Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-19 / 220. szám
1981. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Rázós“ ügyek ff AZ ÜLÉSEKEN CIVILBEN jelenik meg. Ezzel is megtiszteli választóit, meg az üzemi négyszög tagjait, vagyis a vállalat vezetőit, akik a közvetlen közelében ülnek. Szakszervezeti vezetők mondják: nincs abban semmi meglepő, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál Nagy János villanyszerelő a bizalmi testület elnöke. Testületi üléseken, a kisebb csoportok beszélgetésein „rázós ügyek” is kerülnek a fiatal villanyszerelődé. Hogy mik ezek? A vállalatnál minimális a szociális ellátottság. Más megyék vállalataihoz képest a sza- bolcs-szatmári , hátrányos körülmények között dolgozik. A nyíregyházi központban szemmel látható a zsú- • foltság, a munkakörülmények cseppet sem mondhatók kedvezőnek. Az úgynevezett zsírüzemben nem kielégítő a szellőzés. Bizalmi asszonyok, munkásnők is kérlelik a szakszervezeti vezetőket — köztük a bizalmi testület elnökét is —, hogy nagyon kellene már egy vállalati bolt, vagy büfé. Az étteremből el lehetne keríteni egy részt boltnak, de hiszen az étterem így is szűknek mondható. Az étteremben különben is nagyon zajlik a vállalati élet. Nemcsak ebédelni járnak ide a dolgozók. Különböző rendezvényeknek ad helyet az étterem, sőt néha a sportolni vágyók is itt ütik a fehér pinponglabdát. Égy le- pedőnyi sportpályának is örülnének a dolgozók. A GONDOK FELSOROLÁSA itt még nem teljes. ^Jelentős és látványos, gazdasági, meg szakszervezeti munkát kell végezni ahhoz,- hogy ennél a fontos vállalatnál javuljanak a* munka- és szociális körülmények. Várhatóan mikor enyhülnek ezek a gondok? Állattartó megye a miénk, következésképpen a vállalat nagy szerepet tölt be hazánk élelmezésében. És immár nemcsak hazánkéban. A vállalat ugyanis megkapta az ideiglenes exportjogot. Addig áthidaló megoldásokat keres a szakszervezet, a bizalmi testület fiatal elnöke nem ritkán türelemre int. Türelmet, megértést kér, részben azért, mert a létszámmozgás a vártnál kissé nagyobb. Megtisztelő feladat a húsiparban dolgozni, de az itteni munka kissé balesetveszélyes, speciális védőfelszerelésekre is szükség van. 'A szakszervezet gondja, hogy ezeket a felszereléseket nem is mindig lehet beszerezni. Nagy János jól érvel, amikor azt mondja: vállalatánál az érdekek egyeztetése sokkal nehezebb, mint például egy építőipari vállalatnál. Itt ugyanis dolgozik felvásárló, állatgondozó, csontozó, hasító és villanyszerelő is. Egy-egy terület szakszervezeti bizalmija elmondja saját igazát, többnyire jogos igényét, de az egyeztetés cseppet sem könnyű feladata részben a bizalmi testület elnökéé. N. L. 4 vén park, ha kisüt a Nap, még a nyarat hazudja. Fénytócsák hullnak a sétautakra, pihenni csábít a pad. A nagyapa és az unokája mindennaposak itt. Még tavasszal, amikor éppen csak kigyúltak a gyertyák a gesztenyefákon, láttam őket először. Kézen fogva vonultak, jó beszélgetésbe merülten. A kisfiú kérdezett, a nagyapa magyarázott. Átvág- - tak a parkon az újságosig. Ott az öregember hosszasan válogatott, aztán visszafelé az egyik újságot leterítette a padra és olvasott. Az unoka addig játszhatott, míg helyet nem cserélt a két újság. Az olvasmány lett az ülőke, szellemi dolgok gyakori sorsa ez. Jó időben elfogyott mind a két újság. Akkor sétáltak még egy kicsit és hazamentek. A másik nagyapa a másik unokával nem volt ilyen módszeres. A gyerek szabadon barangolhatott, ő néha könyvet hozott magával, de ritkán olva-1 sott. Szívesebben nézegette a sétálókat, fiatalos fürgeséggel nézett utána egy-egy tavasz elé öltözött fiatal lánynak, asz- szonynak, de még az elegánsabb nagymamáknak is. A két gyerek akár ösz- sze is barátkozhatott volna, de ahányszor közeledtek egymáshoz, felcsattant az újságos nagyapa szigorú hangja: — Zsoltika! Idejössz! — Zsoltika engedelmesen odament. Szomorú volt? Megvigasztalta a ferdén mászó bogár, a hangyaboly, amiről nagyapa csodálatos történeteket tudott. A barátság nem született meg, de egymás számon tartása igen. Ha az egyik gyerek léggömböt kapott, a másikéban is léggömb lengedezett másnap. Ha az egyik gyerek csattogás tolókát hozott ma, a másik még csatto- gósabb tolókával érkezett holnap. Aztán ősz lett, és voltaképpen itt kezdődhetett volna a történet. Tavasz- szal gyertyát gyújt a gesztenye, hogy látni lehessen azt, ősszel szúrós terméssel bizonygatja, hogy elfogyott a nyár. Leesett az ágról az a bizonyos egyszem gesztenye is. Esett, gurult a tüskéin néhány métert. Pontosan a szigorúbb nagyapa elé. Az, diákemlék volt csak a mozdulat, belerúgott. Es a gesztenye, immár a héjból kibom- Tótt gesztenye kedvére gurult. A másik nagyapáig, akinek a lába a sok évtizedes emlék hatására mozdult. És a gesztenye gurult újra. Megint a másik nagyapához, aki egyszer két diákmeccs hőse volt. Most az egyik gyerek kapta a „labdát". Rúgott, mert az utánzás tudása az élet. És a bölcs gesztenye gurult egy kőtől gellert kapotton a másik unokához, aki ... Hát igen. Sohasem volt ilyen gyönyörű a park. És a labdák se voltak sohasem olyan engedelmesek, mint a gesztenye. F ociztak négyen. Két nagyapa és két unoka. Aztán a két unoka unni kezdte, de a két nagyapában felébredt minden hajdan volt mozdulat. — Menjünk — mondta az egyik gyerek. — Menjünk már, éhes vagyok — nyafogta a másik, de a két nagyapa most azt se bánta volna, ha bepiszkolódik az unokák ruhája is. Terelgették lábbal az őszjelző gesztenyét, és úgy érezték mind a ketten, mintha most lenne tavasz. Bartha Gábor Vendégségben a jubileumra készülő munkásőrségnél „Ma is igazi kohó“ Jubileumra készül a Munkásőrség; megalakulásának 25. évfordulójára. Gazdag negyedszázad volt ez hazánknak is, az ünnepre készülő testületnek is. Bemutatni talán senkinek sem kell az acélszürke egyenruhát viselőket, hiszen csaknem minden nagyobb munkahelyről, településről érkeznek azok, akik a rajok, szakaszok feszes sorait alkotják: munkások, tsz-parasztok, értelmiségiek, vezetők, beosztottak, nők, fiatalok, nyugdíjasok. Szabolcs után Heves Hagyomány már, hogy a Munkásőrség ilyenkor szeptemberben — a közelgő fegyveres erők napja alkalmából — évek óta a nagyközönség elé lép; mindig más megyében mutatkozik be az országos sajtótájékoztatón, ismerjék meg minél többen, mi törbély Sándor azonban a jövőről is beszélt. — A munkásőrség nem átmeneti intézménye rendszerünknek — mondta —, szocialista társadalmunk szülötte, annak egyik fontos szervezete. Ma is erre a szilárd politikai alapra, elkötelezettségre épül, ezen az alapon él, működik, fejlődik, korszerűsödik... Ezt is láthattuk egy Gyöngyös melletti bemutatón. Sokoldalúan felkészültek a munkásőrök, számos feladatot látnak el gondosan, jól begyakorlottam A gyöngyös-pipis- hegyi repülőtéren karhatalmi -harcászati bemutató volt, bizonyítékaként annak, hogy a munkásőrök hasznosan és szakértelemmel vehetnek részt karhatalmi feladatok megoldásában, az utca rendjének megőrzésében, biztosíez a közösség a tsz-ben, s ahogy a vezetők elmondták, szívesen vállalnának áldozatot még egy másik ilyen kollektíváért is; a szövetkezet ugyanis bármikor számíthat a munkásőrök segítségére — az egyébként kifogástalan termelőmunkán felül is. A szakasz parancsnoka Nagy József, a füzesabonyi Áfész elnökhelyettese, régi poroszlói lakos — alapító munkásőr. (De nemcsak itt volt az elsők között: 1949. szeptember 11-én tizedmagával a poroszlói tsz alakítói között is jelen volt.) Irányításával számos esetben nyerték már el az egység legjobb szakasza címet. Mozgalmas, szép életével akár illusztrálni is lehetne, hogy ilyen bátor, áldozatkész emberek alapították, vezetik ma is a munkásőrséget egy nagy szövetkezetben. Vacsora mellett beszélgettünk, tizenhat tagja volt jelen a szakasznak — tíz ember munkája most gépen és műhelyben nélkülözhetetlen volt. Az őszi csúcsban is első a munka. Jól bánnak a fegyverrel Felsőtárkány a következő helyszín — az egri városi egység egy szakasza sorakozott fel a lövészetre. Szép, új a környezet; sokmillió forint értékű társadalmi munkával építették munkásőrök, egri vállalatok Az automata célmozgató berendezést éppen a jelenlévő, finomszerelvény- gyárban dolgozó munkásőrök munkatársai, mérnökök, technikusok készítették. Sokoldalúan felkészültek ténik a „kapuk mögött”, a lőtéren, a foglalkozásokon, a harcászati gyakorlatokon. Tavaly Szabolcs-Szatmár, most Heves megye adott otthont a rendezvénynek, s az idei visszatekintés volt az elmúlt huszonöt évre, bemutatta a mát, és szólt a jövőről is. — A munkásőrség benne él a társadalom, a szocialista építőmunka lüktetésében, mert tagjai a munka emberei, egyszersmind a párt szocialista építőmunkánkat meghatározó politikájának megvalósítói, védelmezői. A mi munkánk elsősorban társadalmi, mozgalmi munka — mondta, mintegy megadva az alaphangot a kötetlen eszmecserén Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka. Sorolta a példákat is az elhangzottak igazolására. Jó volt hallani a Szabolcs-szatmári munkásőrökről; arról, hogy a fehérgyarmati egység alapító munkásőreinek több mint kétharmadát tüntették ki a Munka Érdemrend valamelyik fokozatával, hogy a Szocialista Hazáért érdemrendet viselők sorában van a nyírbátori Takács István, a nyíregyházi Szarvas Ernő. Arról is beszélt az országos parancsnok, hogy sokan vállalják a munkásőri feladatokkal járó többletmunkát a vezető értelmiségi beosztásban, gazdasági vezetőként dolgozók közül is. A mi megyénkben például Tóth László, a kisvárdai városi tanács elnöke, Gáspár László, a nyíregyházi tanárképző főiskola pb- titkára, Bíró Miklós, a MOM mátészalkai gyárának igazgatója. Lövészet után értékel a parancsnok. tásában —, bonyolult körülmények között is. Nem sokkal később már Poroszló felé suhant velünk az autóbusz. Heves megye egyik legrégibb, termelőszövetkezetben működő munkásőrs zakaszához mentünk ven-, dégségbe. Sajátos helyzetben van most ez a nagy szövetkezet: a kiskörei vízlépcső miatt 5200 hektáros területüket is felhasználták a nagy építkezés céljaira, így most „csak” 7500 hektáros a szövetkezet, s mint Tóth Mihály tsz-elnök- től megtudtuk, az idén 220 milliós termelési értékükkel 16 milliós nyereséget várnak. Számíthatnak rájuk Huszonhat fős a munkásőr- szakasz, nyolcán tartalékban állnak készenlétben. Nagy erő Pisztoly, géppisztoly adja a próbát — ez utóbbival jóval a „kiváló” minősítés szintje felett lőtt az alegység. A gyakorlat alatt a 72 éves Halas Lajossal, a munkásőrség alapító parancsnokával beszélgettünk. —Jóleső érzés látni hogy negyedszázaddal az első napok után erős és korszerű testület lett a munkásőrség — mondta. — Jól bánnak a fegyverrel, a tekitélyt pedig az élettel, a jó munkával alapozták meg. Büszke vagyok, hogy sok kitűnő ember érzi magáénak céljainkat, s vállal többet a hazáért. Számomra is öröm, amikor a sorokban együtt látom a tizen- kilences vöröskatonát, s a mai ifjú huszonéveseket. Ez ma is igazi kohó ... M. S. A névsor — az elismerések, a beosztások — minden kommentár nélkül is sokat mondanak azokról, akik munkásőrként már helytálltak. BorA tiszaeszlári Kossuth Tsz dohányszárító üzemében a nehéz fizikai munkát gépesítették. A tűkeretek emelését, a dohánybehordást a szárítóba gépi erő segíti. Az asszonyok munkája a rakodás. (Elek Emil felv.) Mi a véleménye ? Pál Elemér, a kótaji „Egyesült Erő” Termelőszövetkezet elnöke. Á futózásról — Évente mintegy 1,2 millió darab autógumit importál az ország, s ebből összesen 240 ezer darabot futóznak. Itt, Kótajban, 60 ezer felújított gumi készül esztendőnként. — Az eljárás előnyei, gazdasági hasznossága ismert, s tudott az is, hogy az előítéleteknek helyük nincs, hiszen a reklamációk aránya alig éri el az egy százalékot S ehhez hozzá kell még tenni: a kifogások között számtalanszor olyan hibák is szerepelnek, melyek egyértelműen az autótulajdonos számlájára írhatók. A gumik légnyomásának rossz megválasztása, a helytelenül beállított futóművek, s lehetne még sorolni az autóvezetők által egyébként ismert tényezőket Ez az oka annak, hogy jótállást csak azokra az abroncsokra vállalunk, melyeket mi szerelünk fel. — Egy biztos: a szövetkezetnek, és természetesen a népgazdaságnak is hasznos az autóabroncsok újrafutó zása, ám a még szélesebb körű elterjesztést bizonyos tényezők gátolják. Megoldatlan a használt gumik felvásárlása, vagyis nincs elegendő alapanyag a munkánkhoz. A hiány oka, hogy sokan nem adják el — a gumi típusától függően 40—60 forintért — a használt abroncsokat, tartalékolják azokat, „ínségesebb” időkre. Gond az is, hogy az importált gumik egy része a magyar előírások alapján nem futózható ha bár ennek másutt jól bevált gyakorlata van. Ezért aztán, csakis csere útján tudunk új abroncsot adni. Eleinte próbálkoztunk a csere nélküli eladással is, azonban ha ennél maradtunk volna, alighanem be kellett volna zárni az üzemet. — A TÉESZKER üzemelteti a futózó részleget, s az ő felmérésük, és a sorbanállók serege igazolja, hogy az - érdeklődés rendkívüli. Tehát, ha lenne miből, sokkal többet is dolgozhatnánk, a teljesítőképességünk csak részben van kihasználva, pedig a legkorszerűbb olasz, NSZK- beli és amerikai gépeken készítjük a felújított gumikat. — Nehezíti a munkát az is, hogy a lefutott abroncsok egy részéről csak az alapos, műszeres vizsgálat után derülnek ki azok a hibák, melyek miatt felhasználni nem lehet — nem szabad! — azokat. Ami az árainkat illeti: igaz, ami a múltkor egy tévériportban elhangzott, hogy a futózott gumi általában drága, hiszen az új abroncs árának mintegy hatvan százaléka, s ez összevetve más országokkal, magas. — Egyébként újdonság is lesz hamarosan. ígéret szerint szeptember végén érkeznek azok az olasz gépek, melyek a teherautó-abroncsok felújítását is lehetővé teszik. Ha minden sikerül, pár hetes próbaüzemelés után, még az idén nekilátunk az új munkának is. Speidl Zoltán
