Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 27. Események címszavakban HÉTFŐ: Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán megkezdődik az általános vita — Havannában véget ér az interparlamentáris UNIÓ konferenciája — Elnyeri függetlenségét Belize, Anglia utolsó gyarmata az amerikai kontinensen KEDD: Gromiko szovjet külügyminiszter beszéde az ENSZ-ben — Zürichben Namíbiáról tárgyalnak az amerikai és dél-afrikai megbízottak — A Salvador! junta vezetője Washingtonban — Schmidt kancellár bécsi látogatása SZERDA: Szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó New Yorkban — Megbeszélések Kairóban a palesztin autonómiáról, a palesztinok kizárásával CSÜTÖRTÖK: A szovjet kormányfő fogadja a nyugatnémet gazdaságügyi minisztert — Becsben kezdetét veszi a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások 25. fordulója FENTEK: A közös bejelentés szerint november 30-án Genfbcn szovjet—amerikai megbeszélések kezdődnek a fegyverzetkorlátozás kérdéseiről — Varsóban a SZEJM több fontos törvényt alkot és józan magatartásra szólftja a szolidaritást — Púja Frigyes látogatása Waldheimnél és Kittaninál SZOMBAT: A francia elnök, illetve a brit kormányfő külön-külön közel-keleti körútra indul — Iránban változatlan a belső feszültség az újabb elnökválasztások előtt A hét három kérdése O Mi jellemezte eddig az ENSZ-közgyűlés ülésszakán zajló általános vitát? Az ENSZ életében nagy szerepe van a hagyományoknak, a minden évben szeptember harmadik keddjén kezdődő közgyűlési ülésszakoknak is megvan a. maguk szertartás- rendje. A tisztségviselők megválasztása, az ügyrendi és mandátumproblémák tisztázása (vagy mint Kambodzsa esetében történt: az igazi tisztázás elmaradása) után az általános vita következik. Ez több hétig is eltarthat s a Be- lizével együtt immár 156 tagállam többsége kifejti véle- menyét a világpolitikai kérAz idei.. ENSZ-vitát különösképpen nagy érdeklődés kíséri — nemzetközi közvélemény —, ám nem a formákra, hanem a tartalomra figyel. Nem titok ugyanis, hogy a világpolitikai légkör alaposan lehűlt, nagy az aggodalom az enyhülés vívmányaiért. Joggal lehetett tehát mindenki várakozó állásponton. Az amerikai diplomácia furcsa taktikát alkalmazott: Haig lényegében kitért a legfontosabb kérdések taglalása, *gy a fegyverzetkorlátozás területén elfoglalt amerikai álláspont részletes ismertetése elől. Főként a fejlődő világgal kapcsolatos kérdéseket érintette, nyilván számításba véve, hogy az ENSZ tagállamainak nagy többsége ehhez az országcsoporthoz tartozik. A fejlődő világ gondjai valóban érettek arra, hogy az ENSZ az eddigieknél komolyabban foglalkozzék velük, de a kérdések kérdése mégis a biztonság, a leszerelés, a politikai és katonai enyhülés, nem szólva arról, hogy ezek előmozdítása jótékonyan hatna a fejlődő országok helyzetére is. Az amerikai nyilatkozatokat természetesen folyamatukban és összességükben kell áttekinteni s jóllehet az ENSZ-ben Haig talán nem dramatizálta túl mondanivalóját, az elmúlt napokban és hetekben számtalanszor felléptek a kölcsönösen előnyös, ésszerű együttműködés ellen. Gromiko szükségesnek látta, hogy kifejtse Moszkva véleményét a lényeges kérdésekben. Határozottan rámutatott az amerikai álláspont tarthatatlanságára és nyugodt határozottsággal visszautasította a provokációkat. Ugyanakkor beszédében valóságos kulcsmondat volt a következő: a szovjet küldöttséget felhatalmazták annak hangsúlyozására, hogy a Szovjetunió kész minden kérdésben konstruktív tárgyalásokra, az igazi megoldások keresésére. © Milyen eredményekkel járt a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó? Az ENSZ-ülésszak — s ez az idén különösen fontosnak tűnik — keretet ad a különböző kétoldalú találkozókhoz, lehetőséget nyújt proto- kollmentes eszmecserékhez is. így a Szovjetunió és Japán < megállapodott a félbemaradt külügyi konzultációk folytatásában ; megbeszélést folytatott az NDK és az NSZK külügyminisztere; Gromiko találkozott Samirral, jóllehet a Szovjetunió és Izrael között jelenleg nincs diplomáciai kapcsolat. A tárgyalások sorában kiemelkedett a Gromiko—Haig összejövetel: a Reagan-admi- nisztráció hivatalba lépése óta először folyt párbeszéd a két nagyhatalom között külügyminiszteri szinten. (Holnapra egyébként újabb megbeszélést irányoz elő a New york-i politikai menetrend.) A tárgyalások még nem fejeződtek be: korai lenne a mérleg megvonása. Két mozzanat azonban máris figyelmet érdemel. Első alkalommal a két miniszter négyszemközt csaknem három órán át tanácskozott s még két órát tárgyaltak a magasrangú szakértők jelenlétében. Ez azt jelenti, hogy volt elég téma az asztalon, a tárgyalás lehetséges és szükséges. A tárgyszerűséget említő közös közlemény is erre utal. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a legtöbb kérdésben inkább az álláspontok kifejtésére került sor s az ellentéteket nem könnyű áthidalni. Egy gyakorlati megállapodást viszont be is jelentettek: november 30-án, Genfben konzultáció kezdődik fegyverzetkorlátozási kérdésekről, beleértve az Európában elhelyezett közép-hatósugarú rakétákról. Az amerikai tárgyalási hajlandóság mögött nem utolsósorban a szövetségesek és a közvélemény nyomása áll, ezért a tárgyalások puszta tényénél fontosabbnak tűnhet: hajlandó-e az Egyesült Államok a maga részéről hozzájárulni a megbeszélések sikeréhez ? Visszautalhatunk rá, hogy Gromiko éppen az általános vitában — egy nappal a Haiggel való találkozás előtt — húzta alá; a tárgyalások csak akkor lehetnek eredményesek, ha azokat az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek figyelembe vételével folytatják. Ilyen helyzetekben a kommentátorok gyakran idézik az angol mondást, miszerint a puding próbája az evés. A következő tárgyalások és konzultációk adnak majd választ arra, mennyiben hajlandó az Egyesült Államok a feszültség lehetséges csökkentésére. O Hogyan folytatódtak Kairóban a palesztin autonómiai tárgyalások? A gizehi piramisok szomszédságában fekvő híres luxusszállóban, a Mena Hou- se-ban a héten újabb tárgyalási fordulóra került sor a palesztin autonómia ügyében. Természetesen ismét a pa- lesztinek kizárásával, a PFSZ távollétében, a valódi önrendelkezést, az államalapítás törvényes jogát messze elkerülve. A nyugati lapok „kötelező gyakorlatként” jellemzik a találkozót: ezek a tárgyalások saját pályájukon sem tudnak előbbre jutni. Ezért úgy tesznek, mintha tennének valamit: élesztgetni próbálják CAMP David-nek a klinikai halálon már túljutott magzatát. A „furcsa pár” mindkét tagja saját politikai manipulációit folytatja. Izrael főként Washingtonnak bizonygatja tárgyalási szándékát, Egyiptom pedig készséges partnernek kíván mutatkozni a Sinai-félsziget még megszállt részének a közeljövőben esedékes kiürítése előtt. (Kairó „szilárdságot is akar mutatni, miután több izraeli lap felvette a kérdést: érdemes-e kivonulni teljesen a Sinairól? Szadat részbeni válasza a letartóztatási hullám, ä fellépés az ellenzékkel szemben.) Viszont, ha egyiptom mégis belemenne valamilyen alkuba, az eddigieknél is jobban elszigetelné magát az arab világban. így azután volt találkozó, lesz találkozó, de miért és minek? Réti Ervin Arkagyij Sztrugackif Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 48. Előreszegzett lándzsával lovasok száguldottak el mellettük az üldözők. Don Reba arca elváltozott. — Nos, jól van — mondta. Ne beszéljünk erről. — Ó, itt látom a nagy tudományú Bu- dah doktort... Remek színben van. Felülvizsgálatot kell tartanom a börtönben. Az államellenes bűnözőknek, ha szabadlábra helyezték is őket, nem szabad kisétálniuk a börtönből, az ilyeneket saroglyán kell kivinni. Budah doktor szinte vakon feléje indult. Rumata gyorsan közébük állt. — Mellesleg szólva, dón Reba —mondta —, mi az ön véleménye Arima atyáról? — Arima atyáról? Pompás katona. Jelentős állást tölt be a ■ püspökségemben. Miért tkérdi?. — Mint eminenciád hűséges szolgája — közölte meghajolva, kárörömmel Rumata —, közlöm önnel, hogy ezt a jelentős állást megüresedettnek tekintheti. — De miért? Rumata a mellékutcába nézett, ahol még nem ülepedett le a sárga por. Don Reba is arrafelé pillantott. Arca gondterhelt lett. Ünnepi almaszüret a barátságkertben (Folytatás az 1. oldalról) Szólt arról, hogy a Szovjetunió minden erejét annak a békeprogramnak a szolgálatába állítja, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa is megerősített. Ebben a helyzetben döntő erőként lép fel a szocialista országok közössége. Az idei krími találkozók meggyőzően igazolták a testvérországok rendületlen elkötelezettségét a béke, az imperializmus elleni harc és a népek azon joga mellett, hogy szabadon és függetlenül fejlődjenek. A szocialista közösség erejének növelése, egységének szilárdulása alapvető feltétele a háború elhárításának. Ezen belül szilárdak a Szovjetunió -és Magyarország testvéri, internacionalista kapcsolatai. A szovjet—magyar együttműködés fejlesztése hozzájárul a szocialista közösség egysége megszilárdításához, népeink alapvető érdekeit tükrözi. — Ma ismételten hangsúlyozzuk: a Kárpátontúli terület és Szabolcs-Szatmár dolgozóinak testvéri barátsága méltó hozzájárulás a szovjet—magyar barátság erősítéséhez. Testvéri kapcsolataink szép példái ismeretesek. A mostani szüret ünnepén tiszta szívből mondok köszönetét a gyümölcs-kertészeknek, akik közös akarattal, lelkes munkával gondozzák ezt a nagyszerű kertet, amely egyúttal népeink barátságának, testvériségének is jelképe lett. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után a kertészek nevében Gulyás Gyula, a be- regdaróc—beregsurányi Barátság Tsz szocialista brigádvezetője és Petrás Teréz, a Nagybaktai Kísérleti Gazdaság ifjúsági brigádvezetője javasolta, hogy küldjenek a kertek idei terméséből kóstolót Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának, Ny. Tyi- honovnak, a Szovjetunió miniszterelnökének, Kádár Jánosnak, Losonczi Pálnak és Lázár Györgynek, illetve, V. Ajándékkosarak népeink Scserbickijnek az UKP Központi Bizottsága első titkárának, I. Vatcsenkónak, az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnökének és A. Ljaskónak, az ukrán minisztertanács elnökének. A díszes kosarakban küldendő almához leveleket is mellékeltek, amelyekben a két terület vezetői, dolgozói és a kertészek üdvözleteit tolmácsolják a magyar—szovjet barátság, népeink békéje érdekében kifejtett munkájukért, s ígérik, hogy a munka minden területén hozzájárulnak országaik gazdagodásához, népeink kapcsolatai szilárdu- lásához. Az ünnepségen került vezetőinek. (Elek Emil felv.) sor a két szomszédos járás kertészei munkaversenyének értékelésére. Illés Elemér, a vá- sárosnaményi városi-járási pártbizottság első titkára a beregdaróc-beregsurányi Barátság Tsz Barátság brigádjának, Veress Gábor, a beregszászi kerületi pártbizottság első titkára a nagybaktai kísérleti intézet ifjúsági brigádja vezetőjének nyújtotta át a vörös vándorzászlót, a mennyiségi tervek túlteljesítéséért és a kiváló minőség eléréséért. Az ünnepség magyar és szovjet műkedvelő csoportok gazdag műsorával ért véget. Már jóval elmúlt dél, amikor Kira asztalhoz hívta a nemes urat és nagy tudományú barátját. Budah doktor megmosakodva, megborotválva, tiszta ruhában, igen tekintélyesen festett. Mozdulatai lassúak és méltóságteljesek voltak, okos szürke szemének pillantása jóindulatú. Mindenekelőtt bocsánatot kért Ru- matától, amiért ott a téren megfeledkezett magáról. — De meg kell értenie — mondta. — Szörnyű alak ez a Reba, aki csak isteni mulasztás folytán jöhetett a világra. Orvos vagyok, de nem szégyellem bevallani, hogy alkalomadtán szívesen megölném. Hallotta, hogy a királyt megmérgezték. Ez a Reba beállított a cellámba, és azt követelte, hogy olyan mérget állítsak össze, amely néhány óra alatt hat. Természetesen megtagadtam. Kínzással fenyegetett, én az arcába nevettem. Ákkor ez a semmirekellő kiáltott a hóhéroknak, akik behoztak az utcáról egy tucat tíz év körüli kisfiút és kislányt. Sorba állította őket, kinyitotta a gyógyszeres zsákomat, és kijelentette, hogy ezeken a gyermekeken kipróbálja sorjában az összes gyógyszert, amíg meg nem találja a szükségeset. Hát így mérgezték meg a királyt, dón Rumata ... Budah doktor nyilvánvalóan nagyon éhes volt, mégis szelíden, de határozottan elutasította az állati eredetű táplálékot, s csak a salátákat meg a lekváros buktát méltatta figyelemre. Megivott egy pohár esztorit, szeme felcsillant, arcán egészséges pír jelent meg. A város fokozatosan feléledt. Az utcán emberek tűntek fel, a hangok egyre harsányabbak lettek, kalapácsok kopogása és fa recsegése hallatszott: a tetőkről és a falakról leverték a pogány ábrákat. Azután az első emelet magasságáig megrakott szekerek haladtak el az ablak alatt. Rumata eleinte nem értette, miféle szekerek ezek, de azután megpillantotta a gyékények alól kicsüngő kék és fekete kezeket és lábakat, és sietve az asztalhoz ment. — Az ember lényege — kezdte Budah — az a csodálatos képessége, hogy mindenhez hozzá tud szokni. A természetben nincs semmi olyan, amihez az ember hozzá ne idomulna. Sem a lőj sem a kutya, sem az egér nem rendelkezik ilyen tulajdonsággal. Az isten, amikor az embert teremtette, bizonyára sejtette, milyen kínokra Ítéli, s óriási erő- és türelemkészletet adott neki. Nehéz volna megmondani, hogy ez jó-e vagy rossz. A tűrés és az alkalmazkodás megszokása néma barmokká változtatja az embereket. Rumata Kirára nézett. A lány Budahhal szemközt ült, és feszült figyelemmel hallgatta. Szeme bánatos volt, nyílván nagyon sajnálta az embereket. — Valószínűleg igaza van, tisztelt Budah — mondta Rumata. — De vegyen például engem. Én egyszerű nemes dón vagyok, és végtelenül szeretem a tudós embereket, a szellemi nemességet. És nem érem fel ésszel, hogy önök, a magasztos tudás egyedüli letéteményesei, miért olyan reménytelenül passzívak? Miért tűrik zokszó nélkül, hogy lenézzék, börtönbe vessék, máglyán elégessék önöket? Budah eltolta maga elől a kiürült buktás tálat. — Furcsa kérdéseket tesz fel, dón Rumata — felelte. — Érdekes, hogy ugyanezeket kérdezte tőlem a nemes dón Gug, hercegünk hálószoba felügyelője. Ismeri? Gondoltam ... Harc a rossz ellen! De mi a rossz? Ezt mindenki á maga módján értelmezi. Nekünk, tudósoknak, a rossz a tudatlanság, az egyház azonban azt tanítja, hogy a tudatlanság az üdvözülés, minden rossz a tudásból ered. A földművesnek a rossz az adó és az aszály, a gabonakereskedőnek viszont az aszály a jó. A rabszolgáknak rossz a részeg és kegyetlen gazda, a kézműveseknek a kapzsi uzsorás. Akkor hát mi a rossz, ami ellen küzdeni kell, dón Rumata? — Szomorúan végignézett hallgatóin. — A rossz kiírthatatlan. Ember nem "képes csökkenteni a rossz mennyiségét a világon. Kissé javítani tud a saját sorsán, de mindig azon az áron, hogy mások sorsa rosszabbodik. És mindig lesznek töb- bé-kevésbé kegyetlen királyok, többé-kevésbé vad bárók, s mindig lesz tudatlan nép, amely elragadtatással néz fel elnyomóira, és gyűlöletet táplál felszabadítójával szemben. — A világ állandóan változik, Budah doktor — szólt Rumata. — Volt idő, amikor nem léteztek királyok ... — A világ nem változhat örökké — ellenkezett Budah —, mert semmi sem örök, még a változás sem ... Nem ismerjük a tökéletesség törvényeit, a tökéletesség azonban előbb-utóbb elérhető. Vegye szemügyre például társadalmunk berendezését. Milyen szemet gyönyörködtető ez a mértanilag szabályos, pontos rendszer! Alul a parasztok és a kézművesek, fölöttük a nemesség, azután a papság, legfelül a király. Micsoda stabilitás, milyen harmonikus rend! Minek kellene változnia ebben az égi ötvös kezéből kikerült, csiszolt kristályban? — ön valóban tökéletesnek tartja ezt a világot? — csodálkozott Rumata. — A dón Rebával való találkozás, a börtön után ... (Folytatjuk) rí rp^«íTrí -7*1 »!• BL-H-, I. JLjLJL, _LjslJ........................,JL__
