Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
1981. szeptember 5. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Erősítik az önállóságot Beszélgetés Lippai Gergely megyei úttörőtitkárral Programokban bővelkedő nyarat zárt megyénk nyolcvanezer kisdobosa és úttörője. Sokan jutottak el a hazai és külföldi úttörőtáborokba, jó néhányan pedig dolgoztak a szünidőben. A csapatok azonban már az 1981/82-es úttörőév feladatainak megvalósításához is hozzáláttak, s ezek sok újdonságot is tartogatnak. A nyárról, s a tennivalókról beszélgettünk Lippai Gergely megyei úttörőtitkárral. DETKtartályt varr A MEZŐGÉP nyírteleki gyárában a fedőporos hegesztőberendezés nagyban megkönnyíti a különböző méretű vastartályok hegesztését. Az automata berendezéssel Simon József, a DETK-tartály külső varratát készíti. (Elek Emil felv.) 99 Szabolcsi erdészek mondják: Felajánljuk segítségünket“ Követendő példa társadalmi munkára Mostanában minden reggel hatvan perccel korábban csörög az óra a Felső-tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki erdészete dolgozóinak éjjeliszekrényén. Száztíz dolgozó naponta egy órával többet dolgozik. Korábban keinek, aranyat ér az öszefogásuk, pénzben kifejezve mintegy 12 ezer forintot. A tucatnyi ezrest a rokkantak megsegítésére fordítják. A műszaki erdészet dolgozói mostanában azzal is felhívták magukra a figyelmet, hogy eredményesen részt vesznek a „Százezer fát Nyíregyházán” akcióban. A gazdaság dolgozói megyeszerte élen járnak a társadalmi munkában. — Hazánknak szinte minden táján megfordultak a nyáron a szabolcs-szatmári úttörők, minden csapatunknak volt nyári programja a szünidőre — mondta az úttörőtitkár. — Ezek nagyon sok pajtásnak jelentettek kellemes heteket, bár minden szabolcsi úttörő az idén sem juthatott el táborozni. — Melyek voltak a legeredményesebb táborok? — Kilenc váltótáborunk áll az első helyen, amelyeket az utóbbi években jelentős tanácsi és KISZ-pénzekből korszerűsítettünk és bővítettünk. Tízezer úttörő számára jelentett két szép hetet az idén a csengeri, a tiborszál- lási, a gergelyiugornyai, a ti- vadari, a dombrádi, az ibrá- nyi, a rakamazi, a káptalanfüredi és a sóstói úttörőtábor. A mi létesítményeink révén más megyékbe is eljutottak úttörőink; cseretáborozásokat szerveztek. — Hatszázan vettek részt az országos gyalogos vándortáborozáson, háromszázan pedig a szatmár-beregi és a szabolcsi kerékpártúrán. Nagy öröm, hogy a 12—14 éves gyerekek jól bírták az erős fizikai igénybevételt is jelentő 10—12 napos túrákat. A Vásárosnaménytól Tisza- dobig tartó vízitúrákon száz úttörő evezett. Hétszáz pajtásunk a zánkai, kétszáz pedig a csillebérci úttörővárosba jutott el. A szovjet, NDK- beli és román testvérmegyékbe százan látogattak el, országos úttörődelegációval azonban Kubába, Finnországba is utazott megyénkbe- li pajtás. — A nyár azóta már csak szép emlék, megkezdődött az iskolaév. Mit terveztek a következő esztendőre az úttörő- csapatok? — Már az elmúlt év is bővelkedett újdonságokban, hiszen csak nemrég ünnepeltük az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfordulóját, s a közelmúlt eseménye a KISZ kongresszusa is. Az utóbbi időben számottevően megnőtt az úttörőcsapatok önállósága, s ez a folyamat most folytatódik, de a munkának éppen az említett események adnak közös keretet. Nem a nagy rendezvényekre koncentrálunk, amelyekből az utóbbi években elég sok volt, hanem a közösségek hétköznapjait, öntevékenységét erősítjük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondunk a megyei rendezvényekről, csak éppen az arányokat módosítjuk. A nemrégiben Ho- dászon tartott megyei úttörő-vezetői felkészítésen is megfogalmaztuk; fő feladatunk, hogy az úttörőélet minden területe legyen élményszerű, tartalmas és romantikus, az egyes gyermekközösségek igényeinek, körülményeinek megfelelő. — „Hass, alkoss, gyara- pits!” — ez a jelmondat sokszor szerepelt az idei tanévnyitó ünnepségeken, mint az úttörőcsapatok programjának része. Mit jelentenek az úttörők számára Kölcsey szavai? — E jelmondat szellemében alakítjuk ki, váltjuk valóra idei programjaink gerincét, természetesen korunk törekvéseihez, társadalmi céljainkhoz, a gyermekközösségek életéhez igazítva Kölcsey híres mondatát. Hatni kell egymásra és önmagunkra, közösségünkre és környezetünkre, magatartásunkra, viselkedésünkre, szokásaink alakulására, hogy csak néhányat említsek abból, mit takarhat számunkra a jelmondat egyetlen szava. Az alkotás ugyanakkor azt jelenti, hogy szeretnénk, ha az úttörőközösségek és tagjaik közvetlenül is megtanulnák becsülni a munkát, az alkotó embert. Ezért is tervezzük, hogy mind nagyobb teret és elismerést kap az úttörőmozgalmon belül a kézügyességet, a fantáziát, a konstrukciós készséget próbára tevő és ezeket fejlesztő kétkezi tevékenység, a gondolkodás, a készségek, képességek fejlesztése. A jelmondat harmadik szava; gyarapítani kell a gyerekek segítő közreműködésével az iskola és az úttörőcsapat berendezéseit, felszereléseit, szépíteni a lakóterületet, óvni értékeit. — Az úttörőmozgalom számára is különös fontosságú az iskolával kialakított együttműködés. Vannak ebben újdonságok? — Most sok helyen nagy a zsúfoltság, minden helyiségre szükség van. Nyilván az úttörőmozgalom feltételei sem javulhatnak olyan mértékben, mint ahogy a gyermekek száma nő. Őrködnünk kell azonban, hogy ebben a helyzetben is — éppen az iskolával történő együttműködés keretében — megtarthassuk a mozgalom értékeit. Több helyen bevezetik az ötnapos tanítási hetet, tehát a gyerekek programja még zsúfoltabb, feszítettebb lesz, Erre mi készülünk, s azt szeretnénk, ha a mozgalom kifelé is nyitna: szocialista brigádok, üzemek, KlSZ-szerve- zetek felé. — Az új nevelési-oktatási dokumentumok bevezetésével megváltozott az iskolai ismeretanyag, változtak a követelmények, korszerűsödött a tanítás. Egyre nagyobb hangsúly tevődik a készségek, képességek fejlesztésére. Az úttörőcsapat feladata ebben a helyzetben, hogy az átállás több éven át tartó munkáját a maga sajátos eszközeivel segítse, támogassa. M. S. Ami kötelez Szederkényi Jenő szerelő, a műszaki erdészet Zalka Máté Szocialista Brigádjának helyettes vezetője. Temperamentumos fiatalember, magával ragadja a többieket is. — Nálunk nem nehéz társadalmi munkára mozgósítani. Brigádunk idén lett a Vállalat Kiváló Brigádja cím tulajdonosa. Kevés kivétellel valamennyien kiváló dolgozók vagyunk, vagy miniszteri kitüntetés tulajdonosa. Ez önmagában is plusz munkára ösztönöz bennünket. — A nyírbátori telepünkön például most folyik a rekonstrukció. A szerelési munkáknál gyakran nyújtott műszakban dolgozunk, pénzt nem kérünk érte. Fő, hogy a felújított üzemet mielőbb átadják. A nyíregyházi Rigó utcán utat javítottunk. A „Tiszta üzem” akcióban nemrégiben tízezer forint értékű társadalmi munkát , végzett brigádunk. Patronálunk egy iskolát, egy óvodát és egy bölcsődét. De úgy, hogy szabad időnkben műszaki munkát végzünk a gyerekeknek. A sóstói parkerdő permetezését szintén társadalmi munkában segítjük. Idén áprilisban a FEFAG együttműködési szerződést írt alá a Nyíregyházi Városi Tanácscsal. Ennek értelmében a gazdaság dolgozói, de főleg a műszaki erdészet asztalos- és vasipari munkákat végez évekig a tanács intézményeinek. Kapcsolat a lakóhellyel Várnai Tihamér, a gazdaság pártbizottságának titkára: — Politikai ügyként kezeljük a társadalmi munkát. Pártbizottságunk évente há- romszor-négyszer is napirendre tűzi a témát. Koordinálunk a társadalmi szervekkel és persze mozgósítunk is. Május 29-én kommunista nagyaktívát tartottunk, amelyen a VI. ötéves terv és a társadalmi munka volt napirenden. Az aktíván felkértük a 15 alapszervezetünk képviselőit, hogy lakóhelyükön alakítsanak ki még mélyebb kapcsolatot a tanáccsal, és segítsék a tanács munkáját. — Adtak-e konkrét pártmegbízatást társadalmi munka szervezésére, vagy végzésére? — Tizenegy erdőmérnökünknek, illetve technikusunknak azt a pártmegbízatást adtuk, hogy öt éven keresztül tartsák a kapcsolatot a tanácstagokkal és a HNF vezetőivel, adjanak szakmai tanácsokat, konkrét segítséget a fásítási akcióhoz. Brigádok milliói Boros András, szb-titkár így folytatja: — Erdészetvezetőink, szak- szervezeti tisztségviselőink az utóbbi időben egyre több helyi tanácsot keresnek meg a megyében és felajánlják segítségüket. Gazdaságunkban 143 szocialista brigád működik. A brigádok erre az évre 5 millió 128 ezer forint értékű többletmunkát ajánlottak fel. Vállalásaikat időarányosan teljesítették. Kiemelésre kívánkozik a bak- talórántházi és a nyírbélteki erdészet néhány brigádja. Biztató, hogy gazdaságunk csaknem száz dolgozója tanácstag, vagy HNF-aktivis- ta. — Mi serkenti a dolgozókat a társadalmi munkára? — Az elmúlt ötéves tervben a brigádok között több mint 4 millió forint jutalmat osztottunk ki. Benne volt a társadalmi munka elismerése js. Idén csaknem egymillió forinttal jutalmazzuk a jelentős pluszt adó kollektívákat és egyéneket. Erkölcsi elismerés, hogy több gyermekintézmény köszönő levelet küld a brigádoknak. A helyi tanácsok, népfrontbizottságok kitüntetésekkel is elismerik a legjobbakat. A legtöbb dolgozónk tudja, hogy a társadalmi munka a saját hasznára is válik. A saját hasznára, a közösség javára. a véleménye ? KARÁCSONY ANDRÁSNE nyírbátori munkásnő A szolgáltatásokról Háziasszonyok a megmondhatói, mennyi könnyebbséget jelent mindennapi munkájukban, ha rendelkezésükre áll a patyolat, közer a fodrász, a cipőjavító. Apróságok ezek, mégis nagy bosszúságot okoz a hiányuk. Karácsony Andrásnét, a Csepel Művek Nyírbátori Szerszámgépgyárának munkásnőjét a szolgáltatásokról kérdeztük meg. — Nem vagyok igazán modern háziasszony, mert kevés szolgáltatást veszek igénybe. A kabátokat ugyan a patyolatban tisztíttatom, de a ruhákat, s az ágyneműket magam mosom. Az egy felvevőhely kevés Nyírbátornak. A múltkor bevittem a gyerekágy szivacsbetétjét, de nem vállalták. Pedig sok kisgyerekes család örülne, ha'ilyesmivel is foglalkozna a tisztító. Karácsonyné — akár a legtöbb fiatalasszony — szeret szépen csinosan járni. — Mióta gyesen vagyok, ritkán jutok el a fodrászhoz. Egy kisiparoshoz járok, aki nagyon szépen dolgozik, de órákat kell várni rá. A ruhavarrásra nincs gondom. Egy unokanővérem viszonylag olcsón megvarr mindent a családnak. A szövetkezetbe nem járok: lassan dolgoznak és méregdrágán. — A cipőjavítás tudom, országos gond. Sokáig én is a város távoli csücskébe hordtam javításra a lábbelit Nemrég nyílt egy új műhely az utcánkban. A múltkor bevittem egy pár szandált: egy óra múlva mehettem is érte. Nyírbátorban nagyon sok új, lakótelepi házban olajkályhával fűtenek. Ilyen a Karácsonyék otthona is. — Előre félek a téltől, mert nagyon rossz a tüzelőolaj-ellátás Nyírbátorban. Csak egy olajkút van, gyakran hosszú sorokban várakozunk előtte. Járhatnánk a benzinkútra is, de az két kilométerre van hozzánk. Más városokban láttam, hogy nagy olajtartályokat állítottak fel a házak között. így mindenki könnyen hozzájuthat a fűtőanyaghoz. Jó lenne nálunk is bevezetni ezt a megoldást. Karácsonyné egy ideig Debrecenben, majd Budapesten élt. A fővárosban látottak után sok apróság szúrja a szemét — Tavasszal mi szülők elterveztük, hogy itt a Hunyadi utcai házak között játszóteret alakítunk ki a gyerekeknek. Két vasárnap parkosítottunk, aztán minden abbamaradt Egy padot egy játékot sem hoztak ki az illetékesek. Pedig erről volt szó. Nagyon bosszant, hogy szemetes a város. A múltkor felcsapott az utcán egy kocsi. Papírzsebkendővel töröltem le magamról a sarat, aztán csak néztem: hova dobjam a szemetet Egyetlen szeméttároló sem akadt a környéken ... A tr ■■ gozos R agyogó napsütésben úszik az erdő, a nyárvégi nap szórja sugarait. A sóstói vasútállomás makulátlanul tiszta, az utasok sütkéreznek a padokon. Akinek nem jutott hely, a zöld gyepen ütött tanyát. Még az erdőszélen is letáboroztak néhányan. A közeli szociális otthonból idős emberek váltanak szót az utazókkal, hiába, akit a vonat visz, sokfelé jár, sokmindent lát. A kisvonat késik. Senkit nem zavar a renitenskedő jármű, délután három óra, már nem kell sietni sehová. Be se mondják a kieső tíz percet. Már mesz- sziről hallani a kis csühös igyekezetét, sípol, köhög, prüszköl, majd egy hosz- szas sivítás után méltóságteljesen begördül az állomásra. Éppenhogy lassít, a mozdonyvezető kihajol az ablakon és a tisztelgő forgalmistához közeledik. Integető kezéből egy kulcs hull a tárcsás vasutashoz, majd öregurasan megpihen. Az utasok ráérősen készülődnek, az újak elfoglalják a fapadokat. Bizony, két embernek művészet kényelmesen elhelyezkedni egymás melletti Ezt a kisvonatot a szerelmeseknek és a gyerekeknek méretezték. A mozdonyvezető körülnéz, most jött be a 8-ás busz a városból, az átszállók rohannak, bár nincs értelme, a kisvonat úgysem hagy itt senkit. Felkapaszkodik az utolsó is, a forgalmista int Az úttörővasútnak is beillő szerelvény már az erdőben kanyarog. Űtja hűvös fák és érett kukoricatáblák közt vezet. Az ablak mintha rögtön a kertre nyílna. Karnyújtásnyira a lombok, de még a pirosló almát is könnyedén leszakíthatná, aki ágaskodna. A kocsiban — talán túlzás is annak nevezni — magasra csap a jókedv. Egyenruhás diákok mesélnek, nyári élményeiken derülnek az idősebbek. Szinte kizárólag asz- szonyok, bizonyára a délelőtti műszakból jönnek. Egyik-másikuknak megbillen a feje, talán már az otthoni teendők sorakoznak elő a percnyi álomban. Az idős néni lépten nypmon a tájat fürkészi, nem kell-e még leszállnia, hisz az unokája várja Nyírszőlősön. Ha már lassít a vonat, bizonytalanul nyúl a csomagja után, bizonyára lesz itt állomás is. Igaz, kukoricásban megálló vonatot még ő sem látott. A bennfentesek nyugtatják, messze még Nyírszőlős, ott úgyis sokan leszállnak, meglátja a néni. Csak a friss rétes nehogy összetörjön, elszáll akkor az illata, még az íze is más. Csak már csipkedné magát ez a kis mozdony. De nem. Még a friss rétes és az unoka kedvéért sem. Húszkilométernél többet nem tesz meg egy óra alatti Hov^a siet az a sok ember? Ráérnek úgyis. Hiszen estig még a Ti- sza-partra is kiér! Kótajban nagy tömeg várja a vonatot. A legtöbben itt szállnak le. Szinte folyamként hömpölyögnek az utasok a falu felé. A fiatal lány is lelépett a kocsiról, a fiú is. Alig egy lépésre vannak a kocsitól. Búcsúznak, hosszas csókkal pecsételik meg az elválást. Hiszen csak másnap találkoznak újra. A lány elindul, a fiú ismét fölszáll. Kiváncsi pillantások kísérik őket. M ár majdnem int a forgalmista, amikor a mozdonyvezetőnek eszébe jut, hogy Józsi bácsi még nem jött meg. Mindig ezzel a vonattal megy, várni kellene. Nem is kell sokáig, már szalad a kanyarban, hatvan évének minden fürgeségével. Felpattan a vonatra, egy intését köszönetnek is nézheti a forgalmista. Jelez a masinisztának. Áz megnyugodva veszi tudomásul, itt van mindenki, indulhat a gőzös. Tóth Kornélia Nábrádi Lajos Házi Zsuzsa
