Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-04 / 207. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG Le Duan Moszkvában Baráti látogatásra csütörtökön Moszkvába érkezett Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Le Duant elkísérte útjára To Huu, a VKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese. A vendégeket a vnukovói repülőtéren Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. Véget ért a LEMP KB-plénum Csütörtökön a délutáni órákig tartott a vita a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának harmadik plenáris ülésén a szerdán előterjesztett referátumról. Ennek témája az volt, hogy a gazdasági reform körülményei között milyen feladatok várnak a pártra a szocialista vállalatok munkásönkormányzata helyzetének alakításában. Mind a referátumban, mind a vitában nagy hangsúlyt kapott, hogy a jövő év elején bevezetésre kerülő reformnak összhangban kell lennie a szocialista politikaigazdasági rendszer alapelveivel. A KB a csaknem kétnapos vita után több határozatot fogadott el. Az egyik rögzíti a párt feladatait a munkás önkormányzatok helyzetének alakításában, egy másik határozat értelmében bizottságot hoznak létre annak tanulmányozására, hogy milyen körülmények, tények és okok vezettek a Lengyel Népköztársaság történetében különféle társadalmi konfliktusokhoz. A plénum úgy döntött, hogy létrehozza a KB bányaügyekkel foglalkozó új bizottságát. Ugyancsak elfogadta a politikai bizottságnak azt a javaslatát, hogy a KB bizottságaiba kooptálják azokat a vajdasági első titkárokat, akik nem KB-ta- gok, vagy póttagok. A plenáris ülés Stanislaw Kaniának, a LEMP KB első titkárának zárszavával csütörtökön délután véget ért. Az NSZK kormánya kétnapos ülésen vitatta meg a jövő évi költségvetést. A képen: a koalíciós pártok vezetői láthatóan gondban vannak. Bal oldalt Genscher (FDP) külügyminiszter, jobbra Schmidt kancellár (SPD). (Kelet-Magyar- ország telefoto) TELEX 1981. szeptember 4. SZOVJET ÉLET Háztáji gazdaságok Kommentár Chicagói A Reagan-kormány egész eddigi tevékenységére jellemző volt, hogy a kölcsönösség elvén alapuló kompromisszumok helyett a konfrontációt kereste a Szovjetunióval, a szocialista világgal. Ezt jelezte a katonai költségvetés rekordszintre emelése, újabb, veszélyesnél veszélyesebb fegyverrendszerek beszerzése, a neutron- bomba gyártásának megkezdése. A katonai kiadások emelkedése végső soron lehetetlenné teszi Reagan csapata számára, hogy megtegyék a tervezett gazdasági intézkedéseiket, az infláció megfékezésére, az államadósságok csökkentésére, a költségvetési deficit megszüntetésére. Az elnök legutóbbi chicagói ökölrázó'beszéde aláhúzta ezt az irányvonalat. Reagan azzal fenyegette meg a Szovjetuniót, hogy ha nem hajlandó az amerikai feltételek alapján tárgyalni, s elfogadni a washingtoni követeléseket, akkor olyan fegyverkezési versenyt erőltet rá az USA, amit Moszkva — úgymond — nem képes elviselni. Nem új tézis ez, korábban is szorgalmazták már egyes nyugati politikusok, hogy a fegyverkezés fokozásával keli „kiéheztetni” a szocialista világot. Így kell olyan feltételeket teremteni, amely számukra kívánatos belpolitikai változásokat hozhat. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azonban bizonyítják, hogy az ilyen tervek hiú reményeknek bizonyultak. A szocialista nagyhatalom pedig nem retten meg a hasonló fenyegetőzésektől, tárgyalási ajánlatait az egyenlőség, a kölcsönös biztonság elvének szigorú betartása, a világbéke megőrzésének őszinte törekvése vezeti. Ezt fejezte ki az a szerkesztőségi cikk is, ami a minap jelent meg a moszkvai Pravdában. A hivatalos szovjet álláspontot tükröző írás kimondja: „A szocialista országok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy megvédjék létérdekeiket. Senki sem élhet abban a tévhitben, hogy ennek érdekében nem teszik meg a megfelelő lépéseket, ha erre szükség lesz. M. G. Arkagyij Sztrngackij Borisz Sztrugaekij: . • I i * j íj i y Bi S& r r11111 í * 1 rM 5&lil | I J | j ; | gHjgj&S 29. — Nagyon elégedettek vagyunk — válaszolta. — Ugyebár igen kedves volt? — Nagyszerű volt! A szürke tisztikar nagyon örül, hogy ön végre nyíltan a pártunkra állt. Olyan okos ember, mint ön, dón Rumata, és bárókkal, nemes korcsokkal cimborái... — Drága Ripat barátom! — mondta dölyfösen Rumata. — ön elfelejti, hogy az én származásom magasából még a király és ön között sem látni semmiféle különbséget. Viszontlátásra. Öles léptekkel haladt a folyosókon, magabiztosan be(Folytatás az 1. oldalról) Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka tartott bevezető előadást. Többek között emlékeztetett arra: 1982 februárjában már 25 éve lesz annak, hogy megalakult hazánkban a munkásőrség, ezzel összefüggésben áttekintette negyed- százados fejlődését, méltatta a magyar társadalomban betöltött szerepét. A konferencia színhelyén a fordult a keresztátjárókba, szótlanul félretolta az őrszemeket. Nemigen tudta, mit fog tenni, de azzal tisztában volt, hogy ez csodálatos, ritka szerencse. Nem hiába ígért dón Reba az élő Mérlegért tizennégyszer annyit, mint a halott Mérlegért... A lila ajtófüggönyök mögül két szürke hadnagy lépett elébe kivont pengével. — Jó napot, barátaim — mondta dón Rumata, és megállt közöttük. — A miniszter benn van? — A miniszter el van foglalva, doh Rumata — felelte az egyik hadnagy. — Megvárom — mondta Rumata, és a függöny alá ment. Itt áthatolhatatlan sötétség volt. Rumata tapogatózva átbotorkált a karosszékek, az asztalok között. Néhányszor tisztán hallotta valakinek a szuszogását a füle mellett, és tömény fokhagyma- és sörszag csapta meg. Azután bágyadt fénycsíkot pillantott meg, Mérleg ismerős, orrhangú tenorja ütötte meg a fülét. Megállt. A két pók találkozott. Don Reba merev tartásban ült, könyökét az asztalra tette, ujjait összekulcsolta. Jobbra tőle, egy iratcsomón, nehéz dobókés feküdt. A miniszter arcán kellemes, bár kissé dermedt mosoly ült. A tiszteletre méltó Mérleg a pamlagon ült, háttal Ruma- tának. — A dörzsöltek olajra lépnek — mondta. — Ez már a huszadik nagyokos. Nem déli órákban megnyílt kiállítás a munkásőrök felszereltségét, fegyverzetének korszerűségét szemléltette. Délután Gyöngyösön a Mátra Múzeumban megnyílt a gyöngyösi munkásőregység ál - tál berendezett emlékszoba, a délutáni órákban pedig — Gyöngyös határában — harcászati bemutatókat tartottak. A bemutató ma a mun- kásőregységek további gyakorlati bemutatóival folytatódik, illetve zárul. könnyű kukoricázni a tarkákkal. Meg a nagyokosok rendszerint megkavarják. Erre már jócskán ráfáztunk. — Rázós ügy — jegyezte meg elgondolkodva dón Reba. Mérleg vállat vont. — Ilyen a mi szerencsénk. Nincs abban semmi pláne, ha belevágunk. Áll az alku? — Áll az alku — felelte határozottan a koronavédelmi miniszter. — Erre áldomást iszunk — jelentette ki Mérleg, és felkelt. Rumata, aki meghökkenve hallgatta ezt a zagyvaságot, észrevette, hogy Mérlegnek selymes bajusza és hegyes, ősz szakálla van. Szakasztott hajdani udvaronc. — Kellemes volt elbeszélgetni — mondta Mérleg. Don Reba is felállt. — Az önnel való beszélgetés roppant örömömre szolgált. Először találkoztam egy ilyen bátor emberrel, mint ön, tisztelt... — Én is — válaszolta unottan Mérleg. — Engem is meglep királyságunk első miniszterének bátorsága. Hátat fordított dón Rebá- nak, a kijárat felé ballagott. Don Reba tűnődő tekintettel nézett utána, és szórakozottan a kés nyelére tette ujjait. Rumata háta mögött ekkor hevesen zihálni kezdett valaki, s egy fúvócső hosszú barna rúd ja nyúlt ki a füle mellett a függönyök közti rés felé. Rumata háta mögött kiköpött valaki, a cső visszahúzódott. Minden világos CIA-ÜGYNÖKÖT TARTÓZTATTAK LE Mint az Izvesztyija csütörtöki száma hírt adott róla, a Szovjetunió állambiztonsági szervei letartóztatták J. Kapusztyin szovjet állampolgárt, aki letartóztatásáig egy moszkvai vállalatnál volt alkalmaztatásban. Letartóztatásakor Kapusztyinnál rejtjelkulcsokat, különböző feladatok végrehajtására, konspirativ kapcsolatok fenntartására szóló utasításokat és más olyan anyagokat találtak és koboztak el, amelyek cá- folhatatlanul bizonyítják, hogy az .Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének munkatársaiként tevékenykedő CIA-ügynökök Kapusz- tyint kémtevékenység folytatására használták fel. A vizsgálat folyik. USA-ZÁSZLÓALJ A SINAI-FÉLSZIGETEN Nyolcszáz fős gépesített lövészzászlóaljat küld az Egyesült Államok a Sínai-félszi- getre, Sarm el Seikh közelében lévő támaszpontra, az egyiptomi—izfaeli határt ellenőrző nemzetközi erők részeként. Az Egyesült Államok — közel-keleti jelenlétének fokozására — összesen ezeregyszáz katonával és „polgári” megfigyelővel vesz részt az összesen kétezer-ötszáz fős nemzetközi erőben. 910 MILLIÓ FONT ADÓ A világtörténelem eddigi legnagyobb adóját fizette ki a British Petroleum Olajtársaság, amikor 910 millió fontot utalt át a brit államkincstár számlájára az északi-tengeri olajtermelésből származó jövedelme után. AZ ÉLRE KERÜL JAPAN A japánok 1990-re gazdagabbak lesznek, mint az amerikaiak — így véli egy japán gazdaságkutató intézet. Eszerint a két országban a nemzeti össztermék (gnp) egy főre jutó értéke 1987—88-ra kiegyenlítődik, 1990-re azonban a japánok — 29 100 dollárral — jelentősen meghaladják az amerikaiak 27 730 dolláros szintjét. MEGNYÍLT A VELENCEI FILMFESZTIVÁL Szerdán megnyílt a velencei filmfesztivál, amelyen mintegy 60 film verseng az Arany Oroszlán díjért. volt. A két pók megegyezett. Rumata felállt, és lassan a lila lakosztály kijárata felé tartott. ★ A király egy hatalmas teremben ebédelt. A harminc méter hosszú asztal száz személyre volt terítve. Ott ült maga a király, don Reba, a királyi vérből származó előkelőségek, az udvari és a szertartásügyi miniszter, a hagyomány szerint meghívott előkelő arisztokraták csoportja (közöttük Rumata is), egy tucatnyi itt vendégeskedő báró faragatlan csemetéivel. Minden ilyen ebéden óriási menniységű ételt faltak fel, tengernyi óbort ittak meg, temérdek híres esztori porcelánt törtek szét. Rumata az udvaroncok csoportjában várta, hogy a szertastásügyi miniszter háromszor „asztalhoz !”-t kiáltson, és már tizedszer hallgatta dón Tameo elbeszélését arról a királyi ebédről, amelyen neki fél évvel ezelőtt volt szerencséje részt venni. — ... Megtalálom a karosszékemet, ott állunk, belép a király, leül, leülünk mi is. Az ebéd megy a maga rendjén. És egyszerre csak, képzeljék el, kedves donok, azt érzem, hogy nedves a nadrágom ... Magam alá dugom a kezem. Valóban nedves! Megszagolom az ujjaimat, de nincs semmiféle különös szaga. (Folytatjuk) Faluhelyen az a mondás járja: a falusi ember porta nélkül olyan, mint a fa gyökér nélkül. És ez valóban így van. A Poltavai területen, ahol a lakosság fele falun él, a parasztok között a szép háztáji gazdaság bizonyos értelemben presztizskérdés is. A Szovjetunióban a föld állami tulajdonban van, a pa- asztok a háztáji földet ha- áridő nélküli használatra kapják. A Poltavai területen a háztáji telek a lakóházzal és a gazdasági épületekkel, valamint a konyhakertek általában 0,5 hektárt tesz ki. A parasztok a földhasználatért adót fizetnek. Az adó mértéke nem függ a háztájiból származó jövedelemtől, kizárólag a földterület nagyságának és minőségének figyelembevételével állapítják meg. A poltavai földek kitűnő minőségükről híresek, ezért az adó itt valamivel magasabb, mint mondjuk Ukrajna középső övezetében. A parasztok egy szotka földért (a szotka 100 négyzetméternyi földterületet jelent) 0,9 rubel adót fizetnek, 50 szóikéért tehát 45 rubelt. A családok jövedelme a háztájiból ennél 20—25-ször magasabb. Milyen az ukrán paraszt tipikus háztáji gazdasága? A gazdaság mindenekelőtt 10— 15, már termőre fordult gyümölcsfát jelent, veteményeskertet, ahol burgonyát, hagymát, uborkát, paradicsomot, vörösrépát, olykor kobakos növényeket, kukoricát termesztenek. Az udvaron gazdasági épületek állnak: garázs, a háziállatok tartására szolgáló ólak, istállók. A háziállatok közül a kolhozparaszt rendszerint tehenet tart borjúval, két sertést, több tucat tyúkot, kacsát, libát. Az utóbbi években elterjedt a nyúl- tenyésztés, amely jó jövedelmet hoz. Az elmúlt évben például a terület nyúltenyész- tői mintegy 3 millió nyers nyúlbőrt adtak át. Jelenleg a megyében körülbelül 245 ezer háztáji gazdaság van. 1979-ben e gazdaságok teljes mezőgazdasági termelésének értéke 337 millió rubelt tett ki, átlagosan 1400 rubelt gazdaságonként. Ez körülbelül egynegyede a terület egész mezőgazdasági termelésének. Csupán húsból több mint 13 ezer tonnát adtak el, ebből több mint 3 ezer tonna volt a nyúlhús. Az állam minden lehető módon segíti a háztáji gazdaságok fejlődését, ösztönzi a parasztokat, hogy felesleges terményeiket az államnak adják el. Konkrétan milyen erőfeszítések történnek e téren? Mindenekelőtt a hizlalandó szarvasmarhákat, vagy a baromfit nem a piacon vásárolják meg, hanem a közös gazdaságban, ahol dolgoznak, a piacinál jóval* alacsonyabb áron, 1979-ben a háztáji gazdaságok több mint 400 ezer malacot, több mint 20 ezer borjút, 14 millió baromfit szerezték be ilyen módon. A kolhozok és a szovhozok minden évben csekély összegért felszántják a parasztok háztáji földjeit, kedvezményes áron adnak el nekik építési anyagot, különféle palántákat, facsemetéket, fűmagokat, biztosítják számukra a műtrágyákat. Csupán a háztáji földön termő takarmányból persze egy tehenet, két sertést, és ehhez még nyulakat tartani lehetetlen. Ezért a kollektív gazdaságok minden családnak plusz 10 szotka földet osztanak ki a takarmánynövények termesztéséhez, s körülbelül ugyanakkora kaszálót. Azonkívül a közös gazdaságban megkeresett minden rubel után a kolhozparaszt kedvezményes áron 1,5 kilogramm takarmánygabonát vásárolhat. Minimális összegért ugyancsak vásárolhat a kolhozban- vagy a szovhozban 1000. kilogramm lédús takarmányt, ugyanennyi melaszt, és szükség szerint szálas takarmányt. Mindezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy a falun élők haszonnal gazdálkodjanak a háztájiban. A termelt termények egy részét a parasztember maga fogyasztja el, vagy használja fel. A többit vagy az állami felvásárlóknak adja el, vagy a piacon értékesíti. A feleslegnek a piacon történő értékesítése' bár előnyös, de sok gonddal," fáradsággal jár: a terményeket a városba kell szállítani és ott személyesen árusítani." Éppen ezért sokan a vesződséges piaci értékesítés helyett a fogyasztási szövetkezetek begyűjtőinek adják el terményeiket. Annál is inkább, mert ebben az esetben megtakarítják a szállítási költséget. Az állam a közös gazdaságokon keresztül ösztönzi a felesleg eladását szilárd és viszonylag magas felvásárlási árat fizetve. Egy kilogramm húsért élősúlyban a kolhozparaszt 1,64 rubelt kap. összehasonlításul megemlítjük, hogy 1 kilogramm kitűnő minőségű marhahús kiskereskedelmi ára 2 rubel. Az államnak eladott tejért és húsért ezenkívül a háztájiban dolgozó paraszt kedvezményes áron abraktakarmányt is vásárolhat. A kedvező körülmények megteremtése a háztáji gazdaságok fejlődéséhez — a szovjet kormány tartós politikája. Nincs ellentmondásban a kollektív földhasználat gondolatával: a háztáji földet úgy tekintik, mint plusz lehetőséget ahhoz, hogy az ország élelmiszer-ellátását javítsák. Pályázati felhívás! A Kisvárda és Vidéke ÁFÉSZ 1981. október 12-től 1984. év október 12-ig történő időre szerződéses üzemeltetésre a következő üzleteket adja át: Anyagelosztó (Cipészkellékbolt) Kisvárda, Dimitrov út, Virágbolt, Kisvárda, Lenin út, 5. sz. Élelmiszerbolt, Rozsálypuszta, 6. sz. Élelmiszerbolt, Tölgyesszög, Gimnázium büfé Kisvárda, Iskola tér , „Szezonális jellegű”, 39. sz. Élelmiszerbolt, Ricsika-Lászlótanya. A versenytárgyalást 1981. október 8-án a Várda Étteremben de. 8 órától tartjuk meg, a szerződéses üzemeltetésre a pályázatokat kérjük, hogy legkésőbb a versenytárgyalást megelőzően egy héttel küldjék be szövetkezetünk központjába. Cím: Kisvárda, Kölcsey út 5. sz. A pályázatokat az ÁFÉSZ igazgatósága elnökéhez írásban kell eljuttatni. A meghirdetett üzletekkel kapcsolatban adatokat, 'felvilágosítást a szövetkezet kereskedelmi főosztálya nyújt. Telefon 517. (1328)
