Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. október 17. Kommentár A madridi tüntetés Százötvenezer ember tüntetett csütörtök este Madridban az ország tervezett NATO-ba lépése ellen. A Spanyol Kommunista Párt által összehívott tüntetés élén hatalmas transzparens hirdette: „Békét igen, NATO-t nem!” A negyedszázada kialakult helyzetét bontja meg a spanyol kormánynak az a döntése, hogy kezdeményezzék Madrid atlanti csatlakozását. A Német Szövetségi Köztársaság 1955-ös belépése óta ugyanis a NATO taglétszáma nem bővült. A tervezett csatlakozás ilyenformán érzékenyen érinti a két vezető katonai szövetségi rendszer, a NATO és a Varsói Szerződés viszonyát, egyensúlyát. A spanyol baloldali pártok értékelése szerint a NATO- csatlakozás megbontaná a stratégiai egyensúlyt, veszélyeztetné az európai békét és a nemzetközi biztonságot. Ezért javasolták a kommunisták és a szocialisták, hogy e nagy horderejű lépésről népszavazással döntsön az ország. A javaslatot a kormány elutasította. A spanyol kormány erőltetett ütemben akarja megszavaztatni a parlamenttel a csatlakozás ügyét. Rövid előkészítés után október 28-án kezdődik a törvényhozási vita, amelynek előzményeként a spanyol képviselőház külügyi bizottsága a kormánypárt és a parlamenti jobboldal mechanikus többségével, továbbá a katalán polgári nacionalisták támogatásával zöld- utat adott az ország NATO- csatlakozásához. A csatlakozással járó súlyos politikai veszélyek mozgósítják a baloldalt, a mögöttük felsorakozó tömegeket. Az átlagember attól tart, hogy az atlanti szerződéshez való tartozással Spanyolország is részese lehet egy nukleáris konfliktusnak. A kommunisták félmillió aláírással ellátott petíciót nyújtottak át pénteken a veszélyes döntés elleni tiltakozásul. Ez jelképes és valóságos figyelmeztetés. Madrid az ország tömegeinek akaratával szemben akarja megtenni azt a kockázatos lépést, amelynek legfőbb nyertese, haszonélvezője az Egyesült Államok lenne. Gy. S. Havasi Ferenc beszéde az ipari szövetkezetek kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) Pártunk Központi Bizottsága és Népköztársaságunk kormánya alkotmányos garanciát nyújt a szövetkezeti tevékenység fejlődéséhez, a szövetkezeti törvénnyel védi és támogatja a szövetkezetek munkáját. E munka akkor lehet eredményes, ha érvényesül benne az MSZMP politikai fő vonala. Nem képzelhető el egyik a másik nélkül. Pártunk Központi Bizottsága — folytatta a továbbiakban — 1978 decemberében nagyon fontos elhatározásra jutott gazdaságpolitikánk céljainak és eszköz- rendszerének fejlesztésében, úgy döntött, hogy gazdasági és politikai céljaink közül két követelménynek kell elsőbbséget adni: meg kell állítani a nemzetközi pénzügyi helyzet romlását, folyamatát és minimális célként ki kell tűzni az eddig elért életszínvonal védelmét. E két fő célnak rendelünk alá minden gazdasági tevékenységet. E gazdaságpolitikai felfogással kapcsolatban egye- sek azt kérdik, vajon hová vezet ez az alacsony növekedési ütem? Meggyőződésünk, hogy nem az a baj Magyarországon, hogy mérsékeltük a fejlődés ütemét, hanem inkább, hogy átmeneti időre működtetünk olyan üzemeket, amelyek ma már nem felelnek meg a követelményeknek. Gyakran szóvá teszik, hogy kevés a beruházásra fordítható összeg. Én úgy vélem, hogy a korábbi 28 százalékos felhalmozással szemben jelenleg elegendő a 20—21 százalék is, ha ezeket a még így is hatalmas összegeket jó helyre adjuk, jól használjuk fel. Az életszínvonal védelméről szólva elmondotta: most 1981- ben az ezzel kapcsolatos vállalkozás sokkal nagyobb feladatnak látszik, mint 2—3 évvel ezelőtt. Eléréséért mégis mindent meg kell tennünk. Ehhez az kell, hogy javítsuk a munkafegyelmet, szigorítsuk a pénzhezjutás feltételeit, azt, hogy ugyanazért a pénzért többet és jobban kell dolgoznunk. Ugyanakkor továbbra is törekednünk kell arra, hogy a megdolgozott pénzt kultúrál1 tan lehessen elkölteni, olyan árukra, amelyekre éppen szükségük van az embereknek. A már említett 1978-as központi bizottsági ülésen módosítottuk az eszközrendszert is. Elsősorban a tervezési gyakorlatunkat korszerűsítettük, és továbbfejlesztettük a pénzügyi szabályozást. A minisztériumok munkájának korszerűsítéséről elmondta, hogy ebben annak az elvnek kell érvényesülnie, mely szerint a minisztériumi munkában erősödjék a tulajdonosi, a felügyeleti jelleg, a minisztériumok biztosítsák a vállalatok tevékenységéhez szükséges kedvező feltételeket. A középirányító szerveknél nagyon fontos azt elemezni, vajon a 20 évvel ezelőtt létrehozott középirányító szervek közül melyek szükségesek még ma, és melyek váltak feleslegessé. A vállalatok méreteit illetően a kérdést nem szabad végletesen felvetni. Úgy tudniillik, hogy kis-, közép vagy nagyvállalatok legyenek-e? A szakmához, a végtermékekhez igazodóan a legjobb szervezetet alakítsuk ki. A kisüzem-, nagyüzem-dilemma, s hadd tegyem hozzá, a kisegítő gazdaságok viszonya — gyakorta felvetődik a fogyasztási cikkeknél és a szolgáltatásokkal kapcsolatban is. Hadd említsek egy példát. Ma egy-egy háztartásban a villanyborotvától a személyautóig 10—20 gépet is használnak. Ezeknek a személyi tulajdonban lévő javaknak a javítására a nagy- szervezetek nem alkalmasak. Hasonló a helyzet az úgynevezett háttériparral is. Olyan terület ez, ahol szükség van a kisebb, lazább, rugalmasabb szervezetekre. Milyen lehetőségek vannak e valós igények kielégítésére? Magyarországon 2 millió nyugdíjas van. Ha ennek csak egy része hajlandó szervezett módon dolgozni ezen a területen' akkor itt jelentős munkaerőforrás bevonására van lehetőség. Nő a szabad idő, s reméljük, hogy még sokáig lesznek olyan emberek, akik szabad idejükben nemcsak horgászni, és napozni fognak, hanem dolgozni is. Szívesen vállalnak munkát diákok is. Mindezek mozgósíthatók. A nemrég megjelent rendeletek lehetővé teszik, hogy állami szervek, minisztériumok, főhatóságok, tanácsok, a bank, a szocialista nagyvállalat, leányvállalatok, kisvállalatot alapítsanak. A szövetkezetek is alapíthatnak maguk körül munkaközösségeket, szakcso- portokat stb. Ezek a lehetséges alapítók a szocialista ál- lám integráns részei, azok az engedélyezők. Ha ez így van, akkor miért nem lehet elképzelni azt is, hogy a ma szétszórtan, és szervezetlenül dolgozó, jó képességű fiatal szerelőkből az AFIT, a GELKA, vagy egy ipari szövetkezet szervezzen egy-egy munka- közösséget. Miért kell félni attól, hogy ez nem lesz szocialista, hiszen elvileg nem más történik, mint a háztáji gazdaságok esetében, hogy tudniillik a szocialista nagyvállalat integrálja a lazább szervezeteket. Befejezésül Havasi Ferenc a Központi Bizottság nevében sok sikert kívánt a szövetkezetek dolgozóinak, mindazon célok megvalósításához, amelyeket a kongresszus kijelölt, A vitában felszólaló küldöttek beszámoltak saját szövetkezetük eredményéről, fejlődéséről, a problémákról. Az ipari szövetkezetek VIII. kongresszusa szombaton folytatja munkáját. Megkezdődött a LEMP KB plénuma Varsóban pénteken délelőtt 10,00 órakor megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának IV. plenáris ülése. A napirenden három téma szerepel: az ország politikai helyzete, a IX. kongresszuson elfogadott határozatok végrehajtásának értékelése, valamint a párt eszmei-nevelő munkájának feladatai. A plenáris ülésen Stanislaw Kanta, a Központi Bizottság első titkára elnököl. Ugyancsak ő terjeszti elő a Politikai Bizottság referátumát, amelynek címe: „Az ország politikai helyzete és a párt legfőbb feladatai LEMP IX. kongresszusán elfogadott határozatok végre hajtásában”. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának ülésén a két referátum elhangzása után megkezdődött a vita. ■ Szalontay Mihály: * 1 yli culofsó amf 9. — Én meg pont itt — mondta a kajla kisöreg Bi- bircsók. — Én meg pont itt. Ahun most állok. Vagy csak kicsit odébb. Csak úgy repültek a szilánkok, diribda- rabok. Pillanatokon belül összegyűlt itt vagy harminc kocsi, mindkét irányból. Aztán jöttek a rendőrök is, meg a mentő. Kettő is, de nemigen volt dolga. Már nemigen... — A kamion? — Nem lett annak semmi baja. Csak a reflektorai törtek össze, meg az egyik első gumija eresztett le. — Ember? — A sofőrnek semmi, aki mellette ült, az belekoccantotta a fejét az üvegbe. Föl is repedt. De mire a mentők jöttek, már nem volt rajta ragasztós géz. A sofőr meg sírt. Mert aki ebben a kicsi kocsiban ült, az ugyan ... — Látta? — Én ugyan meg nem néztem. Irtózok én az ilyen látványtól. — Hát akkor honnan tudja? — Hát körülállták, mondták, hogy kész ez már . .. Jött itt mindenki, még orvos is, de segíteni már az sem tudott. Kötözték, vérét csillapították ... — Hát nem rögtön? — Hát ki tudja . . . Talán tessék érdeklődni — s mondta ... y város rendőrségét — ők mindent tudnak, mindent felírtak. — Megyek, oda kell mennem. Hát addig is, amíg nem találkozunk — lekezelt a három emberrel, visszaült, és lassú kocogással elindult. A rendőrségen fél órát kellett várnia, amig előkerült az ügyben illetékes hadnagy; aki elmondta, nem ő volt kint a járőrkocsival, de akik kint voltak se látták már a sérültet, mert ezt az ambulánskocsi rögtön elvitte, de az biztos, hogy a baleset... — Hát akkor élt, mikor elvitte az ambulánskocsi? — kérdezte az öreg. — Hát tetszik tudni, ahogy mesélik, nem nagyon élhetett, — mondta a fiatal kis hadnagy az ősz fejnek. _■— Természetesen a jegyzőkönyvbe pontosan rögzítve van a halál időpontja, és oka. Ha tetszik ... nem hiszem, hogy titok... biztos nem mint újságíró tetszik kérdezni, hanem mint hozzátartozó. — Holmija? — Itt van kérem, odaadjuk? — Nem vagyok rokona, csak a barátja, munkahelyi kollegája voltam. A feleségének küldjék. — Igen kérem, oda fogjuk — mondta a kishadnagy szolgálatkészen. Még egy darabig beszélgetek, az öreg felírta az ambulánskocsi számát, aztán elbúcsúzott, de minthogy eszébe jutott, visszafordult: — Baleset volt? — Hogy tetszik érteni? — nézett rá döbbenten az. — Hát azt kérdem, baleset volt-e? — kérdezte az öreg türelmetlenül. — Hát mi más lett volna? — ő volt a hibás? — Persze! Ez egyértelmű. Gyorshajtás, rossz az út, keskeny is, féknyom ugyan nem igen van, csak a kamionnak. De a Fiat legalább százhússzal mehetett. Gyors kis kocsik ezek tetszik tudni. S valamiért nem tudhatta megtartani az úton az autót, átcsúszott a túloldalra, és püff neki az a monstrum! — Szóval baleset. — Az. Mi lenne más? Tetszik gondolni, hogy műszaki hiba, vagy ilyesmi? — Á, nem... — ingatta fejét az öreg. S már kint a patkányszűr- ke, egyenletes kis épület előtt kocogtatta meg a fejét: Francia ősz — reformpolitikával Mitterrand mérlege „Csendes forradalom” — „Nagy szociáldemokrata kísérlet” — a nyugati világban ilyen címkéket ragasztanak mindarra, ami Franciaországban május óta történik. A kormánykoalíció szocialistái és kommunistái viszont szerényen, visszafogottan fogalmaznak: a jelenlegi kormány, (amelynek négy kommunista minisztere is van) végrehajtja azt a választási programot, amelynek alapján a baloldal hatalomra jutott. Ami megvalósul, nem más mint józan, körültekintő reformpolitika, szó sincs a „mindent, de azonnal” túlzó jelszaváról. Az óvatosság természetesen nem óvatoskodás. Franciaországban az elmúlt időben máris sokkal több változás történt, mint a giscardi „fejlett liberalizmus” — valójában újkonzervatizmus — hét esztendeje alatt. A bőség zavarával kell megküzdenie annak, aki a mitter- rand-i vezetés intézkedéseit akarja felsorolni. De kezdjük inkább azzal, ami nem következett be. A jobboldal a választási harcban azt hirdette, hogy a baloldal hata- lomrajutása esetén Francia- ország a káoszba hull. „Fekete októbert” jósoltak — vad sztrájkharcosokkal, véres utcai megmozdulásokkal. Semmi ilyesmi nincs. Sőt! A szakszervezetek és a kormány egyfajta szóértés jegyében kölcsönös türelmet tanúsít egymás iránt. Ez a türelem arra épül, hogy a vezetés folyamatosan teljesíti azt, amit még ellenzékként megígért. Csodát senki sem vár, de a franciák örömmel nyugtázzák, hogy a társadalmi igazságosság nevében a kormány felemelte a minimális munkabért, a családi pótlékot, a nyugdíjakat, a rokkantsági járulékot. Pótadót vetett ki a nagyon magas jövedelmekre, külön megadóztatta az olajmonopóliumok nyereségét. A baloldali többségű nemzetgyűlés a közigazgatási reform keretében elfogadta az adminisztráció decentralizálását, magyarán azt, hogy szűnjék meg Párizs, a főváros kicsinyes gyámkodása a vidék fölött. Egy olyan gyakorlat ér ezzel véget, mely a Napkirály óta Ro- bespierre-en és Napóleonon át mindmáig töretlenül érvényesült. A jogszolgáltatás demokratizálásától vezérelve a kormány megszűntette a politikai perekben önkényesen ítélkező hírhedt, állambiztonsági biróságot, amelyet még az algériai háború idején hívtak életre. Szabályozták annak a több száz ezer vendégmunkásnak a helyzetét, aki tartózkodási és munkavállalási engedély nélkül él Franciaországban, sokszor a legvadabb kizsákmányolás áldozataként. A kormány napirendre tűzte és véghez is viszi 11 kulcsfontosságú iparvállalat és 36 hazai bank államosítását. E folyamatokat a földresújtottságából tápász- kodó jobboldali ellenzék csak lassítani tudja — meggátolni nem. Az intézkedések társadalmi-politikai súlya különböző, de mindegyik tömegeket érint, és jelzi a kormány elő- relépési akaratát. Am az is világos, hogy a franciák Mitterrandtól ott várnak igazán sikert, ahol Giscard a legnagyobbat bukott: a munkanélküliség és az infláció elleni csatában. Ez a harci terep pedig buktatókkal van tele: a munka- nélküliek száma jelenleg sem csökken, a grafikon vonala kúszik a kétmillió felé. A frank értéke Is romlik. A franciák ma még megértik, hogy ez nem Mitterrand-ék, hanem az előző vezetés bűne. Ma még megértik, de később talán már nem. Addig kell hatnia a kormány akciótervének: az idei fél százalékos gazdasági növekedési ütemet jövőre három százalékra akarják növelni. A foglalkoztatottság érdekében leszállítják a nyugdíjkorhatárt, a munkaidőt, külön hiteleket kapnak azok a vállalatok, amelyek új munkaalkalmakat teremtenek. A kormány nagyszabású közmunkákat kezdeményez. A lényeg, hogy a gépezet beinduljon : a megnövekedett vásárlóerő keresletet, ez pedig a termelés bővítését idézze elő. A nagy kérdés persze az, hogy a tőkések elfogadják-e ezt a logikát. A belpolitikánál jóval ellentmondásosabb az új francia külpolitika. Az a Párizs, amely Washingtonnal szemben a salvadori ellenzék legalitásáért száll síkra, egyidejűleg állást foglal a nagyobb atlanti fegyverkezés mellett, és nem talál semmi kivetnivalót a neutronbomba gyártásában. Nincs pártatlan megfigyelő, aki ne tartaná természetellenesnek hogy Párizs „Afganisztán miatt” szünetelteti a magasszínű szovjet-francia párbeszédet. Ezek a végletes, de — remélhetően — nem végleges álláspontok. Ahogyan a Közel-Keleten a realizmus irányába mozdult el a kezdeti egyoldalú Izrael- barátság, minden bizonnyal más területeken is érvényesülni fog a józan szemlélet. Igaz néhány hónap alapján végleges értékítélet aligha mondható. Az új vezetés előtt még hosszú időszak áll. Hável József „KELET” EXPO A SOSTÖI KULTÜRPARKBAN, AHOL A 8-AS MEGÄLL! Sok pénzt takarít meg, ha most vásárol az alábbi cikkekből: Cserge Régi ár: Üj ár: 160X200 cm 3010,— Ft 2100,— Ft 70X170 cm 1340,— Ft 940,— Ft Diplomatatáska 534,— Ft 320,— Ft Gyöngyhímző 30,60 Ft 15,50 Ft Perié " 7,60 Ft 5,50 Ft Október 17-től AMÍG A KÉSZLET TART! (1599) „Ez a technikai hiba, ez itt van a mi fejünkben!” Nem is evett, visszaült a kocsiba, maga sem tudta miért, de elhatározta, hogy elmegy majd abba a szállodába, utánanéz, mit keresett ott Miklós. Tudta, hogy semmi értelme, de kényszeres volt, mint Miklós. Előbb azonban a kórházba ment. Elég nagy területen feküdt a megyei kórház, a domb oldalán. Elől meg a K und K időkből ittmaradt háromszárnyú, sárga-vakolt „középület”, körülötte elszórva a Horthy-korszakban épült pirostéglás kétemeletes pavilonok, s egész hátul már szinte a dombtetőn, több üveges, nagy ablakos, liftes, négy-öt emeletes modern épület, a mi korunk terméke.” Tiszta történelem — gondolta az öreg —az egészségügyi XX. századi története. Fotósorozat. Előbb a K und K épület, aztán a pirostéglások, majd az újak.” Mindjárt el is biggyesztette az ajkát. „Szabvány. Kéne hozzá még valami excentrikus.” A portán hiába kérdezősködött .megnéztek minden nagy könyvet, de sehol semmit nem találtak. Pedig erősen állították, hogy minden mentőautó bejövetelt pontosan felírnak. S mert hogy az Öreg erősködött, megmondták, hogy akkor a traumatológiának melyik részlege az ügyeletes, mert hogy ők minden mentőautót . odaküldtek aznap, ott majd bővebb felvilágosítással szolgálnak. (Folytatjuk)
