Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-22 / 248. szám
1981. október 22. Kelet-Magy&rország 3 Versenytárs a kisszövetkezet „A vállalkozás nálunk csak hobby, a gazdasági környezet ugyanis az elszürkülésre késztet. Sikertelen akció esetén túl nagy az erkölcsi és anyagi veszteség, a sikereket viszont nem honorálja kellőképpen a környezet” — még fél esztendeje sincs, hogy egyik nagy- vállalatunk igazgatója mondta. Ha a gyakorlat eddig nem is cáfolt rá ennek ellenkezőjére, a legfrisebb rendeletek mintha új, szabadabb folyást engedő mederbe terelnék a vállalkozás ügyét. Október közepéig több mint harminc olyan rendelet és törvénymódosítás jelent illetve jelenik meg, amely a magánszemélyek vállalkozását szabályozza. Privát vállalkozás? Ezen idáig jószerivel csak a lán- gos- és palacsintasütők, maszek autószerelők és kisiparosok vagy butiktulajdonosok „aranybányáját” értettük. Holott az aranybánya rizikót is jelentett, és vállalkozásra más területeken is volt lehetőség. A gondot a szabályozás merevsége okozta. 1982. január elsejétől ezek a feltételek módosulnak, s a vállalkozók különböző kis szervezeti formákban, kisszövetkezetekben, szakcsoportokban, gazdasági munkaközösségekben és kisvállalatokban hasznosíthatják energiáikat. Melyik forma mit jelent? Elsőként a kisszövetkezetek és a hozzájuk sokban hasonló szakcsoportok jellemzőit mutatjuk be. Amikor kisszövetkezeteket alapítanak — akárcsak a többi kisüzemi forma létrehozá- ’ sakor — a lakosság jobb ellátása, a szolgáltatások színvonalának javítása, a hiánycikkek Számának csökkentése, a mozgékony háttéripar kiépítése, az alkotó energiák és a szabad pénzeszközök hasznosítása a cél. Hogyan alapítható kisszövetkezet? Ennek egyik módja, hogy valamilyen speciális részleg vagy csoport kiválik a hagyományos szövetkezetből. Emellett újonnan is alapítható ez a kisüzemi forma — létrehozásához legalább 15 személyre van szükség, a tagok száma azonban nem lehet több száznál. Az újonnan alapított kisszövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából (részjegyekből, termelő- eszközök, gépek, épületek, műhelyek átadásából, illetve bérbeadásból) jön létre. Előírás, hogy a kisszövetkezeti tag legalább kéthavi munkabérének megfelelő ösz- szeget, vagyont vigyen a közösbe. De ennél sokkal lényegesebb, hogy senki nem válhat , .szelvény vagdosóvá”, mert csak a pénze, vagyona révén nem válik taggá a vállalkozni vágyó! A tagság feltétele: akár fő-, akár mellékállásban valamilyen munkát kell végezni a kisszövetkezetben! Az viszont lényegtelen hogy főállású hivatalnok, nyugdíjas, egyetemista vagy főiskolás a belépni szándékozó. Az utóbbi felsorolás azonban nem arra utal, hogy főként az említett foglalkozásúak iránt várható nagy kereslet. Sőt, miután a kisszövetkezetek számára a hagyományos szövetkezetekhez képest lényegesen lazábbak lesznek az adminisztrációs, számviteli, könyvviteli és adatszolgáltatási kötelezettségek —» kevesebb hivatalnoki posztra lesz szükség. Ez mindazonáltal nem jelenthet szabályozási, pénzügyi, adózási lazaságot. Mire vállalkozhatnak a kisszövetkezetek? Rendkívül széles a skála. Tervezhetnek és építhetnek magánlakásokat. Egyengethetik a különböző találmányok, újítások útját. Átvállalhatják más cégek könyvelési feladatait, és számos lehetőség adódik az idegenforgalom és a vendéglátás területén. Szövetkezhetnek különböző műszaki cikkek javítására és karbantartására, de vállalkozhatnak alkatrészek gyártására, hiánycikkek számának apasztásá- ra. „Meglovagolhatják” a divat nyújtotta lehetőségeket is: a friss módi irányvonalait követő kis tételű holmik gyártásával akár butikok ellátását is vállalhatják. Szervezhetnek rendezvényeket: konferenciákat, ösz- szejöveteleket, iskolai találkozókat, esküvőket és így tovább. Vagyis az esetek többségében nem hézagpótlásról van szó, ezekre a tevékenységekre jórészt eddig is akadt vállalkozó. S ha már a versenyről esik szó, logikus győztesekről és vesztesekről beszélni. S ez utóbbi a gazdasági nyelv- használatban nem feltétlenül jelent igazi veszteséget, lehet, hogy csak a jövedelem kisebb, mint a többi hasonló vállalkozóé. Ám, ha rossz üzletpolitikája, csapnivaló szolgáltatása miatt mégis veszteséges lenne a kisszövetkezet — állami támogatásra nem számíthat; a tagoknak önerőből kell úrrá lenniük nehézségeiken. A szövetkezeti szakcsoport sokban hasonlít a kisszövetkezetekre, egyebek közt azzal a különbséggel, hogy ez esetben nem önálló jogi személyről, hanem az anyaszövetkezet nagy önállósággal rendelkező részlegéről van szó. Molnár Patrícia A TISZAFA termékei Tanszer és mérővessző. Hazánkban egyedül nak nagy mennyiségben különböző típusú és a TISZAFA tiszavasvári üzemében gyárta- méretű vonalzókat, mérővesszőket. A háromszögű vonalzó sarkait Nagy Józsefné ragasztja. Oláh Sándorné és Orosz Fe- rencné meózás közben. (Elek Emil felv.) Az itt készített mérővesz- szőket a BNV-n is bemutatták. Szegecselés közben Szép Károlyné, a mérővesszőket csomagolja Sós Tiborné. Örökzöld A jó öreg Mérgén thaler találmánya, a linotype gép a nyomdában felsóhajtott, amikor a kézirat címét meglátta. Aztán összeszedte magát, s a matricák maguktól ösz- szerendeződve hullani kezdtek. így született meg lapunk örökzöld cikke, ki tudja hányadszor. A téma ismerős: a hirdetőoszlopok ügye Nyíregyháza új városrészeiben. Csak a téma ismerős, az oszlop idáig nem. Pedig feltalálták régen, sőt mi több, a megye egykori főépítésze még a modern városrészhez illő legújabb modellt is bemutatta. Sorozás, színház, eboltás, közérdekű közlemény, moziműsor, s uram bocsá’ szép felragasz — mind olyan információ, amihez nemcsak a belterületen lakónak van joga. De hát az új városnegyedekben ezeket nem is látni. Pedig a Jósát városnak nevezik, márpedig egy város hirdetmény, falragasz, reklám nélkül... Szinte hallani a választ: sokba kerül. Ez biztosan igaz. De vajon mérhető-e a kár, ami abból adódik, hogy valakik lemaradnak fontos dolgokról? (bürget) Áruellátás, szolgáltatás Kerekaszta Ivita Nagyhalászban A helyi gazdaságpolitikai feladatok megvitatása szerepelt a TIT Nagyhalász értelmiségi klubjának legutóbbi ülésének napirendjén. Az ÁFÉSZ kezdeményezte ke- rekasztal-beszélgetésen elsősorban az áruellátásról és a szolgáltatásról volt szó. Az ÁFÉSZ VI. ötéves fejlesztési tervének ismeretében a község értelmisége élénk vita IO ' közepette fejtette ki vélemé- nyét, miközben a feladatok megoldására hasznos javaslatokat is tettek. A lakásajtó csapódott, a gombkilincs nyelve kattant. A doktornő ekkor vette észre, hogy a kulcscsomót az előszobában felejtette. Hogy fog bemenni hazajövet? — tanácstalanul nézett a karján ülő másfél éves kislányra. — No, nem baj, nyugtatta magát —, hátha a férjem hamar megjön a szüleitől. Szombat délután, a ki- lencemeletes lakóház szinte teljesen kiürült. Szép őszi nap lévén sokan a kertbe, mások kirándulni indultak. A doktornő elkeseredve jött haza. Lehet, hogy a férje éjszakára is kinn marad az idős szülőknél, ő viszont se ki, se be. Hogy is felejthette benn a kulcsot? Csönget a harmadikon. — Elnézést kérek, de nincs valamilyen szerszám egy pár percre, ki kellene nyitnom az ajtót — vázolta röviden a helyzetet. Előkerült a kalapács, a véső, laposkulcsot hozott a másik szomszédasszony. Négyen-öten összejöttek, hátha tudnak segíteni. Az egész házban nem akadt egy ügyes kezű mesZárt ajtó terember. A férfiaknak — ilyen a véletlen — más teendőjük akadt. A 4—5 asszony birkózott a makacs zárral. — Talán, ha azzal a vésővel próbálná, nem jobb lenne? — Lehet, hogy jobb, de... ugyan, ne magázódjunk már, hát itt lakunk maguk fölött, Kovácsné vagyok — mutatkozik be az asszony —, majd újabb fogást keres a záron. A tanárnő — fizika szakos — elméletileg támasztja alá a zárfelnyitás gyakorlatát. — Csak a kilincs alatti részt kell bekalapálnunk, a többi sértetlen és stabil marad. A lassan egy órája húzódó munka mindig két embert köt le. A többiek — látásból már régen ismerik egymást — beszélgetnek. — Az én férjem ért a zárakhoz, de sose figyeltem oda, ha barkácsolt — így a könyvelő. — Erről jut eszembe, hogy a gyereknek kis bar- kácskészletet kell venni, hogy a technika órán tanultakat itthon is gyakorolja — szólt a fodrásznő. — Én pedig kék torna- dreszt keresek a lányomnak, nincs sehol — mondta a labdarúgó felesége. Már régóta nem a zár a téma. Ha mégse sikerül kinyitni, az egyik szomszédasszony felajánlja, náluk elalhatnak. Közben szó esik gyerekekről, munkáról, szombat délutáni teendőkről. R eccsen az ajtó, sikerült felfeszíteni a zárat. A hajlott ajtófélfa, a faforgácsok, a deformálódott zár láttán csak a doktornő örül: végre bejutott a lakásába és lefektetheti a nyűgös kislányt. A többiek búcsúzkodnak, most legalább összejöttek, reggel, este úgyis csak egy jó napot jut a szomszédnak, a lakótársnak. A bezárt ajtó hozta közelebb egymáshoz őket. T. K. IFJÚSÁGI PARLAMENT A FORGÁCSLAPGYÁRBAN Nem kívánságműsor volt Igaz, a parlament csak délután fél háromkor kezdődött, de egy órával a kezdés előtt, székekkel vonuló csapatok jelezték, hogy az ifjúsági klubnak kinevezett faházban fontos esemény zajlik nemsokára. Üjvári Sándornénak, a KISZ-bizottság titkárának szobájában, Nyiscsák Ildikónak az „Allende” alapszervezet titkárának társaságában a parlamenten várhatókról beszélgettünk. Például a lakáskérdés — Ismerjük a fiatalokat — mondja Űjváriné — bátortalanok kissé, ezért ládát helyeztünk el, dobják be ide az észrevételeiket, ha nyilvánosság előtt szólni nem mernek. Mindössze három névtelen levél érkezett... — Mi lehet a fő téma? — Talán a lakásprobléma válaszolja Nyiscsák Ildikó. — De más gondok is felvetődhetnek. A könyvelésben nincsenek gépek, nem felel meg a munkásszállítás sem. Végül néhány adatot kapok a kép teljesebbé tételéhez. A gyárban 610-en dolgoznak. A 35 éven aluliak száma 430. A KISZ három alapszervezetében 91 fiatal van. Azért csak ennyien, mert sokan otthon tagok. Kelemen Miklós a gyáregység igazgatója pontban fél háromkor emelkedett szólásra. Leszögezte, a beszámolót alapos munka előzte meg, majd így folytatta: — A legutóbbi parlament egybeesett a gyáregység eddigi legnagyobb beruházásának befejezésével, de a beruházás sikertelen volt, a finn cég szakemberei nem tudták átadni a gépeket, így a gondok csak növekedtek. A megnyert per . Elmondta: új beruházás kezdődött október elején, miután a finn cég elleni pert megnyerték, s a munkálatok befejezése .. jjtán .a termelés minősége és mennyisége is nőni fog. Ezek után a fiatalok tenniakarását méltatta, akiknek nagy részük volt abban, hogy 1978-ban 57 ezer köbméter volt a termelés, 1981-ben viszont, szeptember 16-ig már 62 ezer köbmétert állítottak elő. Az ifjabb korosztályok jó munkáját az elismerések is bizonyítják. Szólt azonban arról is, hogy meglehetősen kis számú az aktív mag, a KISZ-tagok legfeljebb felére lehet számítani. Beszélt az ifjúság javuló szociális helyzetéről, a megépült öltözőről és az új tanműhelyről; arról, hogy tizen léphettek be a munkáslakásépítési akcióba. Végül az 1978-as parlamenten elhangzott javaslatok sorsáról számolt be. A beszámolót vita követte. Veress Albertné meós az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósulásáról szólt. Kifogásolta, hogy munkahelyük huzatos, rossz a világítás is. A következőkben Üjvári Sándorné a KISZ-bizottság titkára elmondta, hogy az átcsoportosításokkor nem mindig veszik figyelembe a szocialista brigádok érdekeit, jól összeszokott együtteseket bontanak meg. Takarítana le — foglalkozás helyett? Simon Miklós a szakmunkástanulók nevében kifejtette, hogy az új tanműhely már szűk. Kérte, a kiselejtezett gépeket szerelési gyakorlat céljára megkaphassák, s kifogásolta, hogy a tanulókkal sokszor takaríttatnak, csapágyat mosatnak a szakmai foglalkozás helyett. Török Endre a népi tánc-csoport nevében tette szóvá, hogy többek támadják őket, holott .még- nem is látták az együttest. Pedig szép sikereket értek el. Rácz István a laboratórium gyenge felszereltségét tette kifogás tárgyává, ugyancsak ez az észrevétel hangzott el Hoó Ferenc részéről, aki a szervizüzemet képviselte. Felvetette az alkatrészhiányt is, és kérte, vizsgálják felül a fiatal középvezetők bérét. Végül az ÉRDÉRT 17-es építésvezetősége nevében Koncz Gábor az egyes gyáregységek közötti még jobb együttműködést szorgalmazta. Az összesen tíz felszólaló után a KISZ városi-járási bizottsága nevében Szűcs Gyula titkár méltatta a gyári fiataloknak a fiatal városért végzett önzetlen munkáját. Ezután Kelemen Miklós gyáregység-igazgató válaszolt a felvetődött problémákra. Elmondta, igyekszenek az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét megvalósítani; természetesen az a cél, hogy a pénz elosztása igazságos legyen. A meo problémáján pedig, segíteni fognak. Jogosnak tartotta, hogy lehetőleg jie bontsák meg a jól összeszokott brigádokat, habár néha a munka kívánja ezt meg. Egyetértőleg vélekedett a kiselejtezett gépek felhasználásáról. A végzett szakmunkás- tanulók elhelyezkedéséről pedig elmondta: a gyár több tanulót képez a szükségesnél, ezért a legjobbakat igyekszik megtartani, a többiek munkába állításáról az iskola feladata gondoskodni. Elismeréssel szólt a tánccsoport munkájáról, s kifejtette, minden vezetőnek kötelessége a kulturális munka segítése. Elismerte a műszerezettség hiányait, ami nagyobb kárt okoz, mint maga a felszerelés ára. A választ és az 1981—1985 közötti évekre szóló intézkedési tervet az ifjúsági parlag- ment egyhangúan fogadta el. Végül Koncz István, Páll Mária, Tóth István és Üjvári Sándorné személyében a vállalati ifjúsági parlament küldötteit választották meg. Speidl Zoltán
