Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-21 / 247. szám
1981. október 21. Kelet-Magyarország 3 A látszat A SPÓROLÁS nem takarékosság. Gyakorta mondjuk ezt, s az élet is emellett érvel. A földtől elspórolt műtrágya, a termékből hiányzó anyag, a szükséges de meg nem épült létesítmény ára jelentkezhet papíron mint statisztikai adat, de vajmi keveset ér a valóságban. Szerencsére ellenpélda is van. Egy beregi termelőszövetkezetben mesélték: 6 millió forintot költöttek egy új gépszínre, szerelőcsarnokra, s mindarra, ami ehhez tartozik. Nem is akad párja a környéken. Ma? Most? Amikor a beruházásokat visz- szafogjuk? Igen — felelik, hiszen ez a drága az, ami olcsó. És sorolják: egy-egy komoly gép egy gumiabroncsa 18 ezer forintba kerül. Van olyan munkagép, mely több milliót ér. A gépek kihasználását gyakran gátolja az alkatrészhiány. Ezekután el lehet képzelni azt, hogy milliók álljanak télen-nyáron a szabad ég alatt? Az takarékosság, ha nincsen gépszín, s jégbefagyva pihen, rozsdásodik, ázik a masina? Egy másik példa végkicsengése is hasonló. A fél milliós baromfiállománynak fűteni kell. Nem régen vettek egy olyan nyugati automatát, mely szabályozza a hőt, a fűtőanyag mennyiségét. Elérték: egy év alatt megtérült a beruházás, s egy kiló csirke előállításakor maximum 22 fillér az energiaköltség. RÉGI MONDÁS: mindig az olcsó a drága. így van ez a beruházásoknál, a takarékossági intézkedések meghatározásánál is. Szűk prakticiz- mus, csupán mai adatok érdekében feláldozni a holnap sikerét. A takarékoskodás a gazdálkodás része. Nem öncél, nem kipipálandó feladat. A jó szakemberben az okos gazdálkodás vágya benne éL Ezt mutatta az is, amikor a nyíregyházi piac építkezésén, művezető és építésvezető egyaránt azt latolgatta: mi volt az, amit gondosabb tervezéssel, átgondoltabb munkával olcsóbban lehetett volna megoldani, mégpedig a minőség romlása nélkül. Nem néhány száz vagy millió papíron kimutatott forint jelenti tehát az okos takarékoskodást. A termékben kell realizálódnia ennek. A munka végeredménye, a termelői ár, a megtermelt áru minősége kell, hogy tükrözze azt; valaki vagy valakik lehetőségeinkkel miként élnek. AZ ÉSSZERŰ gazdálkodásról beszélve valaki így fogalmazott: ha egy tanteremben kikapcsolunk egy fénycsövet, kevesebb lesz a villany- számla. De idővel pénzt kell adni szemüvegre, csökken a tanulás intenzitása, könnyezik a gyerek, hibás lesz a munka. Megéri? Nem. Inkább tegyünk egy plusz fénycsövet. Legyen magasabb a villany- számla, de gyorsabban és könny nélkül okosodjanak a gyerekek. így igaz. A látszat csal. A látszattal megcsaljuk magunkat. Ki mondhatja tehát, hogy éljen a látszat?! (bürget) LÁBUJJHEGYEN A ki lábujjhegyre áll, az feltehetően el akar érni valamit, vagy nagyobbnak akar látszani önmagánál. Ez a közhelyes igazság most jutott az eszembe, hogy diákok beszélgettek mellettem. Első-másodikos gimnazisták. Csakúgy repkedett a szájukról, hogy az ő évfolyamukon így, az ő évfolyamukon úgy ... Emlékszem, hogy valamikor a gimnáziumokban osztályok voltak, nagyobb intézetekben betűvel jelölve. Most a beszélgetésből a betűjel is elmaradozott, az osztály szót a gyerekek csoportra cserélték. Ha a még csak pelyhedző bajuszok és a még bizony vi- háncolós nagylányságuk nem árulkodott volna a korukról, akkor egyetemistáknak vagy főiskolásoknak nézhettem volna őket. Nem lenne érdemes írni erről, ha egyszeri történet lenne. A minap viszont az óvodában hallottam a kis-, közép- és nagy évfolyamról, ami azért is túlzás, mert az évfolyam nem egy évet jelent. És pedagógus ismerősöm is van, aki idén már nem első osztályosokat, hanem első évfolyamot tanít. Nos ez a hat-hétéves évfolyam lehet mórikálósan kedves új szokás, de lenne hozzá egy javaslatom: álljunk mind a két lábunkon lábujjhegyre. Ne legyen többet fizika tanár, latin tanár, ne legyen bizonyítvány csak index. Az első évfolyamot tanító ismerősöm is megnyugszik akkor, hiszen egymagában is lehet tanszék. És hogy két szék között a pad alá ne essünk, az egyetemeken majd bevezetjük az óvodai szóhasználatot, így legalább játék foglalkozásnak becézhetjük o nehezebb szigorlatokat. A fenti család-, történelmi és kulcsregényt alkotta: (tha) Nagykállóban a KEMÉV mészoltó telepén a dolgozók műanyag zsákokba csomagolják az oltott meszet. Tiszadobi újdonságok Nagyban javult a kereskedelmi és vendéglátás Tiszado- bon. 11 millió forintos beruházásból épült a Tiszavasvári ÁFÉSZ új ABC-áruháza és vendéglője. A dobiak maguk is kivették részüket az építési munkából, 4380 óra társadalmi munkával járultak az új létesítmény megvalósításához. Első képünkön: 1,7 millió forintos árukészlettel áll a vásárlók rendelkezésére az ABC. Második képjinkön: kényelmes körülmények között fogadják a vendégeket az étteremben. (Elek Emil felvétele) A MUNKA JUTALMA AZ IZZÓBAN Érdem szerint Gyárakra kevésbé jellemző rend és tisztaság fogadja a belépőt az Egyesült Izzó kisvárdai fényforrásgyárának csarnokaiban. Ez itt nem feltűnő, úgyszólván kötelesség, hiszen pontos, precíz, s nem utolsósorban tiszta munkát követel a lámpagyártás. Sokszor már egy-egy ujjlenyomat is selejtté csökkenti a különben hibátlan terméket. A munkapadok előtt nők ülnek, végzik az aprólékos, nagy kézügyességet igénylő munkát. S a munka jutaíma — a bérezésen túl — a pérmium. Hogyan differenciálják a jutalmakat? Erre kerestünk választ. Ledolgozott idő után — Talán nincsen nehezebb dolog, mint igazságosnak, ob- jektívnek lenni. Jutalmazáskor tárgyilagosnak, elfogulatlannak kell maradni — vallja Orosi József né, a munkaügyi osztály vezetője. S hogy ez mennyire így van, azt a Felszabadulás szocialista brigád tagjai válaszolják meg. Kilencen dolgoznak együtt, munkájuk a gépkocsik fényszóróiba kerülő halogénlámpák állványainak szerelése. Nem köny- nyű munka naphosszat az asztal fölé hajolni, állandó figyelmet, összpontosítást igényel, s nem utolsósárban szakmai jártasságot. Csak ennek ismeretében lehet anyagot megtakarítani. — Lehet bizony — mondja nyomatékosan Pataki Margit. — Gondos munka mellett négy-öt százalék anyag maradhat. A megtakarítástól függően kapják a brigádtagok az anyagtakarékossági prémiumot. — A brigád anyagkihozatalát számítják, s eszerint az első félévben négy százalék anyag maradt meg — szól közbe* Nagy Mária. Ebben az esetben a prémium differenciáltságát a ledolgozott munkaidő adja, ugyanis nem mindannyian egyforma értékű anyaggal dolgoznak. Viszont a mennyiségi pérmiumnál már más a helyzet, azt konkrétan lehet mérni. Ezért jobban is ösztönzi a dolgozókat, s a különbség itt érvényesül két ember között a legjobban. Havonkénti értékelés A mennyiségi prémium sorsáról a szakszervezeti bizalmi, a csoportvezető, a művezető és a brigádvezető dönt. — A differenciáltság már azzal is megnyilvánul, hogy a szakmunkásokat nagyobb mértékben jutalmazzák a betanított munkásnál — említi meg Somogyi József műszerész. — Havonta értékeljük az egyénenkénti teljesítményt, s negyedévenként kap prémiumot a túlteljesítő — mondja Balázs Mária brigádvezető. — Azért a mennyiség sokszor nemcsak tőlünk függ — így Pataki Margit. — Mert van, amikor kevesebb állványra van szükség, akkor pedig hiába gyártanánk, raktárra nem érdemes. Én legutóbb ötszáz forint prémiumot kaptam. Nagy Mária négyszáz forintra szolgált rá, míg Somogyi József szintén ötszázat kapott. — Mondjam azt, mi kiszolgáltattak vagyunk? — kérdezi kissé mosolyogva Somogyi József. — Persze ez így nem teljesen igaz. A műszerészek is elősegíthetik a nagyobb teljesítményt. Ha meghibásodik a gép, a mi érdekünk is a mielőbbi javítás. Szerencsére jók a gépek, nem sok probléma van velük. A harmadik negyedévi értékelést most végzik a gyárban. Az október 26-i fizetéA határ menti árucsere, illetve a hagyományos áruházi hetek keretében 2 millió 300 ezer deviza rubel értékű áru érkezik az idén megyénkbe. Cserébe ugyanilyen értékben küldünk hazai termékeket a külföldi partnerek részére. A napokban megkezdődtek a jövő évi forgalmat előkészítő árukiválasztások, szerződés- kötések. Október 13-án és 14-én Ungváron közös árubemutatót szervezett a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat és a Kárpátontúli Szövetkezetek Szövetsége. Ez alkalommal mindkét fél azokat a termékeket állította ki, melyeket felkínál partnerének az 1982. évi árucserére. Az ungvári bemutató kapcsán megtörtént az első határ menti árucsere-forgalomra vonatkozó szerződéskötés. Míg az idén 530 ezer deviza rubel értékben cserélt árut a Kelet- Szövker. és a Kárpátontúli Szövetkezetek Szövetsége, addig 1982-re 1 millió 250 ezer deviza rubeles (azaz mintegy 3Ó millió forintos) árucserét sével mindenki megkapja munkája megkülönböztetett jutalmát. 3200 forint a brigádnak Van még egy premizálási forma, a brigád jutalmazás. Ez nem kimondottan a termeléshez kapcsolódik, itt már a társadalmi tevékenységet, a vállalt és elvégzett feladatokat értékelik, a kapott pénzt közösen osztják el. — Szeptember közepén 3200 forintot kapott a brigád, s persze mondanom sem kell, nem könnyű az elosztása kilenc ember között — mondja Balázs Mária. — Figyelembe vettük az egyes emberek társadalmi munkáját, aktivitását, s csak ezután döntöttünk közösen. S hogy ki mennyit kapott? Nos, a brigádvezető hatszáz forintot, Pataki Margit négyszázat, Nagy Mária és Somogyi József háromszáz-háromszáz forintot, s a többiek is hasonló összeget. — Azért úgy mindenki egyetértett az elosztással. Ha háborgunk is néha magunkban, azért érezzük és tudjuk mennyit dolgoztunk a közért. Találkozik a véleményünk — mondja végezetül Pataki Margit. Sipos Béla határoztak el. A szerződést aláírta a Hungarocoop és a Szojuzkopnyestorg vezérigazgatója is. Jövőre a megállapodás szerint a szokásosnál több cikket vonnak be a határ menti kereskedelembe. Ennek során többek közt nagy meny- nyiségű konzervet (főleg olajos halat), kerékpárokat, vodkát, pezsgőt, autó hűtőszekrényt, kenyérdobozokat, szőlőpréseket, barkácskészlete- ket, zománcozott edényeket, játékokat hozunk a Kárpá- tontúli területről. Mindezek fejében például bőrdíszműveket, kötöttárukat, filctollakat, tésztaféléket, bprt, pálinkát, konzerveket küldünk. A határ menti kereskedelem és az áruházi hetek keretében érkező 2 millió 300 ezer deviza rubel értékű áru háromnegyed része már pultra került megyénkben. A jövő évben várhatóan elérjük a 3 millió deviza rubeles (azaz mintegy 90 millió forintos) áruforgalmat. (házi) Termékbemutató Ungváron Szerződéskötés határ menti árucserére Útközben Bontás Nézem a felbontott nyíregyházi Mező utcát. A város legszebb és nyilván legdrágább útja ez, amelyen néhány év múlva nagyon kedvező feltételek között indulhat mega beépítés. Az évtizede épült, de a jövő számára is korszerű útnak nagyon mostoha sorsa van. Nincs esztendő, hogy ne árkolnák fel, ne vágnák keresztbe. Laikus a kérdés, de mégis megkockáztatom: meddig bírjuk még pénzzel, hogy a város távlati fő közlekedési ütőerét, egyik legdrágább útját állandóan felbontogassák? Egyszer talán a koncepció szintjén is érdemes lenne megnézni, hogy a sok bontás, újjáépítés helyett nincs-e valami más műszaki megoldás. De legalább a jövőre gondolni kellene, hogy másutt — ha már mindenképpen főút alá akarják helyezni a vezetékeket — szanáljanak tíz méterrel többet, s zöld sávba fektessék a csöveket, vagy legalább a gerincvezetékeknél vegyék elő az évek óta csak emlegetett köz- műalagutak elgondolásait. Táblák Tíz évig volt kedvenc témám, de a visszatérő lehetőségtől most elestem. Mégsem azt írom, hogy „sajnos”, hanem azt: „végre". A nyár végén ugyanis ízléses, kék-fehér útjelzőtáblák kerültek Nyíregyháza főútjaira és Sóstógyógyfürdő felé mutatnak. Nem kell már találgatnia, kérdezősködnie a városba érkező idegennek, hogy merre is van Nyíregyháza gyöngyszeme, gyógyfürdője, múzeumfaluja, kempingje, vadasparkja, gyönyörű erdője. Az sem zavart, hogy ezek a táblák az idegenforgalmi szezon végére kerültek az utakra. Itt vannak, ez a lényeg, a szép őszön, s a következő szezonban már könnyítik a tájékozódást. Köszönet érte a vendéget tisztelő nyíregyháziak nevében. Szemét Elszomorodok, valahányszor szombat délután járok a Hatzel téren, a Csillag utca környékén, Nyíregyházán. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a szeméttelep is rendezettebb, mint ami a hetivásárok után uralkodik ezen a környéken. Tudom, átmeneti az állapot, de már vagy két éve tart. Megfejteni nem tudom, mi akadályozza a megoldást, a piac utáni takarítást. Egyre viszont gondolok. Szombat délután van, s a tanácsi közegészségügyi ellenőrök, a KÖJÁL illetékeseinek munkaideje már lejárt. Mert szerintem csak egyszer kellene megnézniük, élnének lehetőségeikkel, s kioszthatnának néhány ezer forint bírságról szóló határozatot. A környék lakóinak legnagyobb örömére... M. S.
