Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

4

Kelet-Magyarország

1981. október 18.

Események címszavakban

HÉTFŐ: A szovjet kormány nyilatkozatban ítélte el az amerikai beavatkozási kísérleteket Egyiptom belügyeibe — Tokióba érkezett Jasszer Arafat a Palesztinái Felszabadítást Szervezet elnöke — Berlinben tárgyalásokat kezdett Eduardo dos Santos angolai államfő

KEDD: Népszavazással választották Egyiptom elnökévé Mubarakot, az eddigi alelnököt — Moszkvában Marjai József miniszterelnök-helyettes elnökletével összeült a KGST Végrehajtó Bizottsága — I. János Károly spanyol király háromnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett

SZERDA: II. János Pál pápa fogadta Czyrek lengyel külügyminisztert, aki előzőleg olasz államférfiakkal folytatott tárgyalásokat — Budapestre érkezett Phoune Sipraseuth, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere — Arafat tárgyalt a japán miniszterelnökkel, ez volt az első eset, hogy egy vezető tőkés állam kormányfője fogadta a PFSZ elnökét

CSÜTÖRTÖK: Nagy tüntetés Madridban Spanyolország NATü- tagsága ellen — Hidegháborús légkörben ülésezett Münchenben a NATO úgynevezett közgyűlése —• Bush amerikai alelnök Brazíliában dúsított uránium szállításáról tarPÉNTEK: Varsóban megkezdte munkáját a LEMP Központi Bizottságának plenáris ülése — Zahir Nedzsadot nevezte ki Khomeini ajatollah az iráni hadsereg új főparancsnokává — Weinberger amerikai hadügyminiszter StockholmSZOMBAT: Mitterrand francia köztársasági elnök Amerikába utazott — Országos közgyűlést tartanak a lengyel ágazati szakszervezétiek — Véget ért á ' görögországi választás kampány — Lemondott a holland kormány

remények, amelyeket GörögA héten is a belpolitikai viták középpontjában állt az NSZK-ban a múlt heti nagyszabású békemenet. Képünkön: tartalékosok katonakönyveiket aggatták fel a bonni utcákon a nukleáris fegyverkezés elleni tiltakozásul.

A hét három kérdése

O

Brezsnyev bonni látogatásának bejelentését a nemae tközl* «helyzet. enyhü- lése jelének lehet tekinteni?

Jó előre, a kitűzött dátumhoz képest több mint egyhónapos előretartással tették közzé mind Moszkvában, mind Bonnban hogy mikor kerül sor Leonyid Brezsnyev NSZK- beli látogatására. November 23-án és 24-én lesz az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a szovjet állam feje a nyugatnémet vezetők vendége. Ekkor fog tárgyalásokat folytatni Helmut Schmidt kancellárral, nemcsak a kél ország kapcsolatairól, hanem az európai és a világhelyzetről. Brezsnyev nem először látogat pl Bönnba, első útja 1973 május^ftgj^yolt. jfjfe ;4 Most nyilvánvalóan szintén tovább tudjak majd lépni a Szovjetunió és az NSZK gazdasági® együtt- működésének területén. A nyugatnémet sajtó azt várja, hogy novemberben aláírásra érik „az évszázad üzle- te”, a szovjet földgáz és nyugatnémet csövek kölcsönös szállításáról szóló megállapodás.

Már korántsem várható nézetazonosság a középhatótávolságú fegyverek kérdésében. De nyilván lehetőség nyílik az e körül kialakult feszültség bizonyos enyhítésére. S mindenképpen rendkívüli jelenőségű lesz a tény, hogy egy héttel a szovjet—amerikai tárgyalások megkezdése előtt tudják legfelsőbb szinten tisztázni álláspontjaikat a Szovjetunió és az NSZK vezetői. Schmidt kancellár személyes szerepe is növekszik súlyban, tekintélyben, hiszen egyfelől a nyugati álláspont hiteles tolmácsolójaként léphet fel, másfelől pedig a szovjet véleményt és — esetleg — javaslatokat továbbíthatja Washington és a többi nyugati főváros felé.

©

Hozott-e változást az angol belpolitikában a konzervatív párt kongresszusa? A válasz alighanem az egyértelmű „nem”: Thatcher asszony, ha szembe is kellett néznie a bírálók egész sora

Egy parlamenti csoport meghívására Japánba utazott Jasszer Arafat. Képünkön: a PFSZ vezetője tplűói. képviselők társaságában.

val, kezdve a korábbi minisz- terelnökkel, Edgard Heath - szel a végén csak bátorítást kapott eddigi politikájának folytatására. Megmaradhat tehát „vaslady”-nek ... (apró szépséghiba, hogy a konzervatív párt kongresszusának ülésterméből a rendőrségnek kellett kivezetnie néhány, túlságosan hangos ellenvéleményt nyilvánító küldöttet.)

Thatcher asszony változatlan azt vallja, hogy csak a magántőke által létesítendő munkaalkalmaktól lehet várni a munkanélküliek számának csökkentését. Arról elegánsan hallgatott, hogy kormányzása alatt nőtt a munkanélküliek hada épp a kétszeresére, most már hárommillióra!

Éppen a kongresszus idején éleződött ki a bérharc az egyik nagyüzemben, a British Leyland autógyárban, amely 1975 óta állami kézen van. A helyi vezetőség mintegy 58

ezer (!) munkás elbocsátásával fenyegetőzik, ha folytatódik a sztrájk . . .

Ami az angol külpolitikát illeti, Lord Carrington konzervatív párti külügyminiszter a kongresszuson hitet tett a Közös Piac mellett, mondván, hogy Nagy-Britannia így kerül 300 millió fogyasztóhoz közel, a közös piaci szállítás a brit export 30 százalékát teszi ki. Thatcher asszony pedig a fegyverkezési politikát igyekezett igazolni.

A gyakori angliai béketüntetések résztvevői más véleményen vannak, de ellene mondtak a korábbi munkáspárti kongresszusok határozatai is a „vaslady” katonapolitikájának. .

országnak a Közös Piachoz való csatlakozásához fűztek, nem váltak valóra. A fizetési mérleg állandóan nagy hi- ányt mutat fel, az állam külföldi adóssága mintegy 6 milliárd dollár.

A görög partok közelében a napokban összevonták az amerikai 6. flotta hadihajóit. Az amerikai nyomás hatása — meglehet — fordítva érvényesülhet: a baloldal éppen USA-ellenes jelszavakkal is akar hatni a hazafias érzelmű tömegekre. A jelenlegi kormány alkudott meg tavaly Rogers amerikai tábornokkal, a NATO európai főparancsnokával Görögország visszatéréséről, — ez azonban korántsem találkozik a tömegek tetszésével. Érezhető, hogy a Pentagonban, az amerikai hadügyminisztériumban fontos szerepet szánnak a görög kikötőknek az úgynevezett „gyorshadtest” működtetésében a Közel- és Közép-Kelet megfélemlítése végett. Mindez természetesen csak fokozza a nyugtalanságot Görögországban.

Fej-fej melletti verseny —

így jellemzik az óvatos hír- magyarázók a választás előtti utolsó órákban a helyzetet.

Pálfy József

Szalontay Mihály:

10.

S most az öreg ballagott a kert hársfái, plantánjai, vadgesztenyefái alatt a négyes pavilon felé. Elég nehezen találta meg, akit keresett — a portán mondott személyt —, de meglelte. Az azonban nem tudott semmit. Csodálkozott az öreg erősen, s csak mondta a magáét: „Hogyan lehet, hát valakinek csak tudni kell róla? Ekkor és ekkor itt és itt történt a baleset. A megyei mentő- szolgálat vette fel. Idehozták. Vagy itt halt meg, vagy a mentőautóban.”

— Kérem, ha a mentőautóban halt meg, s a mentőorvos bizonyosnak tekintette az exitust, ami valószínű, lehetetlen, hogy másképpen legyen, akkor biztos, hogy nem hozták be. Akkor minek? Akkor mindjárt vitték a fagyasztóba.

— Nem — mondta az öreg konokul. — Nem, a mentőautóban még élt. A rendőrségen határozottan ezt mondták. Most jövök onnan.

— Hozzátartozója?

— Igen — felelte ingerülten az öreg. — Hivatalos

megbízottja vagyok a hivatalának. Több h-betűs szó hirtelen nem jutott eszébe.

— Nézzünk utána kérem — mondta a másik egykedvűen.

Csöngetett, egy fityulás leányzó lépett be kis időtájt. Szép keményített fehér kötényruha, világoskék blúz, tán ez volt a belső tartalmi is. Az orvos előadta a tényállást, a kislány mondta, hogy ő ugyan itt volt egésznap, de nem tud semmit, hívják Cilikét, a főnővért. Hívták. Jött. Üjra el lett mondva a baleset, mentők, az óra, a körülbelüli- helyzet. Ciliké gondolkozott, majd egyszercsak tanítónénisen felnyújtotta az ujját, s a fehér fityulás fehér kötényhez fordult, s annak mondta:

— Na látod, ez az. Tudtam, hogy ebből még baj lesz. Egy kórházban semmiféle pontatlanságnak nincs helye! Én nem is tűröm! Mindig vitatkoztok velem, de lám ezért.

— Mi, hogy? — kapkodta fejét az öreg.

— Semmi kérem. Az úgy volt, a doktor úr nem emlékezhet rá, mert operált, hogy

egyszerre három mentő futott össze. Ez volt az utolsó, de egymás sarkában voltak. Maceráit a mentőorvos, hogy súlyos, hogy belső sérülés, hogy legalább azonnal meg kéne nézni, mondtam, vigyék be a vizsgálóba. Letették a folyosóra, aztán kis idő múlva kinézek, látorh, ott van a mentőknek még a hordágya, de se beteg, se mentős. Aztán mentem a vizsgálóba, szóltam a Kiss doktornőnek, ő volt egyedül szabad, de a vizsgálóban nem volt senki. Nem is értettem, mentem vissza, hordágy nincs. Nézek ki az ablakon, látom akkor fordul ki a kert végén a főé pület mellé a kapu irányában a mentőautó. Ök hát elmentek, mint aki jól végezte dolgát. De hol a beteg?

— De hol? — kérdezte bután az öreg.

Az egykedvű orvos szólalt meg:

— Lehet, hogy nem is volt olyan beteg? Ilyenkor egy-egy balesetnél a kosz, a horzsolás, a kis seb, pláne ha nagyon vérzik, nagyobb ria dalmat tud okozni, mint amekkora a baj.

— De hát ez felelőtlenség — hápogott az Öreg.

— Az — bólogatott az orvos —, hogy elment, az! Lehettek súlyos belső sérülései, agyrázkódás, satöbbi, összeeshetett volna bárhol az utcán. Nagyon nagy felelőtlenség az ilyesmi, csak nagyon primitív, vagy nagyon anarchikus természetű emberek, alkoholisták csinálnak ilyet.

(Folytatjuk)

O Lesz-e politikai fordulat Görögországban a vasárnapi választás után? A

görög választók az urnákhoz járulnak: a „demokrácia őshazájában” legalábbis elvileg lehetőség van arra, hogy a ..DEMOSZ”, azaz a nép döntsön ... A NATO-tag Görögországban a kormánypárt, az „új demokrácia” az utóbbi években jobb felé irányította az ország kormányrúdját. Az

infláció növekedett, a munkanélküliség szintén. Azok a

ÓVÁRI MIKLÓS BESZÉDE

(Folytatás az 1. oldalról)

Az értekezleten felszólaló Óvári Miklós bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága és személy szerint Kádár János nevében köszöntötte az MSZBT VII. országos értekezletének résztvevőit, a magyar—szovjet barátság elmélyítésén fáradozó minden társadalmi munkást.

A Központi Bizottság titkára hangsúlyozta:

— Az önök tanácskozása^ társadalmi életünk jelentős eseménye. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk ápolása, internacionalista együttműködésünk fejlesztése nemcsak pártunk és kormányunk bel- és külpolitikájának tartós és lényegi eleme, hanem fontos társadalmi ügy is minden, a hazájáért, az egyete- mes emberi haladásért felelősséget érző és cselekvő ember ügye. A Szovjetunió népünk igaz barátja, szövetségese. Ennek bizonyságát adta történelmi sorsfordulóinkon épp úgy, mint a békés alkotómunka hétköznapjaiban. Emlékeztetett arra, hogy barátságunk közös harcokban született, s népünk nem feledi: a szovjet riép 1945-ben súlyos véráldozatok árán hozta meg szabadságunkat.

Óvári Miklós részletesen szólt arról, hogy napjainkban a Szovjetunió fejlődése, nemzetközi szerepe és aktivitása

az egész világpolitika, a nemzetközi osztályharc, így az ideológiai harc szempontjából is egyaránt alapvető fontosságú.

— A Szovjetunióval való

szoros együttműködés nemcsak külpolitikai kérdés számunkra. Kapcsolatainknak pótolhatatlan szerepük van szocialista társadalmunk építésében, gazdasági, kulturális, tudományos feladataink

megoldásában. A magyar— szovjet barátság és internacionalista együttműködés fejlesztése pártunk és kormá- nyunk politikájának sarkalatos eleme.

— Együttműködésünk formái időről időre új vonásokkal gazdagodnak. Internacionalista tartalma ugyanakkor változatlan: a testvéri

szövetség, az őszinteség, az egymásért és a közös ügyért érzett felelősség.-— Pártunk megalakulásától kezdve hazafias és internacionalista párt. Politikáját a marxizmus—leniniz- mus elméletére, a szocialista építőmunka általános érvényű törvényszerűségeinek és hazánk konkrét viszonyainak, nemzeti sajátosságainak figyelembe vételére alapozza. Hazánk felszabadulás utáni történelmében akkor születtek népünk javát szolgáló nagy eredmények, amikor érvényre jutottak ezek a követelmények, s nem feledjük el, hogy új társadalmat építő munkánk jelenlegi és jövőbeni sikereinek is ez elengedhetetlen feltétele. A szocialista hazafisághoz és a proletár internacionalizmushoz, a népek barátságának ügyéhez való hűség a magyar nép nemzeti érdeke. Fontosnak tartjuk, hogy az egészséges nemzeti tudat és a nemzetköziség eszméje mind erőteljesebbé váljék népünk gondolkodásában és cselekvésében. A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját, aktivitását igényli, akik számára a szocialista haza sze- retete elválaszthatatlanul összefonódik a nemzetköziséggel.

— A világ első szocialista országa súlyos küzdelmek órán gazdag tapasztalatokat halmozott fel a szocialista építés elméleti és gyakorlati kérdéseiben. Ezek tanulmányozása jelentősen megkönnyíti az útkeresők tevékenységét. A Szovjetunió

felbecsülhetetlen értékű tapasztalataira pártunk és népünk a jövőben is építeni fog — hangsúlyozta a Politikai Bizottság tagja, majd arról beszélt, hogy a magyar és a szovjet népnek országaink fejlődése, egymás iránti érdeklődése kölcsönös.

— A magyar—szovjet barátság fő letéteményese a Magyar Szocialista Munkáspárt internacionalista politikája — folytatta Övári Miklós. — Ez a barátság szocialista elveinkből, szocialista meggyőződésünkből táplálkozik. A magyar—szovjet barátság sorskérdés a magyar nép számára, nemzeti ügy.

— Az országos elnökség beszámolója és a felszólalások egyaránt megerősítették azt a tapasztalatunkat, hogy a társaság az elmúlt öt évben eredményesen folytatta misszióját, teljesítette hivatását. Tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy népeink mind szélesebb tömegei, különböző generációi kerülnek közvetlen, személyes kapcsolatba egymással, kicserélik véleményüket eredményiekről, gondjaikról, amint az barátok között szokás. Mindez segíti egymás jobb megismerését, közelebb hozza népeinket.

— Különösen fontos, hogy mindazt, amit a Szovjetunió életéről, a párt politikájáról, a gazdasági, a kulturális, a tudományos életről közvetí- tünk, a valóság minden lényeges elemét megragadva történetiségében lássuk és láttassuk.

— A Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak fontos feladata, hogy segítsen a Szov- jetunió mai valóságát a maga teljességében megismertetni és hozzájárulni az élenjáró tapasztalatok elsajátításához, gyakorlati alkalmazásához.

Övári Miklós befejezésül a párt és a magyar—szovjet barátság valamennyi aktivistájának nevében köszönetét mondott mindazon szovjet barátainknak, akik cselekvőén részt vesznek közös ügyünk, a népeink közötti barátság elmélyítésében. Egyben sok sikert kívánt a testvéri szovjet népnek kommunizmust építő munkájához, a párt XXVI. kongresszusa határozatainak megvalósításához, a világ békéjének védel- mezéséhez. Végül a barátsági mozgalom odaadó aktivistáihoz szólva hangsúlyozta:

— Munkájukat továbbra is abban a tudatban végezzék, hogy ezzel szocialista hazánk sokoldalú fejlődését, a biztonságban végzett alkotómunkát, a szocializmus egyetemes ügyét szolgálják.

A vita után megválasztot- ták a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 197 tagú új országos elnökségét.

Az országos elnökség megtartotta alakuló ülését, amelyen 19 tagú ügyvezető elnök- séget választott. Ugyancsak megválasztotta a társaság tisztségviselőit, valamint az országos elnökség mellett működő négy munkabizottság vezetőit.

Az MSZBT elnöke Apró Antal, alelnökök: Duschek

Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Ligeti Lajos akadémikus, Nagy Mária, az MSZBT nyu- galmazott főtitkára, Rapai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, Tamássy István, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető tanára, Tasná- di Emil, az Országos Találmányi Hivatal nyugalmazott elnöke és Veres József nyugalmazott miniszter. A baráti társaság főtitkára ismét Bíró Gyula lett, tjtkára pedig György Sándor.

Az MSZBT VII. országos értekezlete Apró Antal zárszavával ért véget.

íj ríiY•vfrlií >T®1

I i nil I i E I fel Jf