Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-29 / 228. szám
1981. szeptember 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A munkában eltöltött évek, évtizedek után elérkezik a nap, mikor utoljára lépi át munkahelye küszöbét az ember. Másnaptól új élet: a nyugdíjaztatás kora kezdődik. Van, aki örül neki, másnak meg előre fáj az elválás. Szakadjon el könnyen, yagy nehezen munkahelyétől a dolgozó, ugyan kinek ne esne jól ha azzal búcsúznak tőle: visszavárjuk. A nyugdíjasok egy része él is a lehetőséggel. Napjainkban közel 8700 a nyugdíjas korú aktív keresők száma Szabolcsban. — Aki ebben a szakmában hosszabb időt eltölt nem nagyon ragaszkodik a maradáshoz. Egyrészt mert belefáradt, másrészt pedig aki szabni-varrni tud, otthon is dolgozhat — magyarázza Szilágyi József, a Vörös Október : Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységének igazgatója. — Pedig nálunk nagy szükség van a nyugdíjasokra. Dolgozóink 66 százaléka harminc éven aluli nő. Sokan most ismerkednek a mesterséggel. Nevelésükre, betanításukra ugyan ki lenne alkalmasabb mint az, aki itt töltötte el az életét? — Ugye jó az öreg a háznál — mosolyog Marosvölgyi Károly munkamódszerátadó, aki idén április 1-én vonult nyugalomba. Nem unatkozott — felesége szabó kisiparos, neki segített. De a szíve visz- szahúzta a gyárba. — Hetenként egyszer-két- szer bejártam széjjelnézni. Augusztus végén említette az igazgató elvtárs: indul nálunk egy új szalag, volna-e kedvem betanítani a dolgozókat? Mit mondjak? Szeptember 1-től újra itt vagyok.' Károly bácsi egyelőre csak szeptemberre vállalta a munkát. Októberben családi ügyek szólítják el a gyártól, de év végén újra jön. A VOR-ban nem bánnák, ha akár egy napig sem volna távol az öreg. — Évekkel ezelőtt még a régi elnök mondta: „Ahogy én ismerem magát, Évike, maga nem megy nyugdíjba. Abba bele is halna.” Kerekes Hermanné, a Nyíregyházi ÁFÉSZ Búza téri ABC-jének eladója tavaly óta nyugdíjas. A régi elnöknek igaza lett, mert Éva néni alig másfél hónapot birt ki otthon. Most egy éve, hogy újra a pult mögött áll. — Egyszerűen rá sem tudtam gondolni, hogy hamarosan nyugdíjas leszek. Á, nem bírtam, én azt elképzelni, hogy csak törölgetek, főzőcs- kézek otthon. Hiszen még vasárnap is hiányzik a nyüzsgés. Kerekesné az élelmiszerosztályon dolgozik — épp olyan fürgén, mint ifjabb kollégái. Feltölti a polcokat, kicsomagolja az élesztőt, a nápolyit, segít a kenyérosztályon a többieknek. Mint nyugdíjas havonta 70 órát dolgozik. Ezt úgy osztja be, hogy lehetőleg minél többször bejöhessen az ABC-be. Smajda Pali bácsiról nehéz elhinni, hogy már 72 éves. Ebből 51 esztendőt dolgozott, 11-et már nyugdíjasként. A Volán 5-ös számú Vállalat rendésze. — Nekem elég volt a munkában töltött negyven év. Pihenni, kertészkedni akartam. Aztán mégis kérnem kellett, hogy maradhassak, mert nagyon kevés a nyugdíjam. Ezerhatszáz forintot kapok. Ketten élünk belőle a feleségemmel, aki annakidején nem dolgozott. A gyerekeket nevelte. Pali bácsi eredetileg gépkocsivezető volt, de magas vérnyomása miatt le kellett szállnia még nyugdíjaztatása előtt a kocsiról. Azóta üzem- rendész. Naponta tíz kilométert is gyalogol. Hiszen hol az emeleti irodákban, hol a szerelőcsarnokban, hol a kasszás pénztárban ellenőriz. — Évekig vezettem a nyugdíjas bizottságot. Szinte nem volt olyan kérésem, amit ne teljesítettek volna a vállalat vezetői. Sajnos a dolgozók már nem becsülik meg egyformán az időseket. A hátam mögött el-elhangzik néha: mit keres ez még itt, mehetne már nyugdíjba. Tudom, ezek a megjegyzések nem nekem, hanem inkább a beosztásomnak szólnak. Még három évet szeretnék dolgozni. Addig, amíg össze nem gyűlik 20 ezer forintom a takarékban. Ez már elég lesz öreg napjainkra. Nem szeretnénk a gyerekekre szorulni. H. Zs. Megy az alma exportra Ötnapos iskola N emcsak az üzemek, vállalatok, intézmények készülnek a jövő évben bevezetendő ötnapos munkahétre. Az iskolákban is megkezdődtek az előkészületek. Egyelőre kísérletek formájában igyekeznek a jör vőbe látni; hogyan kellene jól beosztani a tanítási órákat, megszervezni a napközit, s még egy sereg' dolgot. Megyénkben az idei tanévben tizenkét általános^ iskolában, két szakmunkásképző intézetben és három középiskolában vezették be, kísérletként, az ötnapos tanítási hetet. A tizenhét iskolában valósággal röntgenezik a napokat, heteket. Gyűjtik a tapasztalatokat, amelyeket a megyei tanács művelődési osztálya, majd pedig az Oktatási Minisztérium rendszeresen értékel. Igazában most lesz nagy jelentősége a sajátos iskolai munkaszervezésnek, az egymáshoz nehézségi fokok, terhelési igények szerint legjobban kapcsolódó „óraépítésnek”. Az már előre látható, hogy az ötnapos tanítási héten több munka vár egy-egy napon diákra, tanárra ... Valószínű meghosszabbodik némely tanítási nap, a szokásosnál korábban, olykor már reggel 7 órakor megszólal a csengő, míg máshol a hatodik órák száma fog gyarapodni. Ezért, a megyei oktatási szervek már most felhívták az iskolák figyelmét, mindenütt tartsák be a tanórák védelmére vonatkozó miniszteri és megyei rendelkezé- t- seket. Újraszabályozták, egyértelműbbé tették, hány nap lehet az őszi mezőgazdasági munkákkal tölthető idő, melyek azok az iskolai rendezvények, amelyek nem tarthatók tanítási órák alatt. A korábbi tapasztalatok szerint ugyanis nem csekély számban diákok, tanárok egyaránt hiányoztak sok tanítási óráról, mert különböző rendezvények, versenyek, stb. elszólították őket... Olyan munkarend, időbeosztás kialakítására törekszenek a megye iskoláiban is, amely a megengedhető terhelési határon belül veszi igénybe a gyermekek és a pedagógusok szellemi és testi erejét. Az is törekvés, hogy ne hosszabbodjon meg a tanév az ötnapos tanítási hét miatt. Természetes : az „ötnapos” miatt nem csorbulhat a tantervi követelmények teljesítése sem. Mindez láthatóan nagy erőfeszítésekkel hozhat jó eredményeket, amelyeknél nem az egyes nevelők vélt presztízsszempontjai számítanak, hanem az osztály, iskola közösségének érdekei. Mint minden munkaterületen, az iskolákban is lesznek olyanok, akik egy-egy szabadszombaton dolgoznak majd. Az iskolai napközik nem zárják be kapuikat, de az nagyon valószínű : a szabadszombat általánossá válásával a mostaninál lényegesen kevesebb gyermek tölti majd a hét utolsó napját a napköziben. Ezért az oktatási szervek úgy tervezik; valószínű nem minden iskolában lesz napközis ellátás szabadszombaton, a gyermekek- esetleg egy másik, kijelölt, közeli iskolába mennek át. A szabadszombatos kísérletekről kikérik a szülők véleményét is, hogy a legjobb észrevételek, tapasztalatok hirtokában kezdődjék majd az iskolákban jövőre az ötnapos tanítási hét. Remény van rá, jól jár majd gyermek és felnőtt egyaránt... P. G. Egy éjszaka riadót rendeltek el, ő is futólépésben sietett a megadott helyre. Cipelte a nem éppen könnyű hátizsákot. Utolérte egy katonaautó, s ii katonák a hölgyeknek kijáró udvariassággal megkérdezték tőle: „Hová vihetjük?” Gépkocsin érkezett meg, de egyébként sohasem kereste a könnyebbséget, a férfiakkal egy sorban vett részt a kiképzésben, a gyakorlatokon. Melyik évben vette fel a katonaautó? Nem emlékszik rá. Hogy is emlékezne, hiszen kereken 20 éve munkásőr a megyei parancsnokságon és e jókora idő alatt sok emléket gyűjtött össze. Emlékszik, hogy a kezdeti időben nem 8, hanem 10—12 órát dolgozott naponta titkárnőként, mindenesként a megyei parancsnokságon. Az árvíz idején szinte éjjel-nappal kezelte a telefont és a géptávírót. Több száz vállalatvezetővel, középvezetővel, munkásőrrel tartott és tart jó, elvtársi munkakapcsolatot Mázsári Jánosné, mert hiszen róla van szó, a 20 éves eredményes munka után hétfőn a Parlamentben vette át az Elnöki Tanács kitüntetését, a Kiváló Szolgálatért érdemrendet. lántát neveltek, majd ültettek, törték, almát szednek, ^szóval mindig van munkájuk. Utolsó levelek Már a végefelé tart a dohánytörés, az utolsó leveleket szedik még a Páskomdűlőben. — Volt munkánk a dohányföldön bőségesen — mondja Kriston Istvánná, s igazán nem panaszkodásképpen. — Ilyen termés talán a tsz fennállása óta még nem volt. — Július közepétől megállás nélkül törjük — veti közbe Petró Pálné, aki a növénytermesztési Zrínyi Ilona Szocialista Brigád vezetője. — Addig szedjük, amíg el nem jön az első fagy, amíg megéri csinálni. Utána megyünk a burgonyaválogatáshoz. Burgonyából harminc tonnás hozamot várnak hektáronként. Ez is tiszteletet pa- - rancsol. Persze ezeket az eredményeket a szorgalmasan dolgozó tagok nélkül lehetetlen elérni. Nyíribronyban már négyszer ünnepelték a jó munkájukért kapott kiváló termelőszövetkezeti címet. Talán közel járnak az ötödikhez... Sipos Béla Nemcsak az alma Szép idővel búcsúzott az idei nyár. Hű maradt korábbi önmagához, mert júniusban és júliusban, sőt a nyolcadik hónapban is bőven ontotta melegét a nap, s nem fukarkodott gyümölcsöt érlelő sugaraival sem. Nem volt hiány mindezekben szeptemberben sem, amikor a megérett termés már ládákba, raktárakba kívánkozik. Az alma mellett jelentős a burgonyatermesztés is Nyíribronyban. A betakarítógépek a Kerekerdő táblán dolA nyíregyházi Vasvári Pál utca régi házainak szanálásával elénk tárul a Kossuth utcai toronyház. (Jávor L. felv.) Bányászok a fán Sárguló levelű akácfák szegélyezik az utat Nyírib- ronyig, s a falu szélén egy szempillantás alatt szétnyílik a vén országút, kitárulkozik a település. Ilyenkor nem múlik el óra, perc, hogy ne pöfögne végig egy traktor, vagy tehergépkocsi a falun. A betakarítás ideje van. Gál Ákossal, az Uj Élet Termelő- szövetkezet termelési főmérnökével határjárásra indulunk. — Nagyon bízunk az almában — mondja a főmérnök. S nemcsak bíznak, mindent megtesznek érte. Nem hiánycikk Nyíribronyban a göngyöleg, mert a nyár közepéig beszerezték a szükséges mennyiséget. Szedőkben sincsen hiány, naponta kétszázötven-háromszáz ember munkálkodik a gyümölcsösben. Még bányászok is. Harminchármán jöttek Edelény- ből. Almát „bányásznak”, de nem csákánnyal, hanem a nehéz szerszámhoz szokott ujjak gyöngéden fogják a gyümölcsöt, óvják, mint a csecsemőt. — A tsz vezetői kerestek meg bennünket, hívtak, szívesen jöttünk — szól Bodnár Gusztáv, az edelényiek vezetője, miközben válogatja az almát. — Már voltunk a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban is. Mit is csinálhatnánk, nyugdíjasok vagyunk. így még érezzük, szükség van a munkánkra. Igaz, ez más mint a bányászat, de ha egy ember dolgozni akar, teljesen mindegy mit végez. Naponta összesen 120—150 tonna almát szednek le a fáról a szövetkezetben, s rakják ládákba. Ebben nagy része van Nagy Jánosnénak, Kiss Jánosnénak és Dorozsi Sándornénak, akik egyenként egy-egy tonnával járulnak hozzá. Kitűnő teljesítmény! — Összeszoktunk már az évek alatt — mondják nevetve az asszonyok. — Meg aztán jó a termés is. Szinte száz százalékig exportképes az alma, egy fáról sokszor két konténerrel is leszedünk. goznak. Ám mielőtt valaki is akácfával, tölggyel, meg nyírfával beültetett erdőre gondolna, gyorsan el kell mondani, ezt a Kerekerdőt burgonyával ültették be. De micsoda burgonyával! Alig bírja a gép a földből kiforgatni, a központi telepen pedig szinte burgonyahegyek emelkednek már. A gépen az első válogatást két asszony végzi. — Elsősorban a nagy rögöket, az egészen hibás krumplikat szedjük ki — mondja Torma Béláné. — Ajakról jöttünk mi — szól Kovács Balázsné. — Itt vagyunk tsz-tagok. A falunkból vagy tizenkét községbe járnak dolgozni az emberek. Bennünket reggel-este a tsz busza hord, jó dolgunk van, meg jól is gazdálkodnak itt. Az ajakiak — mert több mint húszán vannak a rétközi községből Nyíribronyban — kora tavasszal dohánypaZáhonyi hid Határidő előtt átadják Záhonyban a határátkelő közúti hidat. A Közúti Építő Vállalat kivitelezésében a forgalom szüneteltetése nélkül újították fel, építették át a hídtes- tet. A munkák során többek között két hídfalat, egy pillért erősítettek meg kétszáz mázsa vasacélt, valamint kétszázötven köbméter betont építettek be. A tervek szerint október első hetében mindkét sávon átadják a határátkelő forgalomnak. Képünk: a híd egy rövid szakaszán a vasbetonszerelők az utolsó kötéseken dolgoznak betonozás előtt. (Elek Emil felvétele) GAZDAG ŐSZ NYÍRIBRONYBAN HÚSZ ÉV UTÁN Burgonyahegy Kerekerdön r Éva nénii visszavárjuk
