Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 27. flz elvesztett babakocsi Jóval több az aki keres, mint aki talál. Dióhéjban ez derül ki a Nyíregyházi Városi Tanács ügyfélszolgá­lati irodájának forgalmából, ahol a talált tárgyak keze­lésével is foglalkoznak. Egy hónapban átlagosan százan térnek be ide ilyen ügyben. Legtöbben kétségbeesve ér­deklődnek elveszett tárgya­ik, okmányaik iránt. Akik hanyagul ottfelejtett holmi­kat szolgáltatnak be, jóval kevesebben vannak. Egy fészer az udvaron, egy komor páncélszekrény az épületben. Ezekben őrzik a tanácson hanyagságunk ékes bizonyítékait. A beho­zott, illetve keresett tárgyak között első helyen áll a mo­tor — melyekből jelenleg 9 van raktáron — és a kerék­pár — ezekből 10-re vigyáz­nak. Várják gazdáikat pénz­tárcák, órák, ruhaneműek, sőt egy iskolai bizonyítvány is. Az udvari raktárban egy vadonatúj gyerekkocsit is őriznek. Érthetetlen, miért nem tűnt fel tulajdonosá­nak, hogy elveszett. Hiszen már április 1. óta porosodik a megőrzőben. Rendetlenek vagyunk. Bi­zonyítja ezt az a pár diva­tos női cipő, melyet amint megvettek, azonmód ott is felejtettek az áruházban. Érdeklődtek már olyan tás­ka után melyben egy egész hónapi fizetés lapult. A kö zelmúltban nem mindenna pi csomagra bukkantak a bizományi áruház udvarán: még használatlan farmer- nadrágok voltak benne. Nem' jelentkezett értük senki. Pa-1 dón hagyott okmányokat, elvészett személyi igazolvá­nyokat, sőt útleveleket rend­szeresen keresnek. Ügy tű­nik csökken a becsületes; megtalálók száma. Hiszen; talált pénzt, iratokat és ér­téktárgyakat egyre ritkáb­ban visznek be a tanácsra. Az átadott talált tárgyak­ról jegyzőkönyv készül,! majd raktárba kerül a hol­mi. Három hónapig őrzik. S ha ez alatt nem jelentke­zik jogos tulajdonosa, akkor igényt tarthat rá a megta­láló. Így van ez az elve­szett pénzzel is — feltéve, ha az utcán akadnak rá. Nemrég egy ötszáz forintost vehetett át az irodában az a háziasszony, aki Jósavá- ros egyik utcáján lelte meg az elvesztett pénzt. Ha a beszolgáltatott tárgyra senki sem tart igényt, akkor az a bizományij ba kerül értékesítésre. Ott| eladják, s az árát — akár aj talált forintokat — a váró-: si tanács számlájára fize-l tik be. h. zs. Három évvel ezelőtt egy Farkas László nevű ember ke­reste meg a papi tsz vezetőit és ajánlatot tett egy kártevő­irtó részleg létrehozására. A tsz vezetői meghallgatták az ajánlatot, s mivel az Ígéret szerint kevés ráfordítással nagy jövedelmet várhattak, meg is kötötték az üzletet. A Horto­bágyi Állami Gazdaságból kilépett 8—10 ember, és a papi tsz gesztorsága alatt megalakította a Naturát — így hívták a kártevőírtó részleget — amelynek igazgatósága Debrecen­ben volt, tevékenységüket pedig Budapesten és a Balaton környékén kezdték meg. Nagyvonalúan fizettek Nagyjából ugyanerre az időre tehető egy másik mel­léküzemág, a parképítő rész­leg megszervezése, amely — talán mondani sem kell — szintén nem Papon működött, hanem az ország minden te­rületén. A tsz ennek a Nagy László vezette részlegnek a költségeit is fizette, s mivel rendszeresen érkezett szám­lájukra a pénz, a vezetők so­ha nem néztek utána: vajon kik és milyen munkát végez­nek a papi tsz nevében az ország legkülönbözőbb terü­letein. Ebben az évben a Pénzügy­minisztérium Bevételi Fő- igazgatósága vizsgálatot tar­tott a termelőszövetkezetben és meglepő dolgokat tártak fel. Csupán az adóhiány és a jogtalan érdekeltségi alap­képzés 25 millió forintot tett ki. Kiderült, hogy mind a Natura, mind a parképítők csalással szereznek a tsz-nek és maguknak nagy jövedel­met, amely után a közös gaz­daság nem fizet jövedelem- adót, s baj van a termelési adó, a munkadíjadó, a váro­si-községi hozzájárulás és egyáltalán minden egyéb kö­telezettség befizetésével, az állapi áita] adott árkiegészí­tések és beruházási támoga­tások. felhasználásával. Szabálytalanul végezték a házi pénztári kifizetéseket, szabálytalanul engedélyezték és fizették ki a saját gépko­csihasználatért • utalt pénzt, nem szabályozták, pontosab­ban túlfizették a dolgozók munkába járásával kapcsola­tos költségeket, de teljesen áttekinthetetlen volt a kü­lönböző főágazatok elszámo­lási rendje, s olyan számlák­ra is nagyvonalúan fizettek, amelyeket a legprimitívebb ellenőrzés is megakadályoz­hatott volna. A jogszabályokkal ellenté­tesen kötöttek munkaszerző­déseket, nem adtak munka­köri leírásokat, így az el­lenőrzés a felelősöket, sem tudta konkrétan meghatároz­ni, legfeljebb a mulasztást el­követő vezetők, Fucsku Sán­dor elnök és Bagi Tibor fő­könyvelő felelősségét állapít­hatták meg. Káosz a köbön S ezek csak egy részét je­lentették a szabálytalansá­goknak. Csupán az építőipari tevékenység múlt évi árbevé­telét közel 7 millióval kel­lett csökkenteni, mert nem a ténylegesen elvégzett mun­ka utáni összeget szám­lázták le a megrendelőknek. A múlt évi mérleget javítot­ták például egy szegedi park­építési munka 3,6 milliós számlájával, vagy a Ferroké- mia Ipari Szövetkezetnek ta­karítási munkáért adott szám­lával, holott a munkát még ebben az évben sem végez­ték el. Ha lehet a mulasztások kö­zött rangsort felállítani, ta­lán a munkadíjjal és a jöve­delemszabályozással • kapcso­latos mulasztásaik voltak a legnagyobbak: egyetlen év alatt 16 millió forinttal káro­sították meg az államot. Pe­dig egy szakértőnek több ezer forintot fizettek ki a szövet­kezet munkadíjszínvonalának felülvizsgálatáért, ám erről az egész vizsgálatról még a szövetkezet főkönyvelője sem tudott. Magyarul még az szak­értői . díjat is jogtalanul és szabálytalanul fizették ki. Fizettek 50 ezret egy olyan tervezőnek, aki hivatalosan nem is tervezhetett volna, s hogy ez ki ne derüljön, sem jövedelemadót, sem nyugdíj­járulékot nem vontak le az egyébként is szabálytalanul kifizetett tervezői díjból. Ti­zenegy olyan munkavállaló­val kötöttek írásban, vagy szóban megállapodást, s fizet­tek ki 100 ezer forint körüli összeget, ami mögött jószerint nem volt semmi munka. Káosz volt a saját gépko­csik használata körül is. Csak a Budapesten működő építő főágazatnál tizenöt személy részére engedélyeztek gépko­csihasználatot a szövetkezet vezetőségének tudta nélkül, de a megyei tanács által en­gedélyezett kocsi használati díjat is túllépték, két év alatt 665 ezer forinttal. (A kifize­tések körül tapasztalt lezser- ségek közül csupán egy eset: az egyik sofőrjüket 200 fo­rintra büntette a rendőrség szabálysértésért, s a tsz még ezt az összeget is kifizette.) Fizettek helyi közlekedé­sért és budapesti munkába járásért, adtak prémiumokat anélkül, hogy kifizetését bár­milyen feltételhez kötötték volna, s fizettek több mint félmillió forintot olyan laká­sok bérleti díjaként,- amiben a szövetkezet vezetői ma sem tudják, hogy ki lakott. Lakbér a kapus helyett A vizsgálat idején 19 lakást bérelt Pesten a papi tsz. A feltűnően sok lakás közül ötöt néztek meg a Bevételi Főigazgatóság dolgozói, s az egyik helyen — mint kide­rült — Kakas, a Ferencváros kapusa lakott, s a papi tsz fizette a lakás bérleti díját. Baj volt a tsz-tagok háztáji­ja körül is: sokan megkap­ták a háztájiért a 20—25 ezer forint megváltási díjat, de megvolt a földjük is, más­képp hogyan tudtak volna sok tízezer forint értékű terményt értékesíteni. Nem volt rend a napidíjak és átalányok fizetése körül sem. Egy anyagbeszerzőnek például több mint 20 ezer fo­rintot fizettek ki útiköltség- térítés címén, aztán a vizsgá­latkor a vezetők azt nyilat­kozták, nem tudják ki szám­fejtette, azt sem, milyen bi­zonylaton van elszámolva, az utalványozó aláírása pedig felismerhetetlen volt. (Szin­tén csak érdekességként: egy egynapos balatonfüredi 1232 forintról szóló szállodai szám­lában 250 forintot tett ki a reggeli, s aki felvette, annak havi 800 forint étkezési áta­lányt térített a termelőszövet­kezet.) Busásan fizettek a lakás, az iroda, vagy a raktár céljaira bérelt lakásokért is. Előfor­dult, hogy a tulajdonos 5 ezer forintot kért lakásáért, de a szövetkezet megbízottja 15 ezer forintot ajánlott fel. Ez év január 28-án Ki fi­gyel oda címmel a televízió­ban is láthatták a nézők azt a budapesti Május 1. úti isko­lát, amelynek felújítását a, papi tsz vállalta. 500 ezer fo-! rintos szerződést kötöttek, de mindössze két helyiséget fes- ■ tettek ki, hogy berendezhes- ' senek maguknak két irodát,. s fél évnek kellett eltelni, j míg a XIV. kerületi tanács • felmondta a tsz-szel kötött szerződést, mert ez alatt a" papi tsz alkalmazottai — I akik közben 286 ezer forint bért számoltak el maguknak • — semmit nem dolgoztak az ’ iskola felújításáért. Miből volt pénze ilyen ha­talmas összegek kifizetésére, az el nem végzett munka dí­jazására, a 18—20 fővárosi lakás bérleti díjának kifizeté­sére, az XX-es kocsik és ma­gánrendszámú autók költsé­geinek kifizetésére a papi termelőszövetkezetnek? Ab­ból, hogy vastagon fogott a Natura, vagy épp a parképí­tő részleg vezetőinek ceruzá­ja, s olyan összegeket kasszí­roztak be vállalatoktól és in­tézményektől, amiért egyál­talán nem, vagy csak részben dolgoztak meg. Az adócsalás: 25 millió Szeptember elején megkezdték Sóstógyógyfürdőn az uszoda téliesítését. Október közepé­re a medence lefedésével elkészülnek. Űj sz olgáltatás, hogy a nagy medencéből átjárási lehetőség lesz a melegvizes medencébe. A fűtést recirkulációs módszerrel oldják meg. (Já­vor L. felv.) Módosították a vállalati törvény egyes rendelkezéseit Az Elnöki Tanács legutób­bi ülésén az állami vállala­tokról szóló törvény módosí­tásáról alkotott törvényerejű rendelet a gazdasági élet kö­vetelményeinek megfelelően korszerűsíti a vállalati tör­vény egyes korábbi rendelke­zéseit. Az új tvr. a vállalati törvénynek azt a koncepció­ját változtatta meg amely az állami vállalatokról egysége­sen intézkedett, függetlenül dolgozóik létszámától, beren­dezéseik értékétől, az üzem jellegétől. Nagyvállalatokra és kisüzemekre azonos könyv­viteli, számviteli, elszámolási rendszer volt érvényben, bel­ső szervezeti mechanizmusuk is lényegében azonos. A differenciálódó igények ki­elégítése, a kereslethez való ru­galmasabb alkalmazkodás, a hiánycikkek körének szűkítése, megszüntetése, kis sorozatú termékek gyártása, s minde­nekelőtt a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatások javítása szükségessé tette kisvállalatok létrehozását, ezek alapításá­hoz, rugalmasabb működéséhez teremtették meg most a jogi kereteket. A törvénymódosítás vala­mennyi vállalat önállóságát növeli, lehetővé teszi ügy­rendjének egyszerűsítését. Űj vállalkozási formaként ren­delkezik az úgynevezett kis­vállalatokról, amelyek első­sorban a lakosság szolgálta­tási és más igényeinek kielé­gítését, valamint a háttéripa­ri feladatok ellátását segít­hetik elő. A kisvállalatokat ugyanolyan adózási és más kötelezettségek terhelik, mint a többi vállalatot. Sajátos vo"- násuk elsősorban az , hogy szervezetük — kisebb mére­tüknek megfelelően — egy-I szerűbb, s egyszerűbbek a ‘ gazdálkodásukra vonatkozó» előírások, például számviteli j rendszerük, statisztikai adat­szolgáltatási kötelezettségük. A törvényerejű rendelet meg­szünteti a kisvállalatok tevé­kenysége aprólékos, részletek­be menő meghatározásának gyakorlatát, s ezzel lehetőséget ad a vállalatok számára ahhoz, hogy saját elhatározásuk alap­ján rugalmasabban változtat­hassák tevékenységi körüket. Megszűnnek azok a fölösleges megkötöttségek is, amelyek ed­dig akadályozták a vállalatok úgynevezett kiegészítő tevé­kenységének kibontakoztatását. A kisvállalatok tehát na­gyobb önállósággal rendel­keznek, az operatív beavat­kozások kevésbé érintik, hi­szen nem utasíthatók, viszont védettséget, előnyöket sem él­veznek. Szakmánként irányelvek jelennek majd meg arról, hogy egy-egy üzem mikor te­kinthető kisvállalatnak. Állami ' vállalatot eddig csak a miniszterek, az orszá­gos hatáskörű szervek vezetői és a tanácsok alapíthattak. A módosítás lehetőséget ad arra, hogy — leányvállalat for­májában — maguk a vállalatok is alapíthassanak vállalatot. A leányvállalat önállóan gazdál­kodik, de szoros gazdasági kap­csolat fűzi alapító ■ vállalatához, így a leányvállalatot alapítása­kor az alapító vállalat látja el a működéshez szükséges anya­gi eszközökkel. Az alapító vál­lalat részesedik a leányvállalat nyereségéből, ha pedig az vesz­teségesen gazdálkodik, ezért anyagilag az alapító vállalat is felel. Jelenleg hazánkban alig van kis vállalat, a középüzem is igen kevés. Az államosítá­sokat követően egészen a het­venes évekig rendszeresek voltak a vállalati összevoná­sok, gazdaságunk szervezete sokkal centralizáltabbá, kon- centáltabbá vált, mint a szo­cialista országok többségében és a tőkés országokban. A kis és középvállalatok hiánya miatt csak a nagyvállalatok­nál kialakult termékstruktú­ra áll rendelkezésre, ez szab­ja meg, hogy a hazai és az exportigényeket miből és mi­lyen mértékben tudják kielé­gíteni. Részben ez az oka an­nak, hogy sokféle cikk hiány­zik, nem megfelelően műkö­dik a háttéripar és a szolgál- . tatások színvonala is elmarad a követelményektől. A nagyvállalatoknál ugyanis általában nagy tömegű sorozat- gyártás gazdaságos, kis szériák előállítása, egyedi igények ki­elégítése nem kifizetődő, pedig az utóbbiak iránt fokozódik a legnagyobb mértékben a keres­LŐERŐK. (Császár Csaba felvétele) Természetesen továbbra is alapvető fontosságúak marad­nak a nagyvállalatok, de az eddiginél jóval több kis- és középüzemre is szükség van. A vállalatok munkáját egy dolog minősíti: a jövedelme­zőség, a gazdaságosság. Amikor a Bevételi Főigaz­gatóság vizsgálata megtör­tént, a Naturát átvette a Nyírmadai Állami Gazdaság, ám az alapító szerencselo­vagok odébbálltak, s feltehe­tően egy más megyebeli ter­melőszövetkezet vezetőit szé­dítették meg vállalkozásuk gazdájának. Megszüntették a parképítő részleget is, s az eddig Pesten működtetett dia­betikus cukorkakészítő üze­müket is hazaköltöztették Lö- vőpetriibe. Mert csak a vizs­gálat tapasztalatai után jöt­tek rá a tsz vezetői, hogy a községtől 300 kilométerre működő melléküzemágak fel­ügyelete teljesen kicsúszott a kezükből. Igaz, hozzájárult ehhez az is, hogy teljesen el­mulasztották az ellenőrzést, a pénz megszédítette őket, s ha kezdetben csak hanyag­ságnak tulajdonítanánk a felelőtlen gazdálkodást, a vé­gére minden szándékossá vált. Sok termelőszövetkezetben olyanok az adottságok, hogy az alaptevékenységből nem tudnak nyereségesen gazdál­kodni, s melléküzemágakkal próbálják a jövedelmezőséget megteremteni. Talán Papon is így kezdtek a melléküzem- ágak szervezéséhez, de rövid idő után -elfogadták, sőt el­várták a tisztességtelen jöve­delmet, s ha a vezetők ideig- óráig gazdasági zseniként tündökölhettek a tagság előtt, most évekig kell ösz- szébbhúzni a nadrágszíjat, mert nemcsak a 25 milliós adócsalást kell megfizetni, hanem az azért járó bírságot is. Akik vagy szándékosan, vagy akár csak hanyagsá­gukkal is hozzájárultak eh­hez, nyilván megkapják mél­tó büntetésüket.. De vajon ki- elégíti-e ez az otthon hosszú évek óta becsületesen dolgo­zó tsz-tagokat? Balogh József Ösztönző intézkedések rugalmas kisvállalatok és leányvállalatok alapítására A „NATURA" LEPLE ALATT Nagystílű kártevők

Next

/
Thumbnails
Contents