Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-23 / 249. szám

2 Kelet-Magyarország 1981. október 23. Meleg másfél ezer lakásban Milyen lesz a távfűtés Mátészalkán? Nyugtalanságot okoztak az első hidegebb őszi na­pok Mátészalka másfél ezer lakásában. Október 12-én, 13-án és 14-én a napi középhőmérséklet szerint már fűteni kellett volna. Sokan azt hitték, hogy az első hivatalos fű­tési napon. Ám a fűtőtes­tek ekkor-is hidegek ma­radtak. Roham indult elektromos hősugárzókért, számos helyen háztartási gázpalackokra szerelt tűz­helyekkel fűtöttek. Mi történt? A hűvös idő nem lehetett várat­lan, korábban is ajándék volt a meleg ősz. Többen aggódva kérdezték: mi lesz a távfűtéses lakások­ban élőkkel télen? Információt kértünk Fábián Imrétől, a városi tanács elnökhelyettesétől. Elmondta: a távfűtéssel kapcsolatos gondoknak már egy kilónyi ügyirata van. Vitatkozik a terve­ző, a beruházó, a kivitele­ző, és természetesen az üzemeltető. Szakértői vé­lemények csatáznak, pon­tot tenni e bonyolultnak tűnő ügy végére még nem lehet. Az üzemeltető (a tanács) számára egy a fontos: meleg legyen a la­kásokban. Ezért már ko­rábban szakértők segítsé­gével olyan műszaki meg­oldást kerestek, amelyek­kel ha néhány nap késés­sel ugyan, de megkezdőd­het a fűtés. Kiemelt gondként kezelik, eddig is és a továbbiakban is anya­gi áldozatokat vállalnak (érte. Október 16-án mele­gedni kezdtek a fűtőtes­tek. A felelősségen vitat­kozók, minden vitát mel­lőzve dolgoztak érte, hogy 16-án fűtés legyen. Ennek az írásnak nem dolga, hogy patikamérlegen le­mérje a kilónyi akta igaz­ságait. Farkas Sándor, a távhőszolgáltató üzem ve­zetője mondta el: ők 16- án reggel 24 órás szolgá­latot fejeztek be, már aki befejezhette. Embert dicsér, hogy ezen a kinek huszonnégy, kinek „csak” tizenhat órás hosszú műszakon minden­ki ott volt, aki segíthetett, hogy az üzem öt kazánja közül négy működőképes legyen. Csövek sokaságán, a ke­ringtető szivattyúk segítsé­gével jut a lakásokhoz a víz és a hő a mátészalkai fűtőműből. (Elek Emil felv.) Mit igér a tél? A várost nyugtalanító kérdésre az üzemvezető adott választ: nem hiszem, hogy az ol­vasókat a műszaki részle­tek érdekelnék. Tény, hogy nagyon sok gondunk volt már tavaly is, ak­kor kezdődtek el a viták. A tanács, mi a tanács költségvetési üzemének része vagyunk, megmond­ta, hogy megoldást kell találni mindenáron. Tud­juk, hogy a lakosság min­ket, üzemeltetőket szid, még akkor is, ha ebben a néhány napos késedelem­ben vétlenek vagyunk. Megmondom: én, mint üzemvezető, valamikor a fűtési idény végén leszek egészen nyugodt, de ettől függetlenül, a lakosság nyugodt lehet. Az a bizo­nyos ötödik, most nem működő kazánunk év vé­géig elkészül és akkor már tartalékunk is lesz. Ehhez minden segítséget, az anyagit is megkaptuk. A tavalyi év tapasztalatai alapján kértük, hogy a kazánokhoz legyen egy tartalék égőnk. Megkap­juk, így tehát ha az év vé­géig valamelyik égő meg­hibásodik, egy félóra alatt, úgy hogy a kazán ki sem hül, kicserélhetjük. Záró kérdésünkre, hogy az egyenletes, megbízha­tóan jó ellátást ígér-e idén, a szakember vála­szát idézzük: „Külső hő­mérséklettől, esetleges még most is rejtett hi­báktól függően változhat az ellátás szintje, de ez minden távfűtő üzemnél így van. Az alapellátást viszont mindenképpen biz­tosítani fogjuk, ez ugyan­is nem egyszerűen a mun­kánk, ez alapvető köteles­ségünk is.” Kommentárként a múlt heti mátészalkai nyugta­lansághoz, ' jóérzéssel ír­juk: köszönjük a helytál­lást, amiről azért írni kel­lett, hogy mind az 1500 lakásban bízzanak az ígé­retekben. (b) Bakancsos túra a hegyekbe Hobbyból vezetik az idegent A különautóbusz ablaká­ból már látni lehet Debrecen első házait. Nagy Jutka kezé­be veszi a mikrofont. Kigyult arccal, lelkes lendülettel me­séli a történeteket a városról, a civis múltról, a régi, szép épületekről. Vigyázat, számla! Jutka végzős főiskolás, ta­nítónő lesz. Hobbiból kirán­dulócsoportokat kalauzol az ország szép tájaira. — Két éve végeztem el a TIT és az IBUSZ országjá­rásvezetői tanfolyamát. Fel­adatom egyrészt az ismeret- terjesztés, másrészt a csoport elhelyezésével, étkeztetésével kapcsolatos ügyintézés. Na­gyon vigyázni kell, mert a számlákkal könnyen becsap­hatják az embert. A múltkor 11 adaggal többet akartak számlázni egy vacsoránál. Szerencsére idejében észre­vettem a hibát, de keményen meg kellett harcolnom az iga­zamért. Jutka közel harminc napot volt úton az idén. Még kezdő­nek számít, hiszen az előző években nem foglalkozott or­szágjárás-vezetéssel. Kezdet­ben zempléni túrákat veze­tett. Később eljutott a Duna­kanyarba, Észak-Magyaror- szág környékére, sőt a Du­nántúlra is. Már hagyomány, hogy min­den év őszén megszervezik a nyolchónapos országjárás­vezetői tanfolyamot. Ezen a TIT művészettörténeti, föld­rajzi, történelmi ismereteket nyújt a résztvevőknek. Vizs­ga után az IBUSZ és a többi utazási iroda gondoskodik foglalkoztatásukról. Az iga­zolványok tulajdonosai — szabad idejük terhére! — ha­zánk bármelyik területére ka­lauzolhatják a kirándulókat. Napidíjat — és a csoport tag­jait is megillető ellátást — kapnak munkájukért. A fel­adatok elosztásánál figyelem­be veszik, hogy ki mi iránt érdeklődik a legjobban. Nem szólva a sok szép él­ményről. — Legszívesebben kisisko­lásokkal utazom — folytatja a fiatalember. — Roppant kí­váncsiak, vállalkozó kedvű­ek. Képesek lennének reg­geltől estig hegyet mászni. A felnőttek lustábbak. Ök la­zább programokat igényelnek és szívesen lemondanak a gyaloglásról. Legkedvesebb emlékeim egy orosz csoport­hoz fűződnek. Zömében főiskolások Az elmúlt nyolc-tíz év alatt 329-en végezték el a TIT és az IBUSZ által szervezett tan­folyamot. Rendszeresen csak 50—60-an dolgoznak me­gyénkben. Hogy mi ennek az oka, arra Hargitai János, a TIT főmunkatársa adott vá­laszt: — Zömében főiskolások je­lentkeznek a képzésre. Nagy ambícióval járnak az órákra. Aztán mire dolgozhatnának rendszerint közbeszól az ál­lamvizsga. Utána sokan el­költöznek, családot alapíta­nak, s már nem vállalnak csoportvezetést. Ezért utánpótlásra van szükség. Idén ősszel újra megszervezik a tanfolyamot Nyíregyházán. Amint össze­gyűlik legalább 25 jelentkező, megkezdik a leendő ország­járás-vezetők felkészítését. (házi) Roppant kíváncsiak TAGSZERVEZÉS A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE Kétszáz űj szövetkezeti tag szervezésére fog össze a Nagy- kállói Áfész. Erről a Szövet­kezet c. hetilap október 7-i számában olvashatunk. Eb­ben a munkában élen járnak a szocialista brigádok, s a szakcsoportok tagjai. A tag- és utánpótlás érdekében si­került kontaktust találniuk az általános iskolákkal és a gimnáziumokkal. A területen működő összes általános is­kola VIII. osztályában tarta­nak osztályfőnöki órát a moz­galom történetéről, eredmé­nyeiről és további feladatai­ról. Október 31-ig iskolaszö­vetkezetét alapítanak a nagy- kállói Korányi Gimnázium­ban és az érpataki általános iskolában. A szövetkezés tör­ténetét ismerteti meg a fiata­lokkal és a felnőtt generáció­val a kongresszussi vetélke­dő sorozata. Hasonló célt szol­gálnak a kongresszusi hetek rendezvényei is. FEHÉRGYARMATI VÁLTOZÁSOK Szerényen, a kisvárosi lép­téket és hangulatot őrizve, de gyarapszik Fehérgyarmat — olvastuk a Népszabadság ok­tóber 4-i számában. Az urbá­— Engem elsősorban a tú­rázás vonz — mondja Czom- ba Zoltán, a nyíregyházi 110- es szakmunkásképző iskola dolgozója. — Többnyire ba­kancsos túrákat vezetek az Északi-Középhegység gyönyö­rű vidékeire. Nekem sokat je­lent ez a munka, hiszen ha nem lennék országjárás-ve­zető, akkor is ezzel tölteném a szabad időmet. Így még fi­zetnek is érte. Az ismeretlen tájak felfede­zése már önmagában is öröm. Négyféle méretben az év végéig 60 ezer darab bőröndöt gyártanak holland megrendelésre a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben. lövőre ólomkristály Üveghuta Naményban Tavaly márciusban kezdték Vásárosnaményban az üveg­gyár kialakítását és május elején már megindult a ter­melés a csiszolóüzemben, ok­tóber elején pedig felfűtötték az üvegolvasztó kemencét. Az első időszak a betanulásé volt, hiszen a beregi részen nincs hagyománya az üvegműves- ségnek, viszont rövid idő alatt kialakult egy új szakma. Az 1981-es év programját a gyár ikresítése, -vagyis egy újabb csiszoló- és üvegolvasz­tó hutaüzem építése jellemez­te. Ez a beruházás összesen tizenötmillió forintot emész­tett fel, s szeptember elsején már üzembe helyezték a má­sodik csiszolóműhelyt, októ­ber 15-én pedig — egy évvel az első beüzemelését követően — az új hutaüzemet is átad­ták. Ez egyben azt is jelenti, hogy növelni kell a gyár lét­számát. A múlt év őszéig társgyárakban képezték a vá- sárosnaményiaknak a munká­sokat, azonban a beregi vá­rosban már ebben az eszten­dőben ötven üvegfúvót ké­peztek, s az új üzem beindu­lásával még további negyve­net oktatnak. Az új csiszoló­üzemben jelenleg negyven nő képzése folyik. Persze az építés a csiszoló- és hutaüzem átadásával nem fejeződött be. Jelenleg még tart a nyugatnémet gyártmá­nyú polírozógép építése és sze­relése — amely tizenhatmil­lió forintba kerül —, s vár­hatóan az év végére elkészül. Márciustól már ezen fénye­síthetik a Vásárosnaményban készített különböző üvegtere mékeket. Újdonságnak szá­mít az is az üveggyárban, hogy október tizedikétől olaj helyett az olcsóbb földgázzal fűtik az olvasztókemencéket a hutaüzemben. Vásárosnaményban elsősor­ban asztali poharakat, kely- heket, hamutartókat, vázákat gyártanak. A napi termelésük háromezer darab, s az ez évi termelési értékük közel har mincötmillió forint lesz. Egyelőre a belkereskedelem­nek — Amforának, vas­edénynek, áfészeknek — szál­lítanak, jövőre már exportra is küldenek. 1982-ben — a tervek szerint — az új sorok üzembe állításával már más­fél millió darab lesz az éves termelésük. Üj termékként márciusban kezdik az ólom­kristály gyártását. Értékesíté­sét belföldre tervezik, s vár­hatóan 1983-ban kerül ex­portra a vásárosnaményi üveggyárból ólomkristály tér mék. (sípos) nus feltételeket normákba foglaló követelményeket nem kis erőfeszítéssel már megte­remtették, ennél azonban töb­bet kívánnak elérni: megtar­tani, sőt növelni a lakosságot, vonzóvá tenni ezt a kisvárost. Az 1950 és 1970 közötti idő­szakban ugyanis tizenkétez­ren vándoroltak el a járásból. A népességcsökkenés 1965 óta lassult, amikor a térségben az első ipari üzemek leteleped­tek. Fehérgyarmat lakóinak száma 1970 óta, ha szerényen is, de nő, a járás községeiben viszont egyre kevesebben ma­radnak. A legfőbb gond: a foglalkoztatás. Pedig Fehérgyarmaton ké­szen állnak a települő vagy alakuló iparvállalatok foga­dására. Előkészítették a vas­úttól délre fekvő félszáz hek­táros területet, amelynek közúti-vasúti kapcsolatát, víz­vezetékét, szennyvízhálózatát is kiépítették. Akár tíz közép­üzem is otthonra találhatna itt. Vállalkozók híján a vá­ros vezetői azonban egyelőre csak reménykednek és tár­gyalnak. SZESZESITAL­FOGYASZTÁS MÁTÉSZALKÁN A „Népi Ellenőrzés” című folyóirat szeptemberi számá­ban cikk jelent meg az alko­holizmus elleni küzdelem mátészalkai tapasztalatairól. A vizsgálat megállapította, hogy az általános iskolások­nál elfogadhatóan foglalkoz­nak a tanulók ilyen irányú nevelésével. A kisegítő isko­lában azonban több esetben gyerekeket is rajta fogtak az alkoholfogyasztáson. A boltok megtartják a korlátozó intéz­kedéseket. A tanácsi rendelet hatására csökkent a közterü­leten és a boltok előtti ital- fogyasztás, de a boltok mel­lől elhúzódva jelenleg is fo­lyik italozás. A munkahelyek­nél általános gyakorlat, hogy a notórius italozóktól megsza­badulnak, így nevelésük, ese­tenkénti kezelésük nem biz­tosított. A város területén az egy lakosra jutó szeszes ital áruforgalma 2863 forint és ez egyharmadával több mint öt esztendővel korábban! Mit írnak rólunk? Verekedők a vádlottak padlán s kölcsönös sértegetések után Pásztor ököllel torkon ütötte J. Ferencet. A sértett az ütéstől a betonoszlopnak esett, azután mikor el akart menekülni, Pásztor még két­szer megütötte. Mivel a gé­geporc sérülése 8 napon túl gyógyult, Pásztort súlyos tes­ti sértés miatt 10 százalékos bércsökkentés mellett 8 hó­napi javitó-nevelő munkára ítélték. Rézműves László 26 éves kállósemjéni lakos is 8 hóna­pot kapott, de neki börtön­ben kell letölteni a bünte­tést. Rézműves a kállósem­jéni Zöldfa étteremben szó­rakozott, egy ismerősével szóváltásba került, aztán megütötte, majd birkózás közben ellenfele arcába ha­rapott. A sértett a körzeti megbízotthoz ment, ám ami­kor innen hazafelé indult, Rézműves két társával meg­várta, s úgy megütötte, hogy ellenfelének eltört az arc- csontja és agyrázkódást is szenvedett. A Kovács Józsefre kisza­bott büntetés nem jogerős, mert a magánvádló súlyosbí­tás miatt fellebbezett, a töb­bi ítélet azonban a kihirde­téskor jogerőssé vált. A verekedes mindig bűn, a büntetés mértéke azonban a sérülés súlyosságától függ. Há pedig alig marad valami nyoma az ütéseknek, akkor attól, hogy a sértett feljelen­ti-e támadóját. Lamos Sán­dor 30 éves nyírvasvári la­kost feljelentették. Lamos augusztus 2-án megverte S. Máriát, aki — Lamos sze­rencséje’«* — könnyű sérülé­seket szenvedett. A magán­vád alapján a bíróság La­ntos Sándort háromezer fo­rint pénzbüntetésre ítélte. Ugyancsak könnyű testi sértés vétségéért büntették meg Kovács József 34 éves szakolyi lakost. Kovács au­gusztus 17-én este 9 óra táj­ban lovas kocsival ment a buszmegálló környékén, ami­kor találkozott egy munka­helyére igyekvő asszonnyal. Kovács megállította a lova­kat, leszállt a szekérről, oda­ment Ö. Miklosnéhoz, s min­den ok nélKÜl háromszor megütötte. A bíróság Kovács Józsefet 3600 forintra bün­tette. Nagyobbat ütött, s súlyo­sabb sérülést is okozott a gávavencsellői 21 éves Pász­tor Ferenc. Ö a Fenyves étte­rem előtt keveredett szóvál­tásba egy ittas ismerősével, Bőrönd holland megrendelésre

Next

/
Thumbnails
Contents