Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-16 / 243. szám
1981. október 16. Kelet-Magyarorezág 3 Csak egy telefon A termelőszövetkezet autóbusza a Zöldért dolgozóit szállítja, a ládagyár járműve a forgácslapgyár munkásait viszi műszak? kezdésre az üzembe. Mindennapos jelenet ez Vásá- rosnaményban. Ugyanis öt üzem — az üveggyár, a ládagyár, a forgácslapgyár, a Zöldért és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet — szocialista együttműködést kötött. Eszerint kölcsönadják egymásnak személyszállító járműveiket. Nagy jelentőségű ez az együttműködés. Hiszen a legjobb autóbuszok is meghibásodnak, szervizre, műszaki vizsgára kell vinni a járműveket, viszont emiatt a termelés nem állhat meg, a rendszeresen közlekedő üzemi járatoknak menni kell. A kiesést így más üzem autóbuszával pótolhatják. Az őszi csúcs idején például a termelőszövetkezetben nyolcszázan dolgoznak. Az emberek nagyrészét autóbusszal szállítják a munkahelyekre, s a szövetkezet két járműve kevés volna erre. Ezért az együttműködő üzemek is besegítenek. A délutáni műszakkezdésre már a tsz járművei is az ipari munkásokat szállítják a gyárba, s onnan pedig haza az aznapi munkával végzőket. Az új rendszer bevezetésével javult az autóbuszok kihasználtsága, s nem utolsó sorban csak egy telefonba kerül egy üzemnek egy másiktól a jármű „rendelés”. A példa követésre méltó. (sípos) I Fiatal szakemberek vetélkedői A XI. ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok ágazati rendezvénysorozatát október 17-én és 18-án tartják megyénkben. A szakmunkástanulók és hat ágazat ifjúmunkásai — mintegy 760 fiatal — vesz részt a különböző helyszíneken zajló eseményeken. Mindenütt megtartják a fiatalok politikai műveltségi vetélkedőit. A KISZ- titkárok az érdekvédelem, érdekképviselet helyzetéről, az ifjúsági parlamentek előkészítéséről tanácskoznak, ágazatonként. A könnyűiparban dolgozó ifjúmunkások közül a cipőfelsőrész-készítők „Ki minek mestere” szakmai-politikai vetélkedőt is megrendezik, hasonlóképpen a közlekedésben dolgozó „B” kategóriás gépjárművezetők vetélkedőjét. Az élelmiszeripari, az építőipari, a nehézipari, a kohó- és gépipari, könnyűipari és közlekedési ágazati napon is kiállítások nyílnak amatőr képző-, ipar-, és népművészeti alkotásokból, fotókból. A fiatalok minden ágazatban sportversenyeken is részt vesznek, megrendezik az ISZN ötpróbát. A politikai, szakmai versenyeken legjobb eredményt elérők október 31-én megyei rendezvényen mérik össze tudásukat, s ekkor rendezik meg az esztergályosok „Ki minek mestere vetélkedőjét” is. A Fajtakísérleti Intézet Ilona tanyai telepén Tuza József a búza vetéséhez készíti elő a talajt. (Gaál Béla felvétele) SAR]AD, ZÖLDELL AZ ÉLET Szántóvetök össze! Tóth Miklós a „faros ember” azt mondta, sok port nyel. Évődtünk is néhány mondattal; inni kellene rá, homoki vinkót, vagy egyebet. A szántó-vető csak legyintett; — Az kellene még, gyorsan levennének a gépről. Különben is józan ész kell ide. Kiszállt a traktor vezetőüléséből Belicz András. Szólt ő is: — Nem úgy van az már, mint régen. „Ameddig látunk..." Mi volt régen, nem firtattuk. Csak a tavalyi őszt. Akkor más volt a baj. Esőt, eső követett, szikrányit sem porzott a baktai határ. Most meg emberül szomjas a föld. Sok-e a vetnivaló? — Vagy ezer hektár. Mi azt biztosan nem tudhatjuk. Nem a mi dolgunk. Mi reggel munkába állunk és vetünk, ameddig látunk. Eltelt bő három hét. A rozs, amit szeptember végén Belicz András és Tóth Miklós vetett, már kikelt, bokro- sodik. Látni, jó munkát végeztek, bár van néhány foltos tábla, de ott a mocskospajor munkálkodott. A korai vetésnek ez a veszélye. A pajor sok kárt tud tenni. Az kalászosokról most, hogy a búza vetésének ideje is itt van, Mercs Györggyel, a baktalórántházi Dózsa Termelőszövetkezet fő-ágazatvezetőjével beszélgetünk. Beliczék nem sokat tévedtek, mert a vetni való terület 1157 hektár; 587 hektár rozs, 400 hektár búza és 170 hektár rozs téli juhlege- lőnek. — A rozsból 520 hektárt már elvetettünk — mondja a fő-ágazatvezető — a búza vetésében negyedénél tartunk. Nagy gondunk most, hogy két gép kiesett a munkából. Két Kristálhoz se égen, se földön nem találunk sebességváltó és nyomaték- váltó alkatrészt. Ez ellen kellene sürgősen valamit tenni, hogy ne legyen az üzemeknek soha ilyen gondja. Alkatrész, óh! Az alkatrészellátásról jobb nem beszélni. Nem is időzünk a témánál. Volt ellenben egy megyei tanácskozás a közelmúltban. Ott azt kérték, a kalászosokat jobban, nagyobb területen vessék az üzemek, éljenek azzal a lehetőséggel, amit az új szabályozó rendszer ad. — Ha most azt vizsgáljuk, hogy mennyire figyeltünk. a tájértekezleten elhangzottakra, akkor nem kell restell- kednünk. Alaposan megvitattuk a kapott tájékoztatót és a vezetőség a kalászos tePillanat- képek a baktalórántházi határból rület növelése mellett döntött. A búza termőterületét száz hektárral emeltük. Számoltunk; ha rozsból 20 mázsán, búzából 30 mázsán felüli átlagtermést érünk el, nyereséges lesz a termelés. — Idén ez megvolt? — Éppen hogy. Rozsból 19,8, búzából 32 mázsa volt a termés. A baktai határ nem a legjobb gabonatermő terület. Nagyon oda kell figyelni, hogy a gazdaságosság ne szenvedjen csorbát. Ezzel kapcsolatban érdekes, másutt is hasznosítható dolgokat említett a fő-ágazatvezető. — A jövedelmezőség, nemcsak attól függ, mennyi rozs, vagy búza terem, hanem attól is, hogyan termelünk. A műtrágyával például nem takarékoskodhatunk. A táblavizsgálatok szerint nekünk hatóanyagban 250—300 kilogramm műtrágyát kell kiszórni hektáronként. Költséget takaríthatunk meg viszont a szántásnál. Idén 180 hektár rozsot szántás nélkül vetettünk, úgy hogy csak tárcsás talaj művelést végeztünk. Tapasztalatunk, hogy a laza homoktalajokon ez a módszer eredményes, sőt haszN yárias volt még az ősz, amikor figyelmeztetett agrármérnök ismerősöm: — Várj az almavásárral, mert ha nincs pincéd, akkor az ilyen nagy melegben könnyen pórul járhatsz. Most, hogy már hűvösebbek a nappalok és a muskátlit is áttelepítettük a teraszról, mert bármelyik éjszaka jöhet a fagy, nem várunk tovább, hanem „bespájzoljuk” a téli hónapokra való jonatánt. Nem volt mindig ilyen gond mifelénk az alma. Jól emlékszem: bár olyan hideg kamránk volt annak idején, hogy akármelyik hűtőházzal felvenné ma a versenyt, onnan csak a legritkább esetben illatozott az alma. Pontosabban: az almaillatra azért tisztán emlékszem. Téli délelőt- tökön bogárfekete hajú nagymamánk a mindig kulccsal zárt szekrényéből ki-ki vett egy-két almát, olyat, amelyiknek a héja kicsit sérült volt és ünnepélyes szertartás nos, mert a műtrágya nem 18—20 centiméteres mélységbe, hanem hét-nyolc centiméterre a gyökérzónába kerül és jobban hasznosul. Tehát költséget takarítottunk meg és a növénynek a tápanyagfelvételhez jobb feltételeket teremtettünk. Újfajta vetőmag Beszélgettünk másról is. Például a vetőmagról. Mercs György dicsérte a lengyel rozsfajtát. Mondta; biztonságosabban és jobban terem, mint a kisvárdai fajta. Szaporító anyagnak is vetettek ebből 30 hektáron lengyel rozst. Egyébként ez az új fajta köztermesztésben idén 27 mázsás átlagterméssel bizonyított. A baktai látogatás határnézéssel fejeződött be. Kellemes őszi napsütés kísérte utunk. Láttuk miként vetnek lankadatlan szorgalommal. Tapasztaltuk, egyre több helyen, mind nagyobb területen sarjad .zöldell az „élet”. Biztató ez a most végzett munka. Ígéretesnek látszik az 1982-es aratás. Erősödi! barátság közepette hámozni kezdte. Mi körülültük az asztalt és figyeltük, miként halad a kis fanyelű kés a hártyavékony héj alatt. Oldalt táncolt a láng a csikótűzhelyben, jó meleget adott a kukoricacsutka. Nagymamánk, amikor végzett a hámozással, az almahéjat rápergette a tűzhely piaijára. Olyan kellemes almaillat töltötte meg az egész szobát, hogy már attól jóllaktunk. Aztán a kis gerezdekre vágott almákat kóstolgattuk, vigyázva, hogy minél tovább tartsanak. Máig előttem van az is, hogy nálunk, falun gyermekkoromban valójában a szekrény teteje volt a spájz. Oda rakták föl a néhány üveg meggyet, meg szilvát, amit télire tettek el, de nem ám azért, hogy nyakló nélkül bontogasSZOMBATON BUDAPESTEN kerül sor a Magyar- Szovjet Baráti Társaság VII. országos értekezletére. Mint a legtöbb országos fórumon, itt is értékelik az utóbbi évek munkáját és természetesen a feladatokról is szólnak. Kissé furtsán hangzik a „barátsági munka”. De aligha van ennél jobb kifejezés. Hiszen a magyar és szovjet emberek ezreit, tízezreit nemcsak baráti szálak kötik össze, munkak- kapcsolat is van közöttük. S ha a kifejezést tovább bogozzuk, láthatjuk, hogy a baráti társaság tevékenysége egyre szélesedő mozgalmi munka. Megyénkben immár hatvanháromra nőtt az MSZBT-tagcsoportok száma. Több tagcsoportunknak országos jó híre van, megyénkben általában élénk a barátsági munka, s ez nem csupán földrajzi helyzetünknek köszönhető. Az országos értekezleten megyénket húsz küldött és négy meghívott képviseli. Ha a küldöttek bekapcsolódnak az értekezlet munkájába, lesz miről beszámolniuk. Elmondhatják, hogy diákok, üzemek, intézmények dolgozói eredményesen bontakoztatták ki és ápolták a kapcsolatokat. A barátsági munka gyakorlati hasznáról is szót ejthetnek. Hogyan is lehet mérni ennek a munkának gyakorlati hasznát? A diákok az iskolai tagcsoportjuk jóvoltából plusz ismereteket szereznek. Nemcsak az orosz nyelv elsajátítására gondolunk. Gazdasági, földrajzi ismereteik bővülése mellett mélyebben megismerik az orosz és a szovjet irodalmat, jobban eljutnak a Szovjetunió fejlődésének megértéséhez. A barátsági munka művelődést elősegítő haszna a felnőttek körében is mérhető, felfedezhető. Az elmúlt évek különböző vetélkedői tanulásra, felkészülésre serkentették a fizikai munkások százait is. Kőművesek, lakatosok vettek könyvet a kezükbe, böngészték a folyóiratokat, oktatási előadók, tanárok készítették fel őket a magas szintű versenyekre. Az értékelésnél örömmel könyvelhetjük el, hogy a nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat csapata az országos döntőkön is öregbítette a szabolcs-szat- mári tagcsoportok jó hírnevét. A TERMELŐ VÁLLALATOK kapcsolatának sokféle haszna közt a gazdasági haszon is fellelhető. A nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság élő kapcsolatot tart fenn a királyházi Sevcsenko Szovsuk ebédhez vagy vacsorához. Az a befőtt csak a betegeknek járt ki. Mindenféle orvosságnál jobban gyógyított, ha egy kis pohárban befőttlevet kaptunk. Persze ezt mi idejekorán felismertük és olyan tökéletesen tudtuk adni a nagybeteget, hogy anyánk legszívesebben az egész szekrény tetejét elibénk rakta volna. A szekrény tetején az első sorban azonban nem üvegek álltak. Ott volt a helye a birsalmának, amiből jeles napokon kompótot főztek. Kinn járok Csenger- ben, régi idők tanúját kerestem egy mellékutcán. Az ismeretlen rendszámú autó láttán többen — jobbára idős emberek — állnak ki a kapuba, s ha az idegen érdeklődik a keresett személy után, ők mint valami segélykérő kiáltást hozzál. A tangazdaság szakemberei öt év óta minden tavasszal ellátogatnak a szov- hozba tapasztalatcserére. Gyakorlati munkát is végeznek a szovhoz csemetekertjében. A szovhoz dolgozóinak egy csoportja az őszi munkák idején jön el Nyíregyházára. A szovjet mezőgazdászok gépalkatrészekkel is kisegítették már a nyíregyháziakat. Érdekes, hogy még a tudományt is szolgálhatja a barátsági munka. A tagcsoportok megyei értekezletén hallottuk az újfehértói kísérleti intézet munkatársától: „Rendszeres a kapcsolatunk szovjet tudományos intézetekkel. Egyik munkatársunk rendszeresen olvassa a szovjet szaklapokat és amikor csak lehet, hasznosítjuk a szaklapokban olvasottakat.” A gyakorlati jó példák közt említhetjük a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárat A gyár szocialista brigádjai védnökséget vállaltak a szovjet exportra készülő cipők gyártása felett. A cipőgyár dolgozói gyakran látogatnak szovjet cipőgyárakba, s a szakmai látogatásokat családlátogatásokkal kötik össze. Mert a barátság vonala esetükben már a családokig húzódik. A Tiszántúli Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregységének dolgozói egy ungvári faipari vállalattal kötöttek szocialista szerződést. Ennek értelmében a két üzem szocialista brigádjai munkaversenyben állnak egymással, s a verseny értékelésére, a tapasztalatok kicserélésére minden évben sor kerül. Részben a tagcsoport munkájának köszönhető, hogy a nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat több dolgozója szovjet traktorgyárban és kombájn- gyárban tapasztalatcsere-látogatáson vehetett részt. A MEGYEI ÉRTEKEZLETEN megfogalmazták, bizonyára az országos értekezleten is elhangzik, hogy van javítani való a barátsági munkában. Jó lenne például, ha a mozgalmi munka nem volna évforduló-központú. Fontos, hogy a tagcsoportok ne egyoldalúan mutassák be a Szovjetuniót. A szakszervezettel, a KISZ-szel, a HNF-el és az MHSZ-szel szorosabb kapcsolatot alakíthatnak ki a tagcsoportok. Lehetne még sorolni a ki nem használt lehetőségeket. Az országos értekezlet bizonyára hasznos útmutatásokat is ad a lehetőségek jobb kihasználására. Nábrádi Lajos mondják: „Tessék mondani, mi lesz a mi almánkkal, átveszi azt valaki?” A házak mögött az udvaron nagy halomban ládák, megrakva gyönyörű terméssel. Ami nem a ládába való, az — miként ami gyermekkorunkban az udvaron a burgonya — ott áll nagy halomban. Nagyon nagy gond lehet mindez, tűnődöm magamban, amikor az egyik idős asz- szony felkínálja: „Uram, a harmada a magáé, ha eladja.” Nagy a bánat otthon, amikor hazamegyünk a munkából és együtt a család. Az egyik gyerek táskájából kigurul a szép delicsesz. Bele se kóstolt egész nap. Kellemes látvány az égjük bolt bejáratánál: az üvegre táblát ragasztottak és rajta a felirat „Almavásár”. Aztán a 8 forint áthúzva, alatta az új ár: 5 forint. Hát itt tartunk most, ’81 őszén. Angyal Almavásár
