Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Kastély, barokk kerttel Dég sokféle útvonalon közelíthető meg, többféle nevezetes kirándulóhelyet érintve. Hogy csak néhányat említsünk: autón a Székesfehérvár—Tác—Kálóz vonalon vagy akár Balatonvilágos— Balatonszabadi felől. Vasúton — majd autóbusszal — Buying, a járási székhely felől. A község a Dunántúl egyik természeti szépségekben gazdag, az előző századok települési formáinak jellegzetességeit nagyjából még mindig őrző vidék. Erdőkkel, lan- kás domboldalakkal, mezőkkel szeszélyes elrendeződésben tarkított tája a dunántúli kuriális építkezési mód tiszta képét nyújtja. E változatos táj legfestőibb pontját választotta ki a Festetich-csa- lád, hogy számos kastélyai közül az egyiket ide építtesse, Pollack Mihály tervrajzai szerint. A nagyszerű építészünk által tervezett kastély már első látásra is igen értékes és meglepő, sikeres ötvözete a Több száz éves tölgy klasszicista formáknak, melyek — ennek ellenére — valódi barokkos tömeghatásukkal lepik meg az érkezőt. Pollack az épület középterét nem tette valóságos központtá, díszterem — természetesen — mégis van, csakhogy ovális kiképzésű a szokásos kör, négyzet vagy téglalap helyett. Ezt a különleges, izgalmasan nagyvonalú teret aztán már hagyományos módon téglalap alakú fülkék tagolják. A jellegzetesen barokk stílusú belső kertbe kilépve egyszerű — barokk kastélyoknál szokatlanul puritán — udvari, valamint kerti homlokzatban gyönyörködhetünk. Legszebb klasszicista építészeti megoldásaink közé tartozik a nyílt oszlop- csarnokos kocsifelhajtó hatoszlopos, oromzatos kiképzése az épület főhomlokzata előtt. a dégi kastély előtt. A kastély belseje — őszinte örömünkre és a restaurálok némi könnyebbségére — eredeti állapotában maradt meg, a valaha igen sok váratlan érdekességgel büszkélkedő kerti rész azonban ma már mindössze halvány árnyéka az egykorinak. Korabeli leírások alapján tudjuk, hogy az európai építészet legjellegzetesebb stílusai szerint épült kerti házak gazdagították a park szépségét. Ma csak a „hollandi ház’’ őrzi emlékét. Az eredendően is rendkívül színes, változatos növényi választékot a kastély gazdái — a kor szokásainak megfelelően — tovább gazda- gították-nemesítették a legkülönfélébb egzotikus cserjékkel, bokrokkal, fákkal, növényekkel. A több kortárs által leírt rendkívüli erényekkel, különös összeállítással és páratlan hozzáértéssel megtervezett angolkertből azonban ma már mindössze igen halvány nyomokat vélhet felismerni a hozzáértő szem. A népi építészet remekműveivel találkozhat a látogató Tar- pán. Egy-egy oszlopos tornác, régi ház mellett fellelhetők még díszes kapuk is. Az Árpád utca 84. szám alatt eredeti állapotában 1879-es felirattal — amely a készítésre utal —, látható egy régi kapu. (Elek Emil felvétele) Sétánkat érdemes Dég még meglévő régi falusi házai között folytatni, s a község büszkeségét, az 1820-ban, szintén Pollack Mihály által tervezett klasszicista római katolikus kápolnát is megtekinteni...... , ... .... Révy Eszter 1795 május 20-ának hajnalán öt szekér gördült ki a budai várbeli ferencesrendi kolostorból, s két héttel később újabb kettő, hogy a Marti- novics-féle összeesküvésként ismert jakobinus mozgalom legfőbb vezetőit, a kivégzőhe- lyül szolgáló Vérmezőre vigye. Hét koporsó kerül jeltelen sírba, a hatóságok által gondosan ügyelve arra, nehogy földi maradványaik a magyar polgári átalakulásért küzdő erőknek zarándokhelyei legyenek. A titkot több mint egy évszázadig sikerült is megtartani, s csak jóval később, az első világháború kitörésének évében lehetett azonosítani a fellelt maradványokat. De a végső és tisztességes búcsú ezúttal is elmaradt, s csak az ötvenes ■ iiiiiiiii rrrrrrrm 1981. szeptember 20. Egy antihős tündöklése A kalandfilmek sztárjai — a született győztesek — nagyjából egyformák. Mindig is azok voltak, a legkülönbözőbb történeti korszakokban, s ez tökéletesen érthető, mivel a rettenthetetlen lovagok folyton jó ügy érdekében buzgólkodtak s harcuk kimenetele egyáltalán nem lehetett kétséges. De miért is fogalmazok múlt időben? A ma pozitív figurái egyenesági leszármazottjai az egykori Robin Hoodoknak, „bosszúállóknak”, ilyen-olyan-amolyan kapitányoknak: mi sem természetesebb tehát, hogy napjainkban is hagyományosan áldás kíséri bátor tevékenységüket. Ha „káderlapot” kellene kiállítani róluk, megizzadna a személyzetis. Vala- mennyiőjüket ugyanazokkal a szavakkal jellemezhetnénk. Férfiasak. Erősek. Ügyesek. Vakmerőek. Leleményesek. Tessék? Hogy glória övezi homlokukat? Természetesen. Persze ne feledkezzünk meg arról, hogy a szóban forgó szuperemberek úgyszólván „hivatalból” rendelkeznek a felsorolt erényekkel — különben alulmaradnának a küzdelemben. A kalandos történetek legjobb darabjainak rendezői általában feledtetni szokták a műfaj két — számomra egyébként némileg zavaró — konvencióját. Az egyik az a képtelenség, hogy az Igazságosztóknak tartósan nem eshet bajuk s kivágják magukat a reménytelen helyzetekből is. őszintén megvallom, én hideg fejjel szoktam „drukkolni” a bajba került bálványoknak. Védi őket a kalandfilmek istene, még akkor is, ha netán meghúzzák nyakukon a kötelet. A másik következetlenség a karakterek fekete-fehér jellemvonásaival kapcsolatos. A gonoszak valószínűtlenül sötét ármánykodás jegyében tevékenykednek. A jók olyan makulátlanok, hogy csak na... Mondom, az ambiciózus művészek ezzel-azzal — ötlettel, humorral, fordulattal stb. — ellensúlyozzák a sémákat s egyébként is: a látvány többnyire „elbír” ennyi sztereotípiát. Roger Moore-1, a 25 millió fontos váltságdíj egyik sztárját valósággal beskatulyázták az Angyal-szerepkörre (a filmben más világnagyságok is játszanak, őket is évek végén kerültek a hősök végső helyükre. Barta János könyve a Mar- tinovics-féle összeesküvés eseménytörténetét és a legfontosabb vezetők mozgalomban betöltött szerepét elemzi. A könyv mégsem puszta eseménytörténeti összefoglalás, hiszen szerzője a felvilágosodás korának egyik legjobb magyar kutatója, s így nem csupán biográfikus leírást ad művében, hanem alapos köz- és társadalomtörténeti kitekintést is. A XVIII. század végének nagy francia forradalma egész Európa figyelmét magára vonja. Ez a megkülönböztetett érdeklődés azonban mégsem volt egységes. Míg egyesek csodálkozó egyetértéssel fogadták a forradalmat, mások, a régi rend hívei, határozott ellenérzéssel. A közös csak annyi volt, hogy mindkét tábor cselekedni akart. A feudális Európa mindent megtett annak érdekében, hogy a forradalom eszméi tovább ne terjedjenek. A feudalizmus elszánt ellenségei pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy a francia példát kövessék. hasonló veszély fenyegette s fenyegeti, de erről alább szólok). Tőle mindenki azt várja, amikor megjelenik a vásznon, hogy a népszerű sorozat főhősének gesztusait idézze fel. Kicsit keményebben fogalmazva — sablonokat remélnek tőle, pedig nem egyszer bebizonyította, hogy árnyalt jellemábrázolásra, összetett karakterek megformálására is képes. Főleg a humor szféráiban. Andrew V. Mclaglen szellemes angol kalandfilmjében Roger Moore végre olyan feladathoz jutott, mely — azon túl, hogy hús-vér ember — lehetőséget biztosít a színésznek komédiázó kedve kiéléséhez és a korábbi beidegződésektől való megszabaduláshoz egyaránt. Más szavakkal fogalmazva: az egykori Angyal ezúttal elbűvölő antihősnek adott életet. Jellemezzük röviden a különc csodabogarat, Rufus Excalibur Ffolkes-t, a filmbeli nagy akció vezéregyéniségét. Feladata egyébként veszélyes és felelősségteljes: búvár-csoportjával meg kell hiúsítania minden támadást a felbecsülhetetlen értékű olajtelepek ellen. Mivel a banditák hamarosan kezükbe kaparintják az irányítást és egyre jobb pozíciókra tesznek szert, Ffolkes-nak bőven van lehetősége a bizonyításra. Nem megy a szomszédba észéirt és bátorságért. De nem ez az érdekes a karakterben — ellenkezőleg: a derék férfiú szinte „angyali” erényeket csillogtat meg a bűnszövetkezettel viselt háborújában. Ami szabálytalan a skót nemesúr viselkedésében — furcsa módon sajátos szek- szepilt kölcsönöz a férfi számára. Kezdjük azzal, hogy gyűlöli a nőket. Mindez megbocsátható egy javíthatatlan fanatikusnak, node egy nyugdíjas Angyal, aki hódításairól is híres volt, miképpen vetkőzhetett ki ennyire magából? De ez még semmi. Rufus Excalibur Ffolkes macskákra pazarolja szere- tetét Ráadásul — ez is leta- gadhatatlanul feminin vonása — hímzésekbe szokott temetkezni, mint a derék családanyák vagy megkeseredett vénlányok. A régi dicsőségre — Roger Moore korábbi színészi életéből — csupán a whiskyivás rutinja emlékeztet. A győzniakarás, a szívósA magyar jakobinusok mozgalma az utóbbit tűzte célul, harcot kezdvén a magyar polgári átalakulásért. Barta János könyve ezt az útkeresési kísérletet foglalja össze fordulatosán és történeti epizódokkal színesen díszített eseménysorokban. Pedig a szerzőnek nem volt egyszerű dolga, hiszen olyan eseményeket és biográfikus ismereteket kellett egységes cselekménysorrá összegyúrnia, amelyekben jócskán akadnak mindmáig ismeretlen részek. De Barta János kitűnően él azzal, hogy a műfaji keret által biztosított lehetőségeket jól kiaknázza. Ahol a források „cserbenhagyják” a kutatót, ott jól segíthet a tényekkel valószínűsíthető alkotói fantázia. A tizennyolcadik század végének eseményei között a Martinovics-féle összeesküvést különös hely illeti meg. Ekkorra ugyanis a Habsburg centralizációs politikának szembeszegülő nemesi ellenállások sorozata is véget ért, s mind a nemesi ellenzéknek, mind a. polgári átalakulásért küzdő erőknek új utakat, új eszmei és politiság és az ital szeretete: eny- nyi „egyénítés” jelzi a folytonosságot És Roger Moore mindvégig hátán cipeli a 25 millió fontos váltságdíj amúgy nem olyan súlyos épületét Tagadhatatlan, hogy Andrew V. Mclaglen nem a film-Par- nasszust akarta ostromolni művével és az is bizonyos: Ffolkes mókái nélkül a történet aligha emelkedne ki a középszerűségből. De Ffolkes jelen van, méghozzá nagyon sok jelenetben és egyénisége tüskés bájával képes átlendíteni a sztorit a döccenőkön is. Különösképpen három dolog érdekes a derék skót viselkedésében. Mármint — az elmondottakon túl. A hallatlan precizitása. A már-már valószínűtlen helyzetfelismerése. A megingathatatlan következetessége (azzal együtt, hogy a következetlenségek vállalásában is következetes). Roger Moore eszközei egyáltalán nem harsányak, pedig erre a lehetőség kézenfekvő lenne. Inkább egy-egy szern- hunyorítással, gyors mozdulattal, pattogó utasítással érzékelteti figurája „belső mozgását”, gondolatainak csa- pongását, másodpercek alatt érlelődő elhatározásait. A felszabadultság hullámai tulajdonképpen csak akkor ön- tik el az arcát, amikor — a sikeres munka befejeztével — átveszi a kormány találó ajándékát Anthony Perkins a Psycho- ban ijesztő alakítást nyújtott. Azóta mindig villog a szeme. James Mason is sokadik alkalommal bújt a fanyar főnök bőrébe (ezúttal admirálisi rangban „szolgálja” meg a honoráriumot). Nekem az a véleményem, hogy ők is hálásak lehetnének a Roger Mooré-hoz hasonló átváltozási lehetőségért az időleges vagy végleges pályakorrekcióért... Veress József koporsó kai irányzatokat, s nem utosósorban új szervezeti formákat kellett kialakítani- ok. A Martinovics-féle mozgalom is egy ilyen, kissé korán jött kiútkeresésnek tekinthető, amely bár széles szervezeti formával, de viszonylag kicsi társadalmi bázissal rendelkezett. így az udvarnak, s az udvarhoz szegődött magyar feudális elemeknek nem okozott nagyobb gondot a mozgalom likvidálása. Barta János könyvének igazi értéke, hogy a szerző, ezt a történetírásban is oly sokszor ellentmondásosan tárgyalt problémát biztos szakmai kézzel, s nem utolsósorban ragyogó stilisztikai formázással, olvasmányos könyvvé írta. Hogy a könyv mennyiben forog közkézen, az talán nem is a könyvterjesztés feladata, hanem a gyakorló pedagógusok munkája lenne. Megérné a fáradozásukat, hiszen terjesztésével a történettudománynak tennének nagy-nagy szolgálatot. Szőke Domonkos Barta János: Hét ÄJAKO^
