Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
hhhhhhhhhhhhhhhhhhi Diákkörök Szegeden A jubileumi diákköri találkozó emlékplakettje. Tíz évvel ezelőtt a nyíregyházi és a szegedi főiskola történelem szakos hallgatóinak diákköre találkozót szervezett. Korábban is volt kapcsolatuk a diákoknak egymással, de akkor elhatározták, hogy a többi főiskola bevonásával rendszeresen megtartják a Történelmi Tudományos Diákköri Találkozót. Az idén, október 2—4-én ott voltak Szegeden a régiek is, hogy ismét beszámolhassanak munkájukról, újra láthassák egymást, találkozhassanak tanáraikkal és megismerhessék a nyomukba lépő mostani hallgatókat. Nyíregyházát akkor is, most is én képviseltem. • 1971-ben a történelem szakosok által szerkesztett és írt Krónika című folyóiratban a tudományos diákköri munka fontosságát kutatva két kérdésre kerestem a választ: mi a jelentősége a pedagógusképzésben, és mit adhatnak az első próbálkozások a tudománynak? Emlékszem, milyen nagy energiát igényelt annak idején a ma oly egyszerűnek tűnő válasz. Nevezetesen az, hogy megtanultunk alkotó módon dolgozni, hogy egy-egy kisebb, legtöbbször helytörténeti téma feldolgozása kiindulópontja lehet későbbi munkáknak, de önmagában is értékes, ha becsülettel, mély, alapos tudásra támaszkodva, a kutatótól elvárt nagy felelősséggel írjuk le az eredményeinket. Ennek jelentőségét a tanárjelölt személyiségének kialakításában nem lehet tagadni. Ha egy tanár a saját szakjával lépést akar tartani, akkor a diploma megszerzésén túl is foglalkoznia kell az újonnan publikált eredményekkel. A módszer és igény elsajátításában nagy segítséget adhat o diákkör, amelynek legnagyobb előnye, hogy a kollektíva és tagjai képesek egymás támogatására: bírálattal, javaslattal vagy egyszerűen a figyelem ráirányításával egy érdekes jelenségre, vitára, könyvre stb. Hogyan? Egy jól működő diákkörben ugyanis nemcsak az egyéni kutatómunka folyik, hanem még számos mód adódik. A tagok közvetlenül is segíthetnek egymásnak. A tíz évvel ezelőtti megállapításaimat azért tartottam szükségesnek felidézni, mert annak ellenére, hogy a diákköri munkáról országosan is több versenyen lehet beszámolni, magáról a diákkörről azonban keveset tudnak. Jóllehet, mint az önképzés egyik formájának, olyan régi elődje van, mint a nagymúltú kollégiumok önképzőkörei. Szegeden impozáns program várt valamennyiünket. Megjelent a- Krónikának, amelyik immár valamennyi főiskolás diákkör jubileumi száma és egy ez alkalomra készített emlékplakett. Tudva, hogy a diákkör elsősorban erkölcsi támogatást kapott régen, most azt kérdeztem, miből telt minderre. A válasz? A hallgatók hétvégeken szüretelni jártak, és keresetüket — 11 ezer forintot — felajánlották a rendezvényre. A találkozó rangját emelte, hogy jelenlétével és felszólalásával megtisztelte Szendrei János főigazgató, a matematika tudományok kandidátusa. Ezután a mostani hallgatók főiskolánkénti képviselője mutatkozott be. A társadalmi különbözőségek újratermelődése oktatási rendszerünkben; az aratási munka néprajza; Nyíregyháza régi malmainak története; Pilsudszki hatalomátvételének társadalmi háttere; az általános iskolai szakkörök helyzete; Szeged népesedési viszonyainak kutatása — ezekről a témákról rövidesen parázs vita, beszélgetés alakult ki. Az egyébként esetleg lámpalázas hallgató önfeledten válaszolt, vitázott tanárral, diákkal. Nem volt más cél, csak az: hogyan lehetne a felvetett problémákat minél jobban, megoldani. A jubileumi találkozón megjelent „öreg” diákkörösök — most zömmel levéltárosok, múzeológusok és csak néhányan tanárok — arról faggattuk egymást, hogy jelenlegi munkahelyeink hogyan segítik továbbhaladásunkat. A kép változó. Van, akit munkahelye ösztönöz, más alig tudott Szegedre is eljutni. De egyben valameny- nyiert egyetértettünk: jó lenne a baráti tanács, a fiatal szakemberek első lépéseit egyengető kollektíva. Így nem őrlődne fel a lendület, amit hallgató korában mindenki diákkörösként megkapott. Láczay Magdolna udvarán zajlott le. Ezen a számomra oly ünnepien emlékezetes napon csak Bartók és Kodály művei szerepeltek. Gyönyörű tavasz volt. Magyarország még nem lépett be a világháborúba, még csak a „visszacsatolások”-ról szavaltunk. Hogyan és honnan tudhattam volna tehát, hogy az a nagyon nagy ember már Amerikában, milyen gondokkal küzd? Hogy míg mi éneklünk, mit ír Reiner Frigyesnek Westportba? „...megkaptam ugyan a preexamina- tionra vonatkozó kérelmem elfogadását, de közben... új szabályzat lépett életbe. E szerint 2 kezes (amerikai állampolgár), vagyis sponsor kell most erkölcsi és anyagi affidavit adására, az „erkölcsi” része a dolognak nem súlyos probléma, de az anyagi kezesség .. . Arról van szó, tudnál-e két ilyen embert szerezni, aki erre vállalkozik. Számunkra ez rendkívül kínos dolog, és ha csak magamról volna szó, úgy abbahagynám az egész ügyet, hogy még ... De kiskorú fiunk ide- hozatala van kockán... A Columbia University alkalmazásomat a jövő évre meghosszabbította ..., de ez a szerződés most már nem elég a bevándorlási hatóságoknak ...” Mi csak énekeltük á jó előre begyakorolt dalokat az evangélikus gimnázium udvarán, tátogatván a szánkat, mint a fecskefiókák, ha az anyjuk közeledtét érzik. A zárószám a Glória volt, amit Kodály maga vezényelt. Utána még beszélgetett is keveset a gyerekekkel, s minthogy én az első sorban álltam, furcsa tekintetével engem is megnézett; nem szólt Bartók „iker-csillaga” hozzám egy szót sem, csak hosz- szú ujjaival megsimította apró-hajú fejemet. Másnap a tanárok azt beszélték — magányosan bóklásztam körülöttük a szünetben —, hogy az újságok azt írják: Kodály Zoltán Glóriájának békevágya az 1400 diák hangján a mennyekig hatolt. Meddig hatolt, meddig sem, de nemsokára már a szegény magyar bakák masíroztak a keleti frontra. Hogy miért tartozik ez éppen Bartók 99 leveléhez? Talán azért, mert a vékony kötetből is pontosan értem-ér- zem őt? Ahogyan az alig felnőtt ember — alkotói szinten értve —, a régi római katolikus családban felnövekedvén, oly mély meggyőződéssel veti le magáról az istenhitet? „A biblia csudálatos következetességgel éppen a földi igazságok ellenkezőjét hirdeti, hiszen nem az isten alkotta az embert saját hasonlatosságára . .” — írta Vésztőről Budapestre Geyer Stefinek, majd folytatván, „... roppant mohósággal estem neki ateista könyveknek.” Szerénytelenség ugyan, de nálam is körülbelül négy évet vett igénybe a római katolikus dogmatizmus köpenyegének levetése. De más kérdésben is mily következetes. Bartók nyilván anyanyelvi szinten írt és beszélt németül. Mire kéri mégis 1906-ban nénjét, Voit Irmát? Kéri? „Válaszban megengedett nyelv: magyar, francia, angol, spanyol, portugál, tót és latin.” Később ehhez kapcsolódott a belényesi loan Busitiával való barátsága révén a román is. Bartók egyetlen egyszer elfogadott egy vidéki, nagyúri meghívást. Az esti vacsora után másnap reggel korán volt az ébresztő, az úri társaság vadászatra indult. Invitálták természetesen őt is. Nem tartott velük. Beült szépen, csendben a kastély nagy mosogatókonyhájába és hallgatta a magyar és oláh asszonyok beszélgetését, nézte szinte órákon át vasalásukat, beitta dú- dolgatásaikat. S még azt is észrevette mángorlás közben, mennyire tiszták az asszonyok kivillanó alsóneműi. Itt jól érezte magát. Meg az erdőben. Fölfigyelve minden neszre, jöhettek azok a fűszálak közül, vagy az énekes madaraktól. Itt, így, nagyon is fel tudott oldódni. Vagy nem ezt zengi a Cantata Profana? Számomra igen. Miként számomra a „Mandarin” a legyűrhetetlen alkotásvágy és az alkotás beteljesülésének himnusza. 'Szatmári uzeum Ritkaságnak számító állandó kiállítás nyílt a közelmúltban a mátészalkai Szatmári Múzeumban. A szekerek, szánok, gazdasági eszközök bemutatója egy fél évtizedes gyűjtő, rendszerező munka eredménye. A szatmári nép gazdálkodásában nélkülözhetetlenek voltak a fából, vasból készített használati tárgyak, eszközök. Talán az utolsó pillanatban figyeltek fel erre a Szatmári Múzeum munkatársai és mentették, ami még menthető. Elek Emil felvételei A patkolókovács eszközei és munkadarabjai. Darálók, hombárok, a paraszti termelő tevékenység eszközei. Régen a búbos kemence majdnem minden háznál megtalálható volt. Impozáns program, műhelybeszélgetések Alkatrészeiben látható a szekér.
