Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-15 / 242. szám

4 1981. október 15. Kelet -Magyarorsz ág Kommentár Bizalom kérdőjelekkel Európa-saerte gondosan elemzik annak a parlamenti szavazásnak a kimenetelét és hátterét, amelynek során Giovanni Spadolini kabinet­je — legalábbis matemati­kailag — bizalmat kapott a nemzetgyűléstől. A kormány, most túlélte a bizalmatlan- sági indítványt. A minden olasz megráz­kódtatástól való félelem ért­hető Brüsszel és Washington részéről is. Egy olyan idő^ szakban ugyanis, amikor Reagenék szélsőséges erőpo­litikája miatt a Fehér Ház és a NATO-főhadiszállás egyik legnagyobb gondja á szövetségesek körében nö­vekvő aggodalom,, egy eset­leges olaszországi kormány­krízis a számukra nemkívá­natos tendenciák térnyerését erősíthetné. Emlékezetes: Bonnban a minap zajlott le az NSZK történetének leg­nagyobb béketüntetése. Ha méreteiben talán nem is, jel­legében hasonló megmozdu­lásra kerül sor ma Rómában is az elmúlt napok szicíliai demonstrációi utáni Dániá­ban és Norvégiában nagy tá­bora van az északi atom­fegyvermentes övezet meg­teremtésének, Hollandiában éppenhogy mögöttiünk van a szupertiltakozások nyara, Tö­rökország most kezd kilábal­ni története egyik legna­gyobb hullámvölgyéből, Gö­rögország olyan választások­ra készül, amelynek kimene­tele megkérdőjelezheti a NATO egész déli szárnyát. Ebben a sajátos helyzetben érthető figyelmet váltott ki Itália-szerte az Olasz Kom­munista Párt vezetőségének helyzetértékelő dokumentu­ma, amely emlékeztet arra az alapvető tényre, hogy a mostani válság nem pusztán a jelenlegi kabinet dilem- májEf,' híhem 'eg'y' több évti­zedes, a kereszténydemobrá- cia hatalmi monopóliumára épülő hatalmi gépezet im­már tartós, elhúzódó válsá­ga. Ebből következik a le­hetséges kiút is: kitörni az ördögi körből, megszüntetni e hatalmi monopóliumot. „Az olasz baloldalnak — hangsú­lyozza az OKP dokumentu­ma — meg kell akadályoz­nia, hogy a válságnak jobb­oldali következménye le­gyen.” H. E. Nagyszabású béketiintetést szerveznek a tervek szerint csütörtökön Rómában. A demonstráció az NSZK-beli és a dél-olaszországi felvonulások folytatása. Képünkön: az OKP által szervezett felvonulás a szocialista Comisóban, ahol a NATO tervezett rakétatelepítése ellen tiltakoztak. (Kelet-Magyarország telefoto) Véget értek Vetter moszkvai tárgyalásai Szerdán Moszkvában köz­leményt hoztak nyilvános­ságra Heinz Oskar Vettet­nek, a (Nyugat) Német Szak- szervezeti Szövetség (DGB) elnökének moszkvai látoga­tásáról. Heinz Oskar Vetter moszk­vai tartózkodása alatt meg­beszéléseket folytatott Alek- szej Sibajevvel, az SZSZKT elnökével. Áttekintették a Szovjetunió és az NSZK szakszervezetei közötti két­oldali kapcsolatok alakulá­sát, valamint a nemzetközi szakszervezeti együttműkö­dés néhány kérdését. Mint a látogatásról kiadott közle­mény megállapítja, mind­két részről komoly aggoda­lommal szóltak a nemzetkö­zi feszültség növekedéséről. A szovjet és a nyugatné­met szakszervezetek képvi­selői megerősítették, hogy ké­szek támogatni más európai országok szakszervezeteinek mindazon kezdeményezé­seit, amelyeknek célja a bé­ke megszilárdítása. Ezek kö­zé tartozhat például az a ja­vaslat, hogy rendezzék meg az európai országok szak- szervezeteinek konferenciá­ját — állapítja meg a köz­lemény. Hoszm Mubarak Egyiptom elnöke Hoszni Mubarakot kedden az Egyiptomi Arab Köztár­saság elnökévé választották. A népszavazáson megkapta a szavazatok több mint 99 százalékát — jelentették szerdán kairói hivatalos for­rások. Ugyanezen források szerint a- választókörzetek többségé­ben az „igen” szavazatok aránya csaknem elérte a 100' százalékot, csupán Kairóban volt „összesen” 99 százalék. Menufiah kormányzóság­ban, a Nílus deltavidékén, ahol Anvar Szadat és Muba­rak szülőfaluja fekszik, 650 588 szavazópolgár közül csupán egyetlen egy szava­zott „nem”-mel Mubarakra. Az eredmény nyilvános be­jelentése után Szufi Abu Ta- leb, aki október 6-a óta az ideiglenes elnök tisztségét tölti be, felkeresi Mubarakot és hivatalosan tájékoztatja megválasztásáról. Az új el­nök ezután leteszi az alkot­mányban előírt esküt a par­lamentben. Az egyiptomi népszavazáson Hoszni Mubarak eddigi alel- nököt választották meg a múlt héten meggyilkolt An­var Szadat utódjául. (Kelet- Magyarország telefoto) S4z cutoísó cnap mint ahogyan minden vén hülye szépítheti a maga hi­vatal adta erejével, már fel­szedett társadalmi rangjával. Nem vagyok elég rugal­mas ... mert nem tudok — sokszor más példányaimban nem is akarok — a körülmé­nyekhez hozzáigazodni. Egy­szerűen ragaszkodom a vi­lág egyszer megkapott ké­péhez, ezen nem akarok változtatni, nem gyűjtök többé információkat, nem állok már készen arra, hogy ezt a képet napról-napra, új­ra és újra helyesbítsem. Ezért nem értem — csodál­kozva nézem —, ha a tervek és programok kudarccal vég­ződnek —, nem tudom mi­nek tulajdonítani a mai vál­ságokat, s nem érzem, hogy mindez az egyszer megka- pottnak az abszolúttá válá­sa, s nyomában régi gyakor­lat ismételgetése, új körül­mények között. Kicsit vál­toztatott formában ... ahe­lyett, hogy az újonnan meg­mért valóságból új gyakor­lat születhetne, új formában. Ettől félek. Ezért hát mint az egyszeri székely: „a tinó­mat, aki tavaly elveszett, ha megkerül, Áron öcsémre ha­gyom. Ha nem kerül meg, akkor a jegyző urra.” Sokfajta félelemben eltel­hetett volna életem, ha vol­tak ilyenek, ezek voltak a főbbek. Egyébként pedig sem embertől, sem állattól, sem szituációtól nem félek. Noha ki ismerheti önmagát? Az embernek magamagáról szerzett ismeretei nagyon hézagosak. Hiába a raciona­litás szent tisztelete ben­nünk, keveset tudunk önma­gunkról. Sose leszünk olya­nok, mint az isten: „jónak és gonosznak tudói,,. Hiába mondja a Genézis könyve: „Eritis sicut deus ...” Hiá­ba mondja. Hiába minél pontosabbak kívánunk lenni önmagunk ismeretében, an­nál jobban csalódunk és an­nál jobban fog el a vágy: megtámogatni önönmagun­kat az ős-bőbáj-varázzsal, meseszerű fogódzókat találni a racionalitáson belüli irra­cionálissal. Kinek Isten ez, saját vagy közös Isten, ki­nek fantasztikus bolygók ap­ró zöld emberkéi... Minél okosabbak leszünk, annál in­kább megkísértenek eleink naiv, de talán szükségszerű hiedelmei, akik gyakorta in­tuícióval is próbálták tudá­sukat gyarapítani, nemcsak racionális gondolkodással. Jó volna most is, de hűen if­júságunkhoz, hűen eszmé­inkhez. Ha harcainkhoz nem is, hiszen azt nem mindig mi választottuk, sem a küzdőte­ret, sem a fegyvereket, csak az ellenfeleket és a baráto­kat. És nagy összefüggésében a mi parányi helyünket. És ez kezd most összezavarodni. Ki a barát itt öregem? És ki az ellenség? Mindegy, nekem már mindegy, fáradt vagyok, és „ ... szorgos szerveim (kik újjászülnek napról-nap­ra), már fölkészülnek, hogy elnémuljanak.) De addig mind kiált...” Kiált? Min­dig ugyanazt. Mit kellene tenni? S tettem-e azt, amit tenni kellett? Persze — hogy nem... nem eléggé, s rosz- szul. De én vagyok a hibás? Én is! Zavaros vagyok öre­gem, és fáradt, s vénségesen vén, ötezer éves... És abba is hagyom ... Abbahagyom. ” Itt ért véget a levél. Az öreg gondosan összehajto­gatta, beletette a Fazekas Julianna-féle borítékba, már biztos volt benne, hogy Mi­kitől hallotta ezt a nevet. És zsebretette a zsebkendő mel­lé. (folytatjuk) Németh Károly megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) a megyei tanács elnökét. Csizmár Mária pártbizottsági titkár adott számot a munká­ról és a feladatokról. Elmond­ta: a nagyközségnek jelentős ipara és mezőgazdasága van, korszerű és piacképes termé­kek kerülnek ki a település­ről, amely jó ötéves tervet zárt és biztató fél évtizedet' kezdett. A lakosság egészséges türelmetlensége jó alapot ad a fejlesztéshez, s előtérbe ke­rült a várossá válás előkészí­tése. Tiszavasvári három közös gazdasága átlagában az idén 49 mázsa búza, s 62 mázsa kukorica termett hektáron­ként, ezzel a téeszek a megye élvonalába kerültek. A párt­munkában is olyan minőségi tényezők kerültek előtérbe, mint a rugalmas alkalmazko­dásra képes vezetés, a téeszek egymást segítő munkája, a közös sertéstelep, a közös szá­rítók létesítése. Különösen szembetűnő az emberek gon­dolkodásában végbement fej­lődés, a közösségért érzett fe­lelősség növekedése. Németh Károly ezután ala­pos beszélgetés során ismer­kedett a község életének min­dennapjaival. Sok kérdést tett fel. Érdeklődött a külön­böző szövetkezeti ágazatok helyzetéről, a lakosság ellá­tásáról, a településen élő ér­telmiségiek munkájáról, a ta­nácstagok aktivitásáról, a felvásárlás gondjairól, s tar­talmas válaszokat is kapott.' Például, hogy a pedagógusok, a műszaki- és az agrárértel­miségiek letelepedését, meg­tartását lakásokkal is segí­tik, kikérik véleményüket és igénylik a résztvételüket a községépítés és a népművelés feladataiban, a tervek kidol­gozásában. Megelégedéssel hallotta, hogy az ÁFÉSZ szá­mos új létesítménnyel segíti az ellátás javulását, fontos­nak tartja a választék bővü­lését, hogy a fogyasztás át­alakulóban van, s a keres­kedelem ehhez próbál iga­zodni. Élénken érdeklődött a Po­litikai Bizottság tagja a kis­termelők állattenyésztéséről, a szakcsoportok munkájáról. Megkérdezte Nagy Miklós ÁFÉSZ-elnököt: mit vár a SZÖVOSZ-kongresszustól? A válasz: nagyobb önállóságot, a vállalkozásokoz jobb felté­teleket. A Munka Termelőszövetke­zet elnöke, Moravszki György arról szólt, hogy visszaáram­lás tapasztalható a téeszbe, miután az addig iparba já-^, rók látják, itt is megtalálják a számításukat, s a települé­sen majdcsak városias ellá­tásban lehet részük. Elhang­zott, hogy a jövőben a szö­vetkezet a gabona- és hús­programra áll be. A háztáji ágazat működése is rendezett, a tagok takarmányellátását és sok más gondját is megold­ják. „ötvenhárom mázsa bú­za termett idén hektáronként a Munka Tsz-ben, de még lá­tunk lehetőségeket a hozam- növelésben" — mondta az el­nök, aki jól számol a piac jövőbeni lehetőségeivel, s a téesz fejleszteni akarja a ma már jövedelmező ágazatok közé tartozó halastavát is. Az emberi tényezők fontos­ságáról is sok szó esett a be­szélgetésen. Például a szo­ciális beruházások, az étkez­tetés, a fürdő, az öltöző nagy hasznáról, amelyben az em­berek megbecsülésüket lát­ják, és emiatt is szívesen ma­radnak. A téesz mindenkit arra buzdit, hogy tanuljon, hiszen a technikával más­képp nemigen boldogulnak a jövőben. Szólt az elnök a problé­mákról is. Köztük, hogy a szállítás, a rakodás gépesíté­sét racionálisan meg kell ol­dani. Egy példát mondott el az alkatrész-ellátás nehézsé­geiről: augusztusban az or­szágban sehol nem lehetett ekevasat kapni. A teendők között említette a nyugdíja­sok jobb megbecsülését, a munkaszervezés javítását. Látogatás az Alkaloidában. Az ellátás, a termelés, az emberek megbecsülése, a gondok megoldásának közös keresése jellemezte a tisza­vasvári beszélgetést. Németh Károly elvtárs elmondta: örül ennek a találkozásnak, szívből kívánja, hogy a vá­rossá fejlődés előkészítése jól haladjon, de azt tanácsolta: inkább legyen városias jel­legű község Tiszavasvári, mint falusias jellegű város. Ehhez kell megteremteni előbb a feltételeket. Ezért eddig is sok történt, ez meg­erősíthet minket, érdemes volt dolgozni a helyes politi­káért. „Azelőtt sokkal több ember munkájaként jóval kisebb volt a megtermelt termék. Például búzából, de ez sok másra is érvényes. Ugyancsak nagy dolog amit itt a műsza­ki, az agrárértelmiségről, az orvosi ellátásról hallottunk, nem is beszélve az életszín­vonal óriási változásairól, amely a lakások berendezé­seiben is jelentkezik. Új igé­nyekkel kell már számolni itt is, de különösen az embe­ri viszonyoknál. Nálunk, aki tisztességesen él, embernek érzi magát! Nem kell hajbó­kolni senkinek azért, hogy dolgozhasson. Ezek olyan dol­gok, amelyeknél néha érde­mes megállni és gondolkozni. Nehézségeink bizony vannak, de ez nem menti azt a prob­lémát, hogy augusztusban nincs ekevas. A mezőgazda- sági termelés mindnyájunk érdeke, ezért ki kell mozdí­tani a holtpontról az alkat­részellátást és még sokat kell tennünk, hogy megbirkóz­zunk bajainkkal. Azonban az itt, Tiszavasváriban elmon­dottak is igazolják: nagy tör­ténelmi út volt, amit mező- gazdaságunk megtett. Okul­nunk kell saját hibáinkból, minden munkahelyen, mert az országos politika itt szüle­tik. Dolgozzunk szorgalma­san, bízzunk a fiatalokban, mert megérdemlik. Mert mű­veltek, okosak, sok minden­ben fölénk nőttek. Adjunk nekik munkát minél többet, s neveljük őket kitartásra. Ezzel nagy lépést teszünk elő­re.” A beszélgetés után Né­meth Károly a tiszavasvári üzemek életével ismerkedett. Előbb a Munka Termelő- szövetkezetben határjáráson nézték meg az időszerű me­zőgazdasági munkákat. Var­ga Lajos főagronómus mu­tatta be a kukorica kombáj­nolását. A gazdag termés egy részét energiatakarékos módon, nedvesen tárolják. Ezt követően a búza vetését tekintették meg. A jó talaj­előkészítés egyik módja’ hogy csak tárcsázták a föl­det, s ennek alapján, a meg­felelő műtrágyázással hek­táronként 5 tonnás átlagter­mést várnak. A vendégek útja az Alka­loida Vegyészeti Gyárban folytatódott, ahol előbb -a termelő üzemeket látogatták meg. A Kémia VI. üzemben Káder Ferenc üzemvezető is­mertette a legfrissebb beru­házás történetét, a glialka növényvédő szer nagymérvű gyártására való felkészülést. A kikészítő-íkiszerelő üzem­ben Tamás Géza üzemveze­tő adott tájékoztatást a gyógyszerek csomagolásáról, előkészítéséről. A Központi Bizottság titkárát a négy éve aranykoszorús címmel ren­delkező Hunyadi János Szo­cialista Brigád vezetője, Hu- nyadvári Istvánné kérte meg, hogy a brigádnaplóban örökítse meg látogatását. Németh Károly a következő­ket jegyezte be a naplóba: „Szívélyesen üdvözlöm a bri­gád tagjait. Sok sikert a munkában és sok boldogsá­got egyéni életükben.” Az üzemből távozva „Jó mun­kát, asszonyok!” köszöntés­sel vált el a délutános mű­szaktól. A vállalat gazdasági ered­ményeiről Mándoki István igazgató, adott tájékoztatást, míg a párt- és tömegszerve­zeti munkáról Szabó Mihály, az üzemi pártbizottság titká­ra számolt be. A több, mint kétezer embert foglalkoztató vállalat kétmilliárdos ter­melésével a hazai gyógyszer- ipar termelésének tíz száza­lékát adja. A gyár az V. öt­éves tervét jelentősen túltel­jesítette, különösen kiemel­kedő a tőkés export növelé­se, amely a tervezettől 30 százalékkal magasabb volt. A dolgozók 1975-höz képest másfélszeres jövedelemre tettek szert. A munkaver­senynek is köszönhető, hogy az anyag- és energiamegta­karítás értéke 135 millió fo­rint volt. Erről az alapról indult a vállalat a VI. ötéves tervben.« Részt vesz a ma­gyar—szovjet agrokémiai egyezmény megvalósításá­ban, évente mintegy 10—11 százalékkal növeli a terme­lését. A gyár létszámának nagyobbik fele 30 éven aluli dolgozókból áll. Jellemző, hogy állandóan tanulnak, igyekeznek lépést tartani a technikai változásokkal. Eb­ben példát mutat a 10 párt- alapszervezet közel négyszáz tagja. Gond, hogy néhány szakember nem találja meg a helyét a községben, így a fluktuáció nagyobb a kívá­natosnál. A tájékoztató után Né­meth Károly elégedetten szólt az elért fejlődésről. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a meg­növekedett követelmények mellett nagyobb gondot kell fordítani a tartalékok feltá­rására, a munkásokkal együtt szükséges törekedni a színvonal további emelésére. A község és a gyár kapcso­latában jelentős, hogy az Al­kaloida dolgozói helyben laknak, akik sokat tesznek lákóhelyük gyarapításáért is.

Next

/
Thumbnails
Contents