Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-22 / 248. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. október 22, Letette a hivatali esküt a görög választásokon győzelmet elért Pasok Párt vezetője. Képünkön: az ország új miniszterelnöke, Andreasz Papandreu az ünnepélyes aktuson. (Kelet-Magyarország telefotó) Magas rangú katonai vezetők B lengyel hadsereg feladatairól Kommentár A közel-keleti tartós rendezés alapja a palesztin kérdés megoldása, a palesztinai arab nép önrendelkezési és állam- alapítási jogának elismerése. Moszkva évek óta következetesen ezt az álláspontot képviseli, s minden olyan megoldást ellenez, amely ezt figyelmen kívül hagyja. Jasszer Arafat mostani moszkvai látogatása jó alkalmat kinált arra, hogy a szovjet vezetőkkel áttekintsék a közel-keleti helyzetet. A Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője két éve járt legutóbb a szovjet fővárosban. Akkor Gromiko külügyminiszterrel a Camp David-i kü- lönalkú következményeit ele- - mezték. Mostani látogatása egybeesik egy rendkívül fontos, az egész palesztin mozgalmat érintő eseménnyel: a PFSZ moszkvai képviselete mostantól hivatalos diplomáciai státust élvez. Ma már számos nyugat-európai országban, Japánban és a világ más pontján működnek a PFSZ irodái. Az ENSZ-ben megfigyelői státust kapott a palesztin mozgalom, jelezvén, hogy egyre többen ismerik fel annak a harcnak az igazságosságát, amelyet a palesztinok folytatnak. A moszkvai döntés nem puszta formalitás. A Szovjetunió az elmúlt években számtalanszor bebizonyította, hogy támogatja a palesztin nép küzdelmét, s arra törekszik, hogy mindenkivel megértesse : nem elegendők a gesztusok, hanem konkrét lépéseket kell tenni a palesztin kérdés rendezésére. Sajnálatos, hogy sem Washingtonban, sem Tel-Avivban nem módosult a korábbi merev magatartás, amely éppen a rendezés kulcskérdését hagyja figyelmen kívül. Az Egyesült Államok kockázatos játszmát folytat, amikor nem veszi tudomásul, hogy az arab államok többsége is növekvő rosszallással fogadja közel-keleti manővereit. A PFSZ irodájának diplomáciai státusra emelése bizonyára kedvező visszhangra talál az arab világban. Híven példázza azt a felelősséget, amely a szovjet külpolitikát áthatja a közel-keleti tartós békés rendezés előmozdításában, Gy. D. A lengyel hadsereg aktívan ki akarja venni részét a LEMP KB 4. plénumán hozott határozatok megvalósításából — ezt hangsúlyozták magas rangú katonai vezetők, akik gyűléseken találkoztak a hadsereg pártaktíváival. Mint a Zolnierz Wolnosci szerdai száma beszámol róla, a hadsereg vezérkari főnökségének állománya és polgári alkalmazottai előtt mondott beszédében Florian Siwicki vezérezredes, vezérkari főnök, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, a KB tagja, megállapította, hogy Wojciech Jaruzelski első titkárrá való megválasztását nagy megelégedéssel fogadták a katonák, de ez egyben nagy kötelezettséget is ró rájuk. Hangsúlyozta, hogy a hadsereg mindig a nemzetet szolgálta, s a mostani nehéz időkben is kész sokoldalú segítséget nyújtani az országnak, megvédeni alapvető érdekeit. A szárazföldi erők politikai és pártaktívájával Jozef Ur- banowicz vezérezredes, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, a KB tagja találkozott és kijelentette, hogy a jelenlegi összetételű központi bizottság plénumát a „konstruktív bírálat hangneme” jellemezte. A találkozón részt vevő tisztek támogatták a 4. plé- num határozatait, TELEX SZOVJET KÜLDÖTTSÉG PÁRIZSBAN Szerdán szovjet pártküldöttség utazott Párizsba, hogy részt vegyen a Francia Szocialista Párt 21. kongresszusán. A delegációt Borisz Po- nomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára vezeti. RINGÓ STARR ANGLIÁBAN Hatéves bolyongás után Ringó Starr, a híres Beatles együttes tagja visszatért Angliába. A lapoknak elpanaszolta: első látogatói az adóhivatal emberei voltak, akik közölték vele, hogy jogdíjaiból 83 százalék, vállalkozásainak jövedelméből pedig 98 százalék illeti az angol államkincstárt Sajnálni azért nem kell az egykori liverpooli zenészt, mert busás jövedelmein kívül London közelében 23 szobás ház várja, s nemrég jelent meg új albuma is „Állj meg, és szagold a rózsákat” címmel. FÖLDRENGÉS KOLUMBIA HATÁRÁN Tizenhat halálos áldozata van a kolumbiai—venezuelai határ két oldalát vasárnap sújtott földrengésnek — jelentik a venezuelai fővárostól 800 kilométerre délkeletre lévő San Cristobalból. Az öt kolumbiai és tizenegy venezuelai áldozatot, valamint 33 sebesültet követelő földrengés a Richter-skála szerint 5,5 erősségű volt. A földmozgás körzetében jelentős anyagi károk keletkeztek. TŰZHARC A RENDŐRÖK ÉS TERRORISTÁK közt Tizenöt perces tűzharcot vívtak egymással kedden éjszaka Münchenben a nyugatnémet rendőrök és feltételezett terroristák. A rendőrség közlése szerint az öt „szélső- jobboldali terrorista” közül ketten életüket veszítették, egy megsebesült. Egy rendőr is súlyosan megsérült. A müncheni rendőrség szóvivője nem közölt részleteket az incidensről, azt sem tisztázta, kiket jelöl a „szélsőjobb- oldali terroristák” minősítés. A tűzharcra azután került sor, hogy a rendőrök igazoltatás céljából megállították a feltételezett terroristák gépkocsiját. Az autóból tüzet nyitottak a rendőrökre, akik viszonozták azt. Egyiptomba érkezésük után rögtön be is vetették az Egyesült Államokból küldött különleges radarrepülőgépeket. Képünkön: amerikai és egyiptomi katonák őriznek egy AWACS- gépet egy Kairótól mintegy 50 kilométerre levő bázison. (Kelet-Magyarország telefotó) ■ Szalontay Mihály: Hogy közelebb értek, a hiányos neonsor azt mutatta, hogy a Bazsarózsa eszpresz- szóba igyekeznek, ami még mindig jobb, gondolta az öreg, mintha teszem azt „a , 1543. számú vendéglátóipari üzemegységnek” hívnák. Olyan félálló pultos, félasztalos, egy helyiséges, sűrű füstű terem volt ez a Baka-Bazsarózsa, sok hanggal, kevés melegséggel, hányás- 1 szaggal, cigaretta-ízzel, s < lámpa körül kerengő légy- ' zümmögéssel. ! Az ott, tessen látni, a pu- ' há barnakalapos, az ottan a Sukoró elvtárs! — mutatott egy magához hasonló, de fiatalabb emberre az öreg kísérője —, de ha lehet, ne tessen már mondani, hogy én mondtam, hogy ő az. Mert ha kellemetlenbe tetszik járni, tetszik tudni, hogy van ez! Csak megorrolnak arra is, aki ha ártatlan is, de csak mutatja az utat. — Hát persze — mondta az öreg. Bement, s mielőtt megérintette volna a pulton könyöklő, felhevült arcú ember vállát, elnézte, s az jutott eszébe, hogy mikor Káldyval azt a deportálásos filmet csinálták, pont ilyen vérbő, zsírtól feszülő tarkójú csendőröket írtak és képzeltek el, de akkor persze egyet se találtak. Úgy, hogy a kövér színészlányokat csupa gyomorbajos kakastollas statiszta kísérte filmjükben. Embere két nővel is be1 szélgetett, akik a pult túlsó oldalán álltak, egyszerre évődve, és bizalmaskodva, az otthonosság magabiztonságával. — Bocsásson meg — és megmondta a nevét. — Na de kérem, nem látja, hogy beszélgetek a hölgyekkel? Hanem az egyik hölgy el- sikkantotta magát. — Jé, tényleg az tetszik lenni? Józsi, nézze! Tegnap este a televízióban, ő volt az! Aki arról a fotózásról beszélt. Olyan szépen, hogy majdnem úgy, mint a Kellér a Honthyról. Józsi zavarosan és bizalmatlanul vizslatta az öreget, aki mégegyszer mondta a nevét, s mindjárt hozzátette hídként: — Ne haragudjon, hogy zavarom és itt, de Pestről jöttem, újságíró vagyok, s tényleg, ahogy hallotta néha a televíziónál is dolgozom ... — Azért kérem csak mutassa meg az igazolványát. Az öreg elmosolyodott. — Melyiket kérem? Van fotóművészek szövetségi, újságíró-szövetségi, partizánszövetségi, kutyatenyésztők- szövetségi, amatőrfilmesek klubja tagsági igazolványom ... — A személyi igazolványát mutassa meg ... — És miért mutassam? — kérdezte az öreg. — Hátha csak azt akarom megkérdezni magától, hogy hány óra van? — Ó, fotóriporter elvtárs, ne tessék haragudni rá, Józsi már mindig ilyen hivatalos. Az öreg közben már elővette a személyi igazolványát, odaadta az előtte álló embernek, aki most a megtestesült és két lábon járó Sukoró József volt, a hivatalos hivatalosság hivatalnoka. Semmi Józsi-szerűség nem volt benne. Sukoró József elvtárs visszaadta az öreg személyi igazolványát, de úgy látszik, a tekintélyes intézmény pecsétjétől a munkahely rovatban, egy kicsit zavarba jöhetett, mert valamivel Józsi- szerűbben mondta: — ... hát ha kérem, ebben a Császár kontra Rátkay ügyben tetszett jönni, akkor abban ugye kérem, én csak a tanácselnök engedélyével adhatok felvilágosítást. — Sukoró úr, azt se tudom, hogy ki az a Császár, azt se, hogy ki a Rátkay, pláne azt, hogy kontra. Nyomozok. Sukoró úr, nyomozok, fáradtan, öregesen, betegesen. Tudja, ez olyan megszállottság. Biztos maga is volt már így dolgokkal. Egy barátom nyomát keresem. Ha lehet az embernek nyoma itt a földön. — Hát én azt kérem nem tudom. De biztos nem Császár kontra Rátkay? — Józsi, ne izélj már! A hang tulajdonosa generalisszimusz volt Sukoró úr lelkében, mert azonnal és véglegesen Józsivá, sőt Józsikámmá szelídült. — Hát ha meghívhatom az író elvtársat egy kőbányai világosra, mert az a legjobb itt, kérem, s nekem mindig van itt rezerválva. — Elfogadom, Sukoró úr, de csak ha viszonozhatom, és ha természetesen a hölgyek is megengedik... — Nekünk szolgálatban inni nem szabad, riporter elvtárs, de rabicot természetesen ... __ ? ? ? — A rabic — ál-fal, tetszik tudni! Namármost egy féldecis pohárban — tea, az ál-konyak, tiszta víz ál-cse- resznye. Az ára a mienk, a vendég kedves volt, kiszolgáló józan marad, mindenki jól jár. — Hát akkor, ha megengedik ... négy whiskyt kérnék — mondta az öreg. (Folytatjuk) 2. Az olasz férj Válása és Roberto Rossel- linivel folytatott liezonja miatt Ingrid Bergman 1949-ben a filmtörténet egyik legnagyobb botrányába került. Tíz éven keresztül játszotta az örökké szép, romantikus asszonyt, a „Casablancádban Humphrey Bogarttal, az „Akiért a harang szól”-ban Gary Cooperrel, a „Gázlángéban Charles Boyer-val — kedves, gyengéd, támogatásra szoruló nőt. És az „Orléans-i szűz” szentté avatta Amerikában. Elege volt Hollywoodból, újat akart, modernet, Rosel- lini neorealista sorsfilmjeiben akart játszani, azokban a lélegzetelállító produkciókban, melyek tele voltak dilettantizmussal, naivitással és zseniális intuíciókkal. Ez az ügy, mely Stromboli szigetén kezdődött, széttörte az Ingrid Bergmanról szőtt legendát. Amerika első számú kasszasikere, akit bálváT nyoztak, imádtak, aki a „St. Marien harangjaiéban egy apáca szerepében egész lánycsapatokat vett rá a kolostorba vonulásra, megcsalta őket egy olasszal. Csak bolond lehet, csak kábítószerélvező, meg kell menteni — mondták ekkor. A férje Rómába repült, a szállodában találkozott vele, mialatt Rossellini a ház körül éles kanyarokat írt le, és úgy dudált, mint egy őrült. Tudnia kell, hogy ő ott van, készen arra, hogy megmentse, elrabolja, megszabadítsa a hitvesi karmokból. Maradt. És utána jött a kritika okozta trauma, belekarmoltak áldozatukba, régi filmjeit szögre akasztották, később Rossellini filmjeiben játszott szerepeit ízekre szedték, ezeket az erőtlen, labilis, mélabúval átitatott figurákat. Ez volt Ingrid Bergman számára a legnagyobb sokk. Pont ő, a természetes, az ál- mélkodó, a soha nem számító, aki jóhiszeműségével abszolúte alkalmatlan ilyen botrányokhoz, ő került a vádak forgatagába, melynek a megfilmesítése ártott volna neki. Rossellini úgy tört rá, mint Zeusz, aki Danae-t az aranymámorba vitte. Most vette csak észre, mennyire megfosztották saját természetétől, műtárgyat csináltak belőle, közvagyont. Rossellini, akihez 1950-ben ment feleségül, memoárjában drámai jelenetek közepette jelenik meg, mint egy ősállat, aki kicsapongó, kiszámíthatatlan, aki elméleteket zabái, és filmeket köp, aki a feleségét öngyilkossággal, féltékenységgel és megjátszott szívrohamokkal kínozta. „Mindent, amit Rossellini- ről írtam, elküldtem az olasz gyerekeimnek, Robertinónak, az ikreknek, Ingridnek és Isabellának. Döntsék el ők, bekerüljön-e a könyvbe?” Felhívtak, és azt mondták: „Mama, ez olyan komikus, hogy bent kell maradnia. A papa egy lehetetlen ember volt, de éppen ez volt bennne a bolondos.” Következik: 3. A vizsga Új kiadásban Berecz Dános tanulmánya I Második bővített és javított kiadásban a napokban kerül a könyvesboltokba Berecz János Ellen- forradalom tollal és fegyverrel 1956 című kötete. Mint a második kiadáshoz írt előszóból is kitűnik, a magyar kommunisták és a határon túli forradalmi mozgalmak is fontos történelmi tapasztalatok tárházának tekintik a magyar- országi szocializmus 1953— 1957-es történetét. A kötetben részletesen elemzi a szerző az 1956 előtti nemzetközi helyzetet, hazánk akkori belső állapotát, az ellenforradalom előestéjét, a szocialista erők harcát az ellenforradalmi lázadás és árulás ellen, valamint az ellenforradalom fegyveres szétzúzását. Szól a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának körülményeiről, bemutatja a forradalmi ellentámadás megszervezését, a szocialista konszolidáció első lépését az előző kiadás óta bővített új fejezetben, amelynek címe a szocialista konszolidáció alapjai. Második kiadásban lát napvilágot Szenes Iván tanulmánykötete is, a Kommunista Párt újjászervezése Magyarországon 1956- 1957 címmel. A szerző elemzően végigköveti a munkásosztály forradalmi pártjának újjászervezését hazánkban az 1956-os ellenforradalmi lázadás leverése után. Vizsgálja szervezeti fejlődését, a párttagság létszámának összetételét, a párt választott szerveinek, illetve függetlenített apparátusának alakulását, valamint az ezekkel összefüggő eszmei, politikai folyamatokat. Nézzen be % a KELET Áruházba 1981. október 22-én, 18—20 óra között! 30%-os árengedménnyel vásárolhat egyes lakástextiliáikat, cipőket, kötött-divat cikkeket. AMÍG A KÉSZLET TART! (1623)
