Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

1 1981. október 17. Kelet-Magyarország 3 Baráti szövetségben rVevők vagyunk1 Gyártók kopognak.. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság rendszere­sen, öt évenként tart országos értekezletet, az MSZBT Országos Elnöksége ezúttal a hetedik alkalommal hívta össze a tagcsoportok küldötteit. Az MSZBT tevé­kenysége szervesen illeszke­dik abba a sokoldalú kap­csolatrendszerbe, amely ha­zánkat a Szovjetunióhoz fűzi. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar-szovjet barátság ápolása, elmélyítése hazánk­ban nem pusztán egy baráti társaság feladata, hanem a párt és a kormány politiká­jának alapvető eleme, az egész társadalom ügye. Mégis, vagy éppen ezért tölt be fontos szerepet a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társa­ság, amely alakulása óta azon munkálkodik, hogy a Szovjetunióval való barátsá­got nemzeti érdekünkként tudatosítsa a társadalom minden rétegében, hogy így erősítse a magyar és a szov­jet népben a testvériség ér­zését, a két ország szoros szövetségét, s egyben hoz­zájáruljon ahhoz, hogy a ha- zafiság és a szocializmus fo­galma népünkben elválaszt­hatatlanul forrjon össze, s hogy ezt a szocialista haza- fiságot a proletár nemzet­köziség eszméje és minden­napi gyakorlata hassa át. Történelmi tapasztalatunk, hogy a proletár internaciona­lizmust a magyar társadalom fejlődése, társadalmi vívmá­nyaink megőrzése sem nél­külözheti ; tehát a Szovjetu­nióval való barátság ápolá­sa, erősítése, elmélyítése, az új nemzedékekben való meg­újítása népünk nemzeti ér­deke. A nemzeti érdek és a barátság összetartozásának tudatosítása azonban szerve­zett tevékenységet is igényel, ezért nevezi a Magyar-Szov­jet Baráti Társaság önmagát mozgalomnak, hiszen a moz­galom szó lényegében társa­dalmi méretű szervezett te­vékenységet jelent, s ma már valóban nem túlzás azt állí­tani, hogy a Magyar-Szovjet Baráti Társaság a legutóbbi negyedszázadban az egész társadalmat átfogó politikai tömegmozgalommá érett. A társaság helyzetét és mai fel­adatait hivatott meghatároz­ni az országos értekezlet. Nem érdektelen tudni, hogy az MSZBT aktivistái ma 809 ipari, 316 mezőgazda- sági, 373 tanintézményi, va­lamint 166 egyéb intézményi tagcsoportban fejtik ki te­vékenységüket. 1973-ban megalakult az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzet­közi Szövetségének (MARP- JAL) Magyar Szekciója, amely az MSZBT Országos Elnöksége mellett működve ma kétezernél több magyar- országi orosz szakos tanárt tö­mörít. Ez a szekció koordi­nálja az iskolai és iskolán kí­vüli orosz nyelvoktatást, amelyek minőségi fejleszté­se — ahogyan az az országos értekezletet megelőző megyei és kerületi értekezleteken is megfogalmazódott — fontos része az MSZBT tevékenysé­gének. De legalább ilyen fon­tos része ennek például a pro­pagandamunka, egyebek kö­zött a jeles évfordulókról va­ló méltó megemlékezések. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság hetedik országos értekezletének a végzett munka értékelésén kívül a további feladatok meghatá­rozásához természetesen fi­gyelembe kell vennie a meg­változott nemzetközi körül­ményeket, és a társadalom­ban bekövetkezett fejlődés új igényeivel is számolva kell törekednie tevékenysé­gének tartalmi, módszerbeli megújítására. Éppen a barát­ság további elmélyítéséért lehet célja a társaságnak, hogy fokozottabban népsze­rűsítse pártjainak, kormá­nyainak és népeinek a béke, a nemzetközi biztonság, a társadalmi haladás érdeké­ben tett együttes erőfeszíté­seit, hogy az építőmunka nehezebbé vált külső és bel­ső feltételeivel összefüggés­ben mutassa be a Szovjetu­nió törekvéseit és eredmé­nyeit nálunk, illetve a mi tö­rekvéseinket és eredménye­inket segítse ismertetni a Szovjetunióban. E tevékeny­ség révén ahhoz is hozzájá­rulhat, hogy a magyar és a szovjet nép kölcsönösen hasznosítsa egymás tapaszta­latait. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság október 17-i orszá- gos értekezlete is ezt a közös érdeken nyugvó barátságot hivatott tovább erősíteni. Mindnyájan vevők vagyunk. Am most mégsem er­ről szólnék, hanem arról az erőfeszítésről, amelyet a ke­reskedelem tesz azért, hogy minél kevesebbszer kelljen a boltokban a vevőnek azt mondani: sajnos hiánycikk, s még ígérni sem tudunk, mert nem gyártják. Termeltetők Tanácsa Hat éve, 1975-ben a VAS- VILL Kereskedelmi Vállalat egy hiánycikk-kiállításnak nevezett rendezvénysorozatot kezdeményezett. A cél az volt, hogy megmutassák az ipari vállalatoknak és szö­vetkezeteknek: mi az, ami a boltokból hiányzik, mi az, amire gyártót keresnének. Azóta a Belkereskedelmi Mi­nisztérium felkarolta a moz­galmat, s iránymutatásával és hasznos segítségével a ren­dezvények az egész országra kiterjedtek. Hasznuk és ered­ményük azóta egyértelművé vált. Az első időkben össze­fogó hét vas-műszaki szak­mai vállalathoz további hat vállalat csatlakozott és szá­mításaikat ők is megtalál­ták. A belkereskedelmi tárca kezdeményezésére megala­kult a Termeltetők Tanácsa, amelyben a VASÉRT, a MO­BIL, a RAVILL, a VASVILL, a TITÁN, a FERROVILL, a VIDIA, a Fővárosi Vas- és Edénybolt, a KERAVILL, az AMFÖRA-ÜVÉRT, az Öra- és Ékszer, a FIÉRT, vala­mint a TRIAL Vállalat kép­viselteti magát. Mit tesznek megalakulásuk óta? Folya­matosan kutatják a szabad kapacitásokat, de rendszere­sen kopogtatnak ajtajukon a gyártók, a kisüzemek, az üzemrészek, hogy kapacitá­sukat új cikkek termelésére ajánlják fel. Ez év első felében Buda­pesten már rendeztek egy „vevők vagyunk” kiállítást, Miskolcon pedig a Kisipari Termeltető Vállalat közre­működésével szerveztek kis­ipari termeltető napokat. Ezen a héten Debrecen adott otthont a hiánycikkeket be­mutató kiállításnak, s a szer­keméten is beakarják mutat­ni mire vevők ők, hogy mi vásárlók is vevők lehessünk. Hiányzott a pultokról Néhány éve csupán a vas­műszaki szakmában — ahol mintegy 23 ezerre tehető az árucikkek száma — 1300 fé­le termék hiányzott a pultok­ról, de a gyártók felkutatá­sával a hiánycikkek száma ötszázzal kevesebb lett. Az idei első fél év során a hi­ányzó termékek köréből több mint 110 millió forint értékű árualap termeltetésére jött létre szerződés. Vállalták le­vesszűrők, alumínium töl­csérek, kenyérdobozok, mé­rőkanalak, tálcák, mintegy huszonöt féle szerszám, étel­hordó, mák- és zsemleőrlő, talicska, gépkocsitartozékok gyártását, de a készáruk mellett olyan alkatrészekre is találtak vállalkozót, mint az autóadapter, a magnetofon­szíj, a mosógép gumilábai, az ékszíjtárcsák, vagy a dugaty- tyúgyűrűk gyártása. A debreceni kiállításon kü­lön mutatták be a vasáruk­ból, a járművek alkatrészei­ből, a műszaki árukból, vagy a kultúrcikkek közül hiányzó termékeket, azokat is, ame­lyeket külföldről kell behoz­ni, hogy a boltokban kapha­tók legyenek. Pedig a Belke­reskedelmi Minisztérium közbenjárására a Nemzeti Bank a termelés fejlesztését szolgáló hitelt is ad — adott nemrég közel százmilliót —, s a beruházások megvalósító- sa után mintegy 350 millió forint értékű áruval számol­hat a kereskedelem. Itthon is gyártható A Termeltetők Tanácsához tartozó 13 vállalat a héten Debrecenben mutatta be: mire is keres gyártókapaci­tást. Bemutattak többek kö­zött a mozgássérültek élet­módját elősegítő olyan ter­mékeket, melyeket most csak importból szerezhetünk be, de amelyek itthon is gyárthatók lennének, s hoz­zájárulnának a mozgássérül­tek évének eredményeihez. A vevők vagyunk kiállítás két napja véget ért, s hogy milyen eredménnyel, azt még nem tudjuk. De azt igen, hogy az érdeklődés nagy volt, hogy üzemek, ipari szö­vetkezetek, tsz-melléküzem- ágak képviselői és kisiparo­sok nézték: mi az, amit a sok száz termékből ők is gyárthatnának. Hogy néhány hónap múlva újból csökken­jen a pultról hiányzó áru­cikkek száma, Balogh József Irodalmi és politikai heti­lapunk, az Élet és Irodalom szerkesztőségi fórumát szer­vezi meg a Magyar Könyvtá­rosok Egyesülete Szabolcs- Szatmár megyei Szervezete, az SZMT Központi Könyv­tára, a Móricz Zsigmond Me­gyei Könyvtár, valamint a megyei és városi művelődési központ. Belpolitikai életünk­/ Megjelent a Propagandista Sok hasznosítható írással megjelent a Propagandista legújabb, 4. száma. Ezek kö­zül felhívjuk a figyelmet Szabó József, az MSZMP po­litikai főiskolájának rektora Értelmiségpolitikánk mai feladatai címmel írt tanul­mányára, amely a szövetségi politika sokoldalúbb, mé­lyebb értelmezéséhez ad út­mutatást. Történelmi tudat nélkül a társadalmi hala­dást, a múltat, a jelent és a jövőt dialektikusán látni, ér­telmezni lehetetlen. E témát fejtegeti a lenini sokoldalú­ság elve alapján Kéri Ele­mér írása. Propagandisták­nak különösen, de a világ- gazdaság kérdései iránt ér­deklődőknek is érdekes ol­vasmány Veress Péter mi­niszter írása, mely A kelet— nyugati gazdasági kapcsola­tok és Magyarország címmel jelent meg a folyóiratban. Döme János írása a Szovjet­unió gazdasági helyzetét és a további fejlődés fő iránya­it vázolja fel írásában. Benke József a cionizmus­ról elmélkedik, s ad segítsé­get a propagandistáknak, jobb megértéséhez, Farkas Endre „Mindent az emberért, az ember nevében” címmel írt tanulmányt, aki a sze­mélyiség kérdéseivel foglal­kozik, az mélyebb ismerete­ket szerezhet Gutter József tanulmányából. <fk.) (A) vezők még év végéig Kecs­— Ha szépet akar látni, felülről nézze meg a falun­kat — tessékel fel a mere­dek vaslétrán Kovács Pál, Ajak tanácselnöke, látha­tóan igen büszkén. Valóban páratlan lát­vány bontakozik ki a sze­münk «lőtt. Fent járunk az új iskola tetején, ajaki háztetők felett, épp a falu közepén. Körben a lombok közt seregnyi új háztető piroslik a még erős őszi fényben, messzebb pedig a templomtornyok tövében százéves apró épületek hú­zódnak meg: a régi isko­lák. —Különös, de vidám térkép a falu változó ar­culatáról, vagy talán ma­gáról a tettenért változás­ról. Az ezerháromszáz ház több mint fele tiszta új, vagy felújított — az utóbbi tíz év eredménye. De nem is látni embert napközben az utcán. Szí­vósak, szorgosak, nehéz napszámmal keresik meg a szép házra valót. — Ez a kép egyik olda­la — magyarázza néhány perc múlva, már odalent a szép, tágas aulában, Die­nes Emil az iskola igazga­tója. — Ez a szebbik oldal. A másik pedig, ami innen az iskolából látszik: ren­geteg az eljáró dolgozó, a négy és félezer lelkes fa­luból vagy kétezer. Sokan szabad idejükre is munkát vállalnak. A gyerekek fe­lügyelet nélkül maradnak, leckéjüket a szülők nem ellenőrzik, a nevelésre is kevés idő jut. így a peda­gógus a szülőktől kevés se­gítséget kap a közös fela­datok megoldásához. Ha tehát megkérdezik, vajon a korszerű, egészsé­ges, napfényes iskolaépü­letnek vagy a napközinek örülnek-e jobban, feltétle­nül az utóbbira szavaznak Ajakon. Az iskola egyéb­ként funkcionálisan és esz­tétikai megjelenésében is megfelel a követelmény­nek, körülbelül annyit „tud”, mint amennyibe került, bár a 35 milliós költség elég nagynak tű­nik. Végigsétálunk az épület­ben. A nyolc tantermen, a két műhelytermen, a tornatermen kívül könyv­tár, úttörőszoba is helyet kapott itt. Korszerű a ter­mészettudományos előadó, aztán a száz személyes ebédlő és a négyszáz ada­gos konyha. S az új épü­lettel egy időben - megkap­ták az engedélyt 8 napkö­zis csoport indítására is. Ez már valóságos szenzá­ció volt a községben, hi­szen — bár hihetetlenül hangzik — soha nem mű­ködött még itt iskolai nap­közi. Hogy a szülők mennyire igényelték már, azt az is mutatja; sokkal többen je­lentkeztek, mint amennyi hely a csoportokban elmé­letileg volna. ’ De vajon milyen terveket, célokat valósíthatnak meg a peda­gógusok a nevelőmunká­nak ezzel az új lehetősé­gével? — Nem választanám ketté az oktató, illetve a nevelő munkát — fejtege­ti az iskolaigazgató. — Hi­szen tanórán nevelünk is, s a napköziben tanulunk is. Mégis, új feladatok vár­nak a napközis pedagógu­sokra, hiszem, hogy ezekre felkészültünk. Sok a hát­rányos helyzetű vagy a ve­szélyeztetett gyermek. Ve­lük sokat kell törődni, a köszönés megtanításától kezdve. Vagy egy másik terület: a tehetséges gyer­mekekkel is többet kell törődnünk, nehogy véletle­nül a hátrányos helyzetűek miatt rájuk már ne jusson idő. És így tovább, szóval új szakköröket indítunk, kulturális foglalkozásokat tartunk. Egyáltalán, arra szeretnénk a napközit fel­használni, hogy az értel­mes élet megtanulásához a gyerekeket hozzásegítsük. Míg az iskolában a pe­dagógus egyetlen tanév terveit veszi sorra, addig a tanácson Buda István vb. titkár gondolatai vala­hol már a következő esz­tendőkben kalandoznak. ő már szinte „látja” a jöven­dő falut. — Az iskolaudvar he­lyén sportpark készül majd. Az óvodai elhelye­zés gondjait a tervidőszak végére megoldjuk. Ami pedig az iskolát illeti, azt még sokat fogjuk emleget­ni. Ügy készült ugyanis a fűtési, víz- és szennyvíz- hálózata, hogy rá tudjuk kapcsolni a faluközpont intézményeinek vezetékeit. Két év múlva készen lesz a községi vízmű. Egyelőre a központ fejlődik, aztán az egész falu ... Képün­kön: Az új iskola előtt. (J. L.) Baraksó Erzsébet LENDVAI JÁNOSNÉ, a há­ziipari és népi iparművészeti szövetkezet műszaki vezetője A bedolgozók munkájáról — Szövetkezetünknek 1100 bedolgozója van. Ez tekinté­lyes szám, különösen ha azt vesszük, hogy a megye szin­te minden részében vannak bedolgozóink. A szövetkezet­nek mindenképpen hasznos a bedolgozók munkája, s ugyanígy ez fordítva is igaz. — Külön egységeink van­nak a vidéki városokban, községekben, ahol a részleg- vezetők adják ki a munkát, s veszik át a már elkészült darabokat. Közvetlen kap­csolatban ők' vannak a ter­melőkkel. A bedolgozók fele a tájjellegű keresztszemest varrja, főként a beregi köz­ségekben. Jelentős a textil­konfekció egységekben dol­gozók munkája, akik a gyer­mekruháktól a női ruhákig sok mindent készítenék. A piaci igények nagyobbak, mint amennyit termelünk, ebben az ágazatban sokkal több bedolgozót is tudnánk foglalkoztatni. Sőt, a nagyon igényes tőkés — nyugatné­met, osztrák — bérmunkát is végzik ezek az asszonyok, közmegelégedésre. — Kelendőek a horgoló­egységek által készített cse­csemőáruk, a népművészeti konfekcióegységekben pedig hímeznek, riselnek és szmo- kolnak a nők. Az ötödik be­dolgozó részlegünkben a táj­jellegű paszabi szőttesek ké­szülnek. S hogy mennyire jelentős a bedolgozók mun­kája, azt egy számmal na­gyon jól lehet érzékeltetni: a szövetkezet termelési értéké­nek negyven százalékát állít­ják elő. — Az elmondottakból már következik, hogy elégedettek vagyunk a bedolgozók mun­kájával. Jónak találjuk ezt a formát több okból is. Ilyen nagy létszámú kollektívát nem tudnánk foglalkoztatni hely hiányában. A bedolgo­zóink pedig otthon kényel­mesen elvégezhetik a vállalt munkájukat. Az ő szempont- . jukból is jó ez. Mert például a fiatal nők nyugodtan ne­velhetik a gyermekeiket, nem kell nap, mint nap bejárni a munkahelyükre, hosszú időt utazással tölteni. Ugyanak­kor, ha ledolgozzák a szüksé­ges időt, nyugdíjra, szabad­ságra jogosultak. S ami ugyancsak nem megvetendő, mindezek mellett még a ház­táji gazdaságot is elláthat­ják. A fizetésüket meghatá­rozza a végzett munkájuk. — Szívesen dolgoznak ve­lünk ezek a lányok, asszo­nyok, mi is számítunk rájuk. Pontos, határidőre kész mun­kát végeznek. S ha a piac igénye úgy kívánja, szinte napok alatt átállnak más ter­mékek készítésére. Sipos Béla „ÉS" fórum kel, a hazai irodalommal kap­csolatos kérdésekre a meg­hívott vendégek: Faragó Vil­mos kritikus, főszerkesztő-he­lyettes, Mezei András költő és Száraz György író vála­szolnak. A rendezvény októ­ber 20-án, kedden 10 órakor kezdődik a KPVDSZ Műve­lődési Házban. Ajaki' háztetők fölött

Next

/
Thumbnails
Contents