Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-15 / 242. szám

1981. október 15. 3 Kelet-Magyarörszág Gépesített tenyésztés A MEZŐGAZDASÁG SIKERESEN FEJLŐDŐ ÁGA az állattenyésztés, ezen belül is a nagyüzemi szarvasmarhatartás ered­ményei számottevők. Az évtizede tartó fejlődés alapvető része a korszerű és egyre korszerűbb tar­tástechnológia. Itt Sza- bolcs-Szatmárban ma 26 szakosított tehenészeti te­lep üzemel és százával vannak gépesített, jól fel­szerelt egyedi istállók. A gép jó szolgálatot tesz az állattenyésztésben. Gyorsabb, könnyebb a munka, ugyanakkor a ta­karmányozás az almozás, a fejés és tejkezelés jó esz­közeivel növekszik a ter­melés, javulnak a gazdál­kodás mutatói. A Nyíregy­házi MEZŐGÉP Vállalat gépgyártása már évtize­dekkel ezelőtt főleg az ál­lattenyésztésre, a szarvas- marhatartásra szakosodott. Sok sikeres gép gyártása és értékesítése fémjelzi ezt a munkát. Nincs olyan mezőgazdasági üzem Ma­gyarországon, ahol ne is­mernék például a kalapá­csos darálókat. Ezekből több ezer készült. A Nyíregyházi MEZŐ­GÉP 1981-ben 47 különbö­ző típusú állattenyésztés­hez kapcsolódó gépet gyárt. Ez a tevékenység a vállalati bruttó árbevétel­ből 25 százalékkal részese­dik, tehát a vállalati gaz­dálkodásban jelentős. A piac állandóan bővül és ez elsősorban a fejlesztői munkának, a termékszer­kezet-váltásnak köszönhe­tő. öt gyártmánycsoport­ban 1979-től 26 új termék­kel jelentkezett a vállalat. Miután az új gépeknél ha­zai és külföldi sikere van, nem érdemtelen megemlí­teni néhány új gyártmány nevét. Az elmúlt három év­ben kezdte el gyártani a vállalat a nagy teljesítmé­nyű silómarókat, siló­egyengető tolólapokat, a bálabontókat és őrlőket, a szemestermény-roppantót, a szupermix típusú takar­mánykiosztó kocsikat, a DETK tartálykocsikat és egy sor itatóberendezést, speciális pótkocsit. Az em­lített gépek közül nem egy vásárokon és kiállításo­kon díjazott termék lett, de ami fő, most nagy so­rozatban készül. A bála­bontókból 1981-re 69-et, a különböző SUPERMIX- ekből 107-et, a DEKT tar­tálykocsikból 527-et ren­delt a kereskedelem. 1982- ben az említett gépek iránt tovább növekszik a keres­let. Nem régen a Nyíregy­házi MEZŐGÉP vezetői tröszti kollégiumi ülésen adtak számot az állattar­tás gépeinek gyártásáról. A beszámolóban szerepelt a termékszerkezet-váltás és általában a korszerű gépgyártása a hazai piac igényeihez igazodik úgy, hogy a vállalat jelentős tőkés és szocialista expor­tot is megvalósít. A gyárt­mányfejlesztés eredménye a már említett új gépek, valamint az, hogy több nyugati cég kért különbö­ző gépeket tesztelésre. MA MÁR AZ ÁLLAT­TARTÁS gépeit a magas fokú műszaki bonyolult­ság jellemzi. Alkalmazzák például az automata mér­legeket, a hidromotoros hidraulika szerelvényeket. Nagy pontosságúak a for­gácsolt alkatrészek és kö­vetelmény a tartós korró­zióvédelem, avagy az üzemeltetés kedvező para­méterei. Ennek megvalósí­tásához jól átgondolt gyártásfejlesztésre volt szükség. A vállalat mű­szaki dolgozói számos spe­ciális célgépet terveztek,' készítettek. Olyanokat, mint a több orsós fúró­gép, avagy a mély dombo­rítású tartályfenék hen­gerlő. Készültek program- vezérlésű automaták, ki­dolgozták a felületkiké­szítő és festőtechnológiát, meghonosították az auto­mata vonalhegesztőt. A célgépek közül nem egy találmánynak számít. Növelte a vállalat a gyártás műszaki színvona­lát új gépek, gépsorok, be­rendezések vásárlásával is. Mindez azonban keveset érő tevékenység lett vol­na, ha a beruházásokkal párhuzamosan nem töké­letesítik a gyártásszerve­zést, ha nem valósítják meg a gyáregységek kö­zötti szoros együttműkö­dést, avagy nem biztosít­ják az eszközök fenntar­tásához szükséges szemé­lyi, tárgyi feltételeket. A jó eredményeknek tehát sok a feltétele, de ezeket a MEZŐGÉP Vállalat kü- lön-külön és együttesen is teljesítette. AZ V. ÖTÉVES TERV ÉVEIBEN végzett fejlesz­tői munka az új tervidő­szakban tovább folytató­dik. A Nyíregyházi ME­ZŐGÉP Vállalat tovább szakosodik, törekszik az újabb és még korszerűbb gépek kifejlesztésére. Eh­hez a munkához a tröszt is jelentős, 30 milliós fej­lesztési támogatást ad. Ipari szinten így valósul meg az a kongresszusi ha­tározat, amely kimondja: „Nagy gondot kell fordí­tani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növelésére, a takarmány takarékos felhasználására ...” Mind­ezekhez jó eszközök a me­zőgép által gyártott gé­pek. Seres Ernő A KEVIÉP kivitelezésében december 31-ig elkészül Balkány- ban a vízmű, mely Szakoly és Balkány vízellátását oldja meg. SZEDIK A CUKORRÉPÁT A tiszavagvári Munka Tsz-ben szedik a cu­korrépát. ' A répaföld szélén tárolt termést Szabó János markoló­géppel a szállító jár­műre rakja. (Elek Emil felv.) Szakmunkásképzés a HÓDIKÖT-ben Munkásnők az iskolapadban A kék köpenyes munkás­nők délelőtt még melegítő­ket, ruhákat, blúzokat varr­tak a Hódiköt tiszalöki gyár­egységében. Délután iskola­padba ültek, hogy megtanul­ják a kötő-húrkoló ipari kon- fekciós szakma minden csín- ját-bínját. A húsz lány és asszony az üzem felnőtt szak­munkásképző tanfolyamára jár. 1971-ben, mikor megala­kult ez a vállalat, jóformán szakmai vezetői sem voltak. A munkamódszer-átadókat, csoportvezetőket a legjobban dolgozó betanított munkások közül nevezték ki. Akkor is, ha csak hat osztálya volt a jelöltnek. A csoportvezetők­nek — a képesítési előírások­nak megfelelően — e munka­kör betöltéséhez szakmunkás bizonyítvánnyal, érettségivel és marxista középiskolai vég­zettséggel kell rendelkezniük. Az előlegezett bizalom felté­tele az volt, hogy vállalják a tanulást a kiemelt munkások. Ügy segített rajtuk a vállalat, hogy üzemen belül megszer­vezte a dolgozók általános is­koláját. Sőt 1975-től évenként felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot is indítanak. „Kiemeltek...“ Ennek köszönheti boldogu­lását Mezei Gáborné is: — Gyerekkoromban fod­rásznak készültem. Hetedik­be jártam, mikor édesanyám leesett a lábáról. Édesapámat akkor már régen eltemettük. Nekem, s a nővéremnek kel­lett járnunk anyánk helyett a tsz-be, hogy meg legyen a kenyérrevaló; Később a ládagjtórban, majd a vegyesipari szövetke­zetben dolgozott a fiatalasz- szony. Onnan került a Hódi- köt-be. aktív dolgozók száma 568, kö­zülük csupán 107 a szakmun­kás. Ez nagyon kevés. Hiszen az átlagéletkor 3i—32 év. Ki miért vállalta a tanu­lást? E kérdésre szinte min­denkinek van valami sajátos válasza. Kurucz Sándorné gépi varró: — Nem a pénzért jelent­keztem. Hiszen olyan kevés­sel emelkedik majd a kerese­tem, hogy azért nem lett vol­na érdemes. A tanulás sem csalogatott, nem szerettem én sosem iskolába járni. Azért iratkoztam be, mert mégis­csak más az, több, ha szak­mám is lesz. Benes Ferencnét a tovább­tanulás terve serkenti: — Sok mindennel próbál­koztam már. Jártam gimná­ziumba, egészségügyi szakis­kolába. Voltam segédmunkás, most meg betanított dolgozó vagyok. Időközben rájöttem, hogy nem akarok a gép mel­lett megöregedni. Májusban leérettségiztem. Amint meg lesz a szakmunkásbizonyít­ványom, szeretnék ruhaipari technikus minősítő vizsgát is tenni. — Benesnével terveink vannak — veszi át a szót a személyzeti előadó. — Mun­kamódszer-átadót, vagy cso­portvezetőt szeretnénk farag­ni belőle. Ezek kétműszakos beosztások. Amíg kicsik a gyerekei, tudjuk, nem vállal­hatja. Pedig az ügyessége és képessége megvan a maga­sabb beosztáshoz. Tankönyv és gyereknevelés Nem kis erőpróba ez a tan­folyam a húsz munkásnőnek. Annak ellenére, hogy a tan­anyag szigorúan a szakma el­sajátításához legszükségesebb tárgyakra szorítkozik. Például politikai ismerete­ket, technológiát, mennyiség- tant, fizikát tanulnak a részt­vevők. Legtöbbjüknek évek óta nem volt tankönyv a ke­zében. A sok tantárgy bizony próbára teszi a gyerekneve­lésbe, házimunkába belefá­radt családanyákat. Szinte a tanulást is tanulniuk kell... — Az én módszerem az, hogy nagyon figyelek az órá­kon — mosolyog Kuruczné. Két gyerekem van, rám vár a házimunka. Ugyan mikor ta­nulhatnék? Mezei Gáborné egyedül ne­veli ipari tanuló fiát. Gábor jó gyerek, sokat segít. Estén­ként anyjával együtt forgat­ják a tankönyveket. — Minden órára igyek­szem készülni — szól Mezei- né. — Restellném, ha nem tudnám az anyagot. Benesné szerencsés helyzet­ben van, hiszen az érettségi révén több tárgyból felmen­tést kapott. Neki más gond­jai vannak: három apró gye­rek, az albérlet, az épülőfél­ben lévő családi ház. A foglalkozásokat heten­ként kétszer, háromszor tart­ják az üzemben, attól függő­en, hogy mennyi a munka. A 107-es szakmunkásképző is­kola és a gyár vezetői előtt tél végén vizsgáznak az asz- szonyok. Tavasszal pedig újabb tanfolyam indul. A feltételek a régiek: nyolc ál­talános iskolai végzettség, a 18. életév betöltése és három­éves gyakorlat. (házi) Féltékenység? E gy vasasüzemben me­sélték, ha a tanuló felszabadul, s im­máron mint segéd mun­kába áll, megkapja a nagy feladatot: reszel­het S reszel, szűnni nem akaróan, évekig, ha van türelme. Ha nem szól, ha beletörődik, senki nem menti meg ettől a fontos, bár lélekemelőnek nem mondható tevékenység­től. Ha nagyon únja, ak­kor szól. Ilyenkor két eset van: vagy sikerül kiharcolnia valami mást ha nem, akkor szedi a sátorfáját s elmegy más­hová. A gyakorlat azt mutat­ja, hogy az utóbbi meg­oldás jelenti a megvál­tást. Az üzemekben az új, a fiatal szakember le­hetősége ugyanis szűkös. A jól összeállt brigád sem lelkesedik a gyakor­latlan fiatalért, a válla­latok sem szívesen koc­káztatnak azzal, hogy éppen a friss erőre bíz­zák a nehezét A kör ezzel be is zárult. Féltékenység? A jó munka féltése lenne az ok? Lehet, ilyen is van a döntésekben, a reszel- tetésben. De van más ok is. Az nevezetesen, hogy az iskolából kikerü­lő fiatal korántsem kész szakmunkás még, s bi­zony ritka kivétel az, aki képes az igényes munkát is elvégezni. Ludas ebben az iskolai oktatás épp­úgy, mint az az üzem, ahol a tanuló tanulmányi ideje alatt sem kapott jobb feladatot, mint a reszelést. Mondják más területe­ken is vannak ilyen je­lenségek. S ha csak el­vétve is, akkor is rossz hatást szülnek. Emberek esnek el a kezdés, a munka, a siker örömé­től. Üzemek, vállalatok, intézmények mondanak le arról, hogy kiművel­jék az utánpótlást. A mindig csak „reszelő” pedagógus, orvos, mun­kás, műszaki nemcsak munkahelyén, de magán­életében is keserű em­berré válik. Talán nem is kell említeni, hogy ez 1 milyen hatást kelt majd évek múltán, amikor a csalódott emberek neve­lik gyermekeiket. Bürget Lajos — Itt vetődött fel először, hogy jó lenne a hat osztályom mellé megszerezni a hiányzó kettőt. A gyáregység segítsé­gével tavaly befejeztem az általános iskolát. Utána rög­tön jelentkeztem a szakmun­kás tanfolyamra. Hogy is mondjam? Kiemeltek. ’78- ban munkamódszer-átadó lettem — azzal a feltétellel, hogy tanulok. Így kerültem 33 évesen újra iskolapadba. Becsületbeli ügyem, hogy jó eredménnyel végezzek itt is. Ma már — egy-két kivétel­lel — minden középvezető rendelkezik szakmunkásbizo­nyítvánnyal a Hódiköt-ben. Legtöbbjük gimnáziumba jár. Nem a pénzért jelentkeztem — A tanfolyamokat termé­szetesen nemcsak az ő ked­vükért szervezzük — tájékoz­tat Kiss Istvánná, személyze­ti és oktatási előadó. — Ma­gas színvonalú munkához jól képzett gárdára van szük­ség. A ránk váró feladatokat nem lehet csupa betanított munkással megoldani. Foly­ton újak jönnek, a gyakorlott dolgozók közül pedig sokan szülési szabadságra mennek. Az 1975 óta végzettek mint­egy fele ma gyesen van. Az I ~~ Dimitor Dublev: SÚLYOS EGYÉNISÉG G ondoljanak, amit akar­nak, beszéljenek, amit akarnak, de a súlyos egyéniségeknek megvan a maguk jelentősége. Ezt ma­gamról tudom. Amikor megszülettem, már türelmetlenül vártam, hogy rátegyenek a mérlegre, és amikor a szülésznő közölte, hogy három kiló és hatszáz­ötven gramm vagyok, azaz ötven grammal több, mint a szomszédságomban fekvő bébi, örömömben összeszorí­tottam az öklömet, és kiabál­ni kezdtem. A továbbiakban ez az ötven gramm döntő szerepet játszott az életemben — több „emberséget” és min­denből jobbat akartam a kör­nyezetemnél. Ha késett a ki­szolgálás, üvölteni kezdtem. Mint gyerek, szívósan és kitartóan növekedtem. Ha va­lami csínyt tettem, és a kof- társaim el akartak páholni, és a karizmaikat kezdték mu­togatni — nem ijedtem meg. Némán elvittem őket a zöld­ségesbolt mérlegéhez. Meg- méredzkedtünk. Csodálatukra mindig nehezebbnek bizo­nyultam, és így kitűnt, hogy én más súlycsoportban va­gyok. Megdöbbenve vonták meg a vállukat, és békén hagytak. Én meg befordultam az első utcába, és észrevétle­nül, ügyesen a zsebembe rej­tett kövekkel kezdtem dobál­ni a házakat. Már a gyermekkoromban nyilvánvaló lett az éleslátá­som. Hamar rájöttem, hogy így alapozom meg az élete­met. Mindent végigküzdöt- tem. Ámbár az iskolai érdem­jegyeim nem voltak túl fé­nyesek, de mindig rendbejöt­tek, amikor kipótlódtak azok­kal a teli demizsonokkal, amelyeket apám utasítására este a tanáraim lakására vit­tem. Nehezebb volt a helyzet, amikor munkába álltam. Je­lölt az sok volt, de szakkép­zettségem szerinti, jól fizető állás — kevés. Ekkor egy tá­voli rokonom lépett közbe, aki súlyosságomat a szavával növelte meg a megfelelő tu­dományos területen. Másnap volt megfelelő állásom. Az évek számával a tapasz­talataim is növekedtek. A merleg nyelve mindig felém billent. A súlyomhoz most már egy kocsi is járul, vala­mint egy csodálatos kapcsolat — egy sógor, akit a feleségem révén szereztem. Igaz, vannak emberek, akik szállnak, kiemelkednek kö­zülünk a sokemeletes házak fölé, és eltűnnek az égen. Ki nem tiszteli az idealistákat, a valaha megvalósuló rögesz­mék megszállottjait? Tapsot nekik. De mondják meg ne­kem, lehet-e mérlegelni az ideákat, a rögeszméket, a puszta vakmerőséget? Nem lehet. A kozmikus kutatások által szállított adatok megál­lapítják, hogy az ember nem bírja el a súlytalanságot. Ezért kell gyarapodni. Már aki gyarapodhat. Minél job­ban. A súlyért. Ezért vagyunk a földön. Amikor az ember elég súlyos, ott marad, aho­vá helyezik. Nincs szél, ami megingassa, nincs vihar, ami elsöpörje. H át ilyen a súlyos egyé­niség. Igaz, hogy ke­veset foglalkoznak ve­le az újságok, és ritkán mu­tatja be a televízió, de egy nap fölmérhetik, és helyesen értékelik saját helyzetüket. Az életben minden megméri saját magát. Migray Ernőd fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents