Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

1981. szeptember 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fogainak változása HA MONDJUK a harmin­cas-negyvenes években vala­kit úgy mutattak be, hogy ötholdas paraszt, a lényeget elmondták róla. Nevezetesen, hogy mihez ért, milyen he­lyet foglal el a falu hierar­chiájában, milyen körből há­zasodhat, milyen sorsot szán­hat gyerekeinek. Ma legfel­jebb statisztikai címszó lehet, annak is pontatlan, hogy „mezőgazdaságban dolgozó fiatal”. Személyre vonatkoz­tatva semmitmondó megha­tározás, nem több, mint az „ipari munkás” megjelölés. Az ipari munkásság rétegző­dése régebbi keletű, a mező- gazdasági dolgozóké tizenöt­húsz éve kezdődött igazán. Annak a folyamatnak a ré­szeként, amit úgy szoktunk jellemezni, hogy az elmúlt három és fél évtized leglát­ványosabb változásai közé tartozik a falu társadalmának átalakulása. Ezen belül a döntő fordu­lat a szocialista nagyüzemi gazdálkodás létrejötte. Mára a mezőgazdasági nagyüze­mekben a szakosodás a spe­ciális szakmai képzettség ugyanolyan természetes, mint az iparban. A különbség: szakmunkás-bizonyítványa, mezőgazdasági iskolai vég­zettsége a fiatalabb nemze­dékeknek van. Az állatte­nyésztőnek, a növénytermesz­tőnek, a növényvédőnek, a gépszerelőnek. A korszerű nagyüzemek nem nélkülözhe­tik szakértelmüket, a korsze­rű nagyüzemek nélkül szak­mai ismereteikre nem tarta­nának igényt. Ahhoz a régi gazdálkodáshoz mást kellett tudni, nemzedékeken át örök­lődő, nem iskolában, hanem a gyakorlatban elsajátított tudnivalókat. A közfelfogással ellentét­ben a régi, a felszabadulás előtti falu sem tiszta mező- gazdasági település volt. Lak­ták szép számmal ipari mun­kások is, sőt a korabeli sta­tisztikák szerint 1945-ben az ipari munkásság többsége fa­lun élt. Mégis, a falu és a parasztvilág — máig hatóan — összekapcsolódott a köz- gondolkodásban. És a falu a városhoz képest elmaradott­ságot is jelképezett, város és falu közötti különbség, a vá­ros javára való különbséget jelentette. A falu szocialista átalakulása egyúttal a kü­lönbség csökkenését hozta magával. Jó néhány nagyköz­ség fejlődési üteme oly gyors volt, hogy mára városi rang­gal bírnak, s ami ennél fon­tosabb, városi körülményeket teremtettek; egészségügyi el­látottságban, üzlethálózatban, szolgáltatásokban, út- és víz­hálózatban. AZ IGÉNYESSÉG persze önmagában kevés. Miből? Honnan a többre vágyás anyagi fedezete? A nagyüze­mek gazdasági megerősödé­sével párhuzamosan nőtt a szövetkezetekben dolgozók jövedelme, a közösből szár­mazó jövedelme, de nem el­hanyagolható a háztáji föld, az állattartás „adománya” sem. Ami korántsem ado­mány. Szociológiai felméré­sek szerint — avagy hivat­kozhat ki-ki személyes ta­pasztalatára — a mezőgazda- sági nagyüzemekben dolgo_ zók munkája korántsem feje­ződik be a szövetkezet föld­jén. (Mint ahogy az iparban dolgozók jó része is érdekelt valamiféle második műszak­ban, s vállal másodállást, túl­órát az értelmiségi is, jöve­delmét kiegészítendő, de nem mellékesen a közösség hasz­nára. Nem e cikk témája, hogy hol húzható meg ennek a pluszvállalásnak ésszerű határa.) A háztájiból szárma­zó hús, zöldség stb. javítja az ellátást, gazdagítja a piacot, ellenértéke megjelenik egye­bek között az újonnan épülő otthonokban. MIELŐTT IDILLIRE, azaz hamisra sikeredne a kép: az iskolázottság messze megha­ladja a korábbi évtizedekét, de nem általános érvényű a szakmunkássá, netán diplo­mássá válás igénye. Különö­sen nem, ha a lányok tovább­tanulásáról árulkodó adato­kat nézzük. Ennek okai szer­teágazóak, hogy csak egyet említsük: a háztájiban a mun­ka nagyobb részét vállaló asszony nagyobb jövedelem­hez juthat, mintha szakmát tanulna, nem is szólva a még mindig ható „az asszonynak a tűzhely mellett a helye” féle avitt felfogásról. A szor­galom, a többletmunka hasz­nát nem kisebbíti, de: mikor jut ideje ennek a rétegnek a művelődésre, a szórakozásra? Akinek a napi programja úgy alakul, hogy „kelek, ami­kor az állatokat etetni, itatni kell, s fekszem, amikor etet­tem, itattam, közben pedig mindig van mit csinálnom”, akinek a huszonnégy órából jó ha nyolc-tíz marad pihe­nésre, megróható-e, mert könyvet ritkán vesz a kezé­be, mert elalszik a televízió előtt, mert az alvást többre becsüli a művelődésnél? A „mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok” megteremtik maguknak a jobb életkörül­ményeket, munkájuktól függ a mezőgazdaság előrehaladá­sa, de azzal, amit megterem­tettek és azzal, amit a szocia­lista falu már nyújt nekik, még nem élnek, még nem tudnak élni mindannyian. Bi­zonyos azonban, hogy szak­májuk fejlődése, otthonuk kulturális ösztönző erőként hat. Ezek nélkül aligha re­mélhetnénk, hogy a szellemi' javak iránti fogékonyságuk,’ igényük belső kényszerré vá­lik. M. D. FIATALOK, HÉTKÖZNAPOK „Szövőnő voltam Pesten...“ A megyében a mező- gazdasági ágazatban dol­gozók fele a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Három termelőszövetke­zetben érdeklődtünk ar­ról: hogyan tudják vég­rehajtani a fiatalokkal karöltve az MSZMP XII. kongresszusának határozatait? Szloboda Zoltán Orosz Arpádné Kocsis Tibor Számítanak a fiatalokra „Az élenjáró állami gazda­ságok és termelőszövetkeze­tek továbbra is fejlődjenek dinamikusan, mutassanak példát a korszerű termelési és gazdálkodási módszerek alkalmazásában.” Szloboda Zoltán, a rakama- zi Győzelem Termelőszövet­kezet főkönyvelője: — Termelőszövekezetünk már elért egy olyan szintet, ahonnan a továbblépés nagy anyagi és szakmai áldozato­kat kíván. Ezt nagyon jól tud­ják a nálunk dolgozó fiatalok is. Nem véletlen, hogy szinte naponta szó esik a szakmai továbbképzésről, s • az sem véletlen, hogy a KlSZ-szerve- zet tagjai éves vállalásaikban éppen a szövetkezet tovább­fejlesztésére tettek felajánlá­sokat. — Égetően fontos a jelen­legi 3600 tonna kapacitású hűtőházunk mellé egy újabb építése. A tervek szerint jövő évben már almát fogad­hat az új, 3200 tonna alma tárolására alkalmas hűtőház. Hosszabb távú tervünkben léüzem építése is szerepel. A közeljövőben bogyós gyümöl­csű növényt is telepítünk, s ehhez diáktábort építünk. En­nek a szedése kizárólag a fia­talokra vár majd. — Kiváló szakembereink vannak, egyetemet, főiskolát végzettek. Mi mindig szá­mítunk és számíthatunk a huszonévesekre. Persze a szö­vetkezet sem marad adós. Nincs megkülönböztetés az idősebb és fiatal dolgozók kö­zött. Mindenki a munkájával érdemli ki a megbecsülést. Tatiiilni akarnak „Támogatni kell a szövet­kezeteknek népgazdasági szempontból is hasznos kiegé­szítő tevékenységet.” Orosz Ádámné, a tímári Béke Termelőszövetkezet gu­miüzemének betanított mun­kása: — Nálunk tizenegy éve in­dult a termelés és a dolgozók nagy többsége harminc éven aluli. A kezdeti pár százezer forintos termelés után, ta­valy már több mint harminc- millió forint értéket állítot­tunk elő. A legtöbb itt készü­lő termék hiánycikk, aminek a gyártása a gumiipari válla­latoknál veszteséges lenne. — Három éve dolgozom itt, előtte szövőnő voltam Pesten. Fiatalon választottak meg szakszervezeti bizalminak, az SZMT-ben pedig nőbizottsági tag vagyok. Szívesen dolgo­zom a fiatalokért. Igaz, az üzemben rendben megy min­den, érezzük szükség van a munkánkra, amit készítünk, kelendőek. Hunka után a háztájiban — Talán annyiban vagyunk hátrányban az ipari üzem­ben dolgozó fiatálokkal szemben, hogy nagyon nehéz a továbbtanulás. Az itteni fi­atalok ezt fájlalják a legjob­ban. Ugyan volt rpár szó a szakmunkásképzésről, azon­ban abbamaradt. A gumi­gyárral közösen szervezte vol­na a termelőszövetkezet, az­tán mégsem lett, mert a nyír­egyháziakat Budapesten ké­pezik. Nekünk messze van, a három műszak mellett külön­ben sem járhatnánk, Pedig szívesen tanulnék. „Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelését.” Kocsis Tibor, a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet burgonyatermesztési ágazat­vezetője, KISZ-titkár: — Nem kell külön hangsú­lyozni: a háztáji termelés nagy jövedelmet, de plusz­munkát jelent a tagoknak. Persze a pénzre mindenkinek szüksége van, különösen az életpályájuk elején álló fia­taloknak. Talán ezért is, szí­vesen foglalkoznak a fiatal­jaink munkaidő után a me­zőgazdasági termeléssel. A pénzt pedig házépítésre, lak- berendezésre fordítják. — Legszívesebben uborká­val, zöldbabbal, paradicsom­mal, burgonyával, kukoricá­val dohánnyal ültetik vetik be a földet. Ezek közül is az uborka népszerűsége áll az első helyen. Ennek hagyomá­nya van és talán a legjobban jövedelmez. A talajművelés­től kezdve a vetőmag beszer­zéséig a vegyszerezésig min­dent elvégez a termelőszö­vetkezet. Az értékesítés szin­tén a gazdaságon keresztül történik. — Kialakult a betakarítás módszere is. Sokszor hallani, amíg a háztájiban áll a ter­més, addig nem mennek a ta­gok a közösbe dolgozni. Ná­lunk ez úgy alakult, hogy a háztájiban hét végeken vég­zik a tagok a munkát. Ilyen­kor besegítenek a családta­gok, rokonok, ismerősök. Ar­ról is sokat beszélnek, csök­ken a háztáji állatállomány, különösen a fiatalok fordíta­nak hátat a teheneknek, ser­téseknek. Nálunk ez is más­képp alakult. Főként a külte­rületeken lakók körében emelkedik a jószágok száma. Nem félnek a fiatalok a mun­kától, s tudják, a kukorica bőrben eladva sokkal értéke­sebb. Sípos Béla „Forró nyomon..." viharban vigyázzák hz ál­lamhatárt a keménykötésű le­gények. Dzsipről szállnak, ló­ról figyelnek, kutyát indíta­nak „forró nyom”-on. A jár­őr fegyverrel éles lőszerrel halad a jólismert csapáson — ügyessége, hibátlanul ellátott szolgálata valamennyiünket véd... — Ám az már ritkábban jut eszébe a nézőknek a még oly látványos kép megpillan­tása közben is, hogy ez a ka­tona néhány hónapja még esztergályos vagy gépszerelő, netán könyvelő volt egy távo­li községben vagy éppen vá­rosban, s bevonulás után volt először fegyver a kezében — kaphatja a vezényszót a kri­tikus pillanatban. Maga dönt. — Azt, hogy ott, akkor a fiatal határőr ne hibázzon, nekünk kell megalapozni — fűzi tovább a hivatásának szépségét adó villanásokat, történéseket Sál László. — Ott kezdődik minden, hogy aki hozzánk bevonul, annak nemcsak tudni, hanem érez­ni is kell, mit jelent a haza határának védelme. Sokszor beszélgetünk az őrsre került, mindössze néhány hete egyen­ruhát viselő fiatalokkal. Töb­bek közt a politikáról is. So­kan azt mondják: nem poli­tizálnak. S itt ébrednek rá, hogy ez lehetetlen.^ Csak ép­pen azt gondolták, hogy ez­zel a kifejezéssel csupán a „nagypolitikát”, a külügyeket lehet illetni, pedig a minden­napi élet, helyben, a munka­padnál, gépnél nagyon sok olyat produkál, ami maga a politika. Ez a határőrszolgá­lat idején aztán sajátosan je­lenik meg... Persze, sokat változnak a fiatalok a határőrélet másfél éve alatt. Az őrs egy kis csa­lád, ahol a legfontosabb a szolgálat, de mindenkinek megvan a maga más teendője is, konyhán, kertben, klub­ban — egész embert kíván a kollektíva. Amelyek évről-év- re kivívnak egy rangot, élen­járó, kiváló címet szerezhet­nek az őrsök. Az elért ered­ményt a leszerelés-bevonulás után az újaknak tartani, sőt fokozni kötelesség. Gál hadnagy is bemutatja az őrs eredménytablóját. Egyetlen lap talán a hagyo­mánykrónikából : messzeföl­dön ismert határőrkörökben az őrs Móricz Zsigmond ifjú­sági klubja. A községbeli fi­atalokkal hírt, nevet szerzett, s Móricz Lili néhány saját kezű kézirattal és a nagy író 1944-ben a Magvetőnél ki­adott kötetével a helyszínen tisztelte meg a hagyómányo- kat ápoló határőrfiátalokat. — Ez is, a közös focimeccs is összeköti az őrs, a község fiataljait, akiknek együttmű­ködése nélkül aligha lehet eredményes a határőrizeti munka — mondja Gál László. — És még egy, amire különö­sen sokat adunk: a határőr nyugalma, kiegyensúlyozott­sága. Ideges, rendezetlen ügyeket otthon hagyó ember nem mehet szolgálatba. A szemnek, a szívnek és a gon­dolatnak is a határon kell lennie. Ezért áll nyitva bárki előtt az őrsön a politikai helyettes ajtaja — oda előzetes beje­lentés nélkül is bármikor be­léphet a határőr. Lehet, hogy egy kívülálló számára apró­ság, ami a fiatal lelkét nyom­ja, de neki akkor mindent je­lenthet. S ilyenkor a vezető­nek nemcsak nagy, szolgála­ti ügyekben kell döntenie. Ha a helyzet éppen úgy kívánja, két napra a menyasszonyhoz is elengedi a katonát. Mert biztonságban tudni a kedvest, az magát a biztonságot je­lentheti — a határon is... Marik Sándor [vfsszUFVJ Vágányzár Az 1981. július hó 30-i számban megjelent Szárny­vonal című cikkben foglalta­kat megvizsgáltam. A szárny­vonalon is hasonló körülte­kintéssel szerveztük meg az átszállásos vágányzárt, mint a Szerencs—Nyíregyháza vo­nalon. Utasszámlálás alapján megállapítottuk, hogy a 6132 sz. vonaton a legtöbb utas 100—150 fő, megrendeltünk 3 darab szóló autóbuszt a Vo­lán 5. sz. Vállalattól. Július hó 24-én üzemi okok miatt azonban csak két darab autó­buszt tudtak kiállítani. Az utastájékoztatás sem az előírás szerint történt, ezért felelősségrevonást al­kalmaztam. A jövőben, ha a szükséges autóbuszok nem állnak rendelkezésre, az át­szállásos vágányzár megtar­tását nem engedélyezem. Az utasoktól ezúton is szíves el­nézést kérek. Erdélyi László a MÁV Igazgatóság osztályvezető-helyettese NYÍRVÍZ: program Időarányosan végzi terüle­tén a csatornakarbantartási munkálatokat a Nyírségi Víz­gazdálkodási Társulat (NYÍR­VÍZ). A hálózat 650 kilomé­ter. Idei ötvenmilliós terve teljesítéséhez 460 ezer köb­méter földmunkát és 6 ezer 800 köbméter beton felhasz­nálását végez. Jelentős a társulat belvíz- rendezése. Idén kezdett és fe­jezett be ilyen munkát Nagy- kállóban 2, Kállósemjénben és Nagyhalászban 1—1 kilo­méter hosszan. Ezeken kívül még 15 helységben került sor kisebb belvízrendezésre. Fo­lyamatban van ilyen munka Geszteréden, Vaján és Nyír- madán. Nyíregyházán belvízrende­zést végeznek az Alma, Ke­reszt utcákban és a Ságvári- telepen. Az új megyei műve­lődési központ és a Krúdy mozi környékén térrendezést és autóparkoló kiépítését fe­jezték be. Gazdálkodást javító melio­rációs munkákból kapacitá­sának megfelelően — szintén kiveszi részét a NYÍRVÍZ. Ilyen kivitelezéseket fejezett be az idén a bökönyi Kos­suth, a? újfehértói Lenin és a máriapócsi közös gazdaság­ban. A kemecse—kótaji Egye­sült Erő Termelőszövetkezet­tel közösen végez a társulat meliorációt, melyet a jövő év­ben is folytat. A társulat Baktalóránthá- zán saját betonelőregyártó üzemrészt tart fenn, amely az idén 2 millió forint értékű termelési tervet teljesít. A tarpai „Esze Tamás” Tsz csereszegi telepén gépek tö­mörítik a silót. S zabolcsveresmartról a kisvárdai Bessenyei Gimnáziumon át veze­tett Gál László útja a Kos­suth Lajos Katonai Főiskolá­ig. Különleges szakot válasz­tott: határőr-pedagógia — ez szerepelt később a diplo­májában. — Jó választás volt — mondja a fiatal hadnagy a nyírbátori határőrkerületnél, ahol beszélgetünk. — Mindig is szerettem a katonás fegyel­met, rendet, de még jobban tetszett a pedagógusi munka, itt pedig ez a kettő remekül összejött. A jó vélemény nem a „mé­zeshetek” kötelező udvarias­sága Gál hadnagynál, hiszen a kiképző ponton töltött egy esztendő után már négy évet a határőrélet tűzvonalában, őrsön szolgált a Tiszahát vi­dékén. Ezalatt megnősült, gyermekük született — s be­illeszkedett nemcsak a határ­őrök, hanem a tiszavidéki, határ menti lakosok közzé is. Ma már annyi az ismerőse, mintha tősgyökeres helybeli lenne. — Az a legszebb ebben a munkában, hogy soha sincs benne holtidő, a napnak mind a huszonnégy órája adhat fel­adatot — magyarázza hivatá­sának örömeit. — Nemcsak a határőrizet, hanem annak háttere, a gazdag politikai munka. Kinek ne lenne ismerős a kép, amely a határőrökről filmen, tévében, újságban megjelenik: napsütésben, hó­folytatja a gondolatot a határ­őrtiszt. — S ez cseppet sem egyszerű. Aki tudja, mit je­lent egy géppisztoly tele tá­rakkal — megérzi a felelős­séget ... Igen, mert a járőr kettes­ben vagy egyedül jár, nincs mellette a parancsnok, nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents