Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
1981. szeptember 5. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG Fehérgyarmati úttörők nyári emlékei A gyerekek társadalmi munkája, az üzemek segítsége, a szülők áldozatvállalása tette lehetővé, hogy 60 fehér- gyarmati úttörő eljuthatott ezen a nyáron is a Balatonra. A fonyódligetá korszerű úttörőtáborban a siófoki járás vendégeként lehettek részesei a gyarmatiak a programnak, melyben a Kolombusz zenekar diszkózenéje éppúgy helyet kapott, mint a KISZ KB tánckara, illetve a Rajkó-zenekar. Megrendezték a Nep- tun-ünnepet is. Felkeresték a gyerekek a balatonszentgyörgyi csillagvárat, jártak Keszthelyen, felgyalogoltak a badacsonyi Kisfialudy-házhoz; s eljutottak Kaposvárra is. A 10 napot követően Budapesten és a Dunakanyarban újabb látványosságok várták a gyerekeket. (M. K.) A visegrádi vár megtekintése után útban a Fellegvárból. Balatoni szőlőprés, s az érdeklődő szabolcsiak Gyermekek könyvespolca Buda Ferenc; Kócmadzag Buda Ferenc költő ezúttal gyermekversekkel lepte meg a legkisebbeket. A közel harminc verset tartalmazó könyvben a szerző „kőből rakott mesét”, kovácsmondókát, valamint „Nyakigláb és Telizsák” kalandjait nyújtja át a kicsiknek. A szép szavú, lírai hangvételű tájversek a könyv legszebb darabjai. A búzáról így ír; t „Zöldezüst búza, szalma lesz a szára, inge földre festik, égbe nő szakála.” De szól a pipacsról és a „teli tányérú” bodzáról is. Akik az állatokat szeretik, azoknak fölröppennek a kacsák, „pöf- feszkedve” kiabál a pulyka, libák menetelnek, bárány barátkozik a kis- kecskével és egy „„csudaszép” kiscsikó „dibeg- dobog" patájával. A szép alakú, küllemű gyermek- verseskötetet Gyulai Lí- viusz a versek hangulatához jól alkalmazkodó színes rajzai teszik még szebbé, hangulatosabbá. A könyv a Móra Kiadó gondozásában látott napvilágot. (Budaházi) Most láthatod a természetben! Á SARLÓS FECSKE Nevével ellentétben, ez a szinte egész nap a levegőben tartózkodó madárfaj nem a fecskéknek, hanem az útleírásokból, szakkönyvekből már bizonyára ismerős kolibriknek a rokona. Nevét onnan kapta, hogy röptében szárnyai sarló alakúak, s táplálékát, akárcsak a fecskék, ő is röptében, a levegőben cikázva szerzi meg. Jelenleg már befejeződött költése, de vonulásához készülődő csapataikkal még gyakorta találkozhatunk lakott területek háztetői, tornyok, kiugró sziklák, löszfalak fölött Jellegzetes röpképe és nagyobb mérete alapján alapos megfigyelésükkel biztosan Tiétek a szó! Hát vége! Elmúlt a nyár. Néhány napja minden iskolában megszólalt a csengő, jelezvén, vége a vakációnak. Azóta talán már megint hozzászoktatok az iskolapadhoz, talán már nem beszélgettek óra alatt a szomszéddal. Legfeljebb szünetben járja a szó — a nyárróL Ki merre járt, mit látott, kikkel találkozott. Biztosan rengeteg a mesélni való egymásnak, és — gondolom —, akadnak olyanok is közietek, akik egy-egy élményüket néhány sor napló formájában is megörökítették. És annyi minden történt már veletek egy hét alatt az iskolában is! Hiszen a tanévkezdés, a szeptember az egész esztendő legizgalmasabb hónapjai közé tartozik. Lesz hát miről beszámolnotok, ha tollat ragadtok. Várjuk tavalyi tudósítóink munkái mellett a tieteket is, akik eddig még nem írtatok a szombatonként megjelenő „Gyermekvilág”- nak. A következő héten a nektek szóló oldalon ismét szeretnénk megindítani a „Miénk a szó” -rovatot. Ám ez nélkületek nem megy. A tanuláshoz is, no meg a tudósításokhoz is jó munkát, jó kedvet kívánunk! És... Tiétek a szó! Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyen Is túl, még azon is túl, ahol a kurta farkú malac túr. A réten szinte egyszerre talált egy szép piros almát a nyúl és a sündisznó. Nem tudtak megegyezni abban, hogy kié legyen. Végül fogadásban állapodtak meg. A nyuszi nagyobbnak, erősebbnek érezve magát, olyan fogadást erőltetett, aminek — szerinte — csakis ő lehet a győztese. Futásban állapodtak meg. A nyuszi előre dörzsölte örömében mellső két lábával bajuszos orrát. Holtbiztosra vette, hogy övé lesz a szép piros alma. A süni pedig kis ideig erősen töprengett, miután szerényen elmosolyodott magában. A süni javaslatára egy hosszú szántásban rendezték a versenyt; pontosabban annak két közel lévő mély barázdáiban. Hogy egyik barázdában fut a nyuszi, a másikban a süni. Fut- • rtak egészen a szántás végéig, onnét vissza. S a barázdák mélységéből nem láthatják egymást. Aki pedig előbb visszaér a dűlő- útra, az kiált. Mindketten beálltak a barázdák végibe. Akkor a nyuszi el- vakkantotta magát: — Rajta! — Neki is ugrott veszettül, szelte a levegőt, mint a suhanó nyílvesz- sző. Viszont a süni a' barázda végén nyugodtan lekuporodott. Egy idő múlva, amikor hátsó két lábára állva a barázdából kilesni próbálkozott, észrevette, hogy visz- szafelé érve irtó gyorsasággal, mozog a nyuszi hosszú füléneit a hegye. Azonnal kiáltott is: — En már itt vagyok! A nyuszi mérgesen dühöngött, idegesen ugra-bugrált. Nem akarta elhinni, ami történt. De a tényt sem tagadhatta, hogy a süni előbb a dűlőűton volt, mint ő. Végül azon erőszakoskodott, ismételjék meg a futást. Másodszor ugyanúgy történt, mint először. Sőt: harmadszorra is. A riyuszi a lelkét kiadva futott. A süni pedig el sem Indult, csak ügyesen lekuporodott. Mikor észrevette a másik vlsz- szafelé rohanását, sünihangon kiáltotta: — Én már itt vagyok! Harmadszori futás után a nyuszi lihegve, kimerültén ült le. Soha nem hitte volna, ami történt. Addig a süni a szép piros almához cammagott, miután a hátára tűzte tüskéivel, továbbtipegett. De még odaszólt a lihegő nyuszihoz: — Ne kérkedj soha, cimbora. Többet ésszel, mint erővel! (asztalos) ÖSSZEKÖTŐ Együgyű medvére vadászik Élt, éldegélt egyszer valamikor nagyon régen, annyira régen, hogy talán még az öregapám öregapja sem emlékszik rá, egy kis faluban, annak is a legszélén, a faluszélnek is a legkisebb házában egy özvegyasszony a fiával. Ez a fiú arról volt híres, hogy az együgyüsége nem ismert határt. Egy szép napon odaállt a fiú az édesanyja elé, és azt mondta: — Elmegyek vadásznak édesanyám, mert meguntam, hogy folyton csak mások földjén dolgozzam, és sose együnk húst eleget mégse. — Jól van, fiam — mondta az édesanyja. A fiú fogta hát az édesapjáról rá maradt puskát, kiment a mezőre, hogy lőjön néhány vadkacsát ebédre, de amikor hazahozta a zsákmányt, kiderült, hogy házi kacsákat lőtt vadkacsák helyett. Még szerencse, hogy nem vette észre senki a tévedését. Jól belakott Együgyű kacsapecsenyével, és nagyon elégedett volt magával. Most nyúlra vadászok — határozta el másnap, amikor fölébredt, és fütyörészve indult a mezőre. Az úton találkozik egy öreg favágóval. — Hova, hova, ecsém? — kérdezte a favágó. — Vadászni — mondta Együgyű. — Aztán mire vadászol? — Nyúlra. — Nyúlra? — húzta el a száját a favágó. — Hát, nem lehetsz valami bátor legény. — Hát már hogyne volnék! — Ha olyan bátor vagy, mint mondod, akkor ne a nyulakat lövöldözd. — Hanem mit? — Látod-e azt a nagy hegyet? Na, annak a nagy hegynek a tetejiben él egy ravasz medve, aki nem hagy békét a favágóknak, engem is nemegyszer megkergetett már. Na hát azt a medvét lődd le, ha olyan bátor vagy. — Jól van — mondta Együgyű, és elindult, hogy lelője a medvét. Amikor fölért a hegyre, elkiáltotta magát: — Gyere elő, öreg medve, hadd lőjelek le! — Kisvártatva jött is a válasz: — Jgj, jaj, mennék én szívesen, csak beleakadt a lábom ebbe a málnabozótba, ügy megfogott, hogy egy tapodtat se tudok menni. Ha segítenél, szívesen előmásznék. — segítek én, csak azt mondd meg, hogy hol vagy. — Itt vagyok, emögött az árok mögött, aminek a partján állsz. Ugord át, és máris megtaláltál. — Kicsit szélesnek látszik. — Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudod átalug- rani? — Dehogy nem tudom. — Akkor mért nem mersz nekirugaszkodni? — En ne mernék? — mondta mérgesen Együgyű, avval nekifutott az ároknak, hopp, elug- rott a partjáról, és máris az árok fenekén, egy nagy csalánbozótban találta magát. A bőrét csípte a csalán, a térdét felhorzsolta egy farönk, még a puskáját is elvesztette, de evvel most nem is törődött, -hiszen puska nélkül se tudott kimászni az árokból. — Na, mi van, nem jössz? — kérdezte a medve. — Hát akkor, úgy látszik, egyedül kell kiszabadulnom — nagyokat nyögött közben, mintha valóban az indákkal bajlódna. — így ni — mondta végül, és elsietett, magára hagyva Együgyűt, aki pedig iszonyúan kiabált: — Segítség! Segllltség! — Öreg este lett, mire néhány hazafelé igyekvő favágó meghallotta Együgyűt, és kihúzta az árok fenekéről. Hanem a puskát ők sem találták. így aztán Együgyű- nek föl kellett hagynia a vadászattal és más mesterség után kellett néznie. O. J. Kedves ismerősök a tévéből. Betűrejtvéftyek LEFLER GYÖRGY UNALOM Észrevettem azt magamon, unalmasan unatkozom. Könyökölve tartom állam, s lógatom a lógalábam. Mi lenne, ha lógó lábam lóbázgatnám lóhalálban? Sőt gyorsabban! Akkor, — az ám — talán nem is unatkoznám! •narezssiA » d?»»i •£ *iou?d -g -»nezssiA T :S3XTadOani Induljatok el az 1-es számtól, és térjetek is oda vissza, s közben kössétek össze a megszámozott kis pontokat egyenes vonalakkal úgy, hogy a csillagokat ne érintsétek, és a vonalak ne keresztezzék egymást. Melyik a helyes útvonal? ‘I — OT — 6 — II — ZI — 9 — t — £-2 — » — 8 — S — I leuoAjn zb :saxradOaw 14 38 9 29 45 Ti 25 6 20 49 33 15 26 11° 35 43 1 12 31 19 y 28 17 23 50 46 21 7 I 2 32 8 30 16 40 36) |l3 22 37 47 27 24 3 |41 5 44 34 48 18 ,11 1 Az ábrában a számokat l-töl 50-ig összekevertük. Egyik szám a számsorból kimaradt. Keressétek meg, melyik? ’(31 IPBJBm mgzs sa-st s :s3If3iüaH megkülönböztethető a többi „valódi” fecskétől. Hazánkban számos helyen előfordul. Házak padlásán, tornyokban, falrepedésekben telepszik meg. Növényi szálakból, toliakból építi fészkét, melyet nyálával alaposan összera' gaszt, s itt költi 2—3 tojásból álló fészekalját. Színezete nem feltűnő. Barnásfekete, sima tollú madár, torka szürkésfehér. Főként fészkelőidőben, tehát nyár közepén éles vijjogó hangjával is felhívja magára a figyelmet. Vonuló madár, mely a tél és a vele érkező táplálékhiány elől Dél-afrikai telelőhelyre költözik, s csak április végére érkezik vissza költőterületeire. Hazánkban védelem alatt áll! Agárdy Sándor 1. Sarlós fecske, 2. Molnárfecske. VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (folytatása a függ. 15. és vízsz. 16-ban). 6. Kicsi- nyítöképző. 7. Fial. 8. Ajándékoz. 9. Hordó űrmértéke. 11. Eleven. 12. Mária ... (község a nyírbátori járásban). 14. Akta. 18. Olasz határozott névelő, de dúdolgató- szőcska is. 20. Takács igéje. 21. Feltételezés. 22. Nikkel és bőr vegyjele. 24. Gyom. 25. Ajándékozok. 27. Nemes bor. 28. Cukorgyár épült itt. 29. Névelővel, tejtermék. FÜGGŐLEGES: 1. Csongrád megyei város. 2. Germánium vegyjele. 3. Keleti egynemű betűi. 4. Tova. 5. Éneke. 6. Mezőgazdasági munkát végeznek. 10. ÖCT. 11. Indok. 13. Nagy ragadozó madár. 14. Idéző egynemű betűi. 17. Nitrogén, cink vegyjele. 19’. Ismert Verdi-opera. 21. Hon. 23. Irányítható szánkó. 24. GSV. 26. Kicsinyítőképző. 27. Azonos magánhangzók. Megfejtendő: vízszintes 1, függőleges 15, vízszintes 16. Múlt heti megfejtés: augusztus második felének jelentős idegenforgalmi eseménye Hortobágyon a hldivásár és Debrecenben a virágkarnevál. Könyvjutalomban részesül: Fekete Tóth Ildikó Gávavencsellő, Gliba Ildikó Piri- cse, Hupczík Ilona Nyíregyháza, Kiss Tamás és Zoltán Nyírbátor, Kovács Szilvia Tiszalúc, Kulimár Attila Nyíregyháza, Motonok Éva Aranyosapáti, Rozgonyi Zoltán Terem, Somogyi Mariann Tisza- bezdéd, Sós Julianna Tiszakanyár, Tamás Gábor Kisvárda, Tar Ferenc Tákos, Tima Zsolt Nyíregyháza, Várkonyi Katalin Mátészalka, Zakor Ilona Tornyospálca. TÖRD A TEJED!
