Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-14 / 241. szám
1981. október 14. Kelet-Magyarország 3 Cselekvésre ösztönző ellenőrzések Beszélgetés a PH Bevételi Főigazgatóság vezetőjével Az ellenőrzés tapasztalatairól és hatékonyabbá tételének módszereiről tartott előadást a napokban Nyíregyházán dr. Sütő Dezső, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának főigazgatója a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság által szervezett ankéton. Az eseményt követően válaszolt munkatársunk kérdéseire. Mi teszi ma minden korábbinál fontosabbá az ellenőrzést? — — A mai gyorsan változó világ, a gyors politikai, gazdasági változások, az ezekhez való alkalmazkodás, a gazdasági és politikai ellentétek, másrészt az együttműködés lehetőségei és szükségessége minden eddiginél bonyolultabbá teszi a gazdasági helyzetet. A népgazdaság 1981. évi várható fejlődése is gondot okoz néhány vonatkozásban. A nemzeti jövedelem például a tervezettnél alacsonyabb szinten várható, a belföldi felhasználás kisebb mértékben csökken a tervezettnél. Ugyanakkor a vállalati gazdálkodás hatásfoka lassan javul, a belföldi felhasználás nem mérséklődik, főként ipari termékeink versenyképessége nem javul a szükséges mértékben. Az ön által, ha csak vázlatosan is említett körülmények, intézkedéseket sürgetnek ... — Intézkedések egész sorát, mégpedig azért, hogy jobban összhangban legyen a népgazdaságban képződő és felhasználható jövedelem, mérséklődjenek a vállalati nyereségek és növekedjék a centralizáció, végül azt is, hogy a szabályozás jobban kényszerítsen a hatékony szerkezeti átalakulás erősítésére, de ne terhelje aránytalanul a jól gazdálkodó vállalatokat. ön mint a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának vezetője olyan szervezet élén áll, amelyiknek az ellenőrzés a feladata.. Milyen tapasztalatokat szereztek munkájuk során? — A gazdálkodók jelentős részénél számottevő fel nem tárt tartalékok vannak, a gazdálkodás szabályszerűsége nem javul, ezt támasztja alá, hogy a vizsgált egységek több mint 80 százalékánál jegyzőkönyvezendő hiányosságokat állapított meg a pénzügyi és gazdasági ellenőrzés. Kedvezőtlennek ítélhetem, hogy az eredménymódosítások összege 1980-ban közel 30 százalékkal volt több, mint a megelőző évben. Gyakran tapasztalható a költségek, a beruházások, az árbevételek helytelen elszámolása, s az okok még mindig a kellő szakértelem hiányára vezethetők vissza, de fellelhetők a gazdálkodó szervezetek manipulációs törekvései, a kellő hatékonyság híján kierőszakolt javulás nélküli eredménynövelés érdekében. Alacsony színvonalú a gazdálkodási kultúra, nem javul a számvitel, a bizonylati rend, sok az ismétlődő hiányosság, s csupán a vállalatok egyhar- madára mondható el, hogy kifogástalanul gazdálkodnak. A hatékony gazdálkodás alapja a takarékosság. Elégedettek-e az eddigi eredményekkel? — Nem lehetünk elégedettek, mert azt tapasztaljuk, hogy nem javul megfelelően az erőforrások fel- használása. Jelentős a kapacitáskihasználatlanság, sok helyen található felesleges munkaerő, az indokoltnál nagyobbak a készletek és az állóeszközök sem eléggé kihasználtak. Mindezek miatt romlik az eszközhatékonyság és ez már tendenciának tekinthető. A takarékosság sok formális jelével is találkozunk ellenőrzéseink során, de azt is elmondhatom, hogy a termékszerkezetváltás, a gazdaságos termékek aránya a lehetségesnél és a szükségesnél is kisebb. Előadásában szólt az új árrendszerről is... — Lényegében azt mondtam el, hogy az új árrendszer pályára állt, kezdeti bizonytalanságaink csökkentek. Mi ellenőrzéseink során olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy a vállalatok sokszor élnek az árnövelés lehetőségével, s nem is mindig indokoltan. Ez eredményezi aztán, hogy jelentősen növekedtek az utólagos árengedmények, az árak módosítása nélkül. Kérem, szóljon a vállalati gazdálkodásban tapasztalt hibákról is! — A vállalati gazdálkodásban előfordul, hogy egyesek munkájukkal arányban nem álló jövedelemhez jutnak. Mit ért ön az ellenőrzés hatékonysága alatt? — Azt, hogy nem marad feltáratlan lényeges hiányosság és az ellenőrzés megállapításai népgazdasági es vállalati szinten egyaránt hasznosuljanak. Az^ ellenőrzést az irányítás aktív elemévé kell fejleszteni. Lényeges dolog, hogy az ellenőrzés megállapításai a valósá-- got tartalmazzák, ösztönözzenek cselekvésre és kényszerítsék ki a jobbító intézkedéseket. Az ellenőrzés hatékonyságának növelése döntően tartalmi, nem pedig szervezeti kérdés. Kiknek, milyen szervezeteknek vannak feladatai az ellenőrzés hatékonyságának növelésében? — A hatékonyságot véleményem szerint minden ellenőrző szervnek először saját munkájának megújításával kell növelni. Ezt magasan kvalifikált szakemberek alkalmazásával, a súlyponti feladatok jobb meghatározásával, a munka szervezettségének növelésével, teljes körű feltárásokkal, a gazdálkodás megítélésével, az ellenőrzési módszerek fejlesztésével, a képzés és önképzés fejlesztésével, korszerűsítésével, a társadalmi morál javításával lehet elérni. És ha ez a terület rendben van, az ellenőrző szervezetek együttműködésének javításával, egymás tapasztalatainak átvételével és jobb hasznosításával érhetünk el közösen jó eredményeket. Balogh József S zemfülesek voltak a nagyhalásziak: a zsákgyár Kállai Éva ifjúsági klubja, elsőként a megyében, közönségtalálkozóra hívott meg néhány színművészt a Móricz Zsigmond Színház tagjai közül. Az igazsághoz tartozik, hogy valami hasonlót rendeztek már a megyeszékhelyen is, a KPVDSZ művelődési házában, ott azonban a műsor dominált, míg a nagyhalászi pinceklubban az egyórás, magas színvonalú verses-zenés összeállítás után létrejött az első igazi találkozó a művész és a közönség között. Sajnos, az ilyen találkozókkal kapcsolatban előítéleteink vannak: sztereotip kérdések és válaszok, előkészített szónokok és ügyeletes hozzászólók stb. Nagyhalász meglepetést produkált ezzel is, a jelenlévők jó értelembe vett „romlat- lanságával”. Nem volt „telt ház” a találkozón, sőt, elmondták, többen azért jöttek, mert egyszerűen csak látni akarták a Sinkovits fiát. De éppen ebből a tiszta, őszinte közeledésből alakult ki az a jó hangulat, élményt GYARAPODIK A „TESTVÉRISÉG" Energia, csfikígvón Kőművesek, műszerészek, hegesztők, technikusok, művezetők, mérnökök. Valamennyien jó ismerősei a határszélen fekvő település, Be- regdaróc lakóinak, ök voltak azok, akik annak idején hozzákezdtek az elkészült gázvezeték fontos bázisának, a kompresszorállomásnak kialakításához. S lám, másfél esztendővel később ismét együtt a kis csapat, hogy tovább írják az állomás históriáját. Újabb kompresszor Csepeli Gábor, az OLAJTERV főosztályvezetője: — Fővállalkozásunkban a jövő esztendő közepéig egy sor létesítménnyel gyarapodik a Testvériség gázvezeték. Leninvárosban új állomást építünk, Városföídön bővítjük a már meglévő kompresszorok teljesítményét, két új vezetéket Vecsés és Városföld valamint Városföld és Kiskundorozsma között ugyancsak a kapacitás növelése érdekében hozunk létre. Végül, ám közel sem utoljára itt, Beregdarócon kollektívánk és segítőink elhelyezik a sorban negyedik nyomásfokozó gépegységet, az újabb kompresszort. A teljes beruházás eredménye az lesz, hogy megnő a vezeték szállítóképessége; jövőre már 7 milliárd köbméter energia érkezhet a csőkígyón a Szovjetunióból hazánkba, ahonnan ily módon a Jugoszláviába irányuló tranzitszállításoknak is eleget tehetünk. Későn külföldről Papp István, létesítményi főmérnök az állomás első ütemének kivitelezésénél Már a helyén a negyedik kompresszor is. még mint a Gáz- és Olajszállító Vállalat szakembere tevékenykedett Beregdarócon. Ma ő is az OLAJTERV munkatársa. — Dolgunkat megnehezítették a külföldi partnerek késedelmes szállításai. Pedig mi alaposan felkészültünk; a két egységet közúton gondos előkészítő munka után hoztuk a helyszínre. Ahol kellett ott hidakat erősítettek meg a nagy súlyok miatt. A majd egyhónapos késést szervezési intézkedésekkel, a munka hatékonyságával igyekszünk —'úgy tűnik sikerrel — ellensúlyozni. Pedig nem akármilyen körülmények között dolgoznak az itt lévők. — Csupán annak érzékeltetésére, hogy mennyire balesetveszélyes munka ez: a negyedik kompresszor környékét hőárnyékoló fallal vettük körül. A helyszínen gázérzékelőket helyeztünk el, amelyek bizonyos szinten túl tudtul adják a szerelőknek: veszély van, a megengedettnél nagyobb mennyiségű a gáz a levegőben. Mondanom sem kell ugyanis, hogy a kivitelezés ideje alatt a vezetéknek nem szabad leállnia. Az ország várja az energiát. Több napos szünet beláthatatlan következményeket okozhatna. Tehát valamennyi gépünket a legszigorúbb biztonságvédelmi rendszerekkel szereltünk föl. Szikrafogók, tűzgyújtási tilalom ... Más szóval az itt serénykedők nincsenek irigylésreméltó helyzetben — még cigarettára gyújtaniuk is csupán a megfelelő időben és helyen szabad! Beregdarócon megtudtuk, hogy a SZÁÉV kollektívája elkészítette alapra hamarjában felkerült a gázturbinával üzemelő kompresszor. A szerelők pedig azóta már a Testvériség főrendszerére is rácsatlakoztatták a gépek vezetékeit. így szerves része a negyedik gépegység a hálózatnak. Légnemű „arany" — Éreztük, hogy az összeszokott kollektíva képes a szállítások miatti viszonylagos lemaradás felszámolására — folytatja Papp István. — Ezért a partner vállalatoktól ugyanazokat a brigádokat kértük név szerint, amelyek egyszer már itt, Beregdarócon kitűnőre vizsgáztak. A SZÁÉV-től Losonczi László művezető és munkatársai, a Gyár- és Gépszerelő Vállalattól a Bárdos brigád, a VEGYÉPSZER-től pedig a Márton Árpád irányította kollektíva jött és van itt. ök valamennyien tudják, mit jelent a kompresszorállomás az országnak, a népgazdaságnak. Úgy is dolgoznak, hogy az októberi üzemi próbákat követően november elejétől beindulhasson a negyedik egység is. A kompresszor nagy zajjal, dübörgéssel dolgozik, hiszen tucatnyi atmoszférával növeli meg a vezetékben áramló gáz nyomását. A decibelek ellenére, nekünk ez a legszebb muzsika — mert tudjuk, hogy így valóban elér a „légnemű arany” oda, ahol a legnagyobb szükség van- rá Kalenda Zoltán Üzenet a pincéből nyújtó beszélgetés, amelyben már egyáltalán nem az volt az érdekes, ki kinek a rokona. Talán még a szokásos kérdés sem hangzott el: „Miért választotta ezt a pályát?” — vagy, ha szóltak is a művészek erről, akkor azért, mert megkerülhetetlen volt. Beszéltek példaképekről, szerepálmokról is, beskatulyázásról, a sztárkultusz veszélyeiről is, ám a fő téma vissza-visszatérően a színház születése volt. Hartmann Teréz elmondta, hogy ő a tiszta ügyért választotta Nyíregyházát. Bevallotta: nagy meglepetés volt a társulat sok tagjának az itteni fogadtatás, mert sokan rosz- szabbra számítottak és most jól érzik magukat Nyíregyházán. Lakatos István, aki afféle szóvivője is volt a találkozónak, többek között arról beszélt, hogy a bölcsőnél nemcsak bábáskodni jó dolog, de a bölcsőben feküdni is, hiszen ezrek várták, várják a Móricz Zsigmond Színház megszületését. Az az érdeklődés, ami a színház indulását általában kíséri, lehet túlhajtott is, itt, Nyíregyházán azonban azt tapasztalták, hogy nyitott, őszinte a várakozás. Vitai András egyebek között azt is megfogalmazta, hogy általában szeretjük és tiszteljük a hagyományokat, amelyek egy színház esetében az adott hely színházának hagyományait jelentik, s mivel Nyíregyházán erről nem beszélhetünk, itt a Móricz Zsigmond Színházat alapító társulat tagjainak a színház iránti alázattal kell munkájukhoz fogniuk. Jó volt hallani a vallomásokat arról a kettős élményről, amit egy-egy színházi előadás megadhat művésznek, közönségnek egyaránt. A minden esti kontaktus varázsát, a játékot, amely akkor érte el célját, ha mindketten valami plusszal távoznak a színházból: nemcsak a közönség, hanem a művész is. S zóba került természetesen a műsorterv, s az is, hogy olyan helyen, mint például Nagyhalász, ahol a társulat nem tud a körülmények miatt úgynevezett nagy előadást tartam, vajon lesz-e lehetőség a rendszeres kamaraműsorokra. Erre Pankotai Éva szervezőtitkár válaszolt: két héten belül elkészül egy összeállítás, amelyből a kisebb települések művelődési házai, iskolái válogathatnak: milyen stúdió-összeállítást, önálló előadóestet, rendhagyó irodalomórát szeretnének. Ezt a szervezőiroda az igények szerint a megye egész területén egyenlő arányban igyekszik majd „teríteni”. Baraksó Erzsébet Világszint: rejtekhelyen Amikor Bártfai László, a papírgyár újítási előadója arról beszélt, ki mit korszerűsített munkáján, a technológián, kiderült: csupa praktikus, a napi gyakorlat szülte ötlet került és kerül megvalósításra. Ez jó, hasznos, jelzi: mind több dolgozó él együtt a termelési folyamattal, gépével, miközben gondolkodik a jobb megoldáson. Miközben cseréltük az eszmét, szüntelen eszembe jutott egy immár egyéves beszélgetés. Az Országos Találmányi Hivatal főtisztviselőjével folytattam. Ott is szó esett az újításokról, mint a találmányt megelőző lépésről. Ekkor mondta a következőt: „Nem tudom megérteni, hogy’ néha jöttek még rá a műszakiak arra, hogy van egy hatalmas dokumentációnk, melynek tanulmányozása ötleteik korszerűsítésében segíthetne.” A mondat valami ' nagyon ésszerűt sugallt. Azt nevezetesen, hogy ma hazánkban létezik egy olyan tár, mely a világ legkorszerűbb technikai találmányait iparáganként! bontásban rendszerezi. Aki ezt tanulmányozza, megmenekülhet attól, hogy feltalálja azt, amit már más kitalált, viszont megnyerheti a legtöbbet: saját gondolatával bővítve a mai világszintet, létrehozhatja a legjobbat. Nem kevesebbről van szó: adott a lehetőség arra, hogy az újítani akaró minőségileg a legmagasabb szintig jusson el, a kezdetben csak módosításnak induló ötlet a találmány rangjára emelkedjék. Ahhoz viszont, hogy ez gyakorlattá váljék, szükséges lenne az is, hogy a gondolkodó, újító, ötlettel teli ember tudjon is erről a lehetőségről, tudja hogy mit és hol keressen. A gyakorlat azt mutatja, hogy még a vállalatok sem ismerik kellően azokat a szinte korlátlan lehetőségeket, melyeket az Országos Találmányi Hivatal kinél. Érthető, hogy ezek után a műszakiaktól sem várhatjuk, hogy jobban legyenek informálva. Ma, amikor lép- ten-nyomon szóba kerül a belső erők és tartalékok okos hasznosításának kérdése, több figyelmet érdemelne ez a lehetőség. Az újítás a találmány húga. Édestestvérek tehát, néha csak egy hajszálnyi választja el egyiket a másiktól. így aztán érdemes lenne elgondolkodni azon: vajon lehetne-e korszerűsíteni a találmányi propagandát? Nem lenne talán érdemes azon is gondolkodni, hogy a vállalati újítási előadók szorosabb kapcsolatot tartsanak a találmányi hivatallal? Újítási és találmányi börzékkel is lehetne egy-egy területen élénkíteni a mozgalmat. Egy terület adta ötletekről, megfigyelésekről van most szó. De bővít- hetnők a kört, hiszen az alapos tájékozódás, az oly sokat emlegetett világszint megismerése nemcsak egy szférában lenne fontos. Ha már követelményt állítunk, teremtsünk megközelítése érdekében jobb feltételeket is ehhez. Ezt az újítást ajánlom, ami lényegében nem is új, csak a világszintű követelmények helyi adaptálása. Bärget Lajos ...a színház iránti alázattal...
