Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 22. Napi külpäiükai kommentár B felvonulók üzenete „A felvonulók üzenetének — írja az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lap­ja, a Washington Post — vi­lágosnak kell lennie az elnök számára is, aki hatvanöt mér­földdel odébb, Camp David- ben töltötte a napot.” „A mé­zesheteknek — írja a párizsi Le Monde — visszavonhatat­lanul vége. A látszólagos egy­ség falán most már messzire láthatóan megjelent az első hatalmas repedés.” Ez a két lapidézet a washingtoni tö­megtüntetés világvisszhahg- jának alaptónusát érzékelte­ti. Ez az a viszonylag ritka eset, amikor egy fontos ese­mény értékelésében szinte nincs eltérés a legkülönbö­zőbb nemzetiségű és pártál­lásé megfigyelők között. Az amerikai főváros szívé­ben hömpölygő embertenger nem akármilyen hullámokat kavart. Nem csoda: amikor a demonstrációt meghirdet­ték, a kabinet egyik szóvivő­je kijelentette, „bebizonyoso­dik majd, hogy az Egyesült Államokban a nagy tünteté­sek ideje lejárt”. Ám ennek pontosan az ellenkezője kö­vetkezett be — és pontosan ez az az „üzenet”, amelyet Camp Davidbe nem véletle­nül elvonult elnöknek is meg kellett értenie. Mert min is változtathat ez a Potomac- parti demonstráció? Elsősor­ban a Reagan-adminisztráció magabiztosságán, azon a meggyőződésén, hogy az egy­értelmű tömegtámogatás bir­tokában a jelenlegi amerikai vezetés belpolitikai értelem­ben csaknem sebezhetetlen. E „sebezhetetlenségi komp­lexusnak” a világ számára is életveszélyes kisugárzásai voltak: Ronald Reagan és kormányzata azért merészel­ték megtenni a világhelyze­tet oly aggasztóvá változtató lépéssorozatukat, mert azt hitték, hogy az otthoni köz­vélemény támogatása bizto­sított. Ha van logika a vilá­gon, a washingtoni tömeg- tüntetés után ennek az ámok­futásra „jogosító” magbiztos­ságnak is meg kell inognia Képünkön: felvonulók a Ca- pitolium előtt — ez volt egyébként a legnagyobb ame­rikai tömegmegmozdulás a vietnami háború óta. (Kelet- Magyarország telefotó) és ha ez így lesz, ennek lehet némi haszna a nemzetközi helyzet szempontjából is. Miért csillan fel, ha halvá­nyan is, ez a remény? Egy­részt maga az a tény, hogy a tüntetést hivatalosan az or­szág általában nem éppen haiadónak ismert szakszerve­zeti szövetsége, az Afl-cio szervezte, önmagáért beszél. Nem véletlen, hogy a demok­rata párt, amely a választá­sok óta ■ kiütött ökölvívóként hevert a politikai szorító padlóján, a hír hatására éle­dezni kezdett. Másrészt bár a tömeg belpolitikai, elsősor­ban gazdasági követelésekkel lépett fel, ezek közvetlenül érintik a külpolitikát is. Hi­szen a fő sérelem, a szociális költségvetések durva lefara­gása nem független a hadiki­adásoktól. Szinte jelképnek tekinthető az egyik tiltakozó falragasznak a sajtó által so­kat idézett szövege: „ne gyártsunk rakétákat az is­kolások ebédpénzéből...” Harmat Endre Irkagyij Sztrugackif Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek ■ MM 43. — Rum! — jelentette ki dón Tameo. — Igazi anya­országi rum. Egy aranyat fi­zettem érte. Leereszkedtek a szemét­dombhoz, és orrukat befog­va, hulladékkupacokon, ku­tyatetemeken és fehér fér­gektől nyüzsgő, bűzös pocso­lyákon át gázoltak. Smaragd­zöld legyek miriádjainak szüntelen zúgása töltötte be a reggeli levegőt. — Milyen furcsa — je­gyezte meg dón Tameo —, azelőtt sohasem jártam itt. Rumata hallgatott. — Én mindig is rajongtam dón Rebáért — folytattaTa- meo. — Bizonyos voltam benne, hogy végül megbuk­tatja a semmirekellő egyed­uralkodót, új utakat szab számunkra, ragyogó távlato­kat nyit. A nagy Szent Rend áldásától beragyogva, amely­nek irányában és mindenkor a legnagyobb tiszteletet táp­láltam, páratlan felvirágzás­hoz jutunk el, amikor majd egyetlen paraszt sem meré­szeli tekintetét a nemesre emelni. '— Undorító bűz van — ál­lapította meg Rumata. — Bizony, szörnyű — he­lyeselt dón Tameo. — Viszont milyen szabadon lélegzünk az újjászületett Arkanarban! Meg a bor ára is a felére zu­hant ... . Az út végére dón Tameo fenékig ürítette bütykösét, elhajította, és szokatlan iz­galomba jött. Kétszer elesett, a második alkalommal nem volt hajlandó letisztítani ma­A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Kulcskérdés a kulcskérdés Neubrandenburg. A 730 éves város 80 százaléka a II. világ­háború alatt elpusztult. 1970-ben indultak a város arculatát megváltoztató nagyarányú építkezések. Azóta 30 ezer lakos jutott új, modern otthonhoz Tanácskozik az ENSZ­közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) kereskedelmi mérleghiánya tavaly 82 milliárd dollárra emelkedett az 1978. évi 38 milliárddal szemben. Az Egyesült Államok sal- vadori politikáját bírálva a venezuelai elnök rámutatott: azok, akik bármilyen ürügy­gyei beavatkoznak Salvador belügyeibe, „abban a hitben, hogy a béke helyreállítására törekednek, esetleg a hábo­rút intézményesítik Közép- Amerika földjén”. Haig amerikai külügymi­niszter a „békés változások, a nemzetközi viták erőszak nél­küli rendezése” alapján fel­épülő új világ „víziójáról” beszélt. Mindenekelőtt arról igyekezett meggyőzni az ENSZ-tagországok többségét alkotó fejlődő világot, hogy „az ENSZ eszméi azonosak az Egyesült Államok eszméivel”. Haig nem fukarkodott az olyan általános Ígéretekkel, mint például, hogy az Egye­sült Államok friss ösztönzést kíván adni a fejlődésnek, „a növekedés új stratégiájának” kifejlesztésén dolgozik, ugyanakkor azonban sötét, szinte kilátástalan képet raj­zolt a világgazdasági hely­zetről. Haig szerint Washington­nak azért kell növelnie a fegyverkezési programokat, mert „a politikai biztonság hiánya a fejlődés komoly gát­ját alkotja”. Az amerikai kül­ügyminiszter a megszokott módon az afganisztáni és a kambodzsai kérdést igyekezett a világ aggodalmainak kö­zéppontjában levő nemzetkö­zi konfliktusoknak feltüntet­ni. Csak másodsorban emlí­tette a közel-keleti problémá­kat, mondván, hogy az Egye­sült Államok „megbízható partner kíván maradni” mind ■ a közel-keleti, mind a namí- biai függetlenséghez vezető tárgyalásokban. Namíbia ese­tében azonban Haig nem az ENSZ erre vonatkozó határo­zatait tekinti a megoldás alapjának, hanem másfajta rendezést sürget. Az Egyesült Államok hatá­rozottan elkötelezi magát a ki ­egyensúlyozott és ellenőrizhe­tő fegyverzetkorlátozás mel­lett. Az amerikai külügyminisz­ter ENSZ-beli beszédét azzal a „harmadik világnak” cím­zett ígérettel fejezte be, hogy az Egyesült Államok a közel­jövőben még a cancuni érte­kezlet előtt, konkrét javasla­tokkal fog előállni a fejlődés problémáinak orvoslására. gát, és kijelentette, hogy ter­mészettől fogva sok bűn ter­heli, tehát szennyes, s ilyen állapotban akar az Ur elé állni. A bejárat előtti téren, a négyszögletes Vidám Torony előtt szögletes dorongokkal felfegyverzett gyalogos szer­zetescsapat állomásozott. A halottakat eltakarították. A tornyot vagy kétszáz éve épí­tette a megboldogult király őse katonai célra. Szilárd, háromemeletes alapzaton állt, amelyben valamikor élelmiszert tartalékoltak ostrom esetére. Később a toronyból börtön lett. A föld­rengéstől azonban vala­mennyi belső födém beom­lott, és a börtönt a pincékbe kellett áthelyezni. Annak idején az egyik arkanari ki­rályné panaszkodott urának, hogy zavarja a mulatozásban a megkínzott rabok jajve­székelése, amely betölti a környéket. Hitvese erre meg­parancsolta, hogy a torony­ban reggeltől éjszakáig ka­tonazenekar játsszék. Akkor kapta a torony a jelenlegi nevét. A Vidám Torony környéke rendszerint kihalt volt, ma Az NDK lakással nem ren­delkező polgárai is — akár­csak hazánké — napra szá­mon tartja, mikor költözhet be az áhított új lakásba. Zö­mében meg is kapja a ter­vezett időpontban a lakás­kulcsot, s lényegesen keve­sebbet kell várnia, mint ná­lunk. A lakáshelyzet persze az NDK-ban is a megoldan­dó problémák közé tartozik. Ám e feladat teljesítésében a demokratikus német állam már irigylésre méltó ered­ményeket könyvelhet' el. A 17 milliós lélekszámú NDK- ban ezer lakosra ma 405 la­kás jut, ami a világ legfej­lettebb országaival öszeha- sonlítva is igen kedvező arány. Immár tíz esztendeje, hogy a párt a lakáskérdés megol­dását tette az NDK szociál­politikai programjában az el­ső helyre. Az NSZEP határo­zata értelmében évtizedünk végére a lakáshiány — mint társadalmi probléma — meg­szűnik az országban. Ez azt jelenti, hogy 1990-ig minden önálló háztartással rendelke­ző családnak a családtagok- számának megfelelő, építé­szetileg és felszerelését te­kintve jó állapotban levő la­kása lesz, amelyben többek között a higiéniai felszerelé­sek éppúgy, mint a fűtés, megfelelnek a korszerű köve­telményeknek. Az 1976— azonban nagy volt az élénk­ség. Szürke egyenruhás ro- hamosztagosokat, tetves, ron­gyos csavargókat, rémület­től lúdbőrös, félmeztelen vá­rosi polgárokat, sivalkodó ut­calányokat vezettek, vonszol­tak ide, csapatostól hajtották az éjszakai hadsereg mogor­ván nézelődő toprongyosait. És ugyanitt kampókkal hul­lákat ráncigáltak ki a nyílá­sokból, szekerekre hányták, és a városon kívülre szállí­tották. A kancelláriába mindenkit bebocsátottak, egyeseket őrök kísértek be. Rumata befura­kodott. Olyan fülledt volt a levegő, akár a szemétlerakó helyen. A széles asztalnál sárgásszürke arcú hivatal­nok ült, elálló füle mögött nagy lúdtoll volt. A soron következő kérelmező, a ne­mes dón Keu, bajuszát döly- fösen felborzolva közölte a nevét. — Vegye le a kalapját — mondta a hivatalnok, s fel sem nézett az iratokbőL (Folytatjuk) 1990-es időszakra kidolgozott program ennek megfelelően 2,8—3 millió lakás építését, illetve korszerűsítését írja elő. Hogy ez milyen tekinté­lyes szám, érzékeltesse egy adat: a felépítendő három­millió lakás a ma meglevő lakásállomány 45 százaléka. A jelenlegi lendület alap­ján a cél elérése reálisnak látszik. A tavaly lezárult öt­éves terv ideje alatt 810 ezer lakást adtak át, ami 2,3 mil­lió ember helyzetén javított. Az elmúlt tíz esztendőben összesen 100 milliárd márkát (csaknem 500 milliárd forin­tot) fordítottak e célra. S ahhoz, hogy a lakáskérdést 1990-ig valóban megoldjál:, ebben az évtizedben tovább kell fokozni a tempót. Hogyan lehet lakáshoz jut­ni az NDK-ban? Ennek há­rom intézményes formája alakult ki, akárcsak nálunk. A családi állapottól és a gye­rekek számától függ az, hogy ki melyik formában kaphat lakást. Az első változat az, ha a tanácstól kap lakást az igénylő. A második mód, ha valaki belép egy szövetkezet­be — ehhez némi készpénz, általában néhány ezer márka is kell —, ám ebben az eset­ben meghatározott óraszá­mot előre le kell dolgozni. Létezik emellett a magánla­kás-építés. Az 1971—1975-ös időszak­ban a lakásoknak még 57 százalékát az állam építette, s osztotta szét a tanácsok közreműködésével. A kor­mány azonban 1976-ban kü­lön rendeletet hozott a szö­vetkezeti és magánépítések fokozott ösztönzésére. Ennek nyomán 1980-ra az állami la­kások aránya 12—15 száza­lékkal csökkent, a szövetke­zeti lakások részesedése vi­szont mintegy 45 százalékra növekedett. Ezek az otthonok munkahelyi szervezésben, a vállalatok anyagi eszközei­nek és kamatmentes állami hiteleknek a felhasználásá­val épülnek. A kapott ösz- szeg elérheti az összköltség négyötödét. A telkek ingye­nesek. A törlesztés részletei pedig lényegében azonosak az állami lakbérrel. Sok fia­tal előbb gyakran régebbi épületbe költözik, olyanba, amelyet saját munkával kell még rendbe hoznia. Ilyen ta­nácsi lakást ugyanis hama­rabb lehet kapni, mint újat. A magánerőből épült laká­sok és cseléd- házak aránya az 1971—1975-ös évek öt szá­zalékáról az utóbbi öt eszten­dőben tíz százalék fölé nőtt. Az állam ehhez az építkezé­si formához is ingyenesen juttat telkeket, a takarék- pénztár pedig a költségek 75 százaléka erejéig hosszú lejá­ratú, nagyobb részben ka­matmentes hitelt ad. A tar­tozás kamatköteles hányada után legfeljebb négy száza­lék kamat, számítható, s az össztörlesztéseket úgy álla­pítják meg, hogy azok se ha­ladják meg a hasonló mére­tű egyéb lakások bérét. A sokgyermekesek és a gyer­meküket egyedül nevelők kamatmentes kedvezménye az átlagosnál magasabb. A családi ház építési mun­kálatait a hatóságok az en­gedélyek kiadása után is, ha szükséges — segítik — ta­nácsadással, szakmai felü­gyelettel szolgálnak a mun­kálatok során. Lehetőség van arra is, hogy az építkezők munkahelye, a vállalat építő­gépeket, szállítóeszközöket kölcsönözzön dolgozóinak. fS:VM i | ,.^3rr Épülő lakónegyed Berlin Marzahn negyedében Kádár János fogadta dr. Armand Hammert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, hétfőn az MSZMP KB székházában fogadta dr. Ar­mand Hammer neves ame­rikai közéleti személyiséget, az Occidental Petroleum Cor­poration Társaság elnökét, aki rövid látogatásra érkezett hazánkba. A szívélyes légkörű megbe­szélésen jelen volt Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ter.

Next

/
Thumbnails
Contents