Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-23 / 249. szám
1981. október 23. Kelet-Magyarország 3 Kultúrák vonzásában HA VALAKI gondosan szerbe-számba vette az ősz kulturális ajánlásait, a következőket találhatta: sztn- házi, zenei világnap, képzőművészeti világhét, múzeumi hónap, őszi könyvnapok, műszaki könyvhónap. Világméretű és hazai események, időnként reprezentatív körülmények között, máskor szerényen egymás mellett. Hangversenyek, kiállítások, bemutatók, árusítások, könyvek és lemezek, képek és tárlatok csalogattak. A hírek, melyek ezekről szóltak, szinte záporoztak a közönségre. Vajon mi a haszon mindebből? Szükség van-e arra, hogy a művészetek ilyen özöne zúduljon a világra, az országokra, városokra, emberekre? Képesek vagyunk-e a befogadásra? Akkor, amikor a technika, a gazdaság ezernyi gondjával, újdonságával kell szembenézni, szó- használatunkban uralkodóvá vált a piac, hatékonyság, szabályozó, haszon, nyereség, indokolt-e a humán tudomány, műveltség ilyen mértékű adagolása? Nem mai keletű dolog, hogy összevetjük e területeket. Tulajdonképpen arról van szó, hogy minden kor, mi több, minden évtized keresi, kutatja a köz- művelődés irányait, igyekszik megteremteni a leghasznosabb, legteljesebb társadalmat. Mindez természetesen hol az egyik, hol a másik kultúrát helyezi előtérbe. A természettudományos és humán műveltség különválasztása azonban mindig csak bajhoz vezetett. Az egyensúly, az egyidejűség és az egyenrangúság lehetett az egyetlen és elfogadható megoldás arra, hogy ne féloldalas közösségek alakuljanak ki. A MAI KORSZAKBAN az emberek ezernyi csatornán kapják a természettudományos, műszaki, technikai kultúrát. Erre késztet az új gép a mező- gazdaságban, a kemizálás, az elektronika, a háztartási és közlekedési eszközök kezelése, karbantartása, a dolgozó közösséget és az egyént egyaránt tanulásra késztető kényszerhelyzet. A gazdaság és közgazdaság felé orientál a háztartási pénz beosztásától a vállalati szabályozók értelmezéséig tucatnyi körülmény. Az egzakt té- ' nyék, tudományok, ismeretek tehát akkor is terjednek, hatnak, ha valaki nem kívánja. A kitérés ez elől lehetetlen. Ez sem kis dolog, nem elhanyagolható. Olyan téren kap új inspirációkat a tudat, melyek sokáig szüzek voltak; annyi új ismerettel gazdagodunk, ami könyvek ezreibe sem férne bele. De közben fenyeget a veszély, hogy éppen e racionális cselekvés- és gondolkodássor — bármennyi is legyen benne a szép elem — elsivárít, elidegenít. Az emberekben tehát igényként fogalmazódik meg, vagy esetleg csak sejtésként merül fel a művészet, irodalom, történelem, hagyomány iránti igény. A lehetőség az igény kisbojtárja kell, hogy legyen. Nos, a sok művészeti esemény, ajánlás napjainkban ennek felel meg. A szép, az igaz és a jó — mint minden igaz és közérthető művészet kritériuma — nélkülözhetetlen az embert előtérbe állító társadalom alakítása közben. Enélkül nem kapunk családeszményt, hitet, különbségtételi lehetőséget jó és rossz között, humanitást, alkotó indíttatást. Ez segít abban, hogy megismerjük a társadalmi kontinuitást, s mérlegeljük a diszkontinuitás jegyeit. Humán és humanizált kultúra nélkül nem jöhet létre humanizált és humánus társadalom sem. VILÁGMÉRETŰ ÉS HAZAI események felsorolásából indultunk ki. Jelzéséül annak, hogy a dolognak vannak általános érvényű és speciálisan hazai vonzatai. Okosan csak akkor cselekszünk, ha a kínált lehetőségeket és a jelentkező igényeket úgy használjuk fel, hogy azok ne a kultúrák közti ellentétet növeljék, hanem éppen a kettő szintézise révén járuljanak hozzá az emberért épülő, ember- központú társadalom gazdaságához. z Bürget Lajos Készül a paprika savanyúság a Nyíregyházi Konzervgyárban. (E. E. felv.) A mezőn A kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezetben harminc hektár burgonya vár betakarításra, ezen a táblán a gép után szorgos asszonykezek szedik a zsákokba a jó minőségű termést. (Jávor L. felv.) Á kísérletező falu Próbatanév Tiszadadán Mikor felmerült az ötnapos kísérleti tanítás lehetősége, a tiszadadai iskola tantestülete igent mondott. Hogy rájuk esett a választás, megtiszteltetésnek érezték. Mi szólt még a település kijelölése mellett? A falu mezőgazdasági jellegű, ipari üzeme nincs, sok az eljáró. Hogyan válik be ilyen adottságok között az ötnapos tanítás? Milyen gondokkal jár amikkel jó lesz 1982 őszén számolni ? Körültekintő szervezéssel Nyár végén tudta meg a tantestület, hogy elsők között próbálhatja ki az új tanítási rendet. A hír futótűzként jutott el a szülőkhöz, a gyerekekhez. Hogyan fogadták? Mindenki tisztában volt vele, hogy nem lesz könnyű, de 1982-ben úgy is át kell állni. Akkor már jobb kijárni ezt a „próba tanévet”. Amikor az általános iskolát felkerestük, az első hónap tapasztalatait sorjázó jelentést már elvitte a posta. Mennyiben volt más az idei tanévkezdés? Sándor Géza iskola- igazgató így foglalja össze: — Szinte mindenben. Ha lehet azt mondani, az ötnapos tanítási rend a tanévkezdést és befejezést teljesen „átírta”, a közte levő tíz hónap pedig változatlan. Legalábbis látszólag. — Augusztus végén szülői értekezleten szóltunk a kísérleti tanévről. Megmondtuk, hogy tantervi változás nincs, a tananyag sem kevesebb. Az óvodai szabad szombattól tartottunk, mert eddig a nem szabad szombaton 15—16 gyerekre felügyeltünk. Végül minden családban sikerült megoldani az óvodások elhelyezését. Körültekintőbb szervezésre volt szükség a kezdéshez. Az órarend jóval a tanévnyitó előtt elkészült. Ügyeltek az összeállításánál arra, hogy az egyes tantárgyak órái ne legyenek aránytalanul közel vagy távol egymáshoz. Hiszen nem lenne szerencsés, ha például földrajzból a kötelező két órát egymást követő napon tartanák, és majd csak öt nap után kerülne elő a lecke a táska mélyéről. Háromszor hat óra A tankönyvek időben megérkeztek, elkészült az iskola- épület tatarozása is. Ezentúl ezekre a mozzanatokra még körültekintőbben oda kell figyelni. Az ötnapos tanítási hét miatt tíz nappal hosszabb lesz a tanév, több naponta a tanóra. Például a hatodikosoknak eddig hetente egyszer volt, most háromszor van hat órája. A hetedikeseknek, nyolcadikosoknak pedig kettő helyett négy alkalommal csengetnek be hatodik órára. Sűrűsödnek a délutáni programok is. Később kezdődnek a napközis, kisebb időtartamra zsúfolódnak ösz- sze a szakkörök, úttörő foglalkozások — A pedagógusoknak törekedni kell a tanóra jobb kihasználására. Arra, hogy a tanulók negyvenöt perc alatt értsék meg, és sajátítsák el a tananyagot — folytatta Sándor Géza. — A tanultakat a napköziben, otthon még alaposabban elmélyítik a gyerekek, nehogy a hosszú hét végén elhalványodjanak az ismeretek. Ha több a gond a tanév előkészítésénél, ha nő a tanulók napi terhelése, akkor mégis mi szól a szabad szombatok mellett? Hová hét végén? — A megnövekedett szabad időt ismeretei bővítésére fordíthatja a tanuló, hódolhat hobbijának, egy-egy témának a könyvtárban utána nézhet — magyarázta az iskolaigazgató. — Másrészt több időt tölthet szüleivel, testvéreivel. Az otthoni teendőkből kiveheti a részét A szülők is jobban megismerhetik a gyerek képességeit, hogy milyen pályához érez kedvet. A fő cél tehát nem lehet más: legyen többet együtt a család! A délutáni, a hétvégi programokról felmérések készülnek. Előzetesen megkérdezik a tanulókat, mivel töltik majd a szombatot, vasárnapot. A hétfői utólagos felmérésből kiderül, a tervekből mi valósult meg. Elsődlegességet a családi programoknak adnak. A választékot csak bővítik a művelődési ház rendezvényei, az iskolai kirándulások. Az óvodaudvarra lépve rögtön megfogja a tekintetet a színes babaház, falain mosolygós mesefigurák. Iváncza Lászlóné óvodavezető gyorsan körbevezet az épületen: a termek az ott dolgozók keze munkáját dicsérik. — Nem okozott gondot az ötnapos munkahét bevezetése — mondja az óvodavezető kalauzolás közben. — A délelőttös, délutános óvónő így naponta hosszabb ideig van egyszerre a gyerekekkel. Többet tudunk egy-egy óvodással foglalkozni. A felzárkóztatásra, a beszédhibák kijavítására, vagyis az iskolára való felkészítésükre jut elég erőnk. A gyermeknek is jó, hogy a hét végén többet lehet otthon, érzelmileg erősebben kötődik a szülőkhöz. Hétfőn élményekkel gazdagodva jönnek az óvodába. Még szokatlan, részleteiben nehezebb életrend egyfelől, a gyermeki személyiség formálásának, kibontásának lehetősége másfelől. Az egyiket megszokni és aszerint élni, a másikat értelmesen, sokoldalúan kihasználni. Ezt tanulja most egy egész falu. Komplex melioráció Talajjavítás, vízrendezés Program szerint valósul meg a megye eddig legnagyobb, összefüggő komplex maliorációja. Két térségben, Felső-Szabolcsban és a Tisza—Szamos közben végzendő nagyszabású munkálatoknak kedvezett az év eddigi időjárása — tájékoztat Pataki Csaba, a megyei tanács csoportvezető-helyettese. A két térségben az év elején kezdődött el a magas szintű komplex melioráció, s a tervciklus végéig tart. Elvégzik a táblásításokat, a követelményeknek megfelelően a vízrendezést, altalajcsövezést és talajjavítást. A rendezésre kijelölt két terület közel 80 ezer hektár, bekerülési költsége 997 millió forint; 70 százalékát az állam támogatásként adja, csak a fennmaradó részt fedezik az érdekelt nagyüzemi gazdaságok. Ez évben 110 millió forint értékű munkát végeznek el. A kivitelezés generál bonyolítója az Agrober sza- bolcs-szatmári kirendeltsége. Az idei komplex melioráció a két térségben mintegy 30 szövetkezeti és állami gazdaságot érint. Mint ismeretes, a két térségnek aránylag jó termőtalaja van, de a rendszeres, jó termelést évente akadályozta súlyos belvízkár, aminek hatása a lakott területekre is kiterjedt. Ezt az állapotot tervezi megszüntetni a több éven át tartó munka. Reszler Gábor — ab — A történet, amit egy veszekedésről hallottam, nagyon hétköznapi. Gondolkozni is csak később késztetett. Szabvány műhelyveszekedés volt arról, hogy mi a dolga a gépjavítónak, és mi a dolga a traktorosnak. Egy csavar meghúzása csak akkor ügy, ha meghuzatlan marad. Ugyanígy hallottam már vitatkozni arról, hogy szakmunkást megalázó rang, ha akár három mozdulatnyit végez a segédmunkása helyett. Ugyanígy vitatkoznak diplomások határterületnek tartott kérdéseken. Folytathatnám a sort az élet számtalan más területéről vett példákkal. Egy bizonyos: korunk a műhelyekben éppen úgy a specializálódás kora, mint a tudományban. Az idős ezermesterek valamikor munkahelyük értékei voltak. Ma értékesebb náluk az akárcsak tíz mozdulatot tudó, de azt nagyon tudó szakmunkás. Az általában jó gazdát pótolják az állattenyésztők, a növénytermesztő szakmunkások, a baromfigondozók, hiszen a maguk részterületének ők a szakemberei. Egy felmérést olvastam, amikor eszembe jutott az a vita. A mátészalkai járás négy termelőszövetkezetében a munkaerő-gazdálkodás helyzetét vizsgálták. Szó esik ebben sok mindenről. Létszám- gazdálkodásról, fluktuációról, termelésszervezésről, és Kezünk tisztelete természetesen a szakmunkások arányáról, létszámáról, üzemen belüli rangjáról is. Egy megállapítása az elkészült jelentésből: a négy termelőszövetkezetben négy év alatt 5 százalékkal nőtt a szakmunkások, 6 százalékkal a betanított munkások száma, de kevesen törekednek a második szakma megszerzésére, jóllehet ehhez a szövetkezetek minden támogatást megadnának. (Csengerben a VI. ötéves tervben 30 szakmunkás második szakmájának megszerzéséhez terveznek szervezett lehetőséget adni.) Felismertünk valamit, amit az iparban valamivel korábban ismertek fel: a fejlődés törvénye, hogy egyre több a határterület, hogy így nemcsak a tudományban jönnek létre új határtudományok, hanem a modernizálódó üzemben, gazdaságban is szükségessé lesz a nemcsak egyféléhez, a máshoz is értő tudás. Fiatal traktoros ismerősömmel beszélgettem erről, kíváncsin az ő véleményére. Kicsit riadt-dühösen mondta, hogy ezek szerint az ő képesítése elöregszik. Nos, nem értéktelenedik el a tudás, csak a feladatokhoz lesz egyszer, belátható időn belül kevés. Vitatkoztunk, ő azzal érvelt, hogy aki a fához ért, fával dolgozzék, aki kőhöz, az kővel. Persze igaz amit mond, de a választ rá azoknak írom, akik már felnőttként tovább merik tervezni az életüket. Van itt megyénkben jó néhány műemlék templom. Messze földről jött idegenek is megcsodálják azokat. A legemberibb műemlék nekem mégis a sza- mosbecsi. Ott a templom restaurálásakor leverték a bejárat boltívéről a vakolatot, és nem tudni miért, a Szamos volt-e nagy, túlvitte a követ hozó bárkát, vagy kicsi volt, és nem engedte a partig, de építés közben elfogyott a kő. Az idők kútjában már örökre névtelen mester tölgyfából faragta a hiányzó követ, és elfedvén azt vakolattal, talán úgy dugta el két keze művészetét, mintha az szégyene lenne. Kőhöz értett? Fához értett? Az egészet látta és szerette, a feladatához felnőni tudott. B evallom, hogy tisztelem a fát kővé faragó kezet, ugyanúgy, ahogyan ma tisztelem azokat, akiknek nem elég a részek, a tíz mozdulatok tudásai Bartha Gábor
