Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

1981. szeptember 6. •r KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vállalni magunkat CSAK EGY PILLANATRA láttam; a fiú elfordult hirte­len, végtére is már felnőtt embernek tudta magát, s szé- gyellte, hogy az elrontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, ' az idős szaki, akivel beszélget­tem, szintén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyereket, hanem biztató­an és sután vállonveregette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszívesebben megölel­né. Sokféle érzés munkál ben­nünk, emberekben, amelyek­ről ritkán beszélünk. Köny- nyet válthat ki belőlünk a ha­rag, a részvét, a keserűség, és örömünkben is könnyezhe­tünk. Érzékenységünk egyre nő, s emberi szükségleteink gyarapodásával mind több ér­zelmi szál köt bennünket környezetünkhöz, s lesz ez a környezet egyre tágasabb. Úgy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltá­val szorongásunk is halmozó­dik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás sze­mében. ö szégyellte, én meg — emberi mivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan. MIÉRT SZÉGYELLJÜK ÉRZELMEINKET? Miért restellkedünk ma­gunkat megmutatni, s ami rosszabb: miért vélik úgy so­kan, hogy akkor élnek oko­san, ha érzékenységük felü­letét a lehető legkisebbre zsugorítják? Miért igyekez­nek néhányan érzékenységük köréből kirekeszteni a rész­vétet, a szégyent, a megren­dülést, tva- felindulást, min­dent, ami ésszerűnek vélt életvitelükhöz feleslegesnek tartanak? A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is látta az önmagára haragvó gyerek szemében a könnyet, s bölcs intelem helyett meg­hatódott, szinte a fiúval együtt szenvedett. Tény: az érzékeny ember sebezhetőbb. A BELSŐ PÁNCÉL, a lát­szólag tudatos közöny talán valóban megvéd a szenvedés­től. Talán valóban egysze­rűbbnek, könnyebbnek tűnik az élet e lelki páncél viselői­nek, felelőssségtudatuk terhe minimális; nem él különbül náluk a hala a vízben. Az ám: a hal! Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gondtalanul akarna élni, mint a hal? A halnak való­ban nincsenek érzelmei, szük­ségletei táplálkozásra és ívás- ra korlátozódnak, s a bioló­giai szükségletek egyedural­ma alól nem képes megsza­badulni, igaz, nem is akar, és nem is szenved emiatt. Ám az ésszerű érzéketlen­ség veszélyesebb a hal közö­nyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bujtatott gyil­kosok e racionális szenvte- lenség birtokában fényképez­ték szakszerűen felakasztott áldozataikat. Esetlenül, sután veregette meg a szégyenkező fiú vál­lát mestere az imént... A célkitűző, célmegvalósító munka tette képessé az em­bert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szen­vedjen, hogy szenvedését ér­ző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon. Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtője gá­tat is emelt e képességnek, amikor az ember a termelés­ben eltűnni érezte önmagát, amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a számára kö­zömbös célú termelés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszűntethető-e a kö­zöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi termelé­si viszonyaink között, ami­kor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szo­cializmus építése során is annál tökéletesebb, minél in­kább nélkülözi készítőjének megkülönböztető kézjegyét... Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert-elron­tott egy munkadarabot... A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉ­SÉNEK, társadalmi rendsze­rünk fejlődésének feltétele, hogy mind fokozottabb mér­tékben legyen képes megte­remteni a személyiség kibon­takozásának feltételeit. A személyiség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint amikor az ember a kö­zös eredményekben megva­lósulni látja a saját céljait. A. G. H etek óta nehezen tudott elaludni, álmából is gya­korta felriadt Vékony Ödön árukiadó, mert minduntalan az járt az eszében, hogy felesége Vékonyné született Ga- valléros Eleonóra más­nap vajon milyen vásár­lással lepi meg. Vékony Ödön árukiadó napköz­ben valósággal megesö- mörlött az elmúlt 25 év alatt a sok-sok árutól, hazatérvén etekintetben egy kis nyugalmat szere­tet volna maga körül. Gavalléros Eleonóra azonban feldúla remélt nyugalmát. Az asszony­ka előbb csak minden másnap, majd napon­ként, azt követően dél­előtt és délután, de megesett, hogy minden második órában vásárolt válamit. Vettő mindent, ha kellett, ha nem, és csereberélt egyszer-két- szer, tízszer, miközben mindig ráfizetett tíz­húsz forintot az újabb árura. Amikor már száztizen- harmadszor gondolta vé­gig mindezt szegény Vé­kony, és felrémlettek előtte a hitelezők arcvo­násai, meg az áruvásár­lási kölcsön formanyom­tatványai, akkor pattant ki agyában az isteni Elvonó­kúra szikra. Rájött ugyanis, hogy élete párja ponto­san úgy van a boltokkal, mint a szomszédos Geb- rics bácsi a kocsmákkal: nem tud elmenni előt­tük, hogy be ne térjen. Igenám csakhogy Geb- rics bácsi már három hónapja egy kortyot sem vett a szájába, mert ti­tokban elvonókúrára ment és azóta is szedi a tablettákat. Lennie kell olyan valaminek is, ami ezt a féktelen vásárlási szenvedélyt meggyógyít­ja. Kipattant hát a szik­ra és Vékony Ödönön kellemes melegség öm­lött szét és végre édes- den aludt reggelig. Reggel mosolyogva ébredt. Elvégezte sürgős teendőit a hivatalban, aztán egy órás kilépőt kért. Elment a virágüz­letbe, vett négy csokor gerberát és elindult az első akciót végrehajta­ni. Előbb a Démon sza­lonba tért be, ahol meg­kereste Böbét, aki rend­Nagy üzem a Nyíregyházi Konzervgyárban. A nagycsarnokban az egyik munkasoron vegyes savanyúságot készítenek ex­portra, a másik soron paprikabefőttet belföldre. (Elek Emil felvétele) KÜLSŐ ÉS BELSŐ OKOK Építőipar rossz passzhan Megváltozott az építők helyzete. A korábbiaktól kevesebb beruházás in­dul, ami megszüntette a kínálati piacot, amikor az építők kedvükre válogat­tak a munkák közül, dik­tálták a feltételeket. Az 1980-ban bevezetett új ár­rendszer pedig olyan szi­gorításokat hozott, ame­lyeket csak igen jó gaz­dálkodással lehet ellensú­lyozni. A szabolcsi építők helyzete sem különbözik sokban az or­szágostól. Ám a vállalatok el­térő adottságai, a megválto­zott helyzetre való reagálás miatt igen eltérő képet mu­tatnak. Van olyan cég, mint az ÉPSZER, amely két gyen­ge év után most van felfelé ívelő szakaszban, míg a másik oldalon a korábban jó nyereséget produkáló, dina­mikusan fejlődő KEMÉV a veszteséggel küszködik. ELMARADT MEGRENDELÉSEK Több, mint két és fél mil­liárd forintot jelent az a ter­melés, amit a megyében dol­gozó, nyíregyházi székhelyű négy nagyvállalat mondhat a magáénak. Közülük a két leg­nagyobb, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat és a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­lat az építési tárca irányítá­sa alá tartozik. A Szabolcs szerint felkínálta élete párjának a legújabb szerzeményeket. Átnyúj­totta neki a gerberát és megkérte, három hóna­pig lehetőleg ne újságol­ja el a feleségének a Démon újdonságait, mert a házi orvosuk megsúgta, a felesége annyira transzba jön a látványtól, hogy mielőbb ritmuszavarok jelent­keznek a szívénél. Aztán következett a ci­pőbolt, majd a Titok ne­vű fehérnemű áruház, míg utoljára az illat­szerboltban kérte ugyan­azt. Másnap azt a mód­szert alkalmazta, amit az alkoholelvonó kúrán csinálnak. Az alkoholis­tákat ugyanis először itatják, hogy megutál­ják a szeszt. Vékony Ödön munka után nyá­jasan megkarolta fele­ségét és sétát tett vele az üzleti negyedben. Mindig a legdrágább, az általuk megfizethetetlen árura hívta fel a felesé­ge figyelmét. Egyenesen tiltakozott az ellen, hogy a felesége megvegyen egy fél műbőr kabátot, ő inkább a hosszú ner­cet ajánlotta neki, po­tom 48 ezer forintért. „Vagy az, vagy semmi!” Aztán miközben a fele­megyei Építő és Szerelő Vál­lalat gazdája a megyei ta­nács, míg a Nyíregyházi Köz­úti Építő Vállalat a közleke­dési ágazathoz tartozik. El­térő az általuk végzett mun­ka is, hiszen a SZÁÉV első­sorban a lakásépítésben, a kommunális beruházásokban jeleskedik, a KEMÉV java­részt közműveket, ipari léte­sítményeket épít, az ÉPSZER tanácsi megrendelésre dol­gozik, s a KÉV az útépítések, felújítások kivitelezője. En­nek a négy vállalatnak a ve­zetőitől érdeklődtünk a vál­tozó helyzetről, az arra való reagálásról. Az előző ötéves terv ide­jén a szabolcsi építőipar any- nyiban különbözött az or­szágostól, hogy itt kisebbek voltak a feszültségek, keve­sebb volt a megrendelt, de visszautasított munka. Álta­lában a megye fejlődése ér­dekében dolgoztak a vállala­tok, s jellemző volt a kitű­zött határidők teljesítése. A sok megrendelés pedig lehe­tővé tette, hogy évről évre jó ütemben növeljék a ter­melésüket a vállalatok. Az idén már változott a helyzet. A kevesebb megrendelés ele­ve azt jelentette, hogy nem lehet a termelés növelése a cél, amely lehetővé teszi új gépek beszerzését, a bérek kívánatos növelését. Az út­építőknél például két év alatt százmillióval csökkent a termelési érték. A KEMÉV- nek az év közben kellett mó­dosítania a tervét, mert nem sége falfehér lett. közöl­te, hogy ő csakis a ma­szek kirakatában lévő 3500 forintos csizmát hajlandó megvenni tél­re. A fehérneműbolt ki­rakatában még véletle­nül sem vette észre az olcsóbb árut, csakis a francia és az angol im­port érdekelte. Hazatérvén a felesége dupla adag Antiheural- gicát vett be, úgy sem múlt el a fejfájása. Űjabb nap, újabb hős­tett: Vékony Ödön áru­kiadó felhasználván mindenféle kapcsolatát, a feleségének a város­széli intézményben két­száz forinttal jobban fi­zető állást szerzett. Igyekezett jól megvá­lasztani a helyet, a leg­főbb érv az volt, hogy oda egyenlőre még csak reggel megy és délután jön egy busz, tehát nincs belváros, nincsenek üz­letek. A-napokban mégis letörten találtam Vékony Ödönt. Nagy bánatára arról ér­tesült, hogy felesége új munkahelyének környé­kén építik fel az új vá­rosnegyedet, vele egy időben az új üzletköz­pontot. Angyal Sándor jöttek be azok a megrende­lések, amelyekre számított. NE LEGYEN RÁFIZETÉSES Csakhogy egyik vállalat sem gondolkodhat úgy, hogy a kevesebb megrendelés mi­att nem cseréli ki az elhasz­nálódott gépeket, a dolgozók fizetésén próbálja megspórol­ni a kiadásokat. Mi több, a beszerzett gépek, termelőesz­közök kihasználása önmagá­ban megkíván egy bizonyos termelést, különben túl ma­gasak lesznek a vállalati ál­talános költségek. A kapaci­tás megtartására, a későbbi, remélhetőleg több megren­delés teljesítésére különböző módon reagálnak a vállala­tok. A SZÁÉV például kül­földön, Líbiában vállalt mun­kát. Az afrikai építés jóval több szervezést, nágyobb gondosságot kíván ahhoz, hogy ne legyen se a vállalat­nak, se a népgazdaságnak rá­fizetéses. Ugyancsak a me­gyén kívüli munkák gyara­podásával számol a KEMÉV is, s a többi vállalathoz ha­sonlóan budapesti építkezé­seket vállal. A következő években az útépítők is terve­zik a fővárosi munkát. A másik megoldás a meglé­vő gépek, berendezések ki­használására, s nem utolsó­sorban a szakképzett mun­kások tudásának hasznosítá­sára a vállalati termékszer­kezet módosítása. A kevesebb megrendelés miatt a lehető­ségek itt is szűkültek. Azon­ban az ÉPSZER példája mu­tatja, hogy a kormányprog­rammal összhangban, a fel­újításokban való részvétel nemcsak a kapacitás kihasz­nálását jelenti, hanem gazda­ságos munkavégzést is tesz lehetővé. A KÉV az útépíté­sek mellett a szakvállalat után az országban legna­gyobb hídépítő bázist hozta létre, hogy így alkalmazkod­jon a változó igényekhez. A másik két vállalatnál a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztése, az előre gyártás adja azt a pluszt, amivel változik a^ építés. VÁGY ÉS VALÓSÁG Munkaügyi szakemberek keresik annak az okait, ami­ért az építőipari vállalatok­nál folyamatosan csökken a létszám. Korábban, a szerve­zettség növelésével még ar­ra gondolt néhány vállalat, hogy maga szabadul meg a gyengébb munkásoktól. Most viszont sokszor a kulcsszak­mákban is hiány van. Egyes vélemények szerint a kisebb építőipari szervezetek, szö­vetkezetek, tsz-brigádok, karbantartó egységek fogad­ják az eltávozókat, de ta­pasztalni azt is, hogy meg­válnak a szakmától. Az egyik nyilván a szigorúbb feltételek között kereshető. Ugyanis a vállalatok is na­gyobb igénnyel lépnek fel a munkásaiknál, s a gyengéb­ben szervezett, kisebb brigá­doknál ugyanezek a követel­mények nincsenek meg. Az építésügy irányítói új­ra megismételték, hogy kí­vánatosnak tartják a ver­senyhelyzet kialakítását, ami­kor a megrendelőnek ajánla­tokat tesznek a különböző vállalatok, s a legkedvezőb­bet fogadja el a beruházó. Mindez a megyén belül — a kevesebb munka ellenére — inkább csak vágy, mint va­lóság. Az eddig megszerzett pozíciók döntenek, inkább el- - osztják a munkákat, mint­sem versenyeznének egymás­sal a vállalatok. A változó gazdálkodási vi­szonyok önvizsgálatra kész­tetik a vállalatokat. Belső szervezési intézkedések is szükségesek ahhoz, hogy ele­get tegyenek az önmaguk ál­tal megszabott tervnek, elér­jék a kitűzött nyereséget. A KEMÉV-nél á vezetés fiáta- lítása,ra'nágyobb*"'^'szakkép­zettséggel rendelkezők beállí­tása közben jöttek a válto­zások, s a kisebb gyakorlat, a korábbi viszonylag nyu­godt munka után nehéz az átállás. A közúti építők a megváltozott profilhoz igazí­tották a szakemberek elosz­tását. Az ÉPSZER már ko­rábban felmérte a belső vesz­teségeket, s az egy évvel ez­előtt meghozott intézkedések most éreztetik kedvező ha­tásukat. A SZÁÉV-nél a vállalkozási szervezetet kor­szerűsítették, többek között. NAPRA KÉSZEN Az építőiparban sokszor megesett, hogy a közvetlen termelésirányítók, de még az építésvezetők is csak a mű­szaki kérdésekkel foglalkoz­tak, háttérbe szorult .a gaz­dasági szemlélet. Ennek ká­ros hatása most érződik iga­zán, hiszen nemcsak a minő­ség és a határidő számít, ha­nem az is, hogy a vállalat­nak milyen a jövedelmezősé­ge az adott munkán. Példát vehetnek a vállalatok az ÉP- SZER-től, ahol az egyes épí­tésvezetőségek havi termelé­sét már nemcsak a mennyi­ség szempontjából ellenőr­zik, hanem szinte napra ké­szen be kell számolni a gaz­daságosságról is. Másutt még általában csak az építésveze­tők szintjéig jut el a költsé­gekkel való gazdálkodás, sok­szor nehezen tudnak felül­emelkedni a csoportérdeken, s vállalati szemmel gondol­kodni. A megyében a következő években is nagy feladatok várnak az építőiparra. Talán kevesebb lesz a látványos munka, azonban mind a la­kásépítésben, közművesítés­ben, mind a felújításoknál milliárdokkal számolunk. Ezeknek nemcsak az elkölté­se kell, hanem olyan válla­lati munka, amelyik képes kivédeni a rossz gazdasági hatásokat, s egyszerre szol­gál a megye javára és a ma­ga hasznára. Lányi Botond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents