Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-04 / 207. szám
1981. szeptember 4. KELET-MAG Y ARORSÍAG 3 Tolvajtükör T öbb áruházban, így a nyíregyházi Nyírfában is felszerelték a Bécsből behozott tolvajtükröt. Elmés szerkezet ez, pásztázza az eladótér meghatározott részét, s a figyelő rendész vagy eladó hamar észreveszi a lopni szándékozót. Szükség volt erre, mert az utóbbi években jócskán elszaporodtak a bolti tolvajok» Sok tisztességes emberrel beszéltem, akik méltatlankodva, többen felháborodva tették szóvá a tükörügyet. Sértőnek találták, bizalmatlanságot fedeztek fel létében, a becsületesek megalázását sejtették felszerelésében. Első pillanatra tetszetős ez a felháborodás, végtére is sokkal többen vannak a tisztességesek. Aztán ha az ember belegondol, kiderül: nem érdemes haragudni a tolvaj tükörre. Nem a tükör a hibás abban, hogy ott mozog. Nem a boltos rögeszméje, hogy ilyen is legyen az áruházban. A tisztességtelenek az okai annak, hogy erre szükség van. Az élet számos területén szerelhetnénk fel hasonló berendezést, mely képletesen figyelné és leleplezné a nem korrekt, tisztességtelen, becstelen, lógós, lopós, mások nyugalmát sértő embereket Meg is tesszük, hiszen sok sommás ítéletünk, kritikánk valójában ilyen társadalmi ellenőrző berendezés. Működtetésére csak és kizárólag azért van szükség, mert van mit és kit figyelni, ha úgy tetszik: leleplezni. És máris eljutottunk bizonyos dolgok megoldásához. Nem a tükör ' eltűrésére gondolok természetesen. Arról van egyszerűen szó, hogy azok ellen kell sokkal határozottabban fellép- . ni, akik a becsületesek hitelét rontják. Áruházban, munkahelyen, iparban, mezőgazdaságban. Sokkal okosabb dolog tehát az, ha a felháborodás alapállását feladjuk, s helyette az aktív közreműködést vállaljuk. Sok szó esett már erről, de nem árt újra és újra említeni. Nem másról van tehát szó, mint a - közéleti felelősségvállalásról. Gyakorta mondjuk: közbe kell lépni, ha valahol rendet bontanak; szólni kell, ha tudjuk, dézsmálják a köztulajdont; figyeljünk a fiatalokra, támadjon fel mindenkiben a társadalmi felelősség; szóljunk rá keményen arra* aki hanyag a munkájában, vagy pazarol; mutassunk rá azokra, akik megsértik a közélet demokratizmusát. Nem elég ugyanis, ha kritikánk tolvajtükrében konstatálunk eseteket, magatartásformákat. Csak akkor van értelme a világ figyelésének, ha van bennünk szándék a benne jelentkező rossz megváltoztatására. F orog a tükör a plafon alatt. Benne feltűnünk jók, rosszak, jó szándékúak, hamisak, vevők, eladók, jövőmenők, dolgozók, nézelődők. Ne haragudjunk a tükörre. Tegyünk róla, hogy ne legyen rá szükség. Bürget Lajos Nem tudom eldönteni, hogy Pál Ferencnek a három arca közül melyiket vázoljam elsőként? Gondom Salamon Pál oldja meg. A pártvezetőség egykori, köztiszteletben álló szervező titkára néze- geti-méregeti a vékony fiatalembert, aki divatos klumpát, farmert és téglavörös pólóinget visel, majd mielőtt elbúcsúzna, visszalép, s megjegyzi: „És hogy el ne felejtsem, Ferit annak idején a mi (pártvezetőségi „protekciónkkal” vették fel munkásőrnek.” Akkor éppen csak átlépte a 18. életévének határát ... Melyik az igazi Pál Ferenc? Aki fegyverrel szolgálatot teljesít, vagy az, aki a Vörösfény Szocialista Brigáddal bajlódik, talán a ki- rendeltség pártszervezetének titkára? Ezt válaszolja: „Mind a három én vagyok, valamennyit önként választottam, vagy vállaltam.” Alig harminchat esztendős. Tizennyolc éve szolgál munkásőrként. Ilyen dinasztiában született, nevelkedett. Fegy- vért fogott a vérzivataros időkben édesapja, az öreg Pál Gábor, aki egy időben tanácselnök is volt az egyik Tiszá-parti faluban. Bátyja, Zoltán is ott őrködött velük munkás őrként. Rajparancsnok. Két ízben tűzték mellére a kiváló munkásőr kitüntetést, egyszer a kiváló parancsnokit, de megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, az 5, a 10 és a 15 Egy ember három arca éves szolgálatért a Szolgálati Érdemérmet. Pál Ferenc másik arca, a munkásarc. Nyíregyházán él, a TITÁSZ városi kirendeltsége a nevelő üzeme. Huszonkét esztendeje dolgozik itt. Tapasztaltabb munkásoktól tanulta a szakmát. Ez a második otthona. Orosz János, a szigorú, igazságos művezető adta először kezébe a szerszámokat: a mászóvasat, a mentőövet, a zippet (a feszültségmérő műszert) és a többit. Kovács Mihály- tól tanult pontosságot, gyorsaságot és biztonságot. Ezeket igyekszik ő is plántálni a fiatalokba. Pál Ferenc egyike azoknak, akikre a ki- rendeltségen azt mondják: mehő a szakmában. Van művezetői vizsgája is. Szigetváron sajátította el a feszültség alatti villanyszerelés fortélyait. Árvizes családok lakásaiban dolgozott. Keze munkája nyomán gyűlt fény az orenburgi gázvezeték — Ilyen szép minden fa? — Nem hiszik? Menjünk s nézzük meg! A közös gazdaság ilki gyümölcsösébe tartunk. Útközben számolunk. A termelő- szövetkezetnek 87 hektár almája van, a 10 hektár fehéret már leszedték. Végleges számok még nincsenek, de a főkönyvelő szerint „bombatermés” volt. A húsvéti rozmaring még soha nem adott nagy építkezésein Huszton, Bogorodcsányban, Ivano Frankovszkban. Két esztendeje választotta meg a Vörösfény brigád vezetőjének. Tízen vannak, jóban, rosszban. Kenyerük a munka és az őszinte szó. Ezüst fokozatig vitték. ennyit, bár ez a fajta mindig bőven fizet. Németh Sándor kis zsebszámológépet vesz elő, szorozni, osztani kezd: Ezerháromszáz—ezernégyszáz tonna almára számítanak, ez körülbelül nyolc és fél millió forintot jelent. Csak összehasonlításképpen: tavaly mindössze 450 tonna alma termett. S ha még azt is tudjuk, hogy a múlt esztendőben a gazdaság egyik legfontosabb növénye, a dohány hektáronként három mázsát adott, most meg 12— 13 mázsát várnak, érthető a főkönyvelő öröme. De minek örül a termelési szakember, Papp József, kertészeti brigádvezető. — Őszinte legyek? — kérdez vissza már az ilki gyümölcsös fái alatt. — A kiváló minőségnek. Mert ha gyengébb a termés, könnyen ráfoghatjuk, hogy jött a fagy, a hideg, az aszály meg minden. De ha fuszik, vagy atka károsít, azt mondják az emberek, a kertészek nem érnek semmit. Hát most nem volt se fagy, se atka. Jól dolgoztunk volna? Nem tudom. Az mindenesetre tény, hogy tavaly huszonkétszer, az idén meg mindössze tizenhétszer permeteztünk. A termés mégis háromszor annyi. S ahol sok az alma, többet keresnek a szedők is. Mert néni mindegy ám, hogy egy fáról húsz kilót, vagy mondjuk két mázsát lehet szedni. Csodálkozhatunk-e így az ajaki Punku Ferencné szavain, aki azt mondja, tiszta gyönyörűség ez a munka. Még fára sem kell mászni, s megvan naponta a kétszáz, de néha még a háromszáz forint is. De mit keresnek Punku Ferencné Ajakról — A tagok az elsők. A nyáron nekünk nem volt otthon munka, elszegődtünk hát Székelybe, Nyíribronyba, Nagydobosra. S most már kitartunk. Tündököl, ragyog a délután. Meredek domboldalon kapaszkodunk, az emberről még az ing is lekívánkozik. Hát még az almaszedőkről! — Mégis csak könnyebb a hűvös szobában, igaz? — kacag a gyöngyöző homlokunk láttán Gub\k Miklósné, aki szintén ajaki. —' Mit szóljunk akkor mi, hiszen reggel ötkor már indulunk, s este van hat-hét óra is mire haza keveredünk. S ott a család, a háztartás ... Higgye el, estére már a buszon is csak az jár a fejemben, na Ilonom — ez én vagyok — mihez kezdel otthon? Hogy miért került' a végére Pál Ferenc harmadik, a párttitkár arca? Talán, mert ez a gondterheltebb, a leg- felelősségteljesebb. öt évet szolgált munkásőrként, amikor felkereste a párttitkárt, s kérte felvételét a pártba. Közvetlenül a XII. kongresszus előtt szavaztak neki bizalmat a városi kirendeltség kommunistái, tizennégyen, köztük 13 fizikai dől-, tgozó. Negyvenezer fogyasztót szolgálnak! Fontos nagyüzemeket, kórházakat, gyermek- intézményeket, a lakosságot. S ha valahol kihuny a fény, őket várják. Világot gyújtani. A párttitkár dolga is magyarázni és elfogadtatni a határozatokat. Sokszor a népszerűtlen döntéseket is! Létszámcsökkenést és bérstagnálást. Hogy milyen eredményre emlékezik szívesen? Arra, hogy sikerült a szocialista bérezés elvét érvényesíteni. „Nem sok pénzt kaptunk bérfejlesztésre, de elértük, hogy ma már a teljesítményt fizetik. így rangsorolják az embereket.” Farkas Kálmán Ilken az ajaki asszonyok? — Maga mondta — nevet Punkuné, — naponta két-há- romszáz forintot. S ha azt hiszi, hogy csak a jól fizető munkára jöttünk, téved. Vagy hatvanan Ajakról már három hónapja dolgozunk az itteni tsz-ben. Kezdtük az erdőben a csemete kapálásával, folytattuk a dohánytöréssel, ,s most itt vagyunk a gyümölcsösben. Nyugdíjasok, vagy ahhoz közeledők vagyunk, de Vannak köztünk gimnazisták, egyetemisták is. Dolgos nép az ajaki, megfognak minden munkát. — Otthon nem találtak munkát? > Telnek a ládák. (Császár Cs. felvétele) — Az embere nem mérges, hogy hajnalban indul, s csak sötétkor ér haza? — Ö, asszonyokkal dolgozik ő, megszokta a dolgainkat. Otthon az ajaki tsz-ben brigádvezető, megtanulta már, az asszonyok nélkül nem sok tsz boldogulna. Innen a dombtetőről látjuk, megjött az elnök, Király Sándor is. Tuzséron volt az almaszállítókkal. Régen ismerem, sosem láttam még ilyen elégedettnek. Az almára mutat, s azt mondja: ezért érdemes dolgozni. Balogh Géza Kisvárda környékén bolyongunk, s meg-megáll a kocsi. Gyönyörködünk a határban, dús termés ígérkezik a földeken. Kihalt a gemzsei Dózsa Tsz irodája, csak a könyvelők szobájából szűrődik ki hang. Oda nyitunk hát be mi is. Németh Sándor főkönyvelőt nagy számolgatás közben zavarjuk, a várható eredményeket mérlegeli. Örömmel teszi, hiszen ... Ilyet még nem láttam, mondja a főkönyvelő — Látják ezt az ágat a falon? — kérdezi. — Lassan a hatvanhoz közeledek, s ilyet még nem láttam. Negyven darab almát számoltunk meg rajta, de öt útközben leesett róla. Letört a fáról, nem bírta a súlyt, s behoztuk. CSoda-e, ha- szobám legszebb díszének tartom? Negyven alma egy ágon Ezért érdemes dolgozni SZÖVTERV: SUtőiizem, áruház, ' lakások Rendszeresen készít építési vagy rekonstrukciós kivitelezési terveket, és megbízatásra szervezi az építéseket a SZÖVTERV Szabolcs megyei irodája. Az idén 2 millió 100 ezer forintért teljesít tervezési megrendeléseket, s csaknem egymillióért szervez kivitelezési bonyolításokat. Ez év első felében többek közt a Nagyecsedi ÁFÉSZ sütőüzeme rekonstrukciójához, a Záhonyi ÁFÉSZ központi irodájának és éttermének átalakításához adott tervet az iroda. A lakásszövetkezetek ugyancsak adnak megrendelést az irodának. Ilyen készült az első fél évben Vásá- rosnaményban 30, Fehér- gyarmaton 27 lakás építéséhez. Előbbi helyen már végzik a lakások alapozási munkálatait. Asztalon van a Nyírségi Nyomda mátészalkai üzeme részére egy szociális épület tervezése. Készül a terv egy mátészalkai épületegyütteshez : a keleti városrészben ABC-áruház, fodrászszalon és eszpresszó lesz benne. Tervezik az iroda dolgozói az Üjfehértói ÁFÉSZ-áruház rekonstrukcióját, a Nyíregyházi ÁFÉSZ Borbányán épülő, 332 négyzetméter alapterületű ABC-áruházát, Tisza- lökön az ÁFÉSZ műanyagüzeme épületét, valamint Ib- rányban a régi szövetkezeti konyha 300 adagos bővítését. A SZÖVTERV-iroda kivitelezési szervezésében készül a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat új központi tmk-üzeme, az új kenyérgyár előkészítési munkái. Fehérgyarmaton 18 szövetkezeti'’ lakás még idén átadásra kerül, további 27 építési előkészítése folyamatban van. Nyírbátorban ugyancsak 18 szövetkezeti lakás van készülőben, amit az iroda szervezett, s amelyből 12 már elkészült. Nagykálló- ban az ÁFÉSZ-nek új étterem és konyha készül el még idén. (ab) Utazás közben Dunántúlon szervez érdekes és módszertani kísérletnek is beillő tapasztalatcserét a mátészalkai járási hivatal és a helyi városi járási művelődési központ. A négynaposra tervezett tapasztalat- cserén - a tanácsok elnökei vagy titkárai és a főállású népművelők vesznek részt Művelődési intézményeket látnak, népművelőkkel, tanácsi és pártvezetőkkel találkoznak. Miért gondoljuk ezt kísérletnek? Nos azért, mert még megyén belül is ritka alkalom, hogy a tanácsi vezetők a művelődés dolgozóival tervezzenek több napos közös programot. Tévedés ne essék nem azt írom, hogy valamiféle szakadék lenne az állam- igazgatás, a község- és várospolitika, és az ennek részét képező művelődésügy között, de tény, hogy még egy-egy járás községei sem ismerik jól egymás gyakorlatát Megismerni egy más megyét az ország egy távoli területét, azonos nagyságú és adottságú településeken felfedezni mindazt, amit ott jól vagy jobban csinálnak mint mi, az utazás négynapos összezártságában megvitatni mindezt nagyon hasznos lehet. Az ilyen és a hasonló vállalkozások lehetnek szolidan költségigényesek, de ha csak néhány tanácselnökünk, művelődésiház-igazgatónk jön haza tervekkel gazdagabban, akkor már megtérült e rendhagyó fórum minden kiadása. (bartha)
