Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
HAZAI TÁJAKON FILMJEGYZET Kastély a Bodra völgyében Gondolattöredékek a Mephisto-ról Az Aggteleki hegység fő közlekedési tengelye, a Bód- va völgye Tornanádaskáiól egészen a Sajóval történő egyesüléséig régen ismert és közkedvelt kiránduló útvonal. Az olykor szeszélyesen kanyargó, festői folyócska völgyének történeti és építészeti büszkesége is van: az előbbi Bors vezér hajdani földvárának helye, az utóbbi Edelény korai barokk kastélya, mely messze kimagaslik hasonló korú kastélyaink közül. Bors vezér vára Elsőként Bors vezér váráról érdemes említést tenni, mert kiváló katonai érzékkel kiválasztott fekvése remek kilátást nyújt a környező erdőségekre és a Bódva folyó kanyargó útjára. Ez a magaslat őseink által sem véletlenül nyert figyelmet: hiszen éppen jó kilátási viszonyai, természetes védettsége tették alkalmassá vár, erőAz eáeiényi vére — G B, Carlone olasz származású egri építész vagy J. L. von Hildebrandt — még a legújabb kutatások sem merik leadni a végleges szavazatot, Ős fák a parkban A-kastély, melyet restaurálása (1965—68.) óta szépen gondozott, gyönyörű ősfákkal dicsekvő park vesz körül, óriási kovácsoltvas kapubejáraton közelíthető meg. A helyreállítás során gondosan ügyeltek arra is, hogy a kastély visszanyerje eredeti szépségét, formáját, jellegzetességeit. A főbejárati oldal különleges héttengelyes, négyszintes, kiemelkedő homlokzatrésszel — emeletenként eltérő ablakformával, Az épület belsejét dí- szító szín pompás, mozgalmas 18. századi rokokó falfestmények üde életörömöt sugároznak.* Korabeli forrásokból tudkastély juk, hogy a kastély parkja óriási kiterjedésű volt különböző rendeltetésű épületekkel — istállókkal, télikertekkel, vadászházakkal. A park jelenlegi területe jóval kisebb az eredetinél, de bőven kárpótolja a szemlélőt a folyó és a kastély harmonikus együttesének szépsége. Borsodi víz Edelény, a nyaralóhely jellegű község is tartogat érdekességet: 133G körül épült református temploma a többszöri újjáépítés ellenére a templom belsejében és a templomudvar felől még mindig tisztán mutatja az első változatként épült tiszta, gótikus eredetet. Rövid körsétánk során visszakanyarodhatunk ismét Borsod község felé, ahol az itt fakadó kénsavas-szénsavas gyógyvízzel, a borsodi vízzel 'frissíthetjük fel magunkat. Révy Eszter Remek dolog, amikor valaki kiemelkedő alkotással teszi le á névjegyét a művészetben. A film történetében — annak ellenére, hogy rendezéssel „kiugnani” az ismert körülmények miatt sokkal nehezebb, mint költőként, zenészként, festőként hírnevet szerezni — akad néhány ilyen példa. Nálunk, Magyar - országon is volt egyszer egy csapat, melynek tagjai a hatvanas évek közepe táján ifjú fejjel kaptak lehetőséget tehetségük bizonyítására, ők — Gaál, Kosa, Sára és a többiek — kiváló művekkel hálálták meg a bizalmat. Közéjük tartozott Szabó István is. 1963-ban, huszonöt évesen diplomázott a főiskolán, de a nemzetközi filmvilág ekkor már ismerte és becsülte. Indokoltan, hiszen a Variációk egy témára, a Koncert és a Te akármelyik mesternek dicsőséget hozott volna- fiatalon ritkán szoktak ilyen érett filmekkel jelentkezni. 1964-ben készült az Álmodozások kora. A nagyjátékfilm tovább emelte Szabó István ázsióját. Korszakos jelentőségű * lírai önvallomásnak tartották — annak tartják ma is — s mindenki azt várta, hogy menetrend'szerűen következzék a folytatás. Jegyzetem első mondata kiegészítésre szorul. A je:" lentős teijesítmény óhatatlanul azzal jár, hogy a mércét ehhez igazítják. És a rendező könnyen megkaphatja a magáét azért, mert — uram- bocsá’ — nem jutott fel a Parnasszus tetejére. Pedig már járt ott. Valami ilyesmi történt Szabó Istvánnal is: elég sűrűn megmosták a fejét annak ellenére, hogy forgatott néhány eredeti filmet. „Jó, jó — mondogatták —, de hol van ez az Álmodozások ko- rá-tól?” Valljuk meg őszintén, a bíráló megjegyzések egy része indokolt volt. Mintha túlságosan sűrűn ismétlődtek - volna a megszokott motívumok, kissé elkop- tatottá váltak az eszközök, a mondanivaló is nélkülözte a kirobbanó eredetiséget. Azért írtam ilyen hosszasan Szabó István előéletéről, mert most a legcsekélyebb fenntartás nélkül kell ünnepelni. A Mephisto-val a még mindig csak középkorú .rendező új magasságokba emelkedett. Ez a film minden bizonnyal minden idők legjobb magyar alkotásai közül való és kétség sem férhet hozzá: helye lesz az egyetemes kultúrában is. ★ Klaus Mann regénye — amely a Mephisto alapanyagát szolgáltatta — szinte szikrázik a gyűlölettől. Érthető, hiszen az író, Thomas Mann fia, személyes és családi sérelmeit is meg akarta torolni a könyvvel. Szabó István — Dobai Péter társaságában — kicsit megszeU- dítette az indulatokat, a lélektani indítékokat pedig elmélyítette. A rendező nem a személyek és helyzetek behe- lyettesíthetöségét tartottá szem előtt, hanem a jelleböző magabuTaMorm^átlmSc és a társadalmi-művészeti tanulságoknak általános érvényét. ★ Miről szól a Mephisto? Elsősorban az alkalmazkodás lehetőségeiről és következményeiről. A konformizmus csapdáiról. A „mindenkinek tetszeni” filozófiájának'veszélyességéről,4 A karri er vadászat elvtelenségéről. A színésznek, aki szinte a porból emelkedik a trónusokig, nincsenek ördögszarvai. Minden kétséget kizáróan tehetséges, sokszor kifejezetten rokonszenves is. Ez a Mm egyik nagy „találmánya”: a negatív életvitelt esetenként pozitív emberi gesztusok kísérik. Mi nd annyi unkiban szunnyad valami Mephisto- ból. Valamennyi Mephisto- ban nem halt meg teljesen a jóság síró vágya. A film további „rétegeiről” csak futólag szólhatok. Művészet és ideológia. Hatalom és kultúra. Célok és eszközök. Közélet és magánsors. Barátság és szerelem. Minden „címszóhoz” hozzáfűzi a maga kommentárját a rendező s Mephisto körül varázslatosan élő atmoszférát teremt. Koltai Lajos felvételei rendkívül s zuggeszt ívek. Klaus Maria Brandauer, a. címszereplő különleges átéléssel alakítja szerepét, de a többi színész is kitűnően dítés építésére. Igaz, miután e vár legelső erődítéseink közé tartozik, kő helyett földvár védte a környék lakóit. Oly eredményesen, hogy bár a tatárok felégették, végleges pusztulása csupán a török hódoltság idején következett be. De addig igen sok szolgálatot tett a környék lakosságának, és ezért talán érthető is, hogy építtetőiéről, a legendás Bors vezérről nem csupán a hajdani várat, hanem az egész megyét elnevezték. Titokzatos építők Bors vezér vára 1604-ben még egy igen fontos csata színhelye is volt: Bocskai itt vívta ki egyik legjelentősebb csatáját hajdúival Básta császári hadvezér katonái ellen. Néhány kilométeres séta után szemünkbe ötlik Edelény kastélya, melyet alig néhány esztendeje restauráltak szinte teljesen eredeti állapotába visszaállítva. E ritka szép kastélyt a híres egri várkapitány, VHuillier Ferenc János építtette 1727— 1730 között. A tervezői neAhogy meglátja az ember a könyvesboltban a Gilyén— Mendele—Tóth szerzőhármas albumkönyvét, A Felső-Ti- szavidék népi építészete címmel, csupa öröm töltheti el a szívet, hiszen a cím alatt azt is olvashatja, hogy 2. javított kiadás. És a könyv 275 képe, ábrája mind-mind a mi megyénk szatmári-beregi területének gazdasági vagy lakóépületeit, harangtornyait, kisebb templomait ábrázolja. (Legfeljebb szakmai összehasonlítási okokból találunk más területeket illető utalásokat, ábrákat.) így csak a nagyobb szabású templomok, magánházak, úrilakok, kúriák, kastélyok maradtak ki a szemléből, — a szerzők körülhatárolt, elvi meggondolásai alapján. Voltak más és régebbi kiadványok, amelyek az ország építészeti hagyományaival Népi építészetünk foglalkoztak, olyan is akadt, amelyik a temetőket, fejfákat állította vizsgálata középpontjába, nem egy kutató foglalta össze megállapításait hazánk népi építkezéséről, a házfajtákról: s ezekben, természetesen, megfelelő helyet kaptak a mi megyénk egy- egy területének szokásai, — megfelelően illusztrált leírások, elemzések kíséretében. De ennyire összefogottan, együtt, egyszerre, lényegében csak ennek a vidéknek ilyesfajta emlékei, így, nem kerültek bemutatásra. A könyv előszavában Gun- da Béla említi a szerzők néhány megállapításának vi- tathatóságát: az átlagolvasó ezeken legfeljebb meghök- ken, fontosabbnak- tartja a képeket, amelyek egyenesen serkentik, hajtják az érdeklődőt arra, hogy elmenjen a helyszínre, keresse fel a szépen bemutatott művészeti emléket. Olykor ugyan csalódás érheti, mert az elemzett emlékek már nem itt, hanem a szentendrei, központi múzeumfaluban láthatók, s e változás jelzéséről olykor elfeledkeztek a szerzők, még a 2. kiadásban is. Az első kötet megjelenését követően jelentek meg az érintkező szaktudományok képviselői részéről bírálatok, éppen a jelzett kérdések körül. Az olvasó ezeket a vitákat nem ismeri eléggé, nem is tudja követni azok szándékát, lényegét. Azt viszont feltételezhetné az olvasó, hogy egy második és javított kiadás esetében a szerzők mérlegelik a leírt ellenvéleményeket, korrekciós javaslatokat és — esetleg vitatkozva ugyan —, de elvégzik a „javításokat”. Itt, erre nemigen találunk példát. így, a most, 1981 nyarán megjelent új kiadás ebből a szempontból csalódást okoz az olvasónak. Ilyen például az a bosszúság, hogy a sóstói falumúzeum bemutatásának szövege és térképvázlata mindkét kiadásban teljesen azonos, — mintha a közben elmúlt fél évtized alatt itt semmi figyelemre méltó változás nem történt volna. Ez annál kevésbé érthető, hiszen e fejezet írója kitűnő ismerője és támogatója ennek a létesítménynek. Az, hogy a mostani 2. kiadás 12 oldallal vékonyabb, mint az előző, ne tévesszen meg senkit. Most kissé gazdaságosabban helyezték el az olykor bővített szöveget; kevesebb a szellős, kisebb-na- gyobb mértékben üres oldal. Az ábrák-képek száma mindkét kiadásban 275; a szövegeket indokoló, a lelőhelyekre utaló jegyzetek száma valamennyit nőtt is az 1. kiadáshoz képest. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy az első kiadást előállító Szegedi Nyomda 'szép és tiszta képei helyett, ebben a megjelenésben, ugyanazokat szürkébb és gyengébb minőségben kapjuk — a budapesti Franklin Nyomda munkájaként. Azt azonban már sokkal nehezebb szívvel vesszük tudomásul, hogy — bár e kiadás drágább, mint elődje —, elspórolták belőle az első kiadás öt színes tábláját, éppen a tákosi templom festett színes belsőjéről. Vajon miért? Sokkal indokoltabb lett volna ugyanis, ha most legalább kétszer annyi színes belső képet mellékelnek, mint előzőleg, miVel rohamosan romlik e csodálatra méltó építészeti kincsünk állapota. Szinte jajkiáltásként kellett volna még többet megmutatni: lássátok emberek, ez megy tönkre; s játszik (főleg Rolf Hoppe, a tábornok, Karin Boyd, Juliette és Cserhalmi György, Hans Miklas megszemélyesítője). Tamássy Zdenko a kort mesterien jellemzi (s mindjárt idézőjelbe is teszi) zenei futamaival. ★ Megszámlálhatatlanul sok filmet készítettek már a fasizmusról (a készülődésről épp úgy, mint a hitlerizmus tombolásáról, meg a következményekről stb.). Talán néhány ezerre rúghat a számuk. Közöttük több tucatárud akad: sűrűn tanasztai- hatjuk á/ eredetiség 'hiányát; gyakori a fáradt ismétlés, és rutinszerű izzadmány. A témát egyébként nem szabad „ad acta” tenni. És még mindig lehet újat mondani róla. Szabó István Mephisto-ja jó példa arra, hogy az inven- ciózus művész az eikoptatott helyzeteket is képes új tartalommal megtölteni, friss összefüggésekkel feidüsítani. ★ Mesterien felépített, nagyon hatásos és fantasztikusan sokszólamú képsorokat lehet látni — és átélni — a filmben. /Ilyen a Juliette- lecke, a budapesti forgatás vagy a stadionbeli „tetemre- hívás”. Lefegyverző a látha- tó és a hal lila tó mozzanatok egysége. Szabó István felújította eszköztárát. Minden a he- lyén van és kiválóan funkcionál az alkotásban. ★ A magyar film és a magyar közönség közeledésében, a veszélyes viszony tartalmas barátsággá alakításában döntő fontosságú lehet a Mephisto. Mélységesen hiszek abban, hogy a külföldi sikerek után itthon is eredménnyé! vívja meg a maga csatáját.Veress Jó^ef ha nem segítenek az illetékes és felelős központok, hamarosan szegényebbek leszünk egy fontos népi műemlékkel. De még a múltkori öt színes képet, összesen két oldalon, is elhagyják. Szükségtelennek tartották a 2. javított kiadásban, — akár szerzői, akár kiadói „meggondolás” alapján. (Az már csak a szerkesztés „gondosságát” jelzi, hogy e második kiadás 276. jegyzetében változatlanul megköszönik Csiszár Árpádnak, hogy „közlésre átengedte a tákosi templom mennyezetkazettáiról festett képeit” ... Csakhogy most, itt, nincs semmilyen színes reprodukció! Mindkét kiadásban olvashatunk egy sor nevet: ők a felelősek a kiadásért, ők vettek részt az előkészítésben, szerkesztésben. Nem nagyon tapasztalható, hogy munkájuk nyomán javított kiadást kaphattunk ezúttal. Talán, majd, a harmadik alkalommal? Még azzal is kiegyezhetnénk. A könyvet, így is, olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk, mert mégiscsak sok-sok szépségről, megyénk népi alkotásairól, építészeti kincseiről kapunk képet, magyarázó rajzokkal, eligazító szövegekkel. (Műszaki Könyvkiadó, 1981.) M. J. n|jj| *APi MELLÉKLET 1981. október 18.
