Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-14 / 241. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. október 14. Véleménycsere a kétoldalú kapcsolatokról Brezsnyev—Vetter találkozó Moszkvában Kommentár ExelnSkök és a palesztinok Világszerte feltűnést keltett két volt amerikai elnöknek, Carternek és Fordnak az az állásfoglalása, amelyben a PFSZ elismerésére szólították fel a washingtoni kormányt. Hasonló módon foglalt állást Japánban befolyásos politi­kusok egy csoportja, akik hi­vatalos látogatásra hívták meg Jasszer Arafatot. A két volt elnök indítvá­nyát a hivatalos Washington sietve visszautasította, s Iz­raellel együtt támadták To­kiót azért, mert az — ha fél­hivatalos formában is — le­hetővé tette Arafat meghívá­sát. A palesztin mozgalom nemzetközi elismerése termé­szetesen nem függ az ameri­kai vezető körök puszta jó­akaratától. Közismert: a PFSZ az ENSZ tagországai­nak többségével hivatalos kapcsolatot tart, megfigyelő­je is jelen van a világszerve­zetben. Arafatot, mint a pa­lesztin népet képviselő szer­vezet vezetőjét fogadta az USA jó néhány európai szö­vetségese is, tárgyalópartne­re a NATO-országok többsé­gének. A PFSZ jelen van az el nem kötelezett országok mozgalmában, s számos más kormányközi szervezetben is. Egyszóval világszerte elisme­rik a kormányok a tényt: a Palesztinái Felszabadítási Szervezet a palesztin nép jo­gos, és egyedüli képviselője. Ilyen álláspontot képviselnek a szocialista országok is. Izrael jelenlegi vezető kö­rei viszont ezt a jogot a Pa­lesztinái araboktól el akarják vitatni. Politikájuk lényegé­ben arra irányul, hogy lehe­tetlenné tegyék a palesztin arab államiság létrejöttét. Samir külügyminiszter a Time amerikai hírmagazin­nak adott legutóbbi nyilatko­zatában kifejtette: nem haj­landók kivonulni az 1967-ben megszállt területekről, s- to-* vább folytatják a telepítési politikát is. Minden erővel meg fogják akadályozni a pa­lesztin állam létrejöttét bár­mely korlátozott területen is. Ezt az álláspontot végső so­ron magáévá tette az Egye­sült Államok, azzal, hogy a PFSZ-t „terroristaellenes hadjáratának” célpontjául választotta. A két exelnök legutóbbi javaslata azonban jelzi: erősödőben az a véle­mény, hogy az egyoldalú iz­raeli orientáció" kárt okoz magának az Egyesült Álla­moknak is. M. G. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden Moszkvában fogadta Heinz- Oskar Vettert, a (Nyugat) Német Szakszervezetek Szö­vetségének elnökét. Heinz- Oskar Vetter a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására tartózkodik a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és ven­dége véleménycserét folyta­tott a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok alakulásáról, és néhány, az európai országok dolgozóinak életkörülmé­nyeit érintő, időszerű nem­zetközi kérdésről. Mindket­ten megállapították, hogy jók a lehetőségei a Szovjet­Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden Moszk­vában fogadta Heinz-Oscar Vettert. Képünkön: a találko­zó résztvevői. (Kelet-Magyar­ország telefotó) unió és az NSZK gyümölcsö­ző, kölcsönösen előnyös együttműködése továbbfej­lesztésének gazdasági, kultu­rális, tudományos és egyéb téren. A meleg, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára, és Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke. ama ARAFAT­NYILATKOZAT Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke kedden Tokióban ki­jelentette, hogy nagyra érté­keli Szaúd-Arábia augusztus végén nyilvánosságra hozott nyolcpontos közel-keleti ren­dezési tervét, amely — egye­bek között — elismeri Izrael jogát, hogy „békében éljen”. Izrael az, amely nem ismer el bennünket. Mi elismerjük az együttélést Izraellel — tette hozzá a palesztin veze­tő. Arafat az ebéden elhang­zott pohárköszöntőjében az­zal vádolta az Egyesült Álla­mokat, hogy túl sok enged­ményre kényszerítette Sza- datot, és ez vezetett az egyiptomi elnök meggyilko­lásához. TÖMEGGYILKOSSÄG GUATEMALÁBAN A guatemalai Escuintla megye San Vicente falujában egyik este az úgynevezett halálbrigádok félkatonai szervezet tagjai törtek a tele­pülésre, mintegy félszáz em­bert kirángattak ágyaikból és magukkal hurcoltak. A falu elrejtőzött lakói utóbb megdöbbenéssel fedez­ték fel a környéken az elhur­colt ötven ember lefejezett, megcsonkított holttestét. A lakosságnak azóta nyoma ve­szett. Több mint ezer ember ismeretlen helyen bujdokol, egyesek szerint sikerült egy szomszédos országba mene­külniük. TŰZHARC a piramisok közelében Az egyiptomi biztonsági erők kedden a gizehi pirami­sok közelében hosszabb tűz­harc után őrizetbe vettek egyes források szerint két, mások szerint öt férfit, akik az iszlám fundamentalista mozgalomhoz tartoznak és részt vettek a múlt héten Aszjut városában és környé­kén folyt véres, 118 halálos áldozatot követelt harcok megszervezésében. A gyanúsítottakat a rádió és a tv segítségével körözték a hatóságok. A letartóztatás tényét az egyiptomi belügy­minisztérium jelentette be. Kedden népszavazást tartottak Egyiptomban. Képünkön: Mubarak eddigi aielnök adja le szavazatát — a várakozás szerint ő tekinthető a múlt héten meggyilkolt Szadat el­nök utódjának. (Kelet-Magyarország telefoto) ■ Szalontay Mihály: SAi cutofsó cnap A harmadik papír egy le­vélboríték volt, a borítékon Miki címe, szerkesztőségi cí­mé, neve, és a feladó. „Fa­zekas Julianna, tanítónő”, s utána egy kis dél-dunántúli falu neve következett. Eltöp­rengett, valahol, valakitől — Mikitől tán — hallotta már ezt a nevet. Véletlenül tud­ta, hogy van ez a község, s azt is véletlenül, hogy éppen erre. Mert hogy egyszer fo­tózott itt, valamiféle régi üveghuta van ott, s hogy újra működésbe hozták fia­tal iparművészek, hát egy helyi kiállításra meghívták, s ő hagyta magát rábeszélni. De ez ugyancsak régen volt már, kocsival nemigen talál­na oda, pedig, pedig tudta, meg kell a címzettet keres­nie. A következő papír egy le­vél volt, kicsit olajos, régóta hányódhatott a kocsiban, egyszer-kétszer már beletö­rölték az olajteknő nívópál­cáját, s először azt hitte, ez a levél tartozik a boritékhoz, de aztán, hogy elolvasta, rá­jött, nem, ez valami más. Miki levele volt, vagy talán levélfogalmazványa, Bélának írta, de mert nem volt raj­ta dátum, nem tudta, hogy ez egy igazi levél, amit Miki ténylegesen elküldött Bélá­nak, vagy csak valami fiktív, amit talán a halála után küldött... Több összehajto­gatott, koszos, olajos, törő­dött levéllap: „Kedves Béla, ülök és írok, és zenét hallgatok. A Máté- passiót. Jézus, Júdás és Pi­látus hármasát, tiszta, édes zene. Édes, irom, de nem a dolce stil nuovo édessége ez, hanem a végső letisztázott- ságé, az örömé, a hangok szépségéé. . . Itt valami olvashatatlan rész következett, az olaj tel­jesen átitatta a papírt, elmo­sódtak a sorok. Majd a vége: „... száll, szárnyal! A bé­kességet, a magányt hirdeti ez a hang, a magány dicső­ségét. Ö, el lehet bújni egy ilyen hangban, egy ilyen ze­nében! El lehet bújni egy tiszta gondolatban, mely mégis millió szállal kötődik a világhoz... S kell — érted kell —, hogy végre életem értel­me meglegyen. A munka teremtő magány. A ma­gam végtelen térsége, az a belső táj, amely szabadon forronghat a neki megfelelő külsőn, és amely nyomot hagy, ha olyan kicsit és méltatlant is, mint én va­gyok. De hűen ifjúságunk­hoz, hűen eszméinkhez... Mitől féltem néha? Ó, nem a haláltól. Sokkal inkább a megalkuvástól. Hideg vagy meleg légy — tiszta képlet. A langyosat kiköpi az Isten. Féltem, hogy hazuggá válók, nem a félelemtől, és nem el­sősorban a félelemtől. Sok­kal inkább a tudatlanságtól, hogy nem leszek képes tud­ni, hogy alul maradok a va­lósággal szembeni csatában, agyam kopása vagy a szer­vezet elkényelmesedése mi­att. Mert tudd meg, sok em­ber nem azért hazug, mert az, hanem butaságból, nem érti, ismeri a valóság erejét. Nem féltem a hiúságtól, a gőgtől, mert mindig tudtam „A superbia initium sump- sit omnis perditio”. Vagyis: „Minden romlás a gőgből származik.” Noha most, e minapi életünkben inkább igazabb lesz a másik mon­dás: „Radix omnium malo- rum est cupiditas.” „Min-V den baj gyökere a kapzsi­ság.” De nem kellett félnem ettől sem, nem volt számom­ra szent tárgya, melyhez ra­gaszkodtam volna, nem vol­tak javak, amelyeket szent­ként tiszteltem. Oly ősök örökségét hordozom ideg­rendszeremben, kiknek nem voltak „marháik”. De féltem, nagyon féltem a kiszolgáltatottságtól. Az olyan tipúsú kiszolgáltatott­ságtól, amelyet legutóbbi nyugat-német CDU—CSU .választási programjának szabadságértelmezésében ol­vastam, ami szerint kétely esetén az egyén képtelen az erkölcsi önrendelkezésére, nyomás alá kell őt helyezni, mert: „Egyedül a büntetéssel való fenyegetés puszta lété­nek is befolyása van a la­kosság értékelképzeléseire és magatartásmódjára.” Féltem tehát, s holtomban is félni fogok a saját elbutu- lásomtól, vagy ahogy ma­napság mondjuk öregkori „leépülésemtől”. * Attól, hogy külső vagy belső tényezők hatására el­veszthettem szemem elől a valóságot annak meglévő rendszereit: az életet. És csak azokkal a programok­kal törődök, csak azokat lá­tom, amelyek elindításában én is részt vettem. És félhe­tek, hogy nem látom az éle­tet, mert mindazok az intéz­kedések, tervek, célkitűzé­sek, melyek létrehozásában agyam segített, önállósulnak és elfoglalhatják az élet szül­te problémák helyét. A fon- tosabbakét! Egyszerűen azért, mert már nem va- gyok-leszek elég rugalmas — vén hülye lettem, bár ezt kü­lönböző fokon szépíthetem, {folytatjuk) A népi Jemen ünnepén A függetlenségi harc kezdetét, a forradalom nap­ját ünnepük ma a Jeme­ni Népi Demokratikus Köztársaság lakói. Ti­zennyolc éve, 1963. ok­tóber 14-én robbant ki az ország szívében az a fegyveres felkelés, amely több éves áldozatos harc után a brit gyarmati uralom felszámolásához vézetett. A frissen függetlenné vált állam azóta korsza­kos utat járt be, bár az évszázados elmaradott­ságot persze nem lehet egyhamar megszüntetni. Ám fontos lépések tör­téntek: nemzeti tulaj­donba vették a termé­szeti kincseket, radiká­lis agrárreformot hir­dettek, meghonosították a szövetkezeti mozgal­mat, bevezették a terv- gazdálkodást. A hazánk­nál háromszor nagyobb, 1,8 millió lakosú or­szágban sokat tesznek az ipar megteremtésére, a jórészt sivatagos terüle­tek öntözéssel termőre fordítására. Ismét fel­lendülőben Aden kikö­tőjének forgalma is. In­gyenessé tették az egész­ségügyi ellátást és a közoktatást. Folyik a küzdelem az írástudat­lanság csökkentéséért — ma már egyre több moz­gó iskola követi még a nomád beduinok ván­dorlását is. A népi Jemen állami- és pártvezetése szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országok­kal, köztük hazánkkal. A JNDK jelentős tagja az átfogó, igazságos közel- keleti rendezésért küzdő Szilárdság Frontjának, egyidejűleg jó kapcsola­tokra törekszik arab szomszédaival. Az ország fontos célja a két Jemen békés, demokratikus egyesítése. Nemzeti ün­nepén további sikereket kívánunk a baráti Jeme­ni NDK népének ország­építő munkájában. Magyar vezetik üdvözli távirata A Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság nemzeti ün­nepe és a Jemeni Szocialista Párt megalakulásának har­madik évfordulója alkalmá­ból Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke üdvözlő táviratot kül­dött Ali Nasszer Mohammed- nek, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottsága fő­titkárának, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi tanácsa el­nöksége és minisztertanácsa elnökének. LENGYELORSZÁG: Az ellátás gondjai Immár vagy egy éve, hogy a Lengyelországról tudósító cikkek illusztrációjául olyan fotók szolgálnak, amelyeken üres élelmiszerboltok, vagy az üzletek előtt kanyargó végte­len sorok vannak. Valóban, a lengyel gazdasági és politikai válság egyik központi problé­mája, éppen az élelmiszer-el­látás, illetve pontosabban fo­galmazva az élelmiszerhiány. Hogy mi is okozta a lengyel élelmiszerboltok szinte teljes kiürülését, arra nehéz rövi­den válaszolni, mivel nem egy okról van szó. Tény az, hogy a jelenlegi szinte katasztrofá­lis helyzet kialakulásának „alapja” az a végzetesen elhi­bázott gazdaságpolitika, ame­lyet az elmúlt évtizedben folytattak az országban — kü­lönösen az élelmiszergazda­ság területén. Ismeretes: a lengyel mezőgazdasági terü­let vagy nyolcvan százalékán alacsony gépesítettségű törpe­birtokokon gazdálkodnak. (Az átlagos birtoknagyság 5 hek­tár körül van.) Korábban nem szorgalmazták a mezőgazda­ság nagyüzemi átszervezését, de ugyanakkor nem részesítet­ték megfelelő támogatásban az egyéni parasztokat sem. Hozzájárult a mezőgazdasági válság kialakulásához a való­ságtól elszakadt felvásárlási és fogyasztói árrendszer is. Mindehhez járult az élelmi- szerfeldolgozó-ipar elhibá­zott fejlesztési stratégiája — a törpebirtokok mellett nagy élelmiszeripari kombinátokat akartak létrehozni, s eközben bezárták a helyi kisüzemeket. Végül, s nem utolsósorban a megelőző három évben igen kedvezőtlen volt a mezőgaz­daság számára az időjárás Lengyelországban. Nyilván­való, hogy az egyéni kisgaz­daságok a kedvezőtlen termé­szeti körülményekkel szem­ben is kevéssé ellenállóak voltak. Az utóbbi egy év további visszaesést hozott az élelmi­szertermelésben. Ennek okai többek között a mezőgazda- sági gépek, alkatrészek, üzem­anyag, a műtrágya és a ta­karmányok hiányában kere­sendők, valamint az ún. „Pa­raszt Szolidaritás” létrejöt­tében. Ez a szervezet, amely mint érdekvédelmi csoporto­sulás jött létre, végső soron az áruvisszatartás és a feke­tepiac fedőszervévé lett Az elmúlt egy évben Len­gyelországban a pénzkibocsá­tás nagy mértékben megha­ladta az árufedezetet. (Ennek oka elsősorban a Szolidaritás mértéktelen bérkövetelései­ben keresendő.) A pénzfeles­leg — a változatlanul irreális árrrendszer mellett — a fék­telen felvásárláshoz vezetett. Kiürültek a boltok, s a kor­mányzat kénytelen volt szinte minden közszükségleti cikkre bevezetni a jegyrendszert. Ma jegyre árusítják a húst és húskészítményeket, a lisztet, darát, rizst, vajat, olajat, cuk­rot, csokoládét, a szeszes ita­lokat, cigarettát, kávét, mosó­port és szappant is. (Az élel­miszereknek, tisztítószereknek és élvezeti cikkeknek minda­mellett széles feketepiaca van.) A kormányzat elkészítette az alapvető élelmiszerek áre­melésére vonatkozó tervét. Ezt több szakaszban — teljes és részleges kárpótlás mellett bonyolítanák le. Első szakasz­ban radikálisan emelték a ke­nyér, a lisztfélék és a péksü­temények árát. Ezután a ci­garetta drágult. Következő szakaszban kerül sor a tej és tejtermékek áremelésére. (Ma egy liter tej felvásárlási ára ''a bolti ár négyszerese!) Lengyelországban bíznak abban, hogy a kedvezőbb gabonatermés, a jó cukorré­pahozamok, a nyáron betaka­rított és feldolgozott gyü­mölcs- és zöldségfélék megje­lenése némileg enyhített a piaci feszültségeken. A hús­termelés fellendülése azonban még egyelőre nem várható, jelenleg a jegyre járó adago­kat sem képesek biztosítani. Aligha kétséges azonban, hogy az élelmiszerpiac csak akkor normalizálódhat, ha következetesen végrehajtják az árreformot, s megindul a mezőgazdaság és élelmiszer- termelés fellendítését célzó kormányprogram. Miklós Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents