Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 17. Kommentár Politika - madártávlatból Hatalmas tiltakozó tömeg­gyűlés színhelye volt a Ja­pánhoz tartozó Okinava szi­gete, a Távol-keleti amerikai támaszpontlánc talán legfon­tosabb „erődje”. A japán módra fegyelmezett sokaság Szuzuki Zenko japán kor­mányfő látogatása „tisztele­tére” sereglett össze és nem kevesebbet követelt, mint az amerikai katonai jelenlét megszüntetését a zaklatott sorsú szigeten. Az okinavai fogadtatás újra világossá tette azt, amit min­denki — Szuzuki is — tud: hogy annak az országnak a lakossága, amely nemrég em­lékezett Hirosima és Naga- szaki évfordulójára, nem kí­ván segédkezni egy olyan amerikai koncepció megva­lósításában, amely amerikai érdekek jegyében más or­szágokat kíván „adott eset­ben” nukleáris hadszíntérré tenni. A kormányfőre necsak a közvélemény, de saját minisz­terei részéről is nyomás ne­hezedik a Japán által valaha meghirdetett, de mostanra enyhén szólva elhalványult mértéktartóbb külpolitika, az „egyenlő távolság” — alapál­lás legalább részleges felé­lesztésére. Ez a nyomás olyan mértékű, hogy Szuzukinak el kellett halasztania a hadfel­szerelési fejlesztésről az ame­rikaiak által követelt tanács­kozásokat. Még a hatalom birtokosa, a liberális demok­rata párt jónéhány vezetője is ugyanazt érzi, mint jóné­hány Nyugat-európai politi­kus : hogy ez az amerikai kor­mányzat minden korábbinál veszélyesebb politikát folytat és ezért minden korábbinál nagyobb veszélyekkel fenye­get a feltétel nélküli csatla­kozás. Ez a dolog lényege és lehetséges, hogy a japán mi­niszterelnök éppen ezért, ^Washington „megnyugtatásá­éra” jlqntött a.hokkaidói és okinavai látogatáshoz hason­ló előjelű gesztusok mellett. A szovjet sajtó élesen bí­rálta a magas szintű szovjet­ellenes kampányt, amit a szovjet televízió kommentá­tora „a hivatalos politika rangjára emelt revansista hangulatkeltésnek” nevezett. Ugyanakkor valamennyi szovjet fórumon továbbra is hangsúlyozzák, hogy szovjet részről készen állnak a kap­csolatok javítására, sőt to­vábbfejlesztésére. H. E. Brkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: ■; ■ | i j i T ' ff Jpíil’P t>j r.j 111 t11 r i ] | 39. Elhurcolták a sötétbe. Egy fekete ruhás alak gyorsan felkapta és helyére akasztotta a függönyt. A beálló csend­ben undorító hangok hallat­szottak a függöny mögül. Ru- mata mindent megértett. — Hol van Budah? — kér­dezte élesen. — Mint látja, valami sze­rencsétlenség történt vele — válaszolta dón Reba, de szemlátomást zavarban volt. — Ne tegyen bolonddá — mondta Rumata.----Hol van az igazi Budah? — Ah, dón Rumata — fe­lelte fejcsóválva dón Reba. — Mit akar Budahtól? Talán rokona? — Ide hallgasson, Reba! — mondta Rumata bőszen. — Én nem tréfálok! Ha valami történik Budahhal, akkor ma­Moszkvában tárgyal az angol munkáspárt vezérkara Küldöttség élén Moszkvában tartózkodik a brit ellenzéki munkáspárt vezetője. Képünkön: Michael Foot (balra) szer­dán találkozott Borisz Ponomarjovval, az SZKP PB pót­tagjával (jobbra). (Kelet-Magyarország telefoto) Befejeződtek a magyar- kuvaiti tárgyalások ]aber al-Ahmed al-Jaber al-Sabah elutazott Budapestről Szerdán befejeződött Jaber al-Ahmed al-Jaber al-Sabah sejknek, Kuvait állam ural- kodójárfak Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke meghívására tett hivatalos látogatása Magyarországon. A magas rangú vendéget és kíséretét délelőtt ünnepé­lyesen búcsúztatták a kuvaiti és magyar zászlókkal feldí­szített Országház előtt. Az ünnepélyes aktus — amelyet több száz budapesti lakos is végignézett — a ka­tonai díszzászlóaljnak a Rá- kóczi-induló hangjaitól kí­sért díszmenetével zárult, amelyet Jaber al-Ahmed al- Jaber al-Sabah és Losonczi Pál együtt tekintett meg. Ez­után virágcsokrot nyújtottak át Kuvait állam uralkodójá­nak, majd a magas rangú vendég és kíséretének tagjai Losonczi Pállal együtt gép­kocsikba szálltak, és díszmo­torosok kíséretében a Ferihe­gyi repülőtérre hajtattak. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. Magyar-mozambiki együttműködés Púja Frigyes külügymi­niszter és Armando Emilio Guebuza miniszter, a mozam­biki fegyveres erők politikai komisszárja szerdán Buda­pesten kicserélte a Magyar Népköztársaság és a Mozam­biki Népi Köztársaság között 1980. szeptember 24-én, Ma- putóban aláírt barátsági és együttműködési szerződés megerősítő okiratait. A két ország történetében első íz­ben kötött nagy jelentőségű szerződés megalapozza álla­maink politikai, gazdasági, kulturális és más területen folytatott együttműködésének kibontakoztatását, testvéri szolidaritásunk fokozott ki- nyilvánítását. Az okmánycserénél jelen volt Erdei Lászióné, az El­nöki Tanács tagja, Péter Já­nos, az országgyűlés alelnö- ke, Nagy Gybor, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője és Garai Ró­bert külügyminiszter-helyet­tes. ga megdöglik, mint a kutya. Eltiprom. — Nem lesz ideje hozzá — mondta gyorsan dón Reba. — Maga ostoba, Reba. Ta­pasztalt intrikus, mégsem ért semmit. Soha életében nem fogott még ilyen veszélyes já­tékba, mint most. Don Reba összehúzta ma­gát az asztal mellett. Rumata érezte, hogy ő maga sem állt még soha ilyen közel a halál­hoz. Rumata megfeszítette iz­mait, ugrásra készült Sem­milyen fegyver — sem lán­dzsa, sem nyílvessző — nem öl azonnal. Ez a gondolat le­rítt dón Reba ábrázatáról. Az aranyeres öregember élni akart. — Ugyan már, igazán — mondta nyafogva. — Elüldö­géltünk, beszélgettünk... De hiszen él az ön Budahja, él és egészséges. Még gyógyítani is fog engem. — Hol van Budah? — A Vidám Toronyban. — Ide hallgasson, Reba — felelte Rumata —, ne bosz- szantson. És hagyja abba a színlelést. Hiszen fél tőlem. És helyesen teszi Budah az enyém, érti? Az enyém! Reba ijesztő volt. Arca el- kékült, ajka görcsösen ránga­tózott. • — Kölyök! — sziszegte. — Én senkitől sem félek! Elta­poshatlak, akár a piócát. Hirtelen megfordult, és le­tépte a háta mögött lógó go­belint. Széles abl'ak bukkant elő. — Oda nézz! Rumata az ablakhoz ment, amely a palota előtti térre nézett. Már hajnalodott. Tűz­vészek füstjei kúsztak a szür­ke ég felé. A téren hullák he­vertek. A közepén pedig sza­bályos négyszög feketéllett. Valószínűtlenül pontos alak­zatban álló lovasok voltak: hosszú, fekete köpenyt visel­tek, barátsüvegük eltakarta a szemüket, bal kezükben feke­te pajzsot, jobbjukban hosz- szú lándzsát'tartottak. — T-tessék! — mondta dón Reba csikorgó hangon. Min­den ízében reszketett. — A mi Urunknak alázatos gyer­mekei, a Szent Rend lovassá­ga. Ma éjjel szálltak partra az arkanari kikötőben, hogy elfojtsák Görbe Mérleg top­rongyosainak barbár lázadá­sát! A lázadást elfojtották. A Szent Rend uralkodik a váro­son és az országon, mely ezentúl a Rend arkanari tar­tománya. .. Don Reba diadalmasan vi­csorgott. — Még nem ismerjük egy­mást — folytatta ugyanazon a csikorgó hangon. — Enge­dőmével bemutatkozom: Re­ba, Isten szolgája, püspök és harci nagymester vagyok, a Szent Rend helynöke az arka­nari tartományban! Sejthettem volna, gondolta Rumata. Ott, ahol a szürke­ség diadalmaskodik, mindig a feketék jutnak hatalomra. Eh, történészek, a nyavalya törjön ki benneteket. — Fáradt vagyok — mond­ta megvetően. — Aludni aka­rok. Holnap ... illetve ma ... egy órával napkelte után, be­jövök a kancelláriájába. A Budah szabadon bocsátására Emberkereskedelem Kolumbiában Kolumbiában a közelmúlt­ban kiterjedt „gyermekkeres­kedelmi” hálózatot lepleztek le. Az emberkereskedők ha­mis papírokkal adták el a ki­csinyeket gyermektelen kül­földi házaspároknak, miután fillérekért megvásárolták, vagy elrabolták őket nincste­len szüleiktől — írja az In­ternational Herald Tribune című lap. A fővádlott egy bogotai ügyvéd, Roberto Vasquez Mo­rales, aki 500—600 kolumbiai, s valószínűleg 100 perui gyer­meket adott el. A szomszédos Ecuadorban is több tucat örökbefogadást tartanak gya­núsnak a hivatalos szervek. Kolumbiában többek között ifjúsági bírósági tagok, köz­jegyzők, ápolónők, s a kor­mány családjóléti bizottságá­nak tagjai segédkeztek az ügyvédnek. A perui vádlottak között ott van a nemzetközi földrengés-segélyt kezelő kor­mányszerv egyik vezetője. Az ecuadori letartóztatottak kö­zött a legismertebb személyi­ség a gyermekbíróság elnöke. A tarifa: 10—15 ezer dollár A hálózat tevékenységéről tízezer oldalas bizonyító anyagot sikerült össze- gyűjteniük a hatóságok­nak. A letartóztatott Vas­quez Morales 43 éves, öt gyermek apja. Négy évvel ez­előtt még a kolumbiai kor­mány családjóléti hivatalában dolgozott, azóta „magánprak- szist” folytatott, s hétmillió dollárra tett szert. A kisgyer­mekeket spanyol olasz fran­cia és svéd házaspároknak ada el egyenként 10—15 ezer dollárért. Kolumbiában nem nehéz az örökbefogadás, de a jogi eljárás két hónapig tart. Vasquez Morales azonban né­hány nap alatt elintézte az ügyet. Arra nincs bizonyíték, hogy az örökbefogadók tud­tak volna az ügyvéd „módsze­reiről”. Arról hogy a gyerme­kek egy részét ápolónők ját­szották Vasquez Morales ke­zére miközben az anyáknak azt mondták: a kicsi holtan jött a világra. Arról, hogy a hálózat emberei megkeresték az állapotos prostituáltakat és rávették Őket: adják el szü­letendő gyermeküket. A hálózat eszköztárából a gyermekrablás sem hiányzott, egy ilyen eset okozta a §yer­vonatkozó parancs addigra legyen készen. — Húszezerén vannak! — kiáltotta dón Reba, és kimu­tatott az ablakon. Rumata összeráncolta a homlokát — Kissé halkabban, kérem. És jegyezze meg, Reba: én nagyon jól tudom, hogy maga nem püspök. Egyszerűen pisz­kos áruló és ügyetlen, olcsó intrikus ... — Don Reba meg­nyalta az ajkát. Rumata foly­tatta: — Én könyörtelen va­gyok. Minden aljasságért, amelyet ellenem vagy baráta­im ellen elkövet, a fejével fe­lel. Gyűlölöm. Hajlandó va­gyok megtűrni, de meg kell tanulnia, hogy idejében elta­karodjék az utamból. Meg­értett? Don Reba hízelgő mosoly- lyal így szólt: — Én csak egyet akarok. Azt akarom, hogy ön mellet­tem legyen, dón Rumata. Nem vagyok képes megölni önt — Fél — mondta Rumata. — Nos, félek — ismerte el Reba. — ön talán ördög. Ta­lán az Isten fia. Ki ismeri önt? De az is lehet, hogy a hatalmas, tengeren túli orszá­gokból való; azt beszélik, vannak ilyenek... De azért én is meg tudom ölni önt Bármely pillanatban. Most. Holnap. Tegnap. Ezt megérti? — Ez nem érdekel — felel­te Rumata. — Hogyhogy? Hát mi ér­dekli? (Folytatjuk) mekkereskedők vesztét. A La Vega nevű tanya közelében az országúton játszott a Ra­mirez család két gyermeke. Egy férfi és egy nő cukorral az autójukba^ csalta őket és elrobogtak velük. A hétéves Mariát és bátyját, a nyolcéves Jósét az ügyvéd öt házának egyikébe vitték a negyven mérföldre lévő Bogotába. Az apa időközben megtalálta a gyerekek eldobott, kopott ru­háját. Keresni kezdte őket, s a rokonok ’ segítségével elju­tott a fővárosba Vasquez Mo- raleshez. Az ügyvéd visszaad­ta a testvéreket és hatszáz dollárt kínált fel az apának a hallgatásért. Egy detektív azonban tudomást szerzett az estről és a gyerekek segítsé­gével leleplezte az ügyvédet. Maria és Jósé felismerték „dr. Róbertot”. A házkutatáskor nyolc 3—6 éves gyermeket ta­láltak Vasquez Moralesnél. 3 dollár egy újszülöttért A tanúk egyike Gladys Azu- ero 19 éves írástudatlan pa­rasztlány. Mikor állapotos lett, a kolumbiai családjóléti intézethez fordult segítségért. Ott egy tisztviselő az ügyvé­Maria és Jósé újra otthon. (Fotó: AP—MTI) det ajánlotta, aki házában he­lyezte el a fiatal nőt és 800 dollárt ígért neki gyerekéért. Glady Azuero aztán mégis úgy döntött, megtartja gyer­mekét, de az ügyvéd egyik se­gítőtársa erőszakkal elvette tőle a kicsit. Azóta sem látta a gyerekét. Mindössze három dollárt kapott, hogy autóbusz- szal visszatérjen a falujába. Kolumbiában naponta mintegy kétezer gyermek szü­letik, közülük vagy hatszáz­nak ismeretlen az apja, s még többen vannak, akik szegény szülők gyermekei. Juan Joco- bo Munoz, a kolumbiai csa­ládjóléti intézet igazgatója egy nyilatkozatában beismer­te, hogy országában az örök- befogadás valóságos üzletág­gá vált. Az ügyvédek szíve­sebben adják el külföldieknek a kicsinyeket, mert így sok­kal kissebb a rizikó és na­gyobb bevételre számíthat­nak. Maria és Jósé szerencsé­sen visszakerültek a szülői házba, de a többiek valószí­nűleg soha többé nem látják igazi szüleiket. Sz. E. HUNGAROTON HANGLEMEZ HETEK szeptember 30-ig 70,—Ft helyett 50,-1 vásárolhatja meg a Hanglemez Hetolc új kiadványait! Bartók összes hangfelvétele (Centenáriumi összkiadás} Bartók zongorázik Bartók: Concerto: Táncszvit Kodály: Fölszállott a páva; Galántai táncok: Marosszéki táncok. Pergolesi: Stabat Mater Händel: Tizenkét concerto grosso, Op. 6. Puccini: Pillangókisasszony A vonó mesterei: Liszt Ferenc Kamarzenekar felvételei Csajkovszkij: Vonósszerenád Dvorák: E-dúr szerenád Magyar Népzenei Hanglemezek Shakespeare: Szentivánéji álom Balassi Bálint versei. Előadó: Bánffy György valamint Liszt: Koronázási mise Bartók: A gyermekeknek Csajkovszkij: d-mbll zongoraverseny Beethoven: IX. szimfónia és még sok más komolyzenei, hanglemez 20,— Ft engedménnyel az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Nyírfa Áruházában és a Széchenyi utcai bark&csboltban! ___________________________________________________ 1# 11? és a gyerekek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents