Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

1981. szeptember 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 lelöltek P éldás családapa, ele­get tesz a szorosan vett munkaköri köte­lességeinek. Ez még nem minden, nem elég például ahhoz, hogy az illető párt­tag legyen. A politikai fel­készítés elengedhetetlen for­mája a párttaggá nevelés­nek, amely köztudottan hosszú folyamat. Milyen a párttaggá nevelés megyénk néhány vállalatánál — en­nek néztünk utána. Kedvező a tapasztalat a Nyíregyházi VAGÉP Válla- lanál. A vállalat dolgozói­nak átlag életkora harminc év alatt van. Érthető, hogy itt a szó szoros értelmében a párttagság előiskolájának tekintik a KISZ-t. Év elején — néha év közben is — a párt és az ifjúsági szerve­zet vezetői megbeszélik: kik azok a fiatalok, akik belátható időn belül belép­hetnek a párttagok sorába. A szóbajöhető fiatalok az­tán konkrét, mérhető fela­datokat kapnak. E felada­tok teljesítését év kőben többször is értékelik. A mozgalmi munka „alapisko­láját” kijárják ezek a fia­talok, amikor eljutnak a tagfelvétel ünnepélyes pilla­natához. Egyik ajánlójuk a KISZ-szervezet, másik álta­lában egy idősebb kolléga, akitől emberi tapasztalato­kat lehet szerezni. A számszerűséget és a „minőséget” is illetően jó a párttaggá nevelés a SZÁ- ÉV-nél, a Nyíregyházi ME­ZŐGÉP Vállalatnál és az 5. sz. Volán Vállalatnál. Hogy miért jó? Ezeknél a válla­latoknál tervszerű és körül­tekintő a párttaggá nevelés. A tervszerűség mellett ke­vés az adminisztráció. Nem­csak a Vállalati KISZ bi­zottságok, a pártcsoportok is feladatuknak tekintik a nevelést. Nem csupán peda­gógiai jelentőséget tulajdo­nítanak a „nevelés” szónak. Igyekeznek elérni, hogy a leendő párttagra „rátere­lődjön a figyelem”. A párt­építési tervben szereplők kü­lönböző megbízatásokat kap­nak, bevonják őket a politi­kai oktatásba. Természetes, hogy így a pártonkívüliek is felfigyelnek rájuk. Ez a „figyelem” többnyire elis­merést vált ki belőlük. He­lyes ez, hiszen a párt meg­ítélése részben személyek­től is függ, az új párttagok személyétől is. Ott jó a párttaggá neve­lés, ahol ez nem kioktatás­sal, nagy-nagy adminiszt­rációval, látványos patroná- lással jár. Az elvtársi, ba­ráti légkörben végzett fel­készítés mindenütt eredmé­nyesebb lehet. N. L. Hol a vagon? P anaszkodnak a megyé­ben, hogy kevés a szé­les nyomtávú vasúti kocsi, ezért megy a kívánt­nál lassabban a szállítás. A megyei szállítási bizottság legutóbbi ülésén ezért hang­súlyozták, hogy milyen fontos minden áruval teli kocsi ki­rakása, hogy azok gyorsan visszaforduljanak. Ügy tűnik, mindezt az ÉRDÉRT 15. szá­mú, vásárosnaményi gyáregy­ségében nem fogadták meg. A legfrissebb jelentés szerint szeptember 9-én érkezett hoz­zájuk 15 tengelyátszerelt szé­les nyomtávú szovjet kocsi. A forgácslappal rakott fedett kocsik még 15-én este is ott vesztegeltek — kirakatlan. Tudjuk, hogy a több mint 150 órás késésért tetemes bírságot fizet az ÉRDÉRT, de még fontosabb azt kiemelni, hogy a bírságból nem lesz vagon. Érdemes lenne nagyobb fi­gyelmet fordítani a rakodás­ra, hogy a szabolcsi alma út­ra keljen a kiürült kocsikban. Ob) Az Elekterfém Ipari Szövetkezet kállósemjéni üzemében különböző típusú asztali világító testeket készítenek. A szép kivitelű falikarok nagy része belföldre kerül. es fali VAN ISf NINCS IS... Kerti traktor, akaiályokkal Az ügy akkor kezdődött, amikor Laskai János, Nyírkércs, Dózsa György u. 4. sz. alatti lakos egy, a forgalomból kivont Trabant 600-as személygépkocsi motorját megvásárolta, mert a motor felhasználásá­val kerti traktort akart készíteni. A vásárlás 1978 júliusában volt, azóta a traktor elkészült, de az üzembe helyezése körüli levélvita, Immár egy kis kö- tetecskére rúg. Sokak gondja Történt ugyanis, hogy Öfe- hértói Vegyesipari Szövetke­zetnél évtizede dolgozó Las­kai János és Szabó Zoltán, akik háztáji földdel is rendel­keznek, közösen készítettek egy-egy Trabant-motorral hajtott kerti traktort, melyet permetező szivattyúval is egybeépítettek. Az 1978-ban készült 26 lóerős járművek a KRESZ előírásainak megfe­lelnek. Azonban, hiába fek­tettek pénzt és időt az erőgé­pek létrehozásába, mert azok­ra rendszámot nem kaphat­tak, a közútra ki nem me­hetnek, nem szállíthatnak. A levelezés az engedély megszerzésére, immár har­madik éve folyik, s a kérel­mezők a KPM-autófelügyele- tet éppúgy megjárták problé­májukkal, mint a MÉM, a KPM más illetékes szerveit, és a megyei tanácsot. A leve­lezések részleteibe bonyolódni messzire vezetne, ezért álljon itt az elutasítás lényege, a KPM megfogalmazásában: „Fellebbezők által kért há­zilagosan összeépített, mező- gazdasági célokat szolgáló jármű üzemben tartása az 5/ 1980. (II. 6.) KPM—MÉM szá­mú együttes rendelet 1. § (1) bekezdése alapján — ipari szövetkezeti tagsági viszony­ban álló magánszemély me­zőgazdasági vontatót csak a helyi szakigazgatási szerv en­gedélyével tarthat üzemben — tekintettel arra, hogy fel­lebbezők ilyen engedéllyel nem rendelkeznek, az üzem­ben tartás nem engedélyezhe­tő.” Az ok: az 1980. február 6-án közzétett miniszterta­nácsi rendelet szerint, a kerti traktorokba beépített motor teljesítménye nem haladhatja meg a 15 lóerőt. Ez alól, csak a gyárilag előállított kerti traktorok képezhetnek kivé­telt. ható, képesek az igényeket kielégíteni; egyébként, a 15 lóerőnél kisebbf összeépített traktorokra, amennyiben a KRESZ-előírásoknak megfe­lelnek, még csak engedélyt sem kell kérni. SzabŐ József, a megyei ta­nács közlekedési csoportjá­nak vezetője, még ennyit tett hozzá: — Az autófelügyelet belső utasításra korlátozza a na­gyobb teljesítményű moto­rok felhasználását, hivatkoz­va arra, hogy külföldről be­szerezhető a kerti traktor. Tehát kapható, így a há­zilag, néhány ezer forintból összeállított gépekre szükség nem (ehet. Kapható? — Valóban több féle is forgalomban van — adott felvilágosítást az AGROKER illetékese. — Igaz, a 25 ló­erős szovjet traktor, elő­jegyzés alapján, 110—120 ezer forintért vásárolható, de esetleg két évet is várni kell rá. Ugyanez vonatkozik a csehszlovák gyártmányokra, melyeknél csak a traktor ára meghaladja a 90 ezer forin­tot, s egy traktor, önmagá­ban, még semmire sem jó. Ezek is kétéves előjegyzéssel szerezhetők be. Kapható? Dióhéjban tehát ennyi az ügy, s ha nem merülne fel számos zavaró momentum, s nem lenne sokaknak hasonló gondja, tán foglalkozni sem kellene vele. Ám, néhány kérdés megfontolást érdemel. Szaszala László, a KPM nyíregyházi autófelügyeleté­nek osztályvezető-helyettese egyebek közt ezeket mondot­ta: — A kereskedelem jelzé­sei szerint kerti traktor kap­Érvek, ellenérvek Kerti traktort nemcsak az AGROKER forgalmaz, azon­ban Nyéki Bálintnak, a HNF illetékes munkatársá­nak véleménye szerint, a be­szerzési nehézségek, a for­galmazó vállalatok, szövet­kezetek nevétől függetlenek. Mondandójának lényege: — Szerintünk szükséges, hogy az ilyen, házilag ösz- szeszerelt traktorok, ameny- nyiben a KRESZ előírásai­nak megfelelnek, használha­tók legyenek. S ha Trabant- motort építenek be, úgy kell átalakítani a sebességváltót, hogy á jármű, a lassú jármű­vekre megszabott sebesség­határt ne léphesse túl. Az ilyen módosítások könnyen elvégezhetők. Az ellenérvek között sze­repelt még az energiahiány, az, hogy nagyobb motorok több üzemanyagot fogyaszta­nak, valamint az is, hogy az erősebb gépekkel netán bér- fuvart, bérszántást is vállal­hat a tulajdonos. És az érvek? Talán kezdjük az utóbbi­nál, mégpedig egyetlen kér­déssel: miért baj ez? Felté­ve, hogy a tisztesség határa­in belül marad a tulajdonos. Ha az energiaigényt néz­zük, a termelőszövetkezetek­től kérhető gépek sokkal több üzemanyagot fogyaszta­nak, s ráadásul akkor igényli őket a kiskerttulajdonos fs amikor ~azokra a közös gaz­daságban szükség van. A mondottakból korábban már kiderült: kerti traktor van is, nincs is, mert sokáig kell rájuk várni és irdatlan drágák. Ez tehát, mint érv, nehezen elfogadható. Amíg elegendő és elérhető árú nem lesz belőlük, áthidaló megol­dást kell találni. Mert a ház­táji és kisegítő gazdaságok szerepe a népgazdaságban meghatározóvá nőtt. Jó lenne, ha a KPM, pon­tosan az említett okok miatt, felülvizsgálná a ma még ér­vényben lévő rendelkezése­ket, hiszen a változtatás mel­lett végső soron a népgazda­ság érdekei is szólnak. Itt tart tehát ma ez az ügy. S az már igazán csak mellékmotívum, hogy a használatba nem vehető, rendszám nélküli traktorok után a tulajdonosoknak adóz­niuk kell, évi 1600 forintot. SpeidI Zoltán 4 ranyapám, nálunk valamelyik okos kitalálta, hogy a munkaidőt munkával kell eltölteni, és nem le­het különböző trükkök­kel a városban grasszál- ni, csavarogni. Mert ré­gebben nagyban ment a rongyrázás. Mindenki úgy lógott, lazsált, ahogy tudott. Hát a nagy népván­dorlás most megszűnt, csak igazgatói engedély- lyel lehet kilépőt szerez­ni. Persze, aranyapám, nehogy azt hidd, hogy most többet dolgozunk. Ugyan kérem. Egyszerű­en a vállalaton belüli la­zsálás új módozatait dolgoztuk ki, vagy aho­gyan mi mondjuk, lógás- szerkezet-átalakítást haj­tottunk végre. Na, nyel­jük le ezt a kis konya­kot, mert sürget az idő! Csirió! Kérlek szépen, Tériké már nem jár takarítani, ellenben totó- és lottó- szelvényeket árul bizo­mánybán. Nyolctól tízig rendel, mint az üzemi orvos, de sürgős esetben egész nap. A karbantar­tók egy vásározó kiske­reskedőnek keljfeljan- csikat gyártanak soro­zatban. A könyvelés nő­dolgozói akik régen a kirakatokat nézegették, Új seprű... EGY ÉLETEN ÁT tartó munkahelyem van — mondta az egyik vállalat technikusa, amikor arról faggattam, vajon a mostani munkahelyéről akar-e nyugdíjba menni. Magyarázatképpen hozzátette: a mostani a* harmadik munkahelye, az előző kettő jó iskola volt a számára és összehasonlítási alap is. Nem is bánja, hogy nem a mostani vállalatánál kezdte; ide már szakmai és emberi tapasztalatok birtokában, érettebben jött, s folytatta a munkát. Találkoztam nemrég olyan munkásokkal is, akik­nek többsége tanulóként kezdte a jelenlegi munka­helyén, s már tizenöt-húsz éve dolgoznak ott meg­becsült emberként. Töprengve a hallottakon — és a másutt is ta­pasztalt kötődésen — aligha lehet bölcs megállapí­tással az egyik, vagy a másik utat üdvözítőnek ki­kiáltani. Érdemesebb viszont azokról a mozzana­tokról szólni, amelyek kesernyéssé tehetik a régóta azonos munkahelyen dolgozó törzsgárdatagok közér­zetét. „Mi olyanok vagyunk, ha fát vágnak a hátun­kon is, maradunk. Alkat kérdése ez, a magunkfajta ember fél az új munkahelytől, hátha nem ismeri ki magát és őt sem ismerik meg, talán hosszú éve­kig. Megvallom, ennek hátránya is van. A főnökség olykor vissza is élhet ezzel, minket be lehet sorol­ni a végére béremelésnél, juttatásnál, mert legfel­jebb egymás között morgunk egy kicsit és folytat­juk a munkát.” ELGONDOLKOZTATÓ VÉLEMÉNY, s nem is ritka. Előfordul bizony, hogy a sok éve egy helyen dolgozó embert, még ha képes is folyamatosan meg­újítani önmagát, ötletesen, jól dolgozik, kevesebb figyelem övezi, mint egy újonnan jöttét. A bizonyos „új seprű” elv, úgy tűnik makacs beidegződés. Az új embernek természetesen kell a bátorítás, a beil­leszkedést segítő szó, a lehetőségek megteremtése. De nagy baj, ha fölé helyezik a régi dolgozóknak, s még akkor is ragaszkodnak a nem valóságos telje­sítményen nyugvó értékítélethez, amikor már rég kiderült a hétköznapi munka során; nem minden új seprű jól seper ... . Azt is gyakran a szemére vetik az idősebb dol­gozóknak, hogy sok bennük a féltékenység az újonnan érkezőkkel szemben, ami valóban előfor­duló jelenség. De nem mindig a szakmai féltékeny­ség szólaltatja meg a törzsgárda tagjait, hanem sok­szor a mellőzöttség érzése, ami megnyilvánulhat nem csak az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülés hiá­nyában is. Talán ez még fájóbb, lehangolóbb ... Nemrég egy szolgáltató jellegű vállalat dolgozó­ja említette; magániparát felszámolta a korábbi években tőlük elment kolléga. Most — mivel nem ment jól az üzlet — visszajött és magasabb beosz­tásba, több jövedelmet adó részleghez került, mint ők, akik hűségesen dolgoztak. „Nem kell megbélyegezni, visszajött, kapjon rendes munkát. De én azt mondtam volna, komám; állj a sor végére és újra bizonyíts” — mondta ki, a hűséggel dolgozó, a törzsgárdatagok igazságérzetét kifejező véleményét. Tegyük hozzá; vannak hason­ló példák, amikor az újra visszatérő „vándor” — olykor szerencsevadász, aki a legkisebb lelkiisme­reti meditáció nélkül hagyta ott munkahelyét — utá­na nagyobb megbecsülésnek örvend főnökeinél. NEM SZABAD LEEGYSZERŰSÍTENI a sokágú problémát, jól tudom. Lehet olyan helyzet, amikor bármennyire is szereti a szakmáját valaki, ragasz­kodik a munkahelyéhez, jól is végzi a munkáját — mégis vállalja a változtatást, az új munkahelyet. Többségében nem a magasabb fizetésért, beosztá­sért, hanem a várhatóan jobb emberi tényezők re­ményében. Ha ezt törzsgárdatag teszi — érdemes ke­resni az okot: miért. Páll Géza Monológ konyak nt cl lett s a városban grasszál- tak óraszám, most áttér­tek a kézimunkára. Kar­digánokat, pulóvereket kötnek, térítőt horgol­nak, Lacházi Böbe a ka­lotaszegi meg a kalocsai hímzés fortélyait muto­gatja nekik, ketten pin­point tanulnak, a szám­viteli osztály vezetője pedig mindenáron tojást akar festeni. Azt kérded, arany­apám, hogy kerültem ebbe a presszóba világos nappal, délután kettő­kor? Tudod, pajtás, hiá­ba tiltják a kijárást, azért az emberek tele vannak gondokkal, ten­nivalókkal. így aztán, aki kilépőt szerez, az in­tézi a többiek ügyes-ba­jos dolgait. Én, kérlek, már a hentesnél a Sze- petnekinének rendeltem két kiló karajt, mert es­tére vendégeket várnak, iíancsalics bácsinak be­fizettem az OTP-tarto- zását, a bölcsödéből ha­zavittem az Apostagi Zsozsó kisfiát a nagyma­mához, , mert belázaso­dott a kislegény, Nádas- dy úrnak borotvapengét meg arclemosót vettem, beszéltem a főmérnök fiának a matektanárával, voltam az adóhivatalban, a telekkönyvben, a Gel- kánál, az antikvárium­ban, hogy csak a leglé­nyegesebb megbízásokat említsem. mjm it kérdeztél, arany- ÍWS apám? Holnap Pestre megyek a főkönyvelővel. Állítólag most lehet a Volvójához eredeti gumikat kapni, megnézünk egy új Búd Spencer-filmet, este pe­dig kimegyünk a Nép­stadionba. Ja, hogy mi­lyen ürüggyel lépünk , meg Pestre? Valami ki- i mutatást, .tervjelentést ! kell fölvinni a miniszté- ■ 1 riumba. Amíg a főköny7 j velő a minisztériumban ; nyüzsög, én megveszem 1 a gumikat, váltok két \ mozijegyet, este pedig kimegyünk a meccsre. Na, kérj még két fél ko­nyakot, mert lassan in­dulok vissza, lejár a ki­lépőm, aranyapám, nem lehet lazsálni, azok az idők már elmúltak... Na, csirió!... Kiss György Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents