Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Kedves Levélírónk! Együttérzéssel olvastam szerkesztősé' günkhöz írt sorait, amelyekben a bürokráciára panaszkodik: községében, Balkányban két éve nem tudnak érvényt szerezni egy jogerős tanácsi határozatnak. Igaz, "nem nagy ügyről van Szó, de nem is „fülemüleper”, az ön számára sérelmes dolgot szüntetne meg. Leveléből az a rész kapott meg különösen, hogy a problémát tulajdonképpen megoldották, de a papírmunka útvesztőjében évek óta húzódik a végleges rendezés. Azért figyeltem fel az ön által írtakra, mert magam is tapasztaltam már hasonlókat. A megyei rendelőintézetben például az első negyedórában felsőfokban beszéltem ismerősömmel az előbb tapasztaltakról: öt percet sem vett igénybe, míg a szép, új röntgenosztályon elintézték az előzetes adminisztrációt, s elkészítették a röntgenfelvételt a beteg gyermekről. Udvariasan, gördülékenyen ment minden. Aztán két teljes órát vártunk a leletre... Sok százan ismerik az autószervizek többségének gyakorlatát is. A műhelyekben a munkát régen elvégezték már, a Lada, Skoda kinn áll „a placcon”, de a kilépő papírra, amelynek feltétele a számla, jó esetben is negyven-ötven percet kell várakozni, miközben az idő halad — feleslegesen. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így törvényszerű, és nem is mindig van így. A tanácsoknál, az egészségügyben és a szolgáltató cégeknél is számos kedvező változás tanúi voltunk az utóbbi években. Sokat tettek értünk, ügyfelekért. Ide sorolhatjuk az ügyfélszolgálati irodákat, az olyan új rendelkezéseket, mint azt, hogy ezentúl hivatalon belül nem küldözgethetik az állampolgárt egyik osztályról a másikra — az ügyintézőknek egymástól kell beszerezni a szükséges adatokat Az egészségügyi integráció is több kedvező eredménnyel járt. Sok helyen már lényegesen egyszerűbb, rövidebb a beteg útja a gyógyítást legjobban lehetővé tevő szakrendelőbe, kórházi osztályra, s hogy — az egyébként találomra választott — a példák sorát végigjárjuk, azt is észrevehettük, hogy a szolgáltatás gyorsabban fejlődik, igyekszik lépést tartani az igényekkel. Amiért mégis szóvá teszem mindezt, azok a kivételek. Nem tudom, milyen nagyságrendet kellene írni: ritkák-e vagy midennaposak ezek a kivételek? Gyanítom, még sokáig életünk velejárói lesznek, s okoznak még bosszúságot. Éppen ezért érdemes újra szólni a vadhajtásokról, amelyek életünket nehezítik, és amelyeket sokszor nem értünk. Lehet, hogy rossz beidegződésről van szó csupán, egy-egy ügyintéző felejti el, hogy másnak is van munkahelye, ahonnan feltehetően hiányzik, amig a hivatalban feleslegesen tölti az időt, vagy éppen a szabadság, a szabadidő órái telnek hiábavalóan. Tudom, nehéz elérni azt, hogy mindig frissen, a sokszor nyűgös ügyfélre is megnyugtatóan, gördülékenyen haladjon az ügyek intézése. De ehhez a jó társadalmi környezet is megvan, hiszen a legmagasabb fórumok is szóltak és naponta szólnak arrólr-hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az igazgatási tevékenység javítására, az eljárások egyszerűsítésére, az ügyek gyorsabb, kulturált intézésére. Fontos az is, hogy a kötelezettséget megállapító határozatok végrehajtása legyen gyorsabb, következetesebb, s hogy határozottabban lépjünk fel a bürokratikus, lélektelen ügyintézéssel szemben. A példák bizonyítják: milyen egyszerű, mégis sokoldalú lehet a valóság. Látszólag messze kanyarodtam a kedves levélíró gondjától, amivel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nincsenek „kis” és „nagy ügyek”, mert éppen a sok apró, napi ügy intézéséből kerekedik ki a nagy egész, az ügyintézés így válik közérzetet befolyásoló politikává. Vasárnapi INTERJÚ Novak Lászlóval, a gávavencsellői Szabadság Tsz elnökével a termelési rendszerekről A Az utóbbi évek a mezőgazdasági termelési rendszerek térhódításának a jegyében teltek el. Ma országosan a növény- termesztésben II jelentősebb rendszert tartanak nyilván, közöttük a legnagyobbak a KITE, az IKR és GITR, valamint a három szabölcs-szatmári nagy, a Nyírségi Dohánytermelési Rendszer, a Szatmárkert és a NYIRKERT. Vannak ezenkívül a társulások; mint az újfehértói napraforgó, a pátrohai burgonya, avagy a nyírbogáti homoki gyepre alapozott juhtenyésztés! társulás. Mindent összevetve: Szabolcs-Szatmárban jelenleg 142 ezer hektáron gazdálkodnak az üzemek iparszerűen és ebből a búza 41 ezer, a kukorica 34 ezer, a napraforgó 13 ezer, a téli alma közel 20 ezer hektárral részesedik. Önök mióta vesznek részt a rendszer szerinti gazdálkodásban? — 1975 márciusában lettünk a KITE tagja. Előtte rövid ideig a Bábolnai Állami Gazdaság gesztorságával működő iparszerű kukoricatermesztési rendszerrel próbálkoztunk, de a felkínált szolgáltatások ellenértékét so- kallottuk. Ök ugyanis a többlettermés 20%- át kérték a technológiáért. A KITÉ-nek viszont hektáronkénti díjat fizetünk. Búza esetében ez történetesen 500 hektárig, hektáronként száz forint, ezen felül hektáronként 20 forint. Idén 1326 hektáron termeltünk búzát, az ehhez kapott technológiáért, szaktanácsért és egyéb dolgokért összesen 68 ezer forintot fizetünk. Tehát a KITE-be léptünk be. Előbb a búzával, aztán a kukoricával és a cukorrépával. De ma már tagja vagyunk a NYIRKERT-nek és az állattenyésztéssel a BOSCOOP-nak. 0 Megérte-e, megéri-e a költségeket, van-e ^ látszatja a termelésirendszer-tagságnak? értékes gépekről tudni kell, azt a KITE szakemberei tudják. De térjünk vissza a technológiához. A KITE kidolgozza és itt a mi szakembereinkkel egyeztetve fogadjuk el és alkalmazzuk. A kapcsolat állandó. A szak- tanácsadás a termesztés egész folyamatában, a talaj-előkészítéstől a növényvédelmen át a betakarításig történik. 0 Nagy és drága gépeket említett. Ezeknek a gazdaságos üzemeltetéséhez milyen terület szükséges? — 1976-ban befejeztük a meliorációt. 50- től 250 hektárig terjedő táblákat alakítottunk ki. Ezenkívül a növénytermesztésben úgynevezett tömbös termelést alkalmazunk. A kukoricát, búzát úgy vetjük, hogy 500— 600 hektár van egy tömbben. így a gépkihasználás maximális, energiát takarítunk meg azzal, hogy a gépmozgatás csak a legszükségesebbre korlátozódik, nincs üresjárat. 0 Szabolcsban élünk. A táblásítás, a fasorok kivágása veszélyes. Szabad utat kap a szél, nagy fokú lehet a talajerózió ... — Van ilyen gondunk. Van két olyan területünk, mintegy 600 hektár, ahova sürgősen erdősáv kellene. Csak ez veszélyeztetett. De hát a természet csodálatos valami. Egyik táhlánkról például elhordta a homoktetőt a szél, de a búza ottmaradt. Hasonlóra természetesen mindig nem számíthatunk. Egyébként az erdősávok felépítésénél egyik gondunk, hogy a nagy táblák a repülőgépes növényvédelem miatt is szükségesek. Persze a merev szárnyú gépeket fel lehet váltani helikopterekre. Mindez viszont pénzkérdés. A Eddig jószerével csak a KITE-ről beszél- w gettünk. De mit ad a NYIRKERT, avagy a BOSCOOP? — Erre nem nehéz válaszolni. Ha összehasonlítjuk az 1975 előtti termésátlagokat a jelenlegiekkel, akkor azt tapasztaljuk, búzánál és kukoricánál megduplázódott a hozam. A kukorica termőterülete 1350 hektár. 1974- ben a termésátlag 38 mázsa volt, 1975-ben már 65 mázsa termést takarítottunk be. Ezt a szintet azóta is tartjuk. Az idei termést is 64 mázsára becsüljük. A búza termésátlaga így alakul: 1976-ban 38 mázsa, 1977-ben 42 mázsa, 1978-ban 51 mázsa. £ Milyen termést takarítottak be idén? — A búzatermesztésnek köztudott az ez évi időjárás nem nagyon kedvezett. Ennek ellenére mi nem panaszkodhatunk, 43,4 mázsa volt a hektáronkénti átlag. A A termésátlag önmagában a rendszertermelés előnyét nem bizonyítja, hiszen a jövedelmezőség a ráfordítási költségek és a hozamok aránya a mérvadó... — Végeztünk ilyen számításokat. Mert a rendszertechnológia drágább, mint a hagyományos termelési mód. Gondosabb talaj-előkészítésre, vegyszerezésre és növényvédelemre van szükség. Nagy adagú műtrágyával, nagy értékű gépekkel dolgozunk. Ennek tükrében, négy év átlagában, a termelési költségek 63 százalékkal növekedtek, a hozamnövekedés azonban 101 százalék. Kukoricánál nem ilyen jó az arány. Amíg 1 hektár termelési költsége megduplázódott, addig a fajlagos hozamnövekedés csak 45 százalék. A kukorica ennek ellenére jövedelmező. Tudjuk és hangsúlyozzuk: 50 mázsás átlagtermés alatt már veszteséges lenne a termelési ág. Arra nagyon vigyázni kell, hogy ne így legyen. Ha nem lennének a termelési rendszerek, a mai eredményeket nem tudják elérni? — Ma arra egyetlen gazdaság sem képes, hogy önmaga biztosítsa a lehető legkorszerűbb- technológiát, beszerezze a gépeket, a vetőmagot, megteremtse a különböző szolgáltatások helyi feltételeit. Ez nagyon drága lenne, nincs hozzá elég szakember, nincs meg az anyagi-technikai háttér. Tulajdonképpen mit ad a rendszer? Miként segíti elő a gesztorgazdaság, hogy Gávavencsellőn a termelés korszerű, az eredmény elfogadható legyen? — Nézzük talán a KITE-t. Az első évben tavasszal csak vetőmagot kaptunk és szaktanácsot. A következő évben már a területünkre kidolgozott technológiát is, és elősegítették a gépvásárlást. A KITE-n keresztül vásároltunk négy John Deere traktort, négy Class Dominátor kombájnt, cukorrépakombájnt, nagy teljesítményű takarmánybetaka- rítót és rengeteg munkagépet. Ezeknek az összértéke 25—26 millió forint. A gépek szervizelése, alkatrészellátása megbízhatóan jó. Van egy körzeti szerelő, aki rendszeresen kijár hozzánk, a mi embereinkkel együtt végzi a javítást. Mondhatom, amit ezekről az — Százhúsz hektár a termő almásunk és van 30 hektár kajszibarackunk, 28 hektár új telepítésű almánk. Az almatermésünk idén 3700 tonna lesz. Ügy