Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-16 / 217. szám
1981. szeptember 16. » KELET-MAGYARORSZÁG 3 Álmaszüret idején Első a minőség A szocialista országok minőség-ellenőrző szervezeteinek alma-szakkonferenciáját tartották a hónap elején Debrecenben. A konferencián hét ország minőség-ellenőrző szervezete képviseltette magát. Két előadás közötti szünetben beszélgettünk Dobos Sándorral, a MERT vezér- igazgatójával a szervezet feladatáról, tevékenységéről, valamint a szakkonferencia céljáról. — A külkereskedelmi minőség őre a MERT. Vagyis külföldi és belföldi megbízás alapján az export- és importáruk minőségét, mennyiségét és kikészítését ellenőrizzük. Erről bizonylatot állítunk ki. A MERT, mint külkereskedelmi minőség-ellenőrző szakvállalat, kizárólag a külkereskedelmi export-, import- és tranzitáruk ellenőrzésével foglalkozik. — Hogyan kapcsolódik a MERT a szocialista országok hasonló minőség-ellenőrző szervezeteihez? — A szocialista országok külkereskedelmi minőség- ellenőrző szervezetei között az ötvenes évek közepén történt együttműködési megállapodás. Azóta rendszeresen — kétévenként — találkozunk egymással, ahol értékeljük a közös munkát és meghatározzuk a következő időszak feladatait. A kooperáció kiterjed a harmadik piacokon való együttműködésre is. Persze, az egyes országok minőség-ellenőrző szervezetei között sok különbség is van. Magyarországon a fő hangsúlyt az exporttermékek minőség-ellenőrzésére helyezzük, míg például a Szovjetunió, vagy az NDK az importot ellenőrzi. Mi közvetlenül nem ellenőrizzük a gyümölcsféléket, így az almát sem. Hogy mégis hazánk kapta az alma-szakkonferen- cia rendezésének jogát, annak az adja az apropóját, hogy Magyarország a legnagyobb exportőr almából. — A konferencián elhangzott előadások alapján mit kérnek á minősig javítása érdekében az importáló országok a magyar mezőgazdaságtól? — Nálunk csak a vásárló ellenőrzi az almát. A Szovjetunióba kerülő gyümölcsöt a szovjet fél Tuzséron. kontrollálja. Ezért számukra fontos a minőség-ellenőrzés, s ezt elemezte előadásában a Torgpromplata szakértője. Elmondta, hogy évente harminc szakembert delegálnak az alma átvételére. A kétoldalú megállapodásban rögzített követelmények szerint vizsgálják az árut, s részint találomra, részint meghatározott mennyiség után ellenőriznek. Elsősorban a gyümölcs külső megjelenését, érettségi fokát, nagyságát, színét, az esetleges sérüléseit vizsgálják. Magyar szakember, dr. Harmat László, a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet újfehértói állomásának igazgatója is tartott előadást, ö az almafajtáknak és a termesztési technológiának a minőségre gyakorolt hatásáról beszélt. Elmondta, hogy a hazai almatermesztés gondja az egyidőben történő érés. Pedig az exportálás és a tárolás érdekei azt kívánják, hogy korábban, illetve későbben szedhető fajtákat is telepítsenek a mezőgazdasági nagyüzemekben. — Mint a legnagyobb importáló fél, mit kérnek a szovjetek az exportálótól? — A Torgpromplata szakértőjének, N. I. Csihladzénak előadásából kitűnt, milyen hibákat állapítanak meg az ellenőrök Tuzséron és Mán- dokon. Ezek közül is a legjelentősebbek a jégvert gyümölcs, az almaszártól keletkezett nyílt sérülés, enyhe ütődöttség és nyomottság, a jonatánfoltosság, a gyümölcshús barnultsága. A külföldi minőség-ellenőrző szervezetek csak ajánlásokat adnak a termesztésre, szedésre, szállításra. Persze ezeket komolyan kell venni a termesztőknek, hiszen az alma esetében a vevő köti ki a minőségi mutatókat. — Milyen ajánlásokat tettek a vásárlók a termelőknek? — A konferencia célja volt, hogy egyes országok alma-minőségellenőrző szakemberei átvegyék a saját országuknak megfelelő tapasztalatot- egymástól, hiszen nagyon nehéz lenne az eltérő sajátosságok miatt szabványba öltöztetni az almát. Már hosszú ideje súly, nagyság, vagy szín szerint osztályozzák, minősítik az almát. Ellenben nyilvánvaló, ezt sem lehet az egyes esztendők el-! térő időjárása miatt szabványosítani. Konkrétan: a szovjet partnerek azt kérték a mi termelőinktől, hogy a szüret idején kíméljék az almát a törődéstől, ugyanakkor szállításkor is kíméletesen bánjanak a gyümölccsel. Egyet azonban személyes tapasztalatomból mondhatok, továbbra is keresett a világpiacon a magyar alma, a szabolcsi jonatán, amely utolérhetetlen ízű, zamatú és színű. Ezt a konferencia résztvevői is egyértelműen megállapították. Sípos Béla A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezetben hatszáz hektár siló és magnapraforgó betakarítása a feladat. Madarast Zoltán, a DRONNINGBORG kombájn vezetője „vendég”-munkás a betakarításnál, a tnnyogmatolcsi termelőszövetkezetből a napraforgó szezonra jött segíteni. A tervek szerint két héten belül a magtárakba kerül a termés. (Jávor L. felv.) Hl LESZ Á FELESLEGGEL? Értékmentés haszonnal Sok zöldség termett. Uborka, paradicsom, paprika, zöldbab, burgonya volt annyi, hogy a fogyasztók bőséges ellátása mellett feleslegek halmozódtak. Ez csak. részben öröm, más vonatkozásban gond az olyan megoldás keresése, hogy semmi ne vesszen kárba. Mi történik a felesleggel? Hunyadi János, a Szabolcs- Szatmár megyei ZÖLDÉRT igazgatója két lehetőséget említett: vagy konzerválják, vagy szemétre dobják azt a zöldséget, gyümölcsöt, ami a piacon nem kél el. A.konzerválás a hasznos, az elvárt, az értékmentő megoldás. De mi van akkor, ha sem a_ nyíregyházi, debreceni, "avagy nagykőrösi konzervgyár nem győzi kapacitással a feldolgozást? Á kisüzemek létjogosultsága Mátészalkára azért utaztunk, mert ott a ZÖLDÉRT vállalat hűtőtárolójában működik egy konzerváló üzem. Somlya László, a TMK művezetője, párttitkár mondta: — Idén tízmillió forintos fejlesztést végeztünk. Vásároltunk egy Alfa 20-as pasz- tőrözőt, gyorsan beállítottuk. Bővítettük a raktárteret, felújítottuk a régi gépeZöldségfeldolgozós kisüzemekben két. Huszonötén voltunk erre a munkára, hajtani kellett, hogy másfél hónap alatt végezzünk. Miért volt ez a nagy sietség? Nagy Béla, a konzervüzem vezetője elmondott egy történetet. Már tavaly is sok volt az uborka. Teherautókkal küldték Nagykőrösre, a konzervgyárba. Az uborka természete viszont olyan, ha nem dolgozzák fel frissiben, beszőrösödik, megfonnyad. A nagykőrösiek visszaküldték a szállítmányt. Kidobták a szemétre. — Most bővítettük a kapacitást és azért kellett sietni a beruházással, hogy lehetőleg mindent feldolgozhassunk. Június 15-én kezdtük a szezont a cseresznyével, 120 tonna NDK-exportot termeltünk. A 340 tonna meggybefőtt NSZK és NDK exportra ment. A raktár most tele van a közismert csemege uborkával (szaknyelven nem így nevezik) és rengeteg az úgynevezett vegyes darabos, ami egészben tartósított paradicsom és uborka. — A vegyes darabos szovjet exportra megy, eddig 1300 tonna készült. Ha az uborka, paradicsom kifut, következik az alma, a pritaminpaprika- feldolgozás. Almából ecetes almát, paprikából a nagyon kedvelt morinált készítjük. Mátészalkán, a „mini” konzervüzemben idén 8000 T ordai Károly földmérő üzemmérnök, még alig harminckét éves. Farkas Bertalanhoz hasonlóan ő is a nyírségi csillagvárosban, Gyulaházán született. Együtt koptatták az iskolapadot a magyar űrhajóssal falujukban és Kisvárdán a Bessenyei Gimnáziumban. Károly útja is az MHSZ- be vezetett, itt ismerkedett meg a repüléssel. Kecskeméten az utolsó orvosi vizsgálaton esett ki, amikor a barokamrában „felvitték” tízezer méter magasságba. Égi szerelmétől megvált, de hű maradt a másikhoz. Kétéves tanfolyam után szerezte meg a földmérő technikusi képesítést. Tizenegy éve egy júniusi napon kopogtatott be a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Ez azóta nevelő otthona, gondjainak segítője, tanulásának támogatója. De már III. éves gimnazistaként elkötelezte magát a szakszervezeti mozgalomBizalom Tordainak mai. „öreg” szervezett munkásként főiskolás, aki jövőjét a földben látja, terve a szakmérnöki diploma megszerzése. Most vezető szakszervezeti bizalmi helyettes. Alig húszévesen kezdett lakásépítésbe. Huszonegy éves sincs, amikor az épülő Jósavárosban, a III/2-es építésvezetőségen szakszervezeti bizalminak választották. Nem változott meg. Közvetlen, őszinte és szókimondó, mint azelőtt. Ö nem tudja elválasztani egymástól a geodéta és a bizalmi munkát. Talán azért, mert gyerekemberként lett szervezett dolgozó. Amikor a nagy nyíregyházi építkezések során gondot okozott a házgyári technológia alkalmazása, Tordai Károly tanulni ment Miskolcra. Elsajátította, hazajött és besuj- kolta a többiekbe. Tordai Károly — munkatársaival együtt — Nyíregyházán és a Jósavárosban hatezerötszáz lakásnak vetette meg a biztos alapját, őrködött a szigorú technológia megtartásán. A Hild-érem csillogásából így rá is esik egy kis fény. Elismerést vívott ki határainkon túl is, az ungvári gyönyörű szálloda geodéziai munkáinak irányításáért, sok-sok nyírségi, szatmári létesítményért. Harmincnégy dolgozó szakszervezeti bizalmija, gondjuk-bajuk istápolója, bér- és lelki problémáik szószólója. Meglehet furcsa, de Tordai Károly azt vallja: nem nehezebb, hanem köny- nyebb lett a bizalmi munkája, amióta megnőtt a jogköre. Hozzáfűzi azonban: csak élni kell vele! Ez nagyobb hozzáértést és tekintélyt igényel. Nem palástolja, igen is voltak összezördülései. Nem kerüli most sem, ha az igazságról van szó. Vitázott, amikor néhány fiatal „csikót” akartak a házgyári szerelésnél mély vízbe dobni. „Biztos megégtek volna, mint művezetők. Előbb szerezzenek gyakorlatot, tanuljanak meg úszni.” Hallgattak Tordai- ra. Később bizonyított az igényesebb házgyári munkán Bacsa Zoltán is, Makara Tibor is. E gy alkalommal főnöke, dr. Kovács Istvánná főépítésvezető szabadsága idején kereste meg lakásán, hogy egyeztessék: ki mennyi béremelést érdemel. Nem volt sima egyezség ... Farkas Kálmán tonna árut készítenek. Tisztáztuk azt is; az értékmentés mellett, nem ráfizetéses a tevékenység. A kisüzemeknek létjogosultsága, haszna van. Susinka tonnaszámra Idősebb emberek még emlékeznek rá — érzik az ízét — a gazdálkodó, ha sok gyümölcs termett, susinkát készített. Csemege volt a napon aszalt szilva, alma. A tartósításnak ez a módja nagyüzemileg nem járható. Az aszalt gyümölcs és zöldség azonban keresett cikk főleg külföldön. A ZÖLDÉRT vállalatnak már van néhány üzeme, ahol zöldségféléket: sárgarépát, zellerlevelet, petrezselymet szárítanak. Fehér- gyarmaton azonban egy teljesen új üzem épült, épül, amellyel bővítik a termékskálát, a kapacitást. Lőkös Pállal, a konzervüzem fiatal üzemvezetőjével előbb arról beszélgettem: mi értelme van annak, hogy zöldséget konzerváljanak, hiszen Fehérgyarmat környékén alig van zöldség, nincs hagyománya a termesztésnek. — Valóban nem volt hagyománya, de most már egyre többen foglalkoznak vele. Amióta a fólia alatti termelés elindult, itt is egyre több az áru. Jövőre, azután még több zöldség lesz. Egyébként nincs teljesen készen az üzem, de máris több mint 800 tonna savanyúságot készítettünk. Hogy nincs kész az üzem, az látni való, hiszen kívül a falak vakolatlanok, bent még szerelik azokat a kemencéket, ahol nem is olyan sokára szilva és alma aszalódik. Mennyit aszalnak? — Az idei esztendőben csak próbaüzem lesz, de szilvából úgy tervezzük, hogy 40—50 tonnát. Almából amennyit tudunk, amennyire igény lesz. A mezőgazdasági termelés nagy ellentmondása ma, hogy a feldolgozás és forgalmazás elmaradt az áruelőállítás színvonalától. Ezt a gondot nem oldja meg néhány kisüzem sem Szabolcsban, sem másutt. Viszont már az is elismerésre méltó, hogy van kezdeményezés. 8—10 ezer tonnával most több konzerv készült, jövőre még több. Egyébként a ZÖLDÉRT vállalat készáru termelésének szolgáltatásainak összes értéke több mint félmilliárd forint. Jó elképzeléseik vannak a feldolgozás fejlesztésére, a termelés és termékféleség bővítésére. Ez több mint vállalati érdek. Seres Ernő Szakemberek K evés a megyénk ipari szövetkezeteiben foglalkoztatott felsőfokú végzett- , •égű szakemberek száma. A negyvenegy szabolcsi ipari szövetkezetre pedig évről évre nagyobb feladatok várnak, a következő esztendőben például össztermelésük | megközelíti a hárommil- liárd forintot, dolgozóik száma pedig a 17 ezret. Különösen a faipari ágazatban okoz ez komoly gondot, ahol egyetlen mérnök vagy közgazdász sem dolgozik. Nem kevés azonban azoknak a szövetkezeteknek a száma sem, ahol csak egy felsőfokú iskolát végzett tevékenykedik, mint például a Kisvárdai Építőipari Szövetkezet, ahol mindössze az elnök rendelkezik diplomával. Nem lenne azonban teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk a közelmúltat. Tagadhatatlan ugyanis, hogy előbbre lépték szövetkezeteink e téren is, csak éppen nem tudták még behozni az utóbbi évek lemaradását. Hat esztendeje még mindössze tizenöt egyetemet és huszonnyolc főiskolát végzett szakember dolgozott náluk, tavaly viszont már huszonnyolc, illetve nyolcvannyolc volt a számuk. Különösen a gépipari szövetkezetek tettek sokat ezért, ők foglalkoztatják a legtöbb, — összesen harmincnyolc — főiskolát, egyetemet végzett szakembert. A követendő példák között kell említenünk a nyíregyházi Tempót, ahol négy évvel ezelőtt még csak három, most pedig már tizenkét diplomást alkalmaznak. Több szövetkezetünk, különösen az utóbbi időkben, komoly áldozatot hoz a káderutánpótlás biztosítására. Az élre kívánkozik az Elekter- fém, a szövetkezet tizenkét, jelenleg felsőfokú tanulmányokat folytató fiatallal kötött tanulmányi szerződést. A megyei szövetség nemrég közzétett felmérése szerint a vasipar mellett az építőipar tett a legtöbbet a diplomás szakemberek számának növeléséért. S enki sem vitatja, hogy a diploma ’inmagában még nem ■okát ér. De az is igaz, hogy a mai, egyre több ismeretet követelő világunkban nemigen lehet boldogulni a megfelelő tudás nélkül. B. G.
