Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-02 / 231. szám
1981. október 2. KELET-MA6YARORSZÁS 3 Szellemi forrás H olnap ül össze Budapesten a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége XIII. küldöttközgyűlése, amelyen Szabolcs-Szatmár megyét tízen képviselik. Megyénkben húsz tagegyesület működik, amelyek közel ötezer műszaki, természettudományos és agrárszakembert mozgósítanak a népgazdaság előtt álló feladatok megoldására. Jelentős erőforrása ez szellemi életünknek. Az országos esemény időpontja egybeesik a megyei műszaki hónap rendezvény- sorozatával — amely jól fejezi ki a műszaki értelmiség szervezetének törekvéseit Az idei műszaki hónapot nálunk a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazása jegyében szervezték Szabolcs- Szatmárban. Ez a téma, csakúgy, mint az elmúlt évi hasonló rendezvénysorozat központi elgondolása — a VI. ötéves terv megyei előkészítése — reprezentálja az MTESZ alkotó részvételét a megye életében. A szövetség Szabolcs-Szatmár műszaki és agrárértelmiségének körülbelül a felét tudja bevonni a szervezeti életbe, amely az utóbbi években már a mátészalkai, nyírbátori városi intéző bizottságok révén felöleli a megye távolabbi részeit is. A tudományos egyesületek segítik a Szabolcs-Szatmárban dolgozó műszaki értelmiséget az új tudományos ismeretek megszerzésében, megfelelő tapasztalatcsere és továbbképzési lehetőségeket teremtenek, fejlesztik a műszaki propagandát. Megyénk műszaki értelmisége számban is gyorsan gyarapodik, az utóbbi másfél évtizedben a Szabolcs-Szatmárban dolgozó mérnökök száma megnyolcszorozódott. Munkájukat a megye vezető testületéi is figyelemmel kísérik. A közelmúltban a párt megyei végrehajtó bizottsága tárgyalt a műszaki értelmiség tevékenységéről. Szakmai munkásságukról elismeréssel szóltak, s a további alkotó munkához is jó lehetőségeket teremt az az értékelés, mely szerint a megye 14—15 ezer fős értelmiségének részeként a műszaki értelmiség politikai tényező is. Közismert, hogy a tudományos egyesületek az elmúlt években jelentős tanulmányokkal, elemzésekkel járultak hozzá a megyei tervek készítéséhez. Üzemi csoportjaik révén a munkahelyek előtt álló közvetlen feladati* megoldásában segítenek a társadalmi Szervezet nyújtotta előnyök alapján. Jelentősek azok a továbbképzési formák, amelyeket társadalmi úton az MTESZ teremtett meg a megyében. A tanfolyamokon, előadásokon évente több ezer szakember, elsősorban szakmunkás jut korszerű ismeretekhez. Számos speciális szakképzettséget (minősített hegesztő, targoncavezető, kazánfűtő, darukötöző) a megyében csak az MTESZ tanfolyamain lehet megszerezni. A műszaki alkotómunkát befolyásoló tényezők között lényeges az anyagi megbecsülés, az élet- és munkakörülmények alakulása, a lakó- és munkahelyi közérzet, a közéleti tenniakarás. A sok kedvező eredmény mellett az utóbbi években egyre gyakrabban lehet hallani: a műszaki munkák közül éppen az alkotó mérnöki tevékenység kerül háttérbe, a rövid távon jelentkező eredmények mellett az indokoltnál kevesebb szó esik a munkahelyeken a hosszabb kifutási időt igénylő, a jövő eredményeit megalapozó műszaki alkotó munkáról. A z MTESZ országos közgyűlését megelőző tanácskozásokon, a megyei tisztújító küldöttgyűlésen elhangzottakból egyértelmű az állásfoglalás: a népgazdaság előtt álló feladatok megoldása szükségessé teszi, hogy szellemi erőforrásainkat, a szaktudást, a felkészültséget minden területen jobban, gazdaságosabban és szervezettebben hasznosítsuk. Ennek megvalósításához járulhat hozzá — a széles körű társadalmi összefogás erejével — az MTESZ XIII., most kezdődő országos küldöttközgyűlése is. M. S. fjj vízkezelő berendezést adnak át október 6-án a Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Vállalat nyírtelek-belegrádi gyárában. A 3 milliós költséggel megépült berendezés feladata lesz a víz vastalanítása, gáztalanítása. JAVÍTANAK,-DE HOGYAN! Aranyktzíek Nyircsaholybai Valamikor, nem is régen, az iparban mondták, legtöbbször idős emberekre, hogy aranykezük van, mert mindenből tudnak valamit csinálni. A mesterség értésének dicsérete volt ez. Négyből csak kettő Nyírcsaholyban, a termelő- szövetkezet géptelepén rossz csengése van manapság ennek a kifejezésnek. — Muszály királyság ez — mondta Tóth Sándor, aztán Adorján István is. — Bár ne lenne közöttünk senkinek sem ilyen híre. Tudja mit csinálunk? — Javítanak. — De hogy? — Sorra jönnek be a gépek. Silóznánk. Minden fűszálat meg kellene mentenünk. Szép is a silókukoricánk, de négy gépből jó ha kettő megy. Az is meddig? Néhány órát. Akkor törik. Nézze, itt egy új Zetor Christol. Nagyon kellene, de áll. Még hozzá se nyúlhatunk. A szerelő meg nem jön ... — A régi gépekhez alkatrész nincs. Egy csőtörő adapter miatt áll a százezreket érő gép. Egy irányváltó miatt a másik... — Bocsásson meg, de kimondom, hogy miből csinálunk aranyat. Érti ugye? A megye másik végébe megyünk el egy rossz gépért. Megvesszük, hazahozzuk, aztán nekiesünk, hogy mit lehet kibányászni belőle. Kérdezem: kinek jó ez? Amit meg tudna javítani egy kezdő szerelő egy óra alatt, azt alkatrész híján félnapokig, napokig bütykölik az „aranyke- zűek”. Volt már olyan, hogy átalakítottunk gépet, hogy kettőből csináltunk egyet. Van olyan gépünk, amin több a forrasztás, mint alatta az anyag... Tákolgatás ideig-óráig Tóth Sándor gépszerelő. Indulata érthető, ahogyan érthető a vezető beosztásban dolgozó Adorján István ke- sergése is: — Néha valósággal meg kell álmodni a javítást Ez mind felesleges energia, felesleges költség. Ráadásul még csak öröme sincs ebben a munkában az embereknek. Tudják, hogy a tákolgatás ideig-óráig használ, aztán a gép leáll és kezdődik minden élőiről. Itt nekünk létkérdés, hogy amikor kell, akkor legyen gép. A leltári ívekkel, a gépellátás mutatószámaival nem lehet szántani, vetni, aratni. Azoknak, akik vásárolták ezeket a gépeket, most kellene idejönniük, hogy lássák a kínlódást — Satupadon szerszámot reszelni, egy rossz esztergán jó alkatrészt csinálni nem lehet Aki vet az azt akarja, hogy a vetés kikeljen, aki javít, azt akarja, hogy jó legyen amit megcsinált... Késői kiáltás? Gép fordult az udvarra. Reggel javították, délig ment. A silózókombájn irányváltója romlott el sokadszor. Az „aranykezű” Tóth Sándor a gépet meg sem nézve mondta a hibát Aztán a gépről szólt vissza: — Lehet, hogy idén már késő kiáltás ez, de írja meg, hogy mi mennyit mérgelődünk ... Inkább lennék két balkezes, mint bütykölős aranykezű. Bartha Gábor Példa Baktalórántházáról ff Mit tudsz a mozgalomról?“ ÁFÉSZ-kongresszusi hetek Szabolcsban Kongresszusi heteket tartottak az általános és fogyasztási szövetkezetek megyénk- Jien. Szinte mindenütt gazdag programokat állítottak össze, kezdve a nyugdíjas találkozóval, folytatva a sort termékbemutatóval, irodalmi estekkel, kiállításokkal, vetélkedőkkel és előadásokkal Volt egy olyan vetélkedő is, amelynek azt a címet adták: „Mit tudsz a szövetkezeti mozgalomról?". Fiatalok szocialista brigádok rajtoltak a versengésben és dicséretükre legyen mondva, sok mindent tudtak, főként arról, amit már ők maguk is átéltek. A bak- tai ÁFÉSZ-ről tudták, tudják például, hogy 1950-ben mindössze két kiskereskedelmi boltja volt és egy vendéglátó egysége. Ma 10 község, két tanya, húszezer ember napi ellátása a feladat Az árbevétele 264 millió, a tervezett forgalom 300 millió forint. Megnőtt.az AFÉSZ-ek szerepe az árutermelőben, a lakosság áruellátásában. Nem igen hivatkozunk már arra, ben érkeztek, azok a kis ablakon át benyújtott jegyre átvehették a forró fél kenyeret. Jól emlékszem, midítják magukat a világból. Sietni kellett, mert akkor, az ötvenes évek elején már öten jár• • Egy kép _• _______________________________________• lyen boldog érzés volt meggémberedett kezeim közé szorítani a forró héjú kenyeret Aztán már nem volt sok idő gondolkodni, testvéremmel siettünk haza, hiszen anyánk lelkünkre kötötte, ne tátsuk a szánkat az utcán, mert felébrednek a kicsik és ha nincs kenyér, kiortunk iskolába és éhen mégsem lehetett elindulni otthonról. Anyám rám bízta a porciózást. A fanyelű kést jól megfentem és úgy próbáltam igazságosan egyformára vágni a szeleteket. Forró volt a kenyér, bizony ez nem ment köny- nyen, ráadásul el is kellett hessegetni a kicsiket az asztaltól, nehogy forrón gyűrjék magukba a karéjt, mert attól csak betegséget kapnának. Hol egy kis zsír, hol szilvalekvár került a szeletekre, barna csomagolópapírba göngyöltem és úgy tettem be a kicsik táskájába, lelkűkre kötvén, hogy csak az első szünetben ehetik meg. Sokszor nekem már nem jutott belőle. De nem búslakodtam, mert elég volt ránézni az órarendre és már tudtam, hogy kinek kell súgnom történelem, vagy számtan órán, amiért ő megfelezi velem az uzsonnáját. Régen volt, s talán elő sem tolakszik mindez az emlékeim közül, ha nem akad meg a szemem előtt az újságban egy szokványosnak tűnő kép. Jól öltözött gyerekek ülik körül az asztalokat egy párnázott falú étteremben és gondtalanul kanalazzák a finom ételeket. A kép aláírása szerint mindez az én szülőfalumban, Nagy- ecseden van így, a Sárvár étteremben, ahol naponta több száz általános iskolás gyerek költheti el jóízű ebédjét. Ez az étterem nemrég épült, tőszomszédságában az egykori pékségnek, ahol én még jegyre kaptam egy fél kenyeret. Angyal Sándor hogy mi volt, hogyan volt, de mert beszéltek erről az alapító tagok, illik megemlíteni: A baktaiak néhány kilogramm babbal, kukoricával, burgonyával kovácsolták maguknak a tőkét. Rossz pénzükkel, a milliárd pengőkkel, akkor semmit sem értek. Nem hitték, hogy egyszer majd megint milliomosok lesznek, de mostmár valóságos, értékálló a tőke. Ma a forint áll szemben az akkori pengővel, és többezer tonna áru a néhány kilogramm babbal. Áru?! Nem az iparcikkek, napi és tartós fogyasztási eszközökre gondolunk elsősorban, hanem arra, hogy az ÁFÉSZ-tagok csak az uborkából 500 tonnát, téli almából 3000 tonnát, mézből 50 tonnát szerződtek, termeltek. Az ÁFÉSZ-cukrászüzem naponta látja el a településeket friss áruval és éves szinten a sok sütemény milliókat ér. Jól sikerültek az ÁFÉSZ kongresszusi hetek. Ez nem is történhetett másként Garanciája volt a rendezvények sikerének, hogy nem törekedtek többre, mint a valóság hűséges bemutatására. A szövetkezeti mozgalom a fogyasztás és értékesítés területén valóban messzire jutott Falun és városban egyaránt jól szolgálja, amire hivatott S. E. Veszteség A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a silózás gondjairól megjelent cikkünkre az alábbi észrevételt tette: „A Kelet-Magyarország augusztus 7-i számában Veszteség címmel megjelent cikk véleményem szerint valós problémával foglalkozik. A nagy nedvességtartalmú terímés takarmányok — siló- kukorica, szudánifű stb. — legcélszerűbb tárolási eljárása a silózás. A tárolás során a tömegtakarmányokban a levegőtlen körülmények között tejsavas erjedés játszódik le, amely laboratóriumi körülmények mellett is — a biológiai folyamat jellege miatt — 6—8 százalékos bel- tartalmi értékcsökkenést eredményez. Ideális nagyüzemi körülmények között ez a béltartalom-csökkenés 8—12 százalék. Ennél nagyobb veszteség oka a korszerűtlen tárolás, a betakarítás nem megfelelő üteme és szervezése. A korszerű tárolók építéséhez — ahogy a cikk is megállapítja — sok nagyüzemben hiányoznak a szükséges pénzügyi források. Mezőgazdasági nagyüzemeink évente több millió tonna tömegtakarmányt tartósítanak silózással. A tárolás ideális feltételei horizontális vagy vertikális silóterekben teremthetők meg. A megfelelő tárolóterek hiánya miatt a tömegtakarmányok jelentős hányadát a nagyobb — 20— 30 százalék — veszteséget okozó alkalmi tárolókban, földsilókban tárolják. A meglévő tárolótérkapacitás bővítését akadályozza az is, hogy 1979-től az elrendelt beruházási korlátozások miatt az üzemek közel két éven keresztül a falközi silók építéséhez nem vehettek igénybe állami támogatást. Az 1981-ben meghirdetett szabályozók ismét lehetővé tették a falközi silóterek építését. A beruházó üzemek az építéshez tejtermelő telepek esetében 30 százalékos támogatást vehetnek igénybe. A juhtelepeken szükséges tárolóterekhez azonban az állam nem ad támogatást, a beruházás teljes költsége az üzemeket terheli. Az ágazat jövedelmezősége miatt a 6—800 Ft/m» fajlagos bekerülési költségű tárolóterek megtérülése alacsony, emiatt a juhtelepeken a silóterek építésének gazdaságossága üzemi oldalról nem biztosított. Ami a cikknek az üzemi vezetők szubjektív hibáival — gondatlanság, pocsékolás stb. — kapcsolatos észrevételeit illeti, úgy gondolom, hogy a sommás vélemény nem fedi a valóságot. Szabolcs-Szatmár megyében társadalompolitikai, gazdasági és területi adottságokból fakadóan a termelőszövetkezetek kevés saját fejlesztési alappal rendelkeznek. Egy- egy tárolótér beruházási költsége — pl. 300 tehén és szaporulata takarmányának tárolására — 2,5—4 millió Ft, amely a saját forrásaik lehetőségét általában meghaladja. Agrártermelésünk távlati és napi feladatainak megvalósításában a Kelet-Magyarország hatékony segítséget nyújt mind tárcánk, mind a nagyüzemek és a kistermelők munkájához. Közreműködésükért engedjék meg, hogy ezúton is, ismételten kifejezzem köszönetemet. A szerkesztőség további közreműködésére számítva kérem vegyék figyelembe a cikkhez fűzött észrevételeinket.” Dr. Pálfai István főosztályvezető „A gépről szólt vissza”. (G. B. felv.) Q pékség ott volt az iskola és a mi házunk közötti félúton, közvetlenül a kocsma szomszédságában. Már messziről érezni lehetett a friss kenyér illatát és ez méginkább fokozta izgalmunkat. Mert ahogy elindultunk hazulról, jóval éjfél előtt, úgy siettünk, mint akit kergetnek. Féltünk is a sötétben, de nem a kutyák csaholása űzött bennünket, hanem a gondolat, hogy mások élénkbe kerülnek. De- linkendővel a fejünkön, vagy szakadt téli kabátban rajzottak a környékbeliek a pékség irányába, ahol hajnalra sült ki az első kemencével, s akik idejé-
