Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-02 / 231. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1981. október 2. Losonczi Pál beszéde a zenei világhét megnyitéján A zene nemzetközi napja alkalmából csütörtökön a Ze­neakadémián ünnepi estet rendeztek, amely egyben az idén Budapesten sorra kerü­lő zenei világhét megnyitó díszhangversenye is volt. Az ünnepi hangversenyen részt vett a Bartók Béla-emlékbi- zottság számos tagja, ott vol­tak társadalmi és kulturális életünk vezető képviselői, kö­zöttük Kornidesz Mihály az MSZMP KB osztályvezetője és Pozsgay Imre művelődési miniszter. Megjelent Maka- minan Makagiansar, az UNESCO főigazgató-helyet­tese, s a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képvisele­tek több vezetője is. A zenei világhetet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Bartók Béla-emlékbizott- ság elnöke és sir Frank Cal­laway professzor, a Nemzet­közi Zenei Tanács leköszönő elnöke nyitotta meg. — Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy az UNESCO Zemzetközi Zenei Tanácsa éppen ebben az esztendőben választotta fővárosunkat köz­gyűlésének, kongresszusának, a zenei világhét eseményei­nek színhelyéül, amikor a magyar zeneművészet ki­emelkedő alkotójának, a XX. századi zene klasszikusának, a népek barátságát minden művével, kutatásaival, min­den szavával hirdető Bartók Bélának 100. születésnapját ünnepeljük — mondotta az Elnöki Tanács elnöke. — A népek összefogását, egymás értékeinek jobb megismeré­sét, kölcsönös megbecsülését és a békét szolgáló bartóki TELEX Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, és Losonczi Pálnak az Elnöki Tanács elnökének meghívására, Jósé Eduardo Dos Santosnak, az MPLA- munkapárt és az Angolai Né­pi Köztársaság elnökének ve­zetésével a közeli napokban angolai párt- és állami kül­döttség érkezik hazánkba hi­vatalos baráti látogatásra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására csütörtökön Budapestre érkezett a Portu­gál Kommunista Párt kül­döttsége Alvaro Cunhalnak, a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttség tagjai: Albano Nunes, a PKP külügyi osztá­lyának vezetője és Francisco Lopes, a lisszaboni pártbi­zottság tagja, a központi bi­zottság tagjai. A portugál vendégeket a ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Irkagyij Sztrugacki] Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek IBI 52. Te még nem tudod, hogy az ellenség nem annyira a kato­náiddal szemben áll, mint in­kább bennünk van. Te talán még megdöntőd a Rendet, és a parasztlázadás hulláma az arkanari trónusra emel. És jóságodban földet fogsz osz­tani küzdőtársaidnak, de mit érnek küzdőtársaid a földdel jobbágyok nélkül? gondolat — hisszük — hiven fejezi ki a Nemzetközi Zenei Tanács céljait, törekvéseit is. — Jóleső érzéssel szólha­tunk zenekultúránknak arról a szép törekvéséről, hogy Bartók és nagy pályatársa, Kodály Zoltán szellemében és tanításait gazdagítva az em­berek millióit ajándékozza meg a dal, a muzsika örömé­vel. És bár e cél felé tartva még sok a teendőnk, bízvást mondhatjuk, hogy hazánkban mind többen és többen merí­tenek kedvet és erőt a zene érzésnemesítő, gondolatéb­resztő szépségeiből. Ahogyan azt Bartók és Kodály is akar­ta, és amiért a nemzetközi zenei tanács is szerte a világ­ban oly sokat fáradozik. — A zene nemzetközi nap­ja, a zenei világhét mély gondolata, hogy a zeneművé­szet emberformáló, nevelő, népeket összekapcsoló, va­rázslatos erő, amelyet már a klasszikus ókor orfeuszmon- daköre is kifejezett. Ezért fogadunk örömmel minden humánus üzenetet közvetítő alkotást, bárhonnan érkez­zék is az, s zeneművészetünk legjobbjai is azért vannak ott szüntelenül a világ nagy pódiumain, hogy a magyar és az egyetemes emberi kul­túra követeiként, a zene vi­lágnyelvén szolgálják a né­pek közeledését, egymás jobb megértését. — A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és Bar­tók Béla emlékbizottsága ne­vében, e gondolatokkal nyi­tom meg a zenei világhetet, kívánva, hogy szép üzenete az önök közvetítésével vala­mennyi földrészre kisugároz­zák. — Ezt követően Sir Frank Callaway professzor szólt a jelenlévőkhöz, majd sor került a díszhangverseny­re. (Folytatás az 1. oldalról) kaphatja meg azokat a felvi- lágositásokat, tájékoztatáso­kat, amelyekért ma esetleg félnapokat kell utaznia. Tovább erősödik a pénz­ügyi-gazdasági ellenőrzést végző szervezet és a tanácsok kapcsolata is. Míg a tanácsok a területükön működő gaz­dálkodó szervezetek tevé­kenységéről, a náluk tartott ellenőrzések megállapításai­ról eddig csak több helyről (igazgatóság, hivatal) együt­tesen beszerezhető adatok alapján nyerhettek tájékoz­tatást, 1982. január 1-től az egységesen megyei szervezet­től kaphatják meg a szüksé­ges információkat, a megyei igazgatóságok rendszeres — Hallgat? — kérdezte Arata. — Volt valamikor egy barátom, Görbe Mérleg. Együtt kezdtük, ö bandita, az éjszaka királya lett. Én nem bocsátottam meg az áru­lást, és ő tudta ezt. Sokat se­gített nekem, de sohasem akart visszatérni hozzám, sa­ját céljait követte. Két esz­tendővel ezelőtt az emberei kiadták dón Rebának... Ma reggel pedig lecsaptam rá az arkanari kikötőben... A mi ügyünkben nem lehetnek fé- lig-barátok. A félig-barát mindig félig-ellenség. Az arany a régi helyén van, dón Rumata? — Igen — felelte lassan Rumata —, a régi helyén. — Akkor én megyek. Kö­szönöm, dón Rumata. * A Részeg Barlangban vi­szonylagos tisztaság volt, a padlót gondosan felseperték, az asztalt fehérre súrolták. Kabani atya illedelmesen ült a sarokban a pádon. Míg ar­ra vártak, hogy Budah el­aludjék, semmiségekről be­szélgettek. Budah beesett ar­ca égett az italába észrevét­(Folytatás az 1. oldalról) A megyei áfészek a kis­termelőktől 37 ezer ton­na almát vettek át, ami­ből húszezer tonna került külföldre. Kissé vontatottan halad az áfészeknél az átvétel, s a szervezési bizottság hangsú­lyozta, a beütemezett almát át kell venni. Hasonlóan a burgonyát is, hiszen a Zöl­dért átveszi a szövetkezetek­től a terményt. Szeptember végéig saját tárolóikban 11 ezer tonna burgonyát tárolt be a Zöldért vállalat, emellett közel har­mincezer tonnát a gazdasá­gokban tárolnak, összesen hetvenezer tonna átvételével számolnak. A napraforgó cséplése túl van a felén, míg a kukorica most kerül le tömegesebben a termőhelyről — adták a tá­jékoztatást a gabonaforgal­mi és malomipari vállalat­nál. A gyors átvételek érde­kében kora reggeltől es­tig tartanak nyitva az át­vevőtelepek. A vállalat dolgozói szabad szombatokon is biztosítják a felvásárlást. De előzetes jel­zésekre vasárnapokon is vé­geznek átvételeket. Az eddigi becslések szerint 90—100 ezer tonna kukorica átvételére számít a megyéből a felvásárló vállalat. A nap­raforgó betakarítása, mi\ <• 1 már a felénél tart, ebből az eddigi felvásárlás 4000 tonna. Mintegy 800 tonna naprafor­gó felvásárlása várható, ami megfelel az előzetes tervnek. Ha az időjárás — remél­hetően — továbbra is kedve­ző marad, a napraforgó csép­lése rövidesen befejeződhet. Több ember, gép vehet részt a kukoricabetakarításban, jobban rendelkezésre állhat­nak a szárítóberendezések. adatszolgáltatási kötelezett­sége alapján. A vállalati pénzügyi-gaz­dasági ellenőrzés szervezeté­nek átalakításától a revíziók színvonalának további emel­kedése, hatékonyságuk növe­kedése várható. Emellett az átszervezés jelentős létszám­megtakarítással jár. Végül számottevő csökkenés vár­ható mind a gazdálkodó szer­vezetek, mind az ellenőrző apparátus kiküldetési költsé­geiben. Az ellenőrző szervezet kor­szerűsítése felelősségteljes munka. A Pénzügyminisztéri­um ellenőrzési főigazgatósága az átszervezés sikeréhez kéri a párt- és állami szervek, a vállalatok és szövetkezetek megértését, segítségét és a konstruktív együttműködést. lenül belekevert, óriási adag tetralumináltól. Az öreg igen izgatott volt, nehezen aludt el. A türelmetlen dón Gug az asztal alatt egy tevepatkót hajlítgatott, arcán azonban a vidám fesztelenség kifejezése ült. — Nemes barátaim! — szó­lalt meg végül Budah doktor, felállt, és Rumatára roskadt, aki átölelte a vállát. — Kész? — kérdezte dón Kondor. — Reggelig nem ébred fel — válaszolta Rumata. Kabani atya irigyen mond­ta: — Szóval a doktornak sza­bad beadni, Kabani atyának meg nem szabad, árt. — Negyedórám van — kö­zölte oroszul dón Kondor. — Nekem öt perc is elég — felelte Rumata. — Már any- nyit beszéltem erről, hogy egy perc is elég. A feudaliz­mus báziselméletével teljes összhangban, a városlakók­nak ez a cseppet sem rend­kívüli szembefordulása a bá­rókkal a Szent Rend provo­kációs intrikájává fajult, s oda vezetett, hogy Arkanar a A vállalati pénzügyi-gazdasági ellenőrzés új szervezete Irak—Irán A végeláthatatlan háború Egy égő iraki finomító füstje „Ezek azok az országok, amelyek Izrael ellen akartak szent háborút indítani. Ehe­lyett most egymás ellen vív­ják a szent, háborút, a dzsi- hadot.” Nem más, mint Be­gin izraeli miniszterelnök tet­te ezt a kárörvendő kijelen­tést egy évvel ezelőtt, az ira­ki—iráni háború kezdetén. Nem kétséges, hogy Izrael igyekezett maximális hasz­not húzni a két mohamedán ország konfliktusából. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy az izraeli légierő ez év júniusában vak­merőén lebombázta az iráni frontra figyelő Irak befejezés előtt álló nukleáris központ­ját. Ugyanez az Izrael vesze­delmes konfliktushelyzetet provokált Szíriával a libano­ni Bekaa-völgyben, majd pél­dátlan terrortámadásokat hajtott végre Bejrut polgári lakónegyedei és több dél-li­banoni település, palesztin menekülttábor ellen. Túlzás nélkül állítható, hogy Begin nemcsak Was­hingtontól kapott szabad ke­zet az agresszió eszkalációjá­hoz, hanem áttételesen attól az arab világtól is, amelyet minden korábbinál megosz- tottabbá tett az iraki—iráni konfliktus. Jellemző, hogy Irak megszakította diplomá­ciai kapcsolatait az antiim- perialista, Amerika-ellenes iráni forradalommal rokon­szenvező Szíriával és Líbiá­val, miközben szoros együtt­működést alakított ki olyan reakciós, Amerika-barát álla­mokkal, mint Jordánia és Szaud-Arábia. Jordánia az utánpótlást biztosító hátor­szág, Szaud-Arábia a pénz­ügyi támogató szerepét vál­lalta a háborúban. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet elnöke a palesztin ellenállási mozgalmat nevezte a konf­liktus legfőbb vesztesének. Joggal, hiszen az új iráni rendszer első döntései közé tartozott Izrael teheráni kö­feudális-fasiszta agresszió tá­maszpontja lett. Kiderült, hogy Reba jelentéktelen csir­kefogó és tökfilkó! Elárult és eladott mindent, amit tudott, halálra rémült, és a Szent Rendhez rohant, hogy mentse meg. Fél év múlva elteszik láb alól, a Rend pedig meg­marad. Hogy ez milyen követ­kezményekkel jár a Szoroson túl, azután az egész Biroda­lom számára, el sem merem képzelni. Mindenesetre a Bi­rodalom területén végzett húszesztendei munka kárba veszett. Többé nem lesz kit megmenteni. Befejeztem. Don Gug végre eltörte a patkót, és a sarokba hajította. — Bizony, ezt eltoltuk — jegyezte meg. — De talán nem is olyan szörnyű, Anton. Rumata szótlanul ránézett. — Neked el kellett volna távolítanod dón Rebát — mondta hirtelen dón Kondor. — Hogy értsem? Don Kondor arcán piros foltok gyúltak. — Fizikailag megsemmisí­teni! — jelentette ki élesen. Rumata erre leült. (Folytatjuk) vétségének bezárása, a PFSZ ki erőit az elfoglalt iráni te- irodájának megnyitása, de rületekről. Ezzel szemben később — részben a háború, Irak hallani sem akar a csa- részben az elmélyülő belső patkivonásról mindaddig, válság miatt — Teherán nem amíg Irán nem fogadja el az volt, s ma sem képes kellő iraki követeléseket, így nem támogatást nyújtani a Camp- egyezik bele abba, hogy az Iráni sebesült katonák. (Fotó: Newsweek—KS) David-i alku ellen, az önren­delkezési jogáért küzdő pa­lesztin népnek. Magától érte­tődik, hogy a háborúzó Irak erejéből sem futja mások se­gítésére, inkább saját pozí­cióinak erősítéséhez igyekszik megnyerni az arab testvérek támogatását. A Perzsa-öböl peremvidé­kén, a világ leggazdagabb olajmezőinek tőszomszédsá­gában kirobbant háború az olajpiacokon is érthető nyug­talanságot keltett. A kezdeti aggodalom azonban túlzott­nak bizonyult. Mert igaz ugyan, hogy Irak és Irán ter­melése, kivitele drasztikusan visszaesett, de a kiesést gyor­san pótolták az öbölmenti ál­lamok, s a háború első év­fordulójára olyan fokú telí­tettség alakult ki a világpia­con, hogy több olajexportőr a termelés csökkentésére kény­szerült. Az olaj utak veszélyezettsé- ge mégis jó ürügyet kínált az Egyesült Államoknak és NA- TO-szövetségeseinek arra, hogy fokozzák katonai jelen­létüket a térségben. Az iráni forradalom hatá­sától rettegő reakciós rend­szerek — Omán, Szaud-Ará­bia — Irakot támogatva nemcsak a kötelező arab szolidaritást tartják szem előtt, hanem elsősorban a Khomeini-láz továbbterje­désének szeretnék elejét ven­ni. Ugyanakkor megkönnyeb­büléssel nyugtázzák, hogy az öböl legerősebb katonai hatalmává előlépett Inak am­bícióit is mérsékelték a há­ború politikai, katonai, gazda­sági kihatásai. A háború közel-keleti, nem­zetközi veszélyeit felmérő tényezők — az ENSZ, a PFSZ, az el nem kötelezett orszá­gok, az iszlám konferencia — kezdettől fogva intenzív erő­feszítéseket tettek az iraki— iráni konfliktus tárgyalásos rendezésére. Bár a közvetítést egyik oldalon sem utasítot­ták el, az egymást követő kí­sérletek nem vezettek ered­ményre. A két ország álláspontja lényegében változatlan. Irán, mindaddig nem hajlandó el­fogadni a tűzszünetet, illetve tárgyalásokat kezdeni Irak­kal, amíg Bagdad nem vonja öbölbe torkolló Satt El-Arab víziút mindkét partja Irak fennhatósága alá kerüljön. Mint emlékezetes, a háború kirobbanásakor Irak egyolda­lúan érvénytelenítette az 1975 márciusában aláírt algíri megállapodást, amely a Satt El-Arab felező vonalában rögzítette a két ország határ­vonalát. Irán ennek fejében megvonta a támogatást a bagdadi kormánnyal hábo­rúskodó kurd felkelőktől. To­vábbi iraki követelés: he­lyezzék ismét arab fennható­ság alá az Irán által 1971-ben elfoglalt három szigetet, az Abu Muszát, valamint a Kis és a Nagy Tumbot, s az iráni kormány adjon önkormány­zati jogot az arab, a kurd és a beludzs kisebbségnek. Irak 1980. szeptember 4-től számítja a háború kezdetét, de a kisebb határvillongások csak szeptember 22-én, az ira­ki invázióval öltöttek hábo­rús méreteket. A frontvonal hossza ötszáz kilométer, mélysége 8—32 kilométer. Irak néhány nap leforgása alatt elfoglalta a vitatott te­rületeket, de a súlyos áldoza­tokkal járó katonai sikereket azóta sem volt képes politikai győzelemmé változtatni. Az iraki vezetés magabiz­tosan emlékezett meg az első évfordulóról. Taha Jasszin Ramadan miniszterelnök­helyettes azt állította, hogy Irakot nem gyengítette meg a háború, noha napi 3,5 mil­lióról egymillió hordóra esett vissza a kőolajtermelés. Ez­zel szemben — fűzte hozzá — minden további nap súlyos­bítja Irán gazdasági és nem­zetközi helyzetét, mélyíti a belpolitikai válságot, növeli a soknemzetiségű állam szét­hullásának veszélyét. Ami az iráni rendszert illeti, a soro­zatos. bombamerényietek, belpolitikai megrázkódtatá­sok ellenére is tartja magát. A háború tehát folytatódik. Az iraki—iráni veszteséglis­ták árnyékában mindinkább konkrét formát ölt a hege­móniára törő Egyesült Álla­mok katonai jelenléte a tér­ségben, ám erről a marakodó két ország nem akar tudo­mást venni. Böcz Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents