsolyákon és a nap­fény sugarai megcsillannak a hegyek hósüvegén, megérke­zett a tél. Amilyen örömmel lesik a gyerekek és a sporto­lók a jeleket, olyan gonddal néznek az elkövetkezendő hónapok elé a tapasztalt jár­művezetők. A téli időjárás viszontagságai komoly fel­adatok elé állítják az autóst és az' autót egyaránt. A mű­szaki állapot felülvizsgálata igen sok kellemetlenségtől és problémától mentesíti a jár­művezetőt. Elsőként megfelelő gumi­abroncs felszereléséről, majd az akkumulátor állapotáról és a generátor vagy dinamó töltésének beállításáról gon­doskodjunk, mivel hideg idő­ben ezek a berendezések lé­nyegesen nagyobb igénybevé­telnek vannak kitéve. Nem elhanyagolandó a gyújtás és a porlasztó, ezen belül a hi­degindító vizsgálata sem. A hűtő- és fűtőberendezést, az ablakmosót fagyálló folya­dékkal kell ellátni, hiszen fo­kozott mértékben jelentke­zik az ablakok eljegesedése és az utastér hőmérséklete sem elhanyagolható. A vilá­gító- és jelzőberendezések forgalombiztonsági szerepe megnő. Tartalék égőkészlet nélkül soha ne induljunk el. A csúszós utakon a veze­téstechnikának is meghatá­rozó szerepe van. Minden esetben kerülni kell a hirte­len mozdulatokat a pedálok kezelésénél, a kormányzás­nál, a sebességváltásnál egy­aránt. A gépkocsi stabilitásá­ra negatív mértékben hat a sportos indulás, a kelleténél erősebb gyorsítás, a kerekek blokkoló fékezése. Vezetéskor a körültekintő óvatosság legyen a meghatá­rozó, a sebesség megválasztá­sánál mindig gondoljunk az úttest alattomos veszélyeire: a helyi és foltonkénti eljege­sedésre, amely főképpen szélátfújásoknál, felüljáró­kon, hidakon, erdőnyíladé- koknál jelentkezik. Ameny- nyiben a gépkocsi megcsú­szik, vagy fáról, fék nélkül, óvatos kormánymozdulattal a csúszás irányába kormá­nyozzunk, így a megpördü- lést elkerülhetjük. Fokozot-' tan vegyék figyelembe ezen tanácsokat azok, akik más évszakban kaptak jogosít­ványt, hiszen a minimális ta­pasztalatokkal sem rendel­keznek ezen a téren. Rendkí­vül zord időjáráskor célszerű indulás előtt tanácsot kérni az útfelügyelettől. Játszóterek, iskolák, sport- létesítmények közelében szá­moljunk a szabálytalanul, de önfeledten és gondtalanul csúszkáló, szánkózó gyere­kekre. A felsoroltakon túl a szabályok maradéktalan be­tartása mellett minden köz­lekedési partner — jármű­vezető és gyalogos — tudato­san türelmes, udvarias és segítőkész közlekedésével az ilyenkor oly súlyos tragédiá­kat megelőzhetjük. Rinyu László, az ATI megyei igazgatója Harangozó András Egy kép a — sajnos — sok közül..,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents