Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-16 / 217. szám
4 kelet-magyarorszä® 1981. szeptember 16. Kommentár Nyitány az ENSZ-ben Magas szovjet kitüntetés az NDK és Kuba honvédelmi miniszterének TÖRÖKORSZÁG Merre ugrik a szöcske ? N ew Yorkban megnyílt az ENSZ közgyűlésének 36. ülésszaka, összesen 134 kérdésben kellene az ülésszakon dönteni, de várható, hogy időközben újabb témák szaporítják a küldöttek dolgát. Magától értetődő, hogy valamennyi napirendi pont nem azonos fontosságú. A 36. ülésszakra hárul többek közt az a feladat is, hogy — a Biztonsági Tanács ajánlására — döntsön a főtitkár személyéről. Kurt Waldheim mandátuma december 31-én lejár, de — mint a főtitkár nemrég sajtókonferencián bejelentette — a harmadik ötéves időszakra ismét jelölteti magát. Az osztrák politikus sok nehéz vitás ügyben sikerrel keresett kompromisszumot, s bizonyos, hogy a tagállamok jelentős hányada támogatja újraválasztását. Az Afrikai Egység Szervezethez tartozó országok viszont szívesebben vennék, ha a megüresedő posztra Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminiszter kerülne. Már önmagában ez az egy kérdés, az utódlás is nyilvánvalóan éles vitákra ad alkalmat. Ám ennél sokkal hevesebb nézetkülönbségeket vált ki bizonyos nyugati körök mesterkedése az úgynevezett afgán kérdés erőszakolt újratárgyalására vagy például a kambodzsai képviselet eldöntése, amit még jnindig nem sikerült meg- "nyugtatóan rendezni. Ami a reményeket illeti, a földkerekség jókora hányada csakugyan abban bízik, hogy a világszervezetben felülkerekedik a józan ész, a türelem és helyre áll a bizalom légköre, amely nélkül sem a béke és a biztonság, sem a leszerelés ügyében nem lehet előbbre lépni. Sajnos, az aggodalom is jogos. Az imperialista erők bizonyára az ENSZ fórumát is felhasználják arra, hogy a szovjetellenes vádaskodás fegyverével próbálják aláásni a szocialista országok tekintélyét. Jó lenne pedig eloszlatni a kételyeket. Ehhez mindenekelőtt az Egyesült Államok politikájában lenne szükség gyökeres változásra. Gy. D. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének Elnöke, kedden a Kremlben magas szovjet kitüntetéseket nyújtott át Heinz Hoffmann hadseregtábornoknak, az NDK nemzet- védelmi miniszterének és Raul Castro Ruz hadseregtábornoknak a Kubai Forradal(Folytatás az 1. oldalról) lám együttműködésének továbbfejlesztéséről. Jaber al-Ahmed al-Jaber al-Sabah sejk, Kuvait Állam uralkodója a nap folyamán — kíséretével együtt — vendéglátója, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke társaságában a Duna-kanyarban járt; Szentendre és Visegrád nevezetességeivel ismerkedett. Délelőtt Szentendre főterén Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke köszöntötte a vendégeket, akik ezután megtekintették a szentendrei képtárat. Nagy érdeklődéssel vették szemügyre a képtár öt termében felsorakozott képzőművészeti anyagot: táblaképek, grafikák, plasztikák, érmek, kerámiák és textíliák gyűjteményét, amelyhez hasonló bemutatót kétévenként ismétlődően rendeznek a városban élő, vagy munkásságukkal ide kötődő művészek alkotásaiból. A látmi Fegyveres Erők miniszterének. Heinz Hoffmannt a Lenin-renddel, Raul Castro Ruzt pedig az Októberi Forradalom érdemrenddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége. A két miniszter meleg szavakkal mondott köszönetét a kitüntetésért. nivalókat Bihari József, a Pest megyei múzeumok igazgatója kommentálta. A szabadtéri Néprajzi Múzeum volt a látogatás következő állomása. A budapesti Margitszigethez hasonlítható területű, 46 hektáros — dombokkal övezett, lenyűgöző látványú természeti környezetben lévő — bemutatótéren a Felső-Tisza-vidék tájegység népi építészeti és tárgyi kultúrájának „eredetiben rekonstruált” építményeit és más látványosságait tekintették meg a vendégek. Szakavatott kalauzuk Kurucz Albert múzeumi főigazgató volt, aki elmondta, hogy az országos gyűjtőkörű múzeum 1966-ban, a budapesti Néprajzi Múzeum keretei között kezdte meg működését, s 1972 óta Önállóan működő intézmény. A kuvaiti uralkodó az esti órákban megtekintette az Állami Népi Együttes előadását. Leonyid Brezsnyev magas szovjet kitüntetéseket nyújtott át Heinz Hoffmann hadseregtábornoknak, az NDK nemzetvédelmi miniszterének és Raul Castro Ruz hadseregtábornoknak, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterének. (Ke- let-Magyarország telefotó) Rrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: I 111 i T1 # M >aTv3 r11 11 I T"11 bB 38. — Úgy látom, beszélgetésünket másutt kell folytatnunk — jelentette ki vészjóslóan dón Reba. Az arcáról eltűnt a kellemes mosoly, ajka egyenes vonalba szorult. Furcsán, kissé ijesztőn ráncolódott homlokán a bőr. Igen, gondolta Rumata, az ilyentől meg lehet ijedni. ' — Tehát nem hajlandó beismerni — állapította meg dón Reba. — Mit? — Azt, hogy névbitorló. — Tisztelt Reba — felelte Rumata oktatóan —, az ilyesmit bizonyítani szokás, ön sérteget! Don Reba arcán émelygős kifejezés jelent meg. — Kedves dón Rumatám — mondta. — Bocsásson meg, egyelőre ezen a néven fogom szólítani. Nos, hát én rendszerint soha semmit nem bizonyítok. Ott, a Vidám Toronyban bizonyítanak. Ezért tartok jól fizetett szakembereket, akik Szent Mika húsdarálója, az Úristen lábvértje segítségével az égvilágon mindent be tudnak bizonyítani. Azt is, hogy van Isten, azt is, hogy nincs. Hogy az emberek a kezükön járnak, hogy az oldalukon járnak. Ért engem? — Engem nem fenyeget — mondta Rumata. — önt fenyegeti. Don Reba kis ideig töprengett. — Jól van, Nyilván mégis nekem kell elkezdenem. Nézzük meg hát, mivel tűnt ki Esztori dón Rumata ötévi túlvilági élete során az ar- kanari királyságban. Azután pedig ön megmagyarázza nekem mindennek az értelmét. Rendben van? — Nem szeretnék elhamarkodott ígéreteket tenni — felelte Rumata —, de érdeklődéssel végighallgatom. Don Reba egy ideig az íróasztal fiókjában turkált, majd előhúzott egy vastag papírlapot, és átfutotta. — Vegye tudomásul — kezdte nyájas mosollyal —, hogy én, Arkanar korona védelmi minisztere, bizonyos lépéseket tettem az úgynevezett könyvtudók, egyéb haszontalan és az államra nézve kártékony egyének ellen. Ezek az akciók különös ellenállásba ütköztek. Egy ismeretlen, de rendkívül energikus valaki az orrunk elől elhalászta és a királyság határain túlra juttatta a legfontosabb, legmegrögzöttebb bűnözőket. Vegye tudomásul — folytata dón Reba —, hogy a keresett Arata főkolompos jelenleg a fellázadt jobbágyok élén az anyaország keleti tartományaiban garázdálkodik, ontja a nemesek vérét, és nem szenved hiányt sem pénzben, sem fegyverben. — Elhiszem — mondta Rumata. — Mindjárt láttam, hogy nagyon elszánt ember. — Tehát beismeri? — kérdezte azonnal dón Reba. — Mit? — csodálkozott Rumata. Egy ideig farkasszemet néztek. — Folytatom — mondta dón Reba. — A lelkek meg- rontóinak megmentésére ön, dón Rumata legalább három púd aranyat költött. Nem beszélek arról, hogy eközben örökre beszennyezte magát a gonosszal való érintkezéssel. Arról sem beszélek, hogy amióta az Arkanari Királyság területén tartózkodik, egyetlen rézgarast sem kapott esztori birtokairól. De minek pénzt küldeni egy halottnak? De itt az ön aranya! Kinyitott egy dobozkát, amely az asztalon levő iratok alá volt temetve, és elővett belőle egy maréknyi aranypénzt, amelyet Hatodik Pitz képmása díszített. — Pusztán ez az arany elegendő volna ahhoz, hogy máglyán égessék el önt! jajdult fel. — Ez ördögi arany! Emberkéz nem képes — Harmadszorra fogják a szöcskét — idézte Kenan Evrem tábornok, a török Nemzetbiztonsági Tanács vezetője a népi mondást arra a kérdésre, miként ítéli meg- az esztendős katonai kormányzat eredményeit és kilátásait. Evren arra célzott, hogy Törökországban az általa vezetett 1980. szeptember 12-i katonai hatalomátvétel volt a harmadik az elmúlt 20 évben. Az előző kettő (1960-ban és 1971-ben) képtelennek bizonyult az ország ügyeinek tartós rendezésére, csakúgy, mint az egymást váltogató polgári kormányok. A harmadik, ezúttal vérte- len puccsra válságos helyzetben került sor. Az elszabaAnkara a hatalomátvétel napjaiban. (MTI Külföldi Kép- szolgálat) nevezett „magasrangú katonatiszt”. Evren tábornok szavaiból viszont kiderül, hogy milyen demokráciára nincs szükség. A közeljövőben ösz- szehívandó alkotmányozó nemzetgyűlésből eleve kizárták a puccs előtti időszak vezető politikai pártjainak prominens képviselőit — a katonai vezetés őket hibáztatja a válság kialakulásáért. A legutóbbi rendeletek pedig megtiltották a sajtónak, hogy bírálja a Nemzetbiztonsági Tanács határozatait, illetve a bíróságok ítéleteit. A katonai kormányzat értékelése tehát vegyes képet mutat. Tény, hogy nem változtak lényegesen - a „török betegség” alapvető okai: az erős NATO- és közös piaci elkötelezettség. A jelek szerint — ha nem is látványosan — az ankarai és a washingtoni vezetés kölcsönösen elégedett egymással, s keresik a kapcsolatok még szorosabbá fűzésének útjait. Nyilvánvaló az is, hogy a hazafias, haladó erők elleni lépések azok érdekeit szolgálják, akik maguk is előidézői voltak Törökország bajainak, azokét, akik arra törekednek, hogy az ország politikája az imperialista célkitűzésekkel összhangban alakuljon. Mindez megnehezíti, hogy Ankara megoldhassa súlyos társadalmi és gazdasági konfliktusait, a 130 százalékos inflációt, rendezze a földbirtok és a mezőgazda- sági termelés problémáit, megakadályozza az életkörülmények romlását. Igaz, a közrendet sikerült helyreállítani, s ez nem csekély eredmény. Az azonban, .hogy mennyit sikerül elérni az ország helyzetének átfogó rendezésében, attói is függ, hogy — Evren tábornok szavaival élve — merre ugrik a szöcske, s jó felé nyúl-e utána az, aki el akarja kapni. F. O. dúlt terror sokszáz áldozatot követelt. A polgári pártok viszálykodása, a kormányok tehetetlensége és a burjánzó ilyen tisztaságú fémet készíteni! Rumatába fúrta a tekintetét. Hát igen, gondolta nagylelkűen Rumata, derék legény! Talán ő az első, aki észrevette. Ezt tekintetbe kell venni... Reba hangjából részvét csendült: — És egyébként is ön nagyon elővigyázatlanul viselkedik, dón Rumata. Állandóan izgultam ön miatt... ön párbaj hős, kötekedő! Százhuszonhat párbaj öt év alatt! És egyetlen halott sincs ... ön kétségtelenül a birodalom legkülönb kardforgatója, kétségtelenül eladta a lelkét az ördögnek, mivel csak a pokolban lehet megtanulni ezeket a valószínűtlen, meseszerű fogásokat. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy ez a tudás azzal a feltétellel adatott önnek, hogy nem szabad ölnie. ★ Sivítás szakította félbe. Reba rosszallóan nézett a lila ajtófüggönyre, amely mögött verekedtek. Tompa ütések hallatszottak, rekedt hangok, szitkok, kiáltások. Azután a függöny reccsenve elszakadt és lehullott. A dolgozószobába berontott és négykézlábra rogyott egy véres állú, kopasz ember. A függöny mögül hatalmas mancsok nyúltak ki, megragadták az embert a lábánál és visszahúzták. Rumata ráismert Budahra. Vadul kiabált: — Becsaptak!... Becsaptak!... Hiszen méreg volt! Miért ? .., Kenan Evren tábornok, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője. ra került főtiszti kar azonban ellentmondásosan értelmezi a rendteremtést: a börtönbüntetések nemcsak az állam szétzilálására törekvő szélső- jobboldalt, hanem a demokratikus célokat követő haladó erőket is súlytották. Letartóztattak többszáz szakszervezeti vezetőt, baloldali személyiséget. Az ország gondjainak megoldási lehetőségét elsősorban az adminisztratív eszközökben látja a katonai kormányzat, késlekedik viszont a válság alapvető okait feltáró és leküzdésükre irányuló program kidolgozásával. Valamilyen demokráciára szüksége van Törökországnak. De még nem tudjuk pontosan, hogy milyenre — mondotta állítólag egy meg nem (Folytatjuk) korrupció lehetelenné tette a súlyos társadalmi és gazdasági feszültségek feloldását. A hadsereg közbelépett: feloszlatták a parlamentet, megtiltották valamennyi párt politikai tevékenységét, rendszabályozták a sajtót és hozzáláttak a terrorszervezetek felszámolásához. A fasisztoid „Szürke Farkasok” pártót' szétzúzták, vezetőit, köztük a hírhedt Türkest, hosszú börtönbüntetéssel súlytották. A közrend helyreállítása érthetően elégedettséget keltett a török közvéleményben, emellett bizonyos mértékig hozzájárult a gazdasági gondok enyhítéséhez. A hatalom-