gondolom, a hektáronkénti 300 mázsán felüli termés jó eredmény. Ezt a termést már a NYIRKERT szakembereinek közreműködésével alapoztuk meg négy éve. Akkor hektáronként 500 mázsa istállótrágyát dolgoztunk a talajba és a technológia szerint vegyes műtrágyából átlag 15 mázsát szórtunk ki. így kezdtük és folytatódott azzal, hogy a rendszer segíti a szakembereinket a permetezési terv, a permetezési fordulók pontos meghatározásában, segítenek a szükséges vegyszerek beszerzésében. Amit nagyon jónak tartok, a NYÍR- KERT szervezi a méhcsaládok kihelyezését és ehhez nem keil külön díjat fizetni. £ Van kimutatható haszna a méhek kihelyezésének? — Nagy haszna van. Ez leginkább azzal mérhető, hogy a termés stabil, nincs az évenkénti termésingadozás. Folytatva a megkezdett gondolatsort, a BOSCOOP-ról is csak jót tudok mondani. Viszonylag nagy az állatállományunk. A szarvasmarha 1800, ebből tejelő tehén 600. A szarvasmarha-hasznosítás kétirányú, tej és hús. A tejelő teheneknél három éve tart a keresztezés. Ez, valamint a brucellózismentesítés ma még érződik a fejési átlagon, de most már felfelé ível. A BOSCOOP a fejőgépszervízzel, állategészségügyi és szaporodásbiológiai szaktanácsadással segít sokat. A A rendszer nemcsak ad, de követel is. És most nemcsak az anyagiakra gondolunk. A rendszertermelés megköveteli a technológiai, technikai fegyelmet és általában a munkafegyelmet. Igényli továbbá, hogy a termelőszövetkezetekben is legyenek hozzáértő, kezdeményező szakemberek. Mi erről a véleménye? — A fegyelemre minden vonatkozásban nagy szükség van. Elsősorban a termelőszövetkezetben. Ügy gondolom ezzel nálunk nincs probléma. Amikor a termelési rendszerbe beléptünk, személy szerint nagyon örültem a ránk kényszerített szigorú technológiai fegyelemnek. Azért mondom, hogy ránk kényszerített, mert kezdetben valóban úgy volt, hogy nehéz volt megszokni a precizitást, a pontosságot. Nem a Ifegfontosabb, de jellemző példa, ha a rendszerközpont jelezte, hogy délelőtt 10 órára érkezik egy szakember, akkor az tízre volt itt és nem tíz óra egy perckor, esetleg délután. Jó volt és ma is hasznos az ilyen külső hatás. Kénytelen-kelletlen a munkaintenzitásban, de más vonatkozásban is szakembereink felvették azt a fordulatszámot, amit a rendszer diktált. Partnerek lettek. Egyébként 18 felsőfokú végzettségű szakemberünk van és sok jó képességű szakmunkásunk. Mi komolyan vesszük a fegyelmet, hiszen volt arra példa, hogy rendszertermelést akartak, de fegyelem nélkül, a meghatározott technológia egy részének elhagyásával. És ráfizettek. 0 Említette, hogy a termel őszövetkezet szakemberei partnerek. Minden vonatkozásban azok? Mennyire készek például az új eljárások, módszerek, a tudomány legújabb eredményeinek befogadására, alkalmazására? — Nemcsak készek, de alkalmasak is az új módszerek, eredmények hasznosítására. Van bennük olyan törekvés, hogy mindig többet, jobbat szeretnének. Mi is végzünk például fajtaösszehasonlító kísérleteket, idén búzával kísérleteztünk. Vizsgáltuk a különböző búzafajták magatartását a mi talajainkon, éghajlati viszonyaink között. Említhetek mást is. Vásároltunk most egy gépet. Űj eszköze a korrózióvédelemnek, másutt a megyében még nem alkalmazzák. A gép 650 ezer forintba került, de megéri, mert tökéletes védelem. Ha csak a saját gépeinknél alkalmazzuk is az eljárást, a beruházás két év alatt megtérül. De mi szeretnénk más termelőszövetkezetek gépeinek korrózióvédelmét is elvégezni. 0 Az eredmények szépek, az együttműködés jó, de vajon kiaknáztak-e minden lehetőséget? Hol vannak a termésfokozás határai? — Bőven vannak tartalékok. Kukoricából elérhetjük a 80—85 mázsás hektáronkénti átlagtermést, búzából az 50 mázsát, cukorrépából a 400—450 mázsát, burgonyából a 300 má2sát. Ehhez megfelelőek az adottságaink. De ehhez az kell, hogy minden együtt legyen. Technológia, technika, szakember és nem utolsósorban az időjárás. ^ Most nincs minden együtt? — De igen, kivéve az időjárást. A Van olyan vélemény, hogy a rendszer- termelés megtorpant, elért egy bizonyos szintet és nehezen lép tovább. Mi erről a véleménye? — Mégegyszer megduplázni a termésátlagot nehéz, nem igen lehet. Nem ebben látom a gondot Eleinte a gesztorgazdaságok szakembereinek több idejük jutott egy-egy taggazdaságra. Körültekintőbb, alaposabb munkát végeztek. A rendszertermelésbe vont terület azonban gyorsan nőtt, szaporodtak a taggazdaságok, így egy-egy termelőszövetkezetre kevesebb idő jut, nagyobb a hibalehetőség. Ezen feltétlenül változtatni kellene. A Érdekeltek a rendszerek abban, hogy a megújulást kölcsönösségi alapon, kockázatviseléssel is szorgalmazzák? Van-e egyáltalán közös érdekeltség? — A szó szoros értelmében nincs, kockázatot csak a taggazdaság vállal. A rendszer abban érdekelt, hogy tagjait megtartsa, mert ha nem megfelelő az eredmény, a szolgáltatás, akkor a tag kilép és másutt keres partnert. Csak ez ösztönzi új dolgokra, jobb eredményekre a rendszerközpontot. Megfontolandó, miként lehetne a közös érdekeltséget kialakítani, mert a rendszergazda kockázatvállalása valóban nem lenne rossz hatással a hozamok növelésére. A termelőszövetkezet termel, a rendszer technológiát, szaktanácsot, vetőmagot, gépet ad. De mi történik a piacon, az értékesítésnél? — Az értékesítésben is kapunk segítséget, de korántsem annyit, hogy ne legyenek gondjaink. Most például a burgonya piaca aggasztó. A Zöldérttel 3600 tonnára, a vetőmagtermeltetővel 1400 tonnára szerződtünk és terem közel 6000 tonna. 700—800 tonna burgonyát az állatokkal feletetünk, mert ha a keményítőgyárnak adjuk át, a fuvarköltségünk sem térül meg. £ Amikor a termelési rendszerek alakultak, terjedtek, sokan azt mondták: az iparszerű termelési mód csodaszer. Mi erről a véleménye? — Soha sem tartottam annak. Ha csodaszer lenne, akkor nem kellett volna keményen megdolgozni az eredményekért. A A magyar mezőgazdaság szép dolgokat w produkál. On szerint van-e lehetőség még egy ugrásra? — Szerintem van. Igaz, a mezőgazdasági termelés elérte a világszínvonalat. Sok vonatkozásban az elsők között vagyunk, vagy az elsők. De ma ehhez a termelési színvonalhoz nincs meg a háttér, az ipar, a kereskedelem. Feldolgozóipar, gépgyártóipar, belföldi, külföldi kereskedelmünk lemaradt. Erre lehetne és kellene is többet áldozni, így fejlődhetne tovább együtt a termelés a feldolgozás és az értékesítés. ^ Köszönöm az interjút. Seres Ernő 1981. szeptember 6.
